Mohács és Vidéke, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-05-28 / 22. szám
I. évfolyam. 22. szám Mohács, 1882. május 28-án Társadalmi hetilap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség: Hová a Istp szellemi részét illető közlemények intézetnlek : német-utca 80. — Kéziratok vissza nem küldetitek. Kiadó hivatal: Hová a lapmegrendelősek és hirdetések küldendők: németutca 44. Előfizetés: Egész évre 4, félévre 2, negyedévre 1 fit. Egyes szám 10 kr. Egyes példányok Brandl János könyvnyomdájában kaphatók. Hirdetések ára: Egy 3 hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 5 kr., háromszori 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdíj külön 30 kr. A nyittér egy petit sora 10 kr. Isten hozta! A szent hajdanban, midőn az apostolok az általuk alapított gyülekezetekben időnként megjelentek, hogy a hivlk hitéletéről magoknak bizonyságot szerezzenek, őket az isteni félelemben megerősítsék, a jócselekedeteknek gyakorlására buzdítsák, nagy örömmel fogadták őket. Igyekeztek bebizonyítani külsőképen is irántuk való hálájukat, szeretetüket, kiknek a lelki gondozásból eredő, belső nyugalmukat köszönhetők. Ünnep volt az a nap melyen közöttük megjelentek . . . E valóban szép szokást az utódok is örökölték. így van ez még ma is, ha a Krisztusnak egy-egy buzgó apostola, a gondozására bizott gyülekezetben olykor-olykor megjelen, ünnepet ül ilyenkor a megtisztelt gyülekezet. Ily ünnepe van ma városunkban a rom. kath. egyház híveinek , kik a pünkösdi lélek kezeltetésének ünnepén, szeretve tisztelt Főpásztorukat, a pécsi püspök iránti tiszteletének kifejezést adjon, áldásaiban részesüljön . . . A hazafias érzelmű, a közjó oltárán oly buzgón áldozó, az egyesek örömeiben, bajaiban híven osztozó Főpásztor idejövetelének célja : a bérmálás szentségének kiszolgáltatása. Legyen általunk melegen üdvözölve ! A magas vendéget nemcsak a rom. kath. egyház hívei üdvözlik mint Főpásztorukat, de városunk többi felekezetű polgárai szintén csatlakoznak a tisztelgőkhöz, hogy a város volt kegyurának hódolatukat bemutassák. Közöttünk való megjelenése tegye e napot kettős ünneppé. A hit győzedelmének ünnepe, legyen egyszersmind a béke, — a szeretetnek ünnepe, mely összekötő kapocs legyen a Főpásztor, hivei és tisztelői között! Isten hozta! Legyen általunk melegen üdvözölve ! ! ! — Dr. Dulánszky Nándor b— tr () excellentiáját szerencsések üdvözölhetni, körükben tisztelhetni s előtte hódolatukat bemutatni. Az ily főpásztori látogatás nem gyakori az egyes gyülekezetekben, s éppen azért szokatlan öröm hatja át a híveket s igyekszik mindenki, hogy a szeretett Főpásztor ZA1QA. A sötét világrészen át. Stanley utazása Közép-Afrikában. Irta: Rohlfa Gerhard. (Folyt.) Az első idő persze pihenéssel és azzal telt, hogy a benszülöttekkel barátságos viszonyba igyekeztek jutni. Kagehyi Usukama országában az Utschambi kerülethez tartozik, miért is a kerületi fejedelmet és az ország királyát kellett megajándékozni. Aztán minden előkészület megtétetett a tovább utazásra, de mindenek felett a „Lady Alice“ lett használhatóvá téve .És két nap eltelte előtt a csalnak készen állott és hogy a vizen való tartózkodás némileg enyhíttessék, lehetőleg mindennel felszereltetett. Liszt és szárított hal, szövetek és gyöngyök, mindenféle apró de esetleg nagy hasznot hajtó csecsebecsék bőven jutottak a csomagok közé, úgy hogy elvégre már csak a legénység beszállása volt hátra.