Állami tanitóképezde, Modor, 1917
I. Az 1917/18. iskolai év története. A negyedik iskolai évet is a világháború vihara és zaja között kezdtük meg. És ennek a negyediknek talán még több kétség és aggodalom között indultunk, mint az előző háromnak. Éreztük, hogy a mostoha gazdasági és élelmezési viszonyokkal még erősebben és kitartóbban kell felvennünk a küzdelmet, mint az előző háborús években. Tudtuk, hogy a nyomasztó állapotok tanár és tanítvány kedélyét és idegzetét megviselték, de tudatában voltunk annak is, hogy az intenzív munkára serkentő erős akaratra soha nem volt nagyobb szükség, mint most. A jobb jövőben vetett bizalmunkat erősítette az orosz és román békekötés, melyekkel a világháború szennyes és véres hullámaiból, a közelgő béke hajójának árbóchegyét láttuk feltűnni. A tanévet szeptember 1-én tartott alakuló értekezlettel nyitottuk meg. A behatások, orvosi- és zenei hallásvizsgálatok 3—5-én folytak le. Szeptember 6-án volt az ünnepélyes „Veni sancte“, mely után a tanítások megkezdődtek. Karácsonyig munkánkat zavartalanul folytattuk. Januárban a hivatalos szénszünet, februárban pedig a városban járványszerűleg fellépett tífusz miatt szünetelt a tanítás. A februári tanfolyam megnyitását is csak nagy utánjárásunkra engedte meg a hatóság, de csak a katonanövendékek vehettek részt azon. Március 1-étől kezdve zavartalanul folyt a tanítás június 15-éig, a két felső osztályban megszakítva a tanfolyamokkal. A tanártestület ez évben sem volt teljes. Csaba Imre az ország belterületén, Ehrlich Antal az orosz harctéren teljesít katonai szolgálatot. Lados József az olasz harctéren szerzett