Mohács és Vidéke, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

állításon egyaránt jeles minőségű, ízléses és tiszta kivitelű készítményeikre iparkodás és haladásért kitüntetett S­e­b­ő­k M­i­h­­á­l­y és Stollár Ferenc nagy örömükre tapasztalhatták. Avagy nem dicsőség és haszon e egy Ma­gyarország kisebb városában munkálkodó ipa­rosra, ha öt Olaszország fővárosában a művészet Eldorádójában élő főút munkával bizza meg s ha ezen munkára, mely 1452 irtot képviselt, a marquis Vittorio Incisa di Camerana maga sa­játkezűig írt levelében mond dicséretet hazánk egyszerű iparosára, Stollár Ferencre, ki városunk szülötte s itt nyerte első oktatását a közisme­retekben épúgy mint iparában ? — Nem haszon és dicsőség-e, midőn a szövészetéről ezelőtt leg­­kevésbbé sem hires Mohácsot távoleső várme­gyékből keresik fel munkaadók, hogy olyan ta­kácsmunkát, olyan fehérneműt szerezzenek há­zukba, aminét csak Mohácson tudnak készíteni Sebők Mihály műhelyében ? Nem érdemelnek-e dicséretet és elismerést az oly munkás és tö­rekvő iparosok, akik szülővárosuk hírnevét messze túl a vármegye, sőt az ország hatályain is ki­­terjesztik ! ? S habár ezen iparosok vándorlásuk idejét nem tölték tétlenül, hanem igyekezének tanulni és behatolni iparáguk minden titkaiba, hogy azokat majdan értékesíthessék: várjon minden­esetre dicséretes munkáikról tudomást szerezhe­tett volna-e a nagyvilág, ha készítményeik csu­pán itthon, vagy legfelebb a vásárok szűk terein lettek volna bemutatva ? — Azt hiszem ezen kérdésre minden józanul gondolkodó csak „nem“­­mel felelhet. Ezen derék iparosaink­­nak hirét is a kiállítások alap­­­­ták meg, a ők bizonyára meg is tudják be­csülni a kiállítások értékét. Ismét az elsők kö­zött valanak, kik a pécsi kiállításra jelentkeztek. Egyikük Stollár Ferenc, a budapesti ipar- és kereskedelmi múzeumban folyton tart egy háló­szobára való 500 írt értékű finom keményfabú­tort. Nem sajnálják a csekély költséget, mely munkáik kiállítására szükséges, mert jól tudják, hogy az kamatostól érkezik vissza hozzájuk a megrendelőktől. Városunk területén a legrégibb idő óta folyton és mondhatjuk, meglehetős nagyban űze­tik a korsós és fazekas ipar. Az ezen szakmába vágó készítményekkkel bizony meghatározhatat­lan idők óta űzetik kereskedés a Duna déli folyásánál elterülő fejedelemségekkel. Egy néhány kiállító ha jól tudjuk Rámnics Mihály­ és társai cím alatt kitüntetést is nyert a budapesti or­szágos kiállításon , s mégis m­indon arról van szó — hogy városunk ipara a tőszomszédsá­­gunkban tartandó iparkiállításon méltóan legyen kén­yelve« hoary valósunk és mek­vénk fizspsé­­get valljon — szomorúan kell tapasztalnunk, hogy iparosaink­­ még ezen ősi ipar mivelői is kim­onuhatlan közönynyel néznek eléje ezen kiál­lításnak. De nem hihetjük, hogy ezen közöny, ezen dermedt állapot folytonos legyen, sőt hisz­­szük, hogy a bejelentések határidejének meg­hosszabbítása fel fogja rázni fásultságukból ipa­rosainkat és nyerstermelésüket egyaránt s ők is föl fognak riadni a hivó szózatra, — miként fel­támadtak egykoron a névtelen hősök, midőn fel­hangzott az „Ébredj“ nagy álmaidból, ébredj Árpád fia !