Mohács és Vidéke, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
Közegészségügyi Viszonfelelet Dr. B. G. községi orvos úrnak. Úgy látszik, hogy a szög írjére talált ütni csekélységem, midőn a M. és Y. 46. számában a közegészségügyi bizottság időnkénti összehívását elég vakmerő voltam javaslatba hozni s azon kérdést tettem föl , hogyha az elnök elfoglaltatása miatt nem hívhatja össze, talán a községi orvos megtehetné azt? No de meg is kaptam érte a magamét ! Az orvos úr jónak látta ártatlan felszólalásomat feleletre méltatni nemcsak, de utasítást is ad, hogy: „mielőtt a hallgatásból szólásba megyek át, jó lenne a törvényeket jól elolvasni.“ Hát megvallom t. orvos úr, hogy én az 1876. évi XIV. t. cikket, mely a közegészségügyről intézkedik, szóról-szóra nem ismerem s annak betűihez szorosan nem, csakis szelleméhez ragaszkodom s így történhetett meg rajtam az az ártatlan tévedés, hogy a bizottság időnkénti összehívását a törvények értelmében proponáltam. És mert úgy vélekedtem, hogy minden olyan testület, mely az emberiség érdekében országos törvények védelme alatt működik, alkot magának bizonyos rendszabályokat, melyekhez úgy a testületnek, mint tagjainak alkalmazkodni kell. Hogy e vélekedésem — habár a gyakorlati élet mellette bizonyít — téves, s ami másutt lehetséges, az Mohácson felesleges, azt csak most tudtam meg a t. orvos úr feleletéből. Ezen fölvilágosításáért midőn küszönetemet nyilvánítanám, engedje meg a t. orvos úr, hogy a közegészségügyi törvény §-aira hivatkozva, feleletére én is elmondhassam viszonfeleletül a következőket. A 150. §. azt mondja: „A községi egészségügyi bizottság véleményező és indítványozó testület, mely rendszerint csak az illető községnek tanácsával, illetőleg elöljáróságával és annak útján az elsőfokú hatósággal érintkezik.“ Ugyan, orvos úr ! Mióta nálunk a közegészségi bizottság megalakult, terjesztett-e be valamely életre való indítványt azon ön által is említett és a közegészségre minden józan gondolkozású ember által káros befolyással lévő vásártéri szemétdombok, halpiac, sétatér mentén lévő pecséták, disznóhizlaldák stb. elhárítása, illetve beszüntetése céljából? Vagy egyáltalában tett-e csak egyetlen lépést is — a kórház építésére vonatkozón kívül, mely a kezdet stádiumán szépen félbenmaradt, de bizottság a város lakóinak közegészségét érdeklő ügyekben ? Az én, de polgártársaim legjobb tudomása szerint ez ügyekben egy lépés sem létetett a nevezett bizottság által, hogy a községi orvos úr mit tett, arról feleletében hallgat; pedig megvallom, azt vártam én és velem több adófizető polgára e városnak, hogy ki fogja nyilvánítani az orvos úr, miszerint a nevezett bizottság teendőit egymaga elvégezte. De hn most veszem észre, hogy ismét egy nagy hibát követek el, egy embertől várni azt, amit egy számos tagból álló testület elvégezni nem képes , mert a t. orvos úr nyilatkozata szerint „még a nevezett bizottság sem bír annyi természetfölötti hatalommal, hogy avval, hogy arra gondol, járvány ne legyen, járvány csakugyan ne legyen.“ Az igaz, de azt megengedi t. orvos úr, hogy az óvintézkedések megtételére mégis csak bir képességgel? És ezt annyival inkább bátorkodom feltenni nevezett bizottságról, mert annak ön és több orvostársa — mint szakemberek — szintén tagjai s mert az idézett törvények értelmében a hatóság segédkezését nem vonhatja meg tőle s ekként eredményt is remélhetni. Az idézett törvény 10. §-a ugyanis előírja a hatóság teendőit s azokat a harmadik kikezdésben így foglalja össze: „Szóval: mindannak eltávolítását, mi a légkört, talajt és vizet tisztátalanná teszi (pl. a kender vagy leiáztatók) s mindannak létesítését, mi a közegészségügyet előmozdíthatja, kényszer útján is eszközölheti.