Mohács és Vidéke, 1887 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

borulva, egymást ölelve. Háttérben füstfelhő, lo­bogó láng, égő gerendák s a füstgomoly közt száll a részvét alakja, kiterjesztve szárnyait és karját a szerencsétlenek fölött.­­ Majd Benczúr Gyulától találjuk erőteljes rajzban „A vészha­rangot“, Munkácsy Mihálytél tollrajzot (Heg­gel“), Ligeti Antaltól jeruzsálemi tájrészletet. Nincs az albumnak egyetlen lapja sem rajzok nélkül. Némely lapon kisebb rajzokból egy-egy kis gyűjtemény talált helyet. Minden kép leg­közvetlenebb mása az eredetinek, mert vagy fénynyomat (autotypia), vagy cinkográfia­i vo­násról-vonásra adja a művész rajzát, így a kö­zönség ez albumban hazai művészeink legtöbb­jétől egész rajz­gyűjtemény birtokába jut. A tárgyak rendkívül sokfélék és a modor is mind­egyre változik. Vázlatok mellett gondosan dol­gozott képek. Egy-egy könnyen oda vetett alak után jellemzetes és gonddal készült szöveg il­lusztrációk , majd genreképek, népies alakok, tanumány­ok. K­oskovics Ignácz rendezte az album illusz­trációit, s Vágó Pállal együtt több rajzot ké­szített. Övék az album borítékának képe is. A címlapon a leégett ház küszöbénél, koldus-batyu­val ül egy anya, segély után nyújtva kezét; mellette kis gyermeke, ki önkénytelenül nyújtja ép úgy mind a két kis kezét, mint anyja. Ezt Vágó Pál rajzolta, az album borítékának hátsó lapját pedig K­oskovics. Egy magyar menyecske, hóna alatt, kezében a „Segítség“ album, kínálja beszédes ajkkal, ajánló szemekkel. K­oskovics még Jókai egy kis elbeszélését is illusztrálta. Vágó pedig „a népfelkelő önérzete“ címen raj­zolt egy vidám csoportot, melyben az önérzete­sen beszélő népfelkelőhöz maga a művész, két hallgatójához pedig K­oskovics és Zala György szolgáltak modellül. Zala György az aradi vér­tanúk szoborcsoportozatának egyik alakját a „Harckészség“ címűt adta rajzban az albumban. A „­Segítség“ emlékalbum négyféle kiadás­ban jelent meg, u. m.: egy forintos, három fo­rintos, az b­rustos és száz forintos kiadásban, m­elynek már elseje — a legolcsóbb — az egy forintos is csinosan van kiállítva, s díszes bo­rítékban 44 nagy oldalra terjedő s több mint 80 képpel illusztrált tartalmával árához képest annyit nyújt, hogy hasonló díszes illusztrált fü­zetét a kü­lföldi nagy irodalmakban is csak két­karú m­ekkora áron lehet megszerezni. A drá­gább példányok fokozott díszszel vannak kiál­lítva és külön művészi mellékletekkel ellátva. A „Segítség“ gyűjtő-ívei és előfizetési ösz­­szegei a Franklin-Társulat kiadó­hivatalához (Budapest, egyetem-utca 4. sz.) szeptember hó 16-ikéig kül­­endők be. A 1. megrendelők kéretnek, hogy a meg­­rendelésben világosan tüntessék ki, melyik kiadást (az 1., 3., 10., 100 fitos) és hány pél­dányban rendelik meg. Szeptember 15-ike után a „Se­gít­s­é­g“ em­lé­ka­lbum csak a ma­gasabb bolti árakon lesz kap­ható. Könyvárusi forgalomba az emlék­album csak az előfizetési idő lejárta, tehát szeptember 15-ike után adatik. Amennyiben azonban egyes kony­várusok nagyobb számú példányokra űzet­tek elő, vevőiknek az előfizetési áron természe­tesen alhhatnak át példányaikból. A díszesebb kiállítású 10 és 100 fitos példányok, melyekben számos kép szinnyomatban lesz adva s melyek­hez külön mellékletek is lesznek csatolva, több több gondot és időt vevén igénybe, csak szep­tember hó folyamán fognak megjelenni, de ezek előfizetői, mig díszpéldányaikat kezeikhez