“ De most senki sem akarta Stanleyt elkísérni. A tóparti lakóknak legsajátszerűbb fogalmuk van a „Niandscha“-ról. Szentül hiszik és azt beszélik, hogy körülhajózása évekig tart, hogy a túlparton hosszú farkkal bíró emberek laknak, emberevők és másféle szörnyek bírják a tájakat és a távol messzeségbe vesző átellenes partok Midőn a világ megváltója ellenségei bosszúságára meggyőzte a halált, s megjelent tanítványai között, hogy elkészítse őket azon nehéz küzdelmek békés elhordozására, melyek apostoli munkájukban reájuk várakoznak , rendkívüli izgalom tarta dobogásban az emberi sziveket. Az üdvözítő feltámadása, övéi között történt megjelenése, félelemmel töltő ellenségeinek szívét, de az őtet szeretők keblébe még csak fokozták a kifürkészendő terület titokszerűségét. Még Stanley saját embereire is elragadt a félelem. — Önkénytesen elkísérne-e valaki ? kérdé Stanley. Mindenki hallgat. — Még külön díjért, jó fizetésért sem ? Újra csend , egyetlen önkénytes sem jelentkezik. — És mégis, úgymond, nekem mennem kell. Azt akarjátok, hogy egyedül menjek ? — Nem! — Nos, hát mit? Mutassátok meg, kedveseim, azon derék embereket, kik önkénytesen csatlakoznak, hogy azokat a tó körül teendő útján elkísérjék. Újra mindenki hallgatott. „Midőn egyenként elővettem őket, valamennyien azt felelték, hogy nem tudnak a vizen megélni; mindegyikük roppant gyávának vallotta magát.“ — De hát mit tegyek akkor? Mámon Sera (a vezetők egyike) így szól : Ne kérdezd őket uram. Jelöld ki kísérőidet parancsoddal. Valamenyi embered a te gyermeked és engedelmeskedni fognak neked. Amíg úgy bánsz velük, mint barátaiddal, egyikök sem fogja felajánlani szolgálatát. Parancsolj és mindnyájan elmennek. Stanley tehát kiválasztott tíz embert és egy kormányost, kikkel elindulandó volt. A hátramaradottak felügyeletével Frank Pockock és Hajdan és most. (1882. május 28.) egy ismeretlen édes érzelem költözött, mely túl világi fénynyel ragyogta körül az aggódó lelkeket. A múltnak keserű bánatát egy rövid pillanat édes, boldogító öröme feledteté. A jövő, mely miatt kétségeskedtek, tisztán állt, előttük. Boldogító hit, mily nagy hatalom vagy te az emberi szívek felett! Megbecsülhetlenek a te áldásaid ! Azonban a megváltó feltámadásán örvendezek igaz öröme, csakhamar búra fordult, mert egy napon, midőn tudományának hirdetését, e nemes és nagy felelősséggel járó kötelesség teljesítését jó kezekre bizta, fölemelkedett a mennyekbe, hogy elfoglalja az atyának jobbján dicsőséges helyét . . . Azóta őt halandó ember szeme nem látta! A tanítványok ezen utóbbi vesztes fájdalma alatt leroskadva, búsan, leverve tértek vissza az Olajfák hegyéről a városba. Egyelőre nem tudták mihez fogjanak. Aggódva, félve, de mégis remélve várták az eltávozott mesternek ígéretét. És e hit, eddig soha nem tapasztalt erővel tölté be lelküket, türelmök nem fogyatkozott meg a várakozásban. Oh a bitnek ereje nagy. Áldásai boldogítók ! Az aggódó tanítványok nem csalatkoztak. Egy ily napon közöltetett velök a megígért szent lélek, mely csodás erővel, félelmet nem ismerő bátorsággal tölté be egész valójukat; s jön, hogy az ihletett ajkú Péter apostol beszédére megkeresztelkedének mintegy három ezeren, s letétetett Frederic Barker bízatván meg. Stanley 1875. március 8-án elindult a tavon. E körúton annyi minden történt, hogy az események elsorolása is túlhaladná e leírás keretét. Az út iránya a Nyanza keleti partján vezetett. Ellenséges indulatú benszülöttekre barátságos indulatnak következtek; ma még pénzért és szép szóért bőven kaptak élelmiszereket, holnap a legnagyobb igyekezettel sem juthattak egyetlen búzaszem birtokába sem, egyik nap villám és menydörgés, vihar és eső versenyeztek egymással, hogy a hullámok felett lebegő kisded hajót elpusztítsák, másnap a Nyanza tisztán ragyogott, mint a legfinomabb csiszolású tükör. De árulással és cselszövénynyel is kellett merész utazónknak küzdenie: a Nyanza tó körülevezése valóságos Odysseává lett kicsinyben. És mily hidegvérrel, mily kitartással tűri Stanley a legnagyobb bajt is! Egyik éjjel mintha a pokol nyílott volna meg előttük! A vihar csak úgy dobálta gyönge járművüket, a legénység úgy kimerült a folytonos küzdelemben, hogy az asszonya és ijedelmeit észre sem vette és ily kínok között végre kikötöttek a Ngevi sziget nyugati oldalán. Most gyorsan tüzet raktak, kiszárították ruháikat és „a midőn ott ültek a forró Liebig-féle húskivonat mellett, válságos helyzetük felett még nevetni is tudtak.“ (Folyt. kör.)