Mohács és Vidéke, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-05-28 / 22. szám

I. évfolyam. 22. szám Mohács, 1882. május 28-án Társadalmi hetilap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség: Hová a Istp szellemi részét illető közlemények intézetnlek : német-utca 80. — Kéziratok vissza nem küldetitek. Kiadó hivatal: Hová a lapmegrendelősek és hirdetések küldendők: német­­utca 44. Előfizetés: Egész évr­e 4, félévre 2, negyedévre 1 fit. Egyes szám 10 kr. Egyes példányok Brandl János könyvnyomdájában kaphatók. Hirdetések ára: Egy 3 hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 5 kr., három­szori 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdíj külön 30 kr. A nyi­ttér egy petit sora 10 kr. Isten hozta! A szent hajdanban, midőn az apostolok az általuk alapított gyülekezetekben időn­ként megjelentek, hogy a hivlk hitéletéről magoknak bizonyságot szerezzenek, őket az isteni félelemben megerősítsék, a jócseleke­­deteknek gyakorlására buzdítsák, nagy öröm­mel fogadták őket. Igyekeztek bebizonyí­tani kü­lsőképen is irántuk való hálájukat, szeretet­ü­ket, kiknek a lelki gondozásból eredő, belső nyugalmukat köszönhetők. Ün­nep volt az a nap melyen közöttük meg­jelentek . . . E valóban szép szokást az utódok is örökölték. így van ez még ma is, ha a Krisz­tusnak egy-egy buzgó apostola, a gondo­zására bizott gyü­lekezetben olykor-olykor megjelen, ünnepet ü­l ilyenkor a megtisztelt gyülekezet. Ily ünnepe van ma városunkban a rom. kath­. egyház híveinek , kik a pünkösdi lélek kezeltetésének ünnepén, szeretve tisz­telt Főpásztorukat, a pécsi püspök iránti tiszteletének kifejezést adjon, áldá­saiban részesüljön . . . A hazafias érzelmű, a közjó oltárán oly buzgón áldozó, az egyesek örömeiben, bajaiban híven osztozó Főpásztor idejöve­telének célja : a bérmálás szentségének ki­szolgáltatása. Legyen általunk melegen üdvözölve ! A magas vendéget nemcsak a rom. kath­. egyház hívei üdvözlik mint Főpász­torukat, de városunk többi felekezetű pol­gárai szintén csatlakoznak a tisztelgőkhöz, hogy a város volt kegyurának hódolatukat bemutassák. Közöttünk való megjelenése tegye e napot kettős ünneppé. A hit győzedelmének ünnepe, legyen egyszersmind a béke, — a szeretetnek ün­nepe, mely összekötő kapocs legyen a Fő­pásztor, hi­vei és tisztelői között! Isten hozta! Legyen általunk melegen üdvözölve ! ! ! —­ Dr. Dulánszky Nándor b—­ tr () excellentiáját szerencsések üdvözölhetni, körükben tisztelhetni s előtte hódolatukat bemutatni. Az ily főpásztori látogatás nem gyakori az egyes gyülekezetekben, s éppen azért szokatlan öröm hatja át a híveket s igyek­szik mindenki, hogy a szeretett Főpásztor ZA1QA. A sötét világrészen át. Stanley utazása Közép-Afrikában. Irta: Rohlfa Gerhard. (Folyt.) Az első idő persze pihenéssel és azzal telt, hogy a benszülöttekkel barátságos viszonyba igyekeztek jutni. Kagehyi Usukama országában az Utschambi kerülethez tartozik, miért is a kerületi fejedelmet és az ország királyát kellett megajándékozni. Aztán minden előkészület meg­tétetett a tovább utazásra, de mindenek felett a „Lady Alice“ lett használhatóvá téve .És két nap eltelte előtt a csalnak készen állott és hogy a vizen való tartózkodás némileg enyhíttessék, lehetőleg mindennel felszereltetett. Liszt és szá­rított hal, szövetek és gyöngyök, mindenféle apró de esetleg nagy hasznot hajtó csecsebecsék bőven jutottak a csomagok közé, úgy hogy elvégre már csak a legénység beszállása volt hátra.