kapják, addig az olcsóbb kiadásból díjtalanul kapnak egy példán­yt. Gergely bácsi sokszor kereste őt ez idő alatt lakásán, de sohasem találta otthon. Hiva­­talában sem. Ott kérdéseire azt felelték, hogy nem tudják, hogy hol van, mert szabadságot kért. Egyszer aztán mégis otthon találta. Bete­gen, önkívületi állapotban feküdt ágyában. Haza vitték. Lett azután kitört rajta egészen a betegség. Az amúgy is gyenge embert a kiállott szenve­dések és izgalmak egészen tönkre tették. Egész­sége alá volt ásva s betegsége igen súlyos v­olt.­­Sok napon keresztül élet és halál között feküdt. Martha feladata volt ekkor legterhesebb, ápolni kellett őt s vigasztalni a kétségbeesett szülőket. S ő mindezt megoldotta jól. Arcából remény sugárzott akkor, mikor az öregekről beszélt s gondosabb ápolónőt Laci sehol a zold kereksé­gén nem talált volna Marthánál.Laci önkívületé­ben gyakran mondott olyanokat, amikből Teréz néni kivette, hogy Laci viseletének rejtését csak Martha oldhatja meg. Addig faggatta hát, míg az mindent el n­em mondott neki. Teréz nénit ekkor majd megütötte a guta. Rettenetesen szí­vére vette, hogy fiát ha meghal, ő kergette a halálba. Ez azonban szerencsére nem következett be. Laci felépült. Az öröm a kis házban, midőn először kelt fel ágyából, óriási volt.­­Néhány nap múlva az udvarra is szabad volt kimennie. Persze csak mindig Mártha tár­saságában, a­ki legjobban tudta, hogy a beteg­nek mit szabad tennie és mire van szüksége. Egy estén együtt ültek a kis kert lombjai között, melyeket Mártha varázsolt a rideg ba­rátságtalan udvarba. Mártha kézimunkával foglalkozott, Laci pe­dig teli tüdővel szívta magába a szabad levegőt. Egyikük sem szólt egy szót sem. Egyszerre Laci Mártha felé fordította fejét s szemrehányólag, mintegy maga elé mondta : — Miért nem engedtél meghalni ? — Mártha felemelte fejét. Szemeiből végtelen szerelem sugárzott ki. Aztán hirtelen Laci keb­lére borult s szenvedélyesen susogá: — Téged? Te édes ! . . . Te kedves ! . . . * Nagy­on kevés mondani­való van még. Mindössze annyi, hogy Laci a munkára tel­jesen felépült bajából, megtudott mindent s meg­­bocsájtott mindent. Három év múlva pedig a pap is rájuk adta áldását, és esküvőjükön Teréz néni volt a leg­boldogabb. Színészet: Balog Árpád ,színigazgató közbejött s nem tőle függő akadály miatt az elvőleges színi jelen­téstől eltérőleg csak egy nappal később kezd­hette meg előadásait és vasárnap „Királyfogás“ operett-, hétfőn „Parasztkisasszony“ népszínmű-, kedden „Jó Fülöp“ vígjáték-, szerdán „Gaspa­­rone“ operett-, csütörtökön „Az árendás zsidó“ és pénteken „A tót leány“ népszínművekben mutatta be társulatát. Az előadott színművek mind nagyon szépek, nagyon mulattatók voltak és előadásuk általában sikerültnek mondható. De miután Balog Árpád előleges színi jelenté­sében azt ígérte, hogy drámákat is hoz színre, nagyon kívánatos lett volna, hogy eddig is ilyeneket vett volna fel repertoárjába. Mert Ba­log, ki évek óta látogatja meg városunkat, tud­hatná, hogy a mi szeszélyes közönségünk meny­nyire óhajtja a változatosságot és így nagyon helyén­való lett volna a társulat erejét már az első héten a drámában is a közönségnek bemu­tatni, annál is inkább, mivel eddigelé jó formán még csak drámai részletet sem láttunk, mert az a kevés, amit egyik másik népszínműben juttat a szerző, legkevésbé sem kielégítő. Még valamit kell helytelenítenünk az igaz­gató eljárásában és ez a