— s dicsőséget fognak szerezni mun­­kájokkal városunknak, szép nevet és elismerést önmaguknak. Csak egy kis akarat és csak egy kis merészség s biztosan célt fogunk érni. Nem hiába mondja divat Berzsenyink : „Mert­­ a merészség a fene fátuusok Mozdíthatatlan zárait átüti, a mennybe gyémánt fegyverével Fény­es utat tusakodva Ur s nyit­, legyen ! Benedekfalvi; 4. a ki idegen területen, melyben legelte­tésre nincs joga, szándékosan legeltet; 5. a ki a m­ezei utakat és ösvényüket helyeikből kiszorítja vagy önkényű­leg más irányba tereli ; 6. a ki a határjeleket részakaratból át­helyezi ; 7. a ki az apaállatokat tenyésztési célból az 51. §. intézkedéseitől eltérőleg nyilvános hasz­nálatra bocsátja vagy a csordába kihajtja (53. §) ; 8. a ki az anyaállatokat nyilvános haszná­latra alkalmasnak nem talált apaállathoz vezeti 95. §. Kihágást követ el és 50 órtig terjed­hető pénzbüntetéssel büntetendő ; 1. a ki a határjelek felállítása és fentartása iránt a 8. §-ban foglalt intézkedéseket meg nem tartja ; 2. a ki az állatokat a 14. §. határozmányá­­tól eltérőleg felügyelet nélkül legelteti; 3. a ki a legeltetés megkezdésére és befe­jezésére nézve megállapított határidőt meg nem tartja (15 §.); 4. a ki az állatokat napkelte előtt a lege­lőre kihajtja vagy napnyugta után egy órával haza nem hajtja (16. §.) ; 5. a ki a határköveket és egyéb jelzőket megsérti vagy rongálja ; 6. a ki az utak és mesgyék mellett lévő, úgy nemkülönben másnak tulajdonát képező fá­kat és csemetéket rongálja és kitördeli, azokról gályát, lombot vagy gyümölcsöt szed ; 7. a ki az utak és ösvények jó karban tar­tása iránt megállapított kötelezettségeknek meg nem felel (22. §.) ; 8. a ki a hatóság által betiltott mezei utat vagy ösvényt használ (25. §.); 9. a ki a birtokrészek határain a megenge­dett távolságoktól eltérőleg fákat ültet (27. §.), vagy az idegen területre átnyúló ágakat és gyö­kereket a szomszéd felszólítására nem távo­lítja el (28. §.) ; 10. a ki jogos zálogolást meghiúsítani tö­rekszik, vagy a ki jogtalan zálogolást ejt meg. 96. §. Kihágást követ el s 25 forintig ter­jedhető pénzbüntetéssel büntetendő : 1. a ki a tulajdonos engedélye nélkül ti­lalmi jelzéssel ellátott idegen területre behatol; 2. a ki másnak tulajdonát képező, művelés alá vett földeken a tulajdonos engedélye nélkül átjár, lovagol vagy szekerez abban az esetben, ám a vadászati (1880 : XX.) törvény által erre feljogosítva nincs ; 3. a ki másnak tul­ajdonát képező, művelés alá vett földeken vigyázatlanságból legeltet, vagy az 'illatokat gondatlansá'ból.. ilyen területre be­menni engedi; *• “ “1 .ui . c.e a tulajdonos enge­délye nélkül trágyát, csontot, duglüt­ állatot, kö­vet, cserepet és szemetet dob, illetőleg elás; 5 a ki a másnak földön te tulajdonos enge­mi a nialLül .jíf a • , . i‘ 1 / •, u *Kinui gwuiOl/ cirtj­­­aoZík­u xtiloxil­l‘U-hát szárít; 6. a ki a hernyók és cserebogarak (34. §.), valamint a káros növények irtása (39—40. §§.) és a káros állatok pusztítása (42. §.) tekinteté­ben előírt törvényes intézkedéseket nem teljesíti; 7. a ki a homok-, kő- és mészgödröket be­keríteni elmulasztja; 8. a ki bárminemű döglött állatot elásat­­tan hagy, (Folyt. ker.) Előadói javaslat a mezőgazdasági rendtartásról­ (Folytat.s.) 93. §. Kihágást követ el és 200 írtig ter­jedhető pénzbüntetéssel büntetendő : a ki a szabadban levő és saját tulajdonát képező kórót, trágyát, tarlót, avart, nádast, tőzeget oly helyen meggyújt. Hogy abból más­nak hála származik, — vagy a hí­masnak ha­sonló tárgyain mulasztás vagy gondatlanságból tűzkárt előidéz, a mennyiben a cselekvény a büntetőtörvénykönyv értelmében bűntényt vagy vétséget nem képez. 