“ Hogy a hatóság a törvénynek eleget tehessen, hivatalosan ismernie kell a hiányokat s azoknak legkönnyebb és legkevesebb költséggel járó elhárítási módozatait, erre nézve pedig a közegészségi bizottságnak kell véleményező és indítványozó javaslatot beterjeszteni; ezt teszi kötelességévé a 152. §., melynek b) alatti pontja így szól: „előterjesztést tesz a helyi közegészséget, a köztisztaságot, a himlőoltást, halást,kémlést, húsvizsgálatot, tápszerek és italok vizsgálatát illető rendszabályok foganatosítása stb. körül észlelt hiányok iránt.“ Ha ezen kötelességének eleget tett immár a nevezett bizottság, akkor a fentebb idézett 10. §. értelmében a hatóság végrehajtó hatalmát nem csak kérni, de követelni is joga van. De ha azt nem tette, igaza van a t. orvos úrnak, hogy sem bírót, se az elöljáróságot kárhoztatni nem lehet, hanem igenis a községi közegészségi bizottságot, amely megalakult ugyan, de működésének még eddig semmi eredménye nem tapasztalható. Az a kemény vád, melylyel ön t. orvos úr Mohács értelmiségét sújtja, hogy: „nagyon kevéssé művelt még arra, — közegészségi szempontból beszélve — hogy annak holmi egészségi bizottságokkal lehessen imponálni“ bizony nem nagyon hízelgő ránk nézve és azon egészségügyi bizottságra, amelyet ön „holmi“-nak nevez. Azonban higyye meg t. orvos úr, hogy közegészségügyre vonatkozó teendőkhöz elég a józan ész és a tiszta jó szándék ; higyje meg ön, hogy nemcsak a doktorátust szerzett egyének alkalmasak a jónak végbevitelére, sokszor a laikusok is tudnak okosat tenni s meg is dicsérik őket a doktorok, kezet is szorítanak velők úgy néha, mikor azoknak a kevéssé müveit embereknek a szavuk is nyom a mérőserpenyőben. Aztán látja önt, orvos úr, abban az egészségügyi bizottságban doktorok is vannak (no meg gyógyszerészek is) s miféle kevéssé müveit emberek szeretnénk önöktől tanulni s ha egyébért nem, már ezért az egy okért se ártana olykor-olykor összehini a nevezett bizottságot, s én hiszem, hogy tárgyilagos tanácskozás, okszerű, életrevaló indítványaink, — ha a hatóság segélynyújtása mellett azok testet is öltenének magukra — talán fölmentenének a kancsukától, melyre ön méltóknak ítélt bennünket. Hallgató, asszony-koszorú-“ és „vöfény - bokrétáival, „kecske-rokka,“ hagyma, „fenkő,“ kalendárisom, „kakukkos“ óra, „ibrik,“ szilke (cserép-edények), „ABC,“ „istória,“ játék, mézes-kalácscsal kezükben s vállukon ... És ez igy megy reggeltől — késő estig . . . S hogy még egyszer visszatérjek e bájos vidék ismertetésére, olyan kedves nézni a közelben levő szőlőhegyről, hol lakásomról 10 perc alatt ott vagyok, midőn a vonat Simontornyáról kiindulva jő át a simontornyai határon s jő be a némedi határba s innen a Kaposon át a hosszú vashídon átrobog be a gyánti határba (e gyönyörű pusztába) s onnan Pincehelyre mig csak be nem ér, tehát fél óráig, a mily gyorsasággal futja meg ez utat, mindig láthatni..........S úgy estenden, naplemente előtt nézve, midőn a mozdony kéményéből dűl a süni, vastag füst, mint egy hosszan elnyúló oszlop, — a leáldozó nap fénye csodás szint adván neki..........Vagy késő este nézve, midőn éles fütyülését, hatalmas zörgését, zihálását hallva, a szikrákat szórva nyargal ez a kísérteties alak . . . Gyönyörű panoráma a hegyről nézve! Itt egy torony, ott egy másik, harmadik, negyedik, ötödik — a távolban, egymástól különböző irányban ... S amott a messze hegyes földek lábjában egy-egy pusztai csinos lak, egymástól távol, a nap sugarai által megvilágítva . . . Távol-távol látszik