“ De most senki sem akarta Stanleyt elkísérni. A tóparti lakóknak legsajátszerűbb fogalmuk van a „Niandscha“-ról. Szentül hiszik és azt beszélik, hogy körülhajózása évekig tart, hogy a túlparton hosszú farkkal bíró emberek laknak, emberevők és másféle szörnyek bírják a tájakat és a távol messzeségbe vesző átellenes partok Midőn a világ megváltója ellenségei bosszúságára meggyőzte a halált, s meg­jelent tanítványai között, hogy elkészítse őket azon nehéz küzdelmek békés elhordo­­zására, melyek apostoli munkájukban reájuk várakoznak , rendkívüli izgalom tarta dobo­gásban az emberi sziveket. Az üdvözítő feltámadása, övéi között történt megjelenése, félelemmel töltő ellen­ségeinek szívét, de az őtet szeretők keblébe még csak fokozták a kifürkészendő terület titok­­szerű­ségét. Még Stanley saját embereire is elra­gadt a félelem. — Önkénytesen elkísérne-e valaki ? kérdé Stanley. Mindenki hallgat. — Még külön díjért, jó fizetésért sem ? Újra csend , egyetlen önkénytes sem je­lentkezik. — És mégis, úgymond, nekem mennem kell. Azt akarjátok, hogy egyedül menjek ? — Nem! — Nos, h­át mit? Mutassátok meg, ked­veseim, azon derék embereket, kik önkénytesen csatlakoznak, hogy azokat a tó körül teendő útján elkísérjék. Újra mindenki hallgatott. „Midőn egyen­­ként elővettem őket, valamennyien azt felelték, hogy nem tudnak a vizen megélni; mindegyikük roppant gyávának vallotta magát.“ — De hát mit tegyek akkor? Mámon Sera (a vezetők egyike) így szól : Ne kérdezd őket uram. Jelöld ki kísérőidet pa­rancsoddal. Valamenyi embered a te gyermeked és engedelmeskedni fognak neked. A­míg úgy bánsz velük, mint barátaiddal, egyikök sem fogja felajánlani szolgálatát. Parancsolj és mind­nyájan elmennek. Stanley tehát kiválasztott tíz embert és egy kormányost, kikkel elindulandó volt. A hátra­maradottak felügyeletével Frank Pockock és Hajdan és most. (1882. május 28.) egy ismeretlen édes érzelem költözött, mely túl világi fénynyel ragyogta körül az ag­gódó lelkeket. A múltnak keserű bánatát egy rövid pillanat édes, boldogító öröme feledteté. A jövő, mely miatt kétséges­­kedtek, tisztán állt, előttük. Boldogító hit, mily nagy hatalom vagy te az emberi szívek felett! Megbecsülhet­­­lenek a te áldásaid ! Azonban a megváltó feltámadásán örven­dezek igaz öröme, csakhamar búra fordult, mert egy napon, midőn tudományának hir­detését, e nemes és nagy felelősséggel járó kötelesség teljesítését jó kezekre bizta, föl­­emelkedett a mennyekbe, hogy elfoglalja az atyának jobbján dicsőséges helyét . . . Azóta őt halandó ember szeme nem látta! A tanítványok ezen utóbbi vesztes fáj­dalma alatt leroskadva, búsan, leverve tértek vissza az Olajfák hegyéről a városba. Egye­lőre nem tudták mihez fogjanak. Aggódva, félve, de mégis remélve várták az eltávozott mesternek ígéretét. És e hit, eddig soha nem tapasztalt erővel tölté be lelküket, türelmök nem fogyatkozott meg a vára­kozásban. Oh a bitnek ereje nagy. Áldásai bol­dogítók ! Az aggódó tanítványok nem csalat­koztak. Egy ily napon közöltetett velök a megígért szent lélek, mely csodás erővel, félelmet nem ismerő bátorsággal tölté be egész valójukat; s jön, hogy az ihletett ajkú Péter apostol beszédére megkeresztel­­kedének mintegy három ezeren, s letétetett Frederic Barker bízatván meg. Stanley 1875. március 8-án elindult a tavon. E körúton annyi minden történt, hogy az események elsorolása is túlhaladná e leírás ke­retét. Az út iránya a Nyanza keleti partján vezetett. Ellenséges indulatú benszülöttekre ba­rátságos indulatnak következtek; ma még pénzért és szép szóért bőven kaptak élelmi­szereket, holnap a legnagyobb igyekezettel sem juthattak egyetlen búzaszem birtokába sem, egyik nap villám­ és menydörgés, vihar és eső versenyeztek egymással, hogy a hullámok felett lebegő kisded hajót elpusztítsák, más­nap a Nyanza tisztán ragyogott, mint a legfinomabb csiszolású tükör. De árulással és cselszövénynyel is kellett merész utazónknak küzdenie: a Nyanza tó körü­levezése valóságos Odysseává lett kicsinyben. És mily hidegvérrel, mily kitartással tűri Stanley a leg­nagyobb bajt is! Egyik éjjel mintha a pokol nyílott volna meg előttük! A vihar csak úgy dobálta gyönge járművüket, a legénység úgy kimerült a folytonos küzdelemben, hogy az asszonya és ijedelmeit észre sem vette és ily kínok között végre kikötöttek a Ngevi sziget nyugati oldalán. Most gyorsan tüzet raktak, ki­szárították ruháikat és „a midőn ott ültek a forró Liebig-féle húskivonat mellett, válságos helyzetük felett még nevetni is tudtak.“ (Folyt. kör.)

Next