szerfeletti reklámszere­tet. Nagyon csalódik az igazgató úr, ha azok­kal az obligát kifejezésekkel véli a közönség nagyobb érdeklődést felkelteni, minek pl. „rend­kívül fényes“, rendkívül mulattató“, „kellemes“, „nagyszerű díszlet“ stb., mert ezzel nem éri el a kívánt hatást, sőt, ha az ilynemű figyelmez­tetés után a darab kevésbé sikerül, még vissza­hatást idéz elő, mint ez pl. „Gasparone“-ban történt, melynek „klasszikus“ zenéjére pedig előre utalt. Ezen bevezetés után térjünk át a társulat első rangú szereplőinek rövid jellemzésére. A társulat feje az igazgató lévén, ő vele kezdjük. Balog Árpád jó színész, aki minden szerepre vállalkozhatik és sikerrel vállalkozik is , csak egy kifogásunk van ellene, és ez az, hogy arcát nem szereti maszkírozni. Pedig férfi jellemszí­­nésznél szükséges, hogy­ valamint minden ala­kítása más jellemet, úgy minden szerepe lehető­leg más alakot, más arcot mutasson. Sokkal szerencsésebb e tekintetben Monori, ki szerepé­nek megfelelő­leg szép vagy rút, ifjú vagy vén arcot mutat, s kinek érdes, de egészséges hu­mora megnevettett, itt ott előtörő drámai kifa­­kadása meghatja a közönséget. A társaság tulajdonképi szalonkomikusa Boross Endre, akit különben a jóságos termé­szet is felruházott oly tulajdonokkal, hogy neki magának voltak és nagyon keveset kellene hozzá­­függeszteni. Adott neki vékony nyurga terme­tet, még vékonyabb sápítozó orrhangot, nagyon csinos orrocskát és fogatlan szájat (mely utóbbi már az ő érdeme), mindent összevéve nagyon is elég, hogy megjelenésével általános derültséget keltsen, melyet ügyes játéka és rettenetes csúf grimaszai lehetőleg fokoznak. Pénzes Endréről, az első és egyetlen hős szerelmesről nem lehet oly kedvezőleg nyilat­koznunk. Fellépése nem elég biztos, kiejtésében is hiányzik ama sajátságos tüzes, s mégis gyen­géd kifejezés, mely játékát jellemezné, úgy, hogy mikor beszélt, alig vártuk, hogy már éne­kelne, és mikor énekelt — hát mégis csak in­kább beszélt volna. Ligethyné Mari asszony­ a legszebb, leg­ügyesebb és legkacérabb, de egyszersmind a legszeszélyesebb énekesnő, ki­­alaka a „kör“ szín­padján fellépett.­ Úgy látszik a kedélyhangulat változásainak van alávetve, mely néha nagyon is befolyásolja játékát, de csak játékát, mert * * hangja, éneke mindig üde, mindig csengő és tiszta, akár egy kis éneklő madárkáé. Victor Hermin egy nyájasan komoly höl­­gyecske, kinek bár gyenge, de jól iskolázott és rokonszenves hangját szívesen hallgattuk s ki­nek vonzó játékában a legtöbb drámai tehetség nyilvánul. Meg kell még emlékeznünk Borossnéról, a csinos és szeretetre méltó színésznőről, ki igen naiv tud lenni és Herczeg Eugéniáról is, mely utóbbi ellen csak egy kifogásunk van, hogy t. i. mind beszédében , mind énekében kevés mo­dulációt sajátít el. A színházlátogató közönséggel ezúttal hosz­­szasabban foglalkozni nem akarunk ; azon tá­tongó űrön, melyet a „Kör“ nagyterme muta­tott a lefolyt héten, láttuk, mennyire érdeklődik a színház iránt, mely „tátongó űr“ szégyenére válik neki, t. i. a közönségnek. Hiszszük azon­ban, hogy Balog Árpád derék társulatának a bemutató előadásokkal sikerült a közönség eme közönyét — melyet pedig az előző években nem mutatott — nemcsak megtörni, hanem ro­­konszenvét és tetszését is megnyerni. Censor. — Rezső trónörökös Als­ó-B­a­­ranyában. Rezső trónörökös tegnap a déli vasúti vonattal Villányba érkezett, honnan — miu­tán a vasúti szalonkocsiban