egy-egy sűrű erdőség s közelben, Simontornya alatt, az ez uradalomhoz tartozó 14 ezer hold erdő, melyben tömérdek szárnyas vad s más nemes vad is: szarvas, őz stb. van. Hallatszik avadászok „Hali“-ja, puskák ropogása, ebek csaholása . . S majd egy magaslaton, hosszan nyúlva el, két sor óriás fa, valamely országutat, jelezvén. Közelben s távolban szántanak, vetnek, — 20 — 30—40 ekét megolvashatni . . Amodább egy birkanyáj . . a juhász-legény kampós botjára, előre hajolva támaszkodva, oly költőiesen bámészkodik a — semmiségbe, — igen, mert se lát, se hall ilyenkor .... Csak — „gondol nagyot és merészet!“ . . A biz! S majd előveszi tilinkóját — szűre ujjából s olyan nótát fúj rajta a keserveséből, hogy no! . . hogy még azok a költözködő darvak is meglassítják repülésüket .... s szinte búsabban kiágaznak, ezt a szép vidéket, enyhébbért ugyan, elhagyandók . . Babájára gondol a kujon ! De hisz majd is kilopódzik az hozzá, — addig-addig, hogy szerét ejti s úgy megvigasztalja, hogy még! . . „Magasan repülő darvak kingatása, Pásztor-tilinkónak hang-zs busulcsa , Méhecske zsongása, prücske csirpelése, Két szerelmes hü szív összecsilingelése . .“ (Sz. N.) (Vége köv.) — Katalin hál. Az iparos olvasókör által saját könyvtára javára a múlt szombaton rendezett táncvigalom, — dacára a kellemetlen esős, sáros időnek minden tekintetben sikerültnek mondható. A Korona vendéglő terme a rendező bizottság jó ízlésére vallott. A zene kellemes hangjainál, a fényes kivilágításnál csak az élet-nyár kellemgazdag rózsatői és az élet-tavasz üde virágai, a festő rózsabimbók voltak szebbek, melyekből tudósítónk a következő díszes koszorút vettei össze: Beck Andrásáé, Beberits Istvánná, Szalpold Antalné, Toldi Józsefné, Schön Ignácné, Schreier Nándorné és Bernhardt Alajosné úrnők, Bárány Paula, Hermin és Etel, Goldstein Regina, Mocskai Mari, Krivitz Erzsébet és Mariska, Kleinbauer Anna, Krisztovits Milica, Princz Anna, Prell Erzsébet, Singer Jeanette, Szaipold Katica, Tadits Katica, Tupler Katica és Závodszki Erzsébet kisasszonyok. Dicséretet érdemel azon körülmény, hogy Karneval herceg tisztelői minden fényűzést mellőzve, egyszerű de igen jó ízléssel kiállított öltözetben jelentek meg a táncvigalomban. Valóban ideje volna már e pénzszűk világban, ha hölgyeink felhagynának a mindent felemésztő fényűzéssel s egy estek feltűnésért százakat ne vesztegetnének, ha néhány órai élvezetért évekig tartó gondot nem okoznának sok családfőnek, kik a jó békességért gyakran erejüket meghaladó áldozatokra szánják el magukat. Hogy a német utcai polgárság tüntetőleg távoltarta magát, ez mindenkinek feltűnő volt, hihetőleg a távolság tarta őket vissza, pedig a belvárosi polgárság nem egyszer tette meg a Kreszt vendéglőben tartott táncvigalmak alkalmával a hasonló nagy útat, mely most őket — véleményünk szerint —visszaírtá. Uraim! az összetartásban rejlik az erő, melyre a mi társadalmi életünknek igen nagy szüksége van. Megemlítjük még, hogy Schwarz B. vendéglős ízletes étkei és jó borai teljesen kielégítők a jelen voltakat. — Az első hó. Néhány nap óta láthatárunkat átláthatlan sűrű köd borító, melyet a napsugarak nem birtak áttörni. A nedves, egészségtelen levegő, meleg szobába kényszerité az embert, hol a félhomályban úgy elgondolkodott a természet titkait fürkésző lélek az őszi napokról, melyek akaratlanul a múlandóság érzetét keltik fel a legvérmesebb reményektől dagadó keblekben is. A léleknek e csendes mélázása közben oly jól esett látni e hó 2-án a fehér lepellel borított földet, mely mintegy óriás szemfedő terült el a nagy halottra a földre, hogy íre lássa magán a