14. §: Kihágást követ el és 100 órtig ter­jedhető pénzbüntetéssel büntetendő : 1- a ki a községi (városi) gazdasági bizott­ságnak a vetésforgóra, a közös-, ugar- és tarló­­legeltetésre vonatkozó határozatait áthágja (3. §.); 2. a ki a közös vetésforgóba tartozó terü­leten a lakóházak és gazdasági épületek emelé­sére, a gyümölcsösök, szólók és faiskolák léte­sítésére, valamit kerítések készítésére nézve a községi (városi) gazdasági bizottság által meg­állapított rendelkezéseket meg nem tartja (6 §.) ; 3. a­ki az aratás, szüretelés, tengeritörésnek és a káposztavágásnak a községi (városi) gaz­dasági bizottság által megállapított megkezdési idejét még nem tartja. Műkedvelői előadások- A lefolyt héten két műkedvelői előadás szó­rakoztatta közönségünket és kárpótolta azt a hosszú téli estéken való unatkozásért. Az elsőt rendezte az iparos olvasókör műkedvelő társasága dec. 26-án, szinte hozván Bérczik Árpád „A közügyek“ című egy felvonásos vígjátékot. A szerepek következőképpen voltak felosztva: Lakost adta Palasovszky Ödön, Kenderfalvit Kerner Róbert, Lórántot Philipp Ferenc, Etel­kát Pasztrovits Karolin, Gréczit Graál Andor, Ol­­gát Palasovszky Mari. A darab maga ugyan elég eszmegazdag, és morális oldala is kielégítő, de a szerepek közt egy sincs olyan, mely műkedvelőinknek alkal­mat adhatott volna tehetségeik teljes érvényesí­tésére. És ez lehet oka, hogy — bár több mű­kedvelő alakításai tetszést arattak a meglehetős számú közönségnél — az előadás még­sem volt oly kerekded, mint azt műkedvelőinktől általá­ban megszoktuk. A legtöbb tans vihart aratta Palasovszky Mariska, ki teljesen kifogástalanul játszott s kinek hangja csengő, fellépése könnyed és eleven, modora pedig kellemes volt és kinek játékán meglátszott, hogy azt, a­mit mond, tel­jesen az is érzi. Olga szerepe nálunk aligha ta­lált volna jobb személy estet. — A sziui előadást táncestély követte, melyen a tüzes vérű fiatalság egész reggeli négy óráig fáradhatlanul lejtett és melyet egy általában kedélyes vidámság jelle­mezett.* A második műkedvelői előadást 29-én az izr­­nőegylet rendezte. Színre kerültek „A néger­leány“ vígjáték egy felvonásban, irta Szabó A. és „Melita hercegnő“ látványos szinmű, Grörre után irta Szabó A. Előadják Spitzer Ilona ma­­gántanítónő növendékei. Mint mikor tavaszszal a ragyogó napsugár keresztültöri a tél hideg, fénytelen hórétegét és éltető melege alatt kibúvik a kikelet pompás, illatos flórája s a zöldelő berkekben, mezőkön felcsendül a régen hallott apró énekesek and­­­iító dala, úgy szállt be a színpadra egy­ sereg apró, kedves lény­, csicseregve, civakodva, lár­mázva, csiripelve, nagy zajjal, akár az igazi madarak és hoztak magukkal csengő, kacagó örömöt, éltető, fényes napsugarat, mámorító, des virágillatot, mely belopódzék az embere­k szívébe, ott viszhangot találva terjedt tovább, betörte a nagy tágas termet, az ablakmélyedé­­seket, a fülkéket, kikulmcsgált az ablak re­dőnyein és szállt folytonos vigsággal, örömmel egyikről a másikra. Hogy ők voltak-e a déli égöv alatt, vagy azt hozták az ő kedvökért ide — nem tudom, de bizonyos lehetetlen, hogy a mi hideg telünk volt volna, mert különben, hon­nan termett volna az a sok füge és datolya­pálma, az a sok bonbonnier és narancs, azok a sok pompásnál pompásabb bokréták ? De akárhol volt is, édes, aranyos álom volt, mely bennünk örömöt keltett és hagyott. Spitzer Ilona k. a., mert az érdekes kelle­mes est érdeme csak az övé, m­emutatta, hogyan lehet szépséget, keltemmel és értelemmel