megebédelt — az Eszék felé induló vonattal tovább utazott a fő­hercegi bellyei uradalom birtokaira, hogy a Fri­gyes főherceg által rendezendő szarvas és őz vadászatokon részt, vegyen. Frigyes főherceg Croy herceg kíséretében pénteken reggel szállott ki Mohácson a hajóról és városunkon keresztül kocsin utazott Főherceg-Lakra. A koronaherceg, itt tartózkodása két napra van tervezve. — Személyi h­i­r­e­k. Dr. Dulánszky Nándor megyés püspök múlt hétfőn Ná­­dasdról Mohácsra jött és a Dunán átkelve meg­tekintette a szigetben Dautova bácsmegyei köz­ségnek átellenében újonnan épült szép pusztá­ját. Ugyanaz­nap este Bácsfa pusztára távozott, hol meghalván, másnap reggel visszautazott Ná­­dasdra. Kíséretében voltak St­e­i­f­r­i­t­z, Le­c­h­­ner és Walter kanonokok és D­u­b­á­­i­s­z­ky Adolf uradalmi igazgató.­­ Szerdán pedig Kardos Kálmán főispán, Jeszenszky Ferenc alispán és Bartosság hímre megyei főjegyző a főhercegi bellyei uradalom meghívására megtekintették Beda-Tigancsinna­ a Duna által felette nagy mértékben okozott partszakadást, mely a Duna folyásának elfajzása folytán ma már nemcsak az uradalmi töltést fenyegeti elnyeléssel, mi­által nagy kiterjedésű­­ földterület vonatik el a virágzó mezőgazda­sági ipartól, hanem ha átmetszés által a Duná­nak a helyes irány hamarjában meg nem adatik, Dályok község léte is nagyon közelről veszé­lyeztetik. — Halálozás. Múlt vasárnap kisérték híveinek és a környékbeli papság nagy részvéte mellett az örök nyugalom helyére Fratricsevits Imrét, darázsi plébánost és címzetes kanonokot, ki e hó 3 an élte 80-ik, és áldozárságának 56-ik évében elhunyt; a temetési szertartást Rónay Sándor, mohácsi prépost-plébános végezte, a boldogult 1846-tól 1857. évig Lancsukon volt plébános, amidőn is Darázsra helyeztetett át, a­hol bekövetkezett haláláig híven és buzgón mun­kálkodott az Úr szőlejében, híveinek lelki üdvös­ségén. A közügy és egyház terén szerzett ér­demeinek megjutalmazására 1881-ik évben a ki­rály a Ferenc József-rend lovagjává tette őt. — Az örök világosság — melyet hosszú életen át folyton hirdetett — fényeskedjék neki ! — Figyelmeztetésül. A mohácsi alsó fokú kereskedelmi igazgatóság részéről a helybeli kereskedők ezennel tisztelettel értesít­­tetnek, hogy a kereskedő tanoncok az 1887/8-ik tanévre való beiratása f. é. szeptember hó 12-én d. u. 4—6 óráig a róm. kath. iskola rajztermé­ben eszközöltetni fog. A rendes előadás pedig szeptember hó 15-én esti 5 órakor veszi kezde­tét. A tanítási idő, mint tavaly vasárnapra d. u. 4—7-ig, keddre és csütörtökre 5—7-ig hatá­­roztatott meg. Az igazgatóság. — Jótékonyság. Id. Sauska J­enő, sombereki nagybirtokos, ki csak nem régen nagyobb összegekkel segélyezte az eper­jesi, nagy­károlyi és torockói tüzkárosultakat, az alföldi vízkárosultakat, újabban ismét 10 irtot adományozott a z­a­l­á­t­a­i tüzkárosultak se­gélyezésére. — Mohácson nincsen f­i­l­t­ok­szer­ű. A minisztériumtól a vármegyéhez ér­kezett hivatalos értesítés szerint Mohácson a fillokszerű jelenléte nincsen konstatálva. A gya­núsaknak feltűnt szőlőtőkék elsárgulását a gyö­­kérpenész és nagy szárazság okozta. Egyébként utasíttatott a hatóság, hogy ezen gyanús helye­ket a jövőben is éber figyelemmel kísérje és időnként megvizsgáltassa. — Tűzveszélyes anyagok ösz­­szehalmozása. Az országszerte történt roppant tűzesetek folytán tudvalevőleg a bel­ügyminisztérium kárrendeletileg utasította a

Next