Állami tanitóképezde, Modor, 1876

A népiskolai kézimunka- és házi ipartanítás­ról tanítóképző intézetünkben. .. A népiskolai kézimunka-tanításnak célja. Napjainkban hazánknak nemcsak tanférfiai elismerik, hogy népiskoláink nagyobb része egynéhány év óta szép fejlődésnek indultak, hanem hangoztatják azt mind­azok is, akik nemzetün­ket a műveltség színvonalára emelni, annak társadalmi és poli­tikai haladásában közreműködni törekvéseiknek céljául tűzték ki. — Ki kételkednék még abban, hogy néptanítóink azon szent kötelesség erős tudatával bírnak, miszerint a nemzet szebb jövő­jének alapját letenni­ leginkább ők hivatják? — Ennélfogva a tanítás minden ágában már észszerűbb eljárás tapasztalható. Különös gondot fordítunk az értelem és jellem képzésére, vala­mint a testi erők kifejtésére is. Az egyes tantárgyak módszer­tani elveinek lélektani alapon való meghatározásában és értelme­zésében sok jeles elme sikeresen fáradozott, úgy hogy a buzgó néptanító ezen összehalmozott kincsekből sok aranyszemet for­díthat iskolája javára. Azonban, a­ki a népiskola valódi hivatását ismeri, és ezen tekintetben magával számolt, tudja, hogy ezen fejlődésnek végét még korántsem érte el, hogy a népiskola jelen állapota csak kez­deményezés, és hogy jelenlegi szervezésében eszményi feladatának még koránt sem felel meg, mert nem nyújtja az életre szükséges ügyességeket, s nem fordít még kellő figyelmet arra, hogy az ismeretek értékesíttessenek, s az akaró tehetség az anyag át­változtatásában kellő ügyességet nyerjen. Elismert dolog, hogy az ismereteknek csak akkor van beesők, ha azokat saját és má­sok javára értékesíteni képesek vagyunk, ellenkező esetben min­den tudásunk holt kincs. Méltán követeljük tehát a népiskolától, hogy a gyermeket az emberi műveltség oly magaslatára felve­zesse, miszerint szelleme az elméleti és gyakorlati tökély azon fokára jusson, mely őt társadalmi és egyéni hivatásának betöl­tésére képesítse,­­ azaz nyújtsa növendékeinek mind­azt, a­mire

Next