páro­sítani. Csodáltuk az utóbbit, amely könnyed, kellemes társalgási hangon pergett le a „Néger­­leány“-ban ép olyan komoly, feszes gravitezzóval játszódó­­ le a bohók.A, tréfás „Melita hercegnő“­­bent­súgó nélkül. Nagy­on szeretnék itt neveket is említeni, de kit neveztek előbb és kit hagytak utoljára, ki volt a legszebb, a legkedvesebb, a legelegánsabb ? valamennyi. Ki élte be magát legjobban szerepébe és adta azt legtöbb öntudat­tal ? valamennyien, ki ragadta el csókolni való naivitásával a közönséget? — Valamennyi. Szó­val, a közönség tombolt, tapsolt, dobált nekik bokrétákat, cukrot és hívta ki a kedves, apró műkedvelőket, úgy szeretetreméltó tanítónéjukat akár hányszor. P i p u r u s. Különfélék. — Boldog újévet. Az ó év végha­táránál írjuk e sorokat. Még néhány óraütés és az új esztendő felmerül a homályból, m­elyl­yel őt a jövő szemünk elől eltakarja. Miként a tenge­ren vitorlázó hajósok, n­a­­gy’ viharos éj után ’ismét meglátják a ragyogó fényben felkelő napot,­­egymásnak szerencsét kívánnak, úgy az élet­­tengerén hajózó emberek ajkai is megnyílnak az új év hajnalának felviradtával, hogy egymásnak szerencsét és boldogságot kívánjanak. Ohu­ okkal és jó föltételekkel Apjuk át küszöbét az ur nek, mely uj munkára,, uj küzdésre, uj törek­vésre hív bennünket. Kívánjuk, h ez uj esz­tendőben minden becsületes törekvésnek, minden nemes szándéknak, minden a közjó előmozdítá­sára irányuló fáradozásnak teljes sikere legyen. Kívánunk a velünk együtt munkálkodóknak, jó­akaróinknak, olvasóinknak , minden ismerőseink­nek boldog új évet! — Kinevezés. A pécsi kir. törvény­szék elnöke Bernáth Béla ügy­védje­löltet a mohácsi kir. járásbírósághoz díjtalan joggya­kornokká nevezte ki. — Polgári iskola. A Mohácson felállítandó polgári fiú- és leányiskola ügye új stádiumba lépett. A kiküldött bizottság elnöke által megbízott építész valahára elkészítvén az iskolaépületnek a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter által kívánt tervét, tegnap nyújtotta azt át a bizottsági elnöknek. Volt alkalmunk bete­kinteni a tervbe és elmondhatjuk, hogy a ter­vezett épületnek mind belső berendezése nagyon célszerű, mind külső benyomása impozáns. Csak azt óhajtjuk, hogy bár a tervezett épület fel­építtetvén, a polgári iskolai intézmény már ez új évben létesíttethetnék. Szebb újévi ajándékot alig kívánhatnánk városunk közönségének. — Karácsonyfa az óvodában. Karácsony napján a délutáni órákban megható ünnepélynek volt színhelye Zubanovits Béláné helybeli magánóvodája. Az óvóné szépen díszí­tett karácsonyfát állított fel, melyhez az óvodába járó gyermekek szülei hoztak a szebbnél szebb játékokat gyermekeik­­ számára; a szülők is mindnyájan megjelentek. Az ajándéktárgyak kiosztását egy külön teremben valóságos vizsga előzte meg. Volt ének, szavalat, tánc, stb. , majd kis beszédet intézett az óvónő a gyerme­kekhez, megmagyarázván, hogy­­ a kis Jézus mint szereti a jó gyermekeket, amiért is angy­alai ál­tal szép ajándékokat küldött nekik. Ezután át­mérnék párosan azon terembe, hol a karácsonyfa fel volt állítva. Megható volt látni a kicsinyek örömtől sugárzó arcát és­ meglepetését, midőn a szép kará­cson­y­fát és az azon levő ajándék­tárgyakat láttak. Azt hiszszük, hogy csak valót mondunk, midőn azt állítjuk, hogy a gyerme­kekénél nem volt kisebb a szülők öröme sem, kik a látottak és hallottak után újabban is meg­győződtek az óvodai intézmény hasznos, sőt szükséges voltáról

Next