pusztulást, mely minden ékességétől megfosztó néhány nap alatt. A közelgő tél édesen pihentető álma hozza meg a termékenyítő erőt a földnek s önt majdan a tavasz meleg lehellete uj életet fűbe, fába. A tél nyugalma, mely sik álmunkat példázza , egyszersmind reményünket éleszti, tudván, hogy a hópelyhekből szőtt szemfedő alatt élet rejlik, melyet a tavaszi nap enyhe sugara ezer meg ezer pompázó színben fog elénk tárni. Ily gondolatok közt üdvözöljük az első hópelyheket, melyik a fák lombtalan ágait mint megannyi virágok díszítik, s ily gondolatok közt készítjük magunkat az adventi napokban lelkünk vendégének az emberi nem megváltójának befogadására, ki keblünkbe olta a boldogító reményt. — Telefon. A múlt napokban az Áder-féle mikrofonos telefonnal nagyszerűen sikerült kísérleteket tett Vécsey István pécsi távirda-főnök. Első ízben Pécs — Barcson át — Nagy-Kanizsával beszélt élő szóval, a midőn is visszatérő vezetékül a zágráb-eszéki vonal szolgált. Ezen 180 kilométer hosszú huzalon megejtett kísérlet a jelen volt szakértőket annál is inkább bámulatra ragadta, mert ugyanazon időben, ugyancsak a telefonozásra használt huzalon Zágráb és Eszék egymás között a legerősebb sürgönyváltást folytatta. Még meglepőbb volt a kísérlet múlt hó 27-én, midőn Mohácson át a 83-ik számi huzalon Pécs Budapesttel telefonozott. Mindennemű hangszer, külön és együtt, felette szépen és elragadólag hatott. Ugyanekkor énekkísérlet is volt és pedig solo, duett, tercett és quartett; minden hang tisztán és értelmesen volt kivehető. Telefon segélyéve Magyarországon ily nagy távolságra — 300 kilométer — beszélni még senki sem kísérlette meg. — Köszönet - nyilvánítás. Mindazoknak, kik az iparos olvasókör által Katalin estéjén rendezett hál sikerét fáradságuk s anyagi részvétükkel biztosították, úgy a rendezőségnek, mint az alábbi felülfizetőknek legszívesebb köszönetét nyilvánítja az elnökség. Felülfizetők: Schwarz Bernát 5 frt, Beck András 1 frt 21 kr., Toldi József 1 frt, Toldi Ignác 1 frt, Bernhard Alajos 1 frt, Kovácsevics Ferenc 50 kr., Littauer József 50 kr., Ornstein N. 50 kr., Drexler Adolf 50 kr., Littauer Miksa 40 kr., Kleinbauer L. 40 kr., N. N. 40 kr., I. Gy. 20 kr., N. N. 20 kr., Fischer Adolf 20 kr., Flesz Károly 20 kr., Maximovics N. 10 kr., N. N. 10 kr., összesen 13 frt 40 kr. — Kéményégetés. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy a hó beálltával a kéményseprők a kéményeket szükség szerint égetni járnak, mit azért tudatunk, nehogy a miatt némelyek indokolatlan félelembe esvén, hiába zajt csapjanak és másokat is rettegésbe hozzanak. — Gyásziké. Mihailovits Athanáz Baranyám egy a főpénztárnoka Pécsett f. é. nov. 30-kán rövid betegség után életének 69-ik évében elhunyt. A temetés ma (szombaton) d. u. 3 órakor van. — Nagy szerencsétlenség történt Pécsett mult hó 24-én. Ugyanis egy az István-utcában lakó napszámos házaspár munkára menvén, iskolába még nem járó két gyermekére rázárta a lakás ajtaját. Az anya este felé haza jővén, a mint a szobaajtót kinyitja, fojtó füstfelleg ütött arcába; a legrosszabbat sejtve, odaugrott az ágyhoz, melyben két gyermeke — az egyik előbb a füst által megfojtva, a másik tűztül egész megperzselve élettelenül feküdt. A két gyermek valószínűleg az ágyban gyufával játszván, az ágyi ruha tüzet fogott, mely azok ifjú életét oly gyászosan kioltotta. E szomorú esemény alkalmából a „Pécs“ című lap a legnemesebb emberszeretetet sugárzó vezércikkben lelkes felhívást intéz Pécs város polgáraihoz, különösen pedig az eddig oly sikerdús működést tanúsított nőegylethez a szükséges gyermekmenhely felállítása tárgyában. Is-