Mohács és Vidéke, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-06 / 1. szám
Viteli, de viszont a polgárság sem tűrheti, hogy oly terheket is rakasson magára, melyeket gyáva együgyüség nélkül tovább is viselnie nem lehet . . . Keri Sándor: Közös érdekünk! A franciákról mondják, hogy úgy gondolkoznak, mintha holnap már meg akarnának halni, de úgy dolgoznak, mintha örökké élnének. Hát mi rólunk magyarokról mit lehetne mondani? Ami a gondolkozást illeti, e tekintetben mi magyarok a franciáknak egy talpalatnyit se engedünk , egy szikrát se szeretjük jobban a megfontolást, mint ők. Heves vérűek vagyunk, szeretjük az élvezeteket s mértéktelenséget, szalmatűz gyanánt föllángolunk és igen temészetes dolognak tartjuk, hogy elhatározásunkat a pillanat hatása alatt szoktuk megállapítani. Mintha egy napunk se lenne már hátra az életből! Segíts uram Isten — de hamar ! még a közmondásunkban is benne van. Hanem a munkával egészen máskép vagyunk ! Ebben már sehogysem hasonlítunk a szívós kitartással dolgozó franciákhoz, akik éjjel nappal azon fáradnak, hogy míg fiatalok mentői többet, kereshessenek és gyűjthessenek maguknak késő aggkorukra. Nálunk elvvé vált, csak annyit dolgozni, amennyi az ember eltartásához, napi élelméhez elegendő. Nem a késő aggkorral, de még a holnapi nappal se törődik senkise, elannyira, hogy még ha valakinek szerencséje van is és fölösleghez jut, arra használja, hogy szokatlan élvezetekben részesítse magát. Az iparos osztály körében sok elszomorító példájára akadunk az ilyen gondolkozásmódnak. Nem mondjuk, számos dicséretes kivétel nincsen, de a többség fájdalom olyanokból áll, akik a legjobb esetben megelégszenek annyival, amiből meg tudnak élni és magasabbra való törekvést csak nagyon keveseknél találunk. A legtöbbre panaszkodik a súlyos adó, és az erős verseny ellen, de a módokról, melyekkel a nehézségeken győzedelmeskedhetnek, alig gondolkozik egy-kettő. Pedig vannak rá módok, megmutatták a francia iparosok, akik készítményeiknek azért tudtak az egész világon piacot teremteni, hogy ízléssel állítottak ki mindent, utalják a sablont és eredetiségre törekszenek. Hány ipar van hazánkban, melyet új életre lehetne ébreszteni, ha mivel kik a megszokott kényelem slendrián helyett apró újításokkal állanának elő és valami különlegest igyekeznének létrehozni ? Csakhogy persze ez sok fejtörésbe, próbálgatásba vagy szorgalomba kerülne, s ez nálunk nem tartozik a mindennapi dolgok közé. Példákat tudnék fölhozni, hogy azok az iparágak, melyek ilyen mivelőkre találtak, fölvirágoztak nálunk is, sőt annyira fölvirágzanak, hogy cikkeikből évenkint milliókra megy a kivitel külföldre. Ilyen iparosokra volna Magyarországnak szüksége és minden háborúkészülődés dacára megszűnnék nálunk a deficit. Ot—tíz év múlva még az államadósságaink visszafizetését is megkezdhetnek, csak meghódíthatnák Európa keretét az iparcikkeinknek. Íme — itt is oda jutunk, amit sok tudós és bölcs nemzetgazda állított, hogy a legigazibb hazaszeretet és a legjózanabb politika — a miunka. Az örök munka, mely sohasem pihen, de éjjel nappal működik, porszemeket halmoz porszemekhez s végre hatalmas, égig érő bérceket teremt. Az apjuk arcán bizonyos derű sugárzott végig. — Tehát én is két napig agglegény vagyok. E pár szót oly hangon ismételte, mint egy szegény ember, a kinek a sorsjegyét kihúzták, és a ki folyton mondogatja : „megcsíptem a főnyereményt.“ Veszettül víg nap volt ez neki. De hát hogy is ne, mikor délután még az a hír is hozzájárult, hogy Pakson a búcsú alkalmával a Dunán nagy katasztrófa volt, szerencsétlenség, és a búcsúsok közül sokan a Dunába haltak. Alig hallotta meg a hírt, mikor sürgönyt kapott, amelyben tudatták vele, hogy baj történt, s menjen azonnal Paksra. Bizonyosan meghalt a szegény — gondolta mélyen elérzékenyülve. Azután intézkedett. Megbeszélte a holttest hazaszállítását, fényes eltemetését, s olyan érckoporsó után tudakozódott, amelyet három kulcscsal lehet lezárni. Majd elment a mézeskalácsoshoz és vásárolt két vastag viaszgyertyát. — Ahitat közben, ajkán imádsággal halt meg szegény, és kétségtelen, hogy a menyországba jut. Gyertyát viszek a Máriának, az ő lelke üdvösségéért. Ah adjon még egyet — szólt a mézeskalácsoshoz, hadd legyen három. A legelső hajóindulással elutazott Paksra. Mellette volt a három vastag viaszgyertya, az oldalzsebében gyászfátyolt tartogatott, hogy ott nyomban föltehesse a kalapjára. Vajha megértene minden ember Magyarországon, hogy dolgozni hazafias kötelesség ! és tétlenül hagyni vesztegelni Istent"! adott tehetségeinket. árulás a nemzet ellen, melynek minden fia munkaképességére nagy szükség van ! Adja Isten, hogy az uj esztendőben megszaporodjék azoknak a számuk, a haza minden rendű fiai közül, akir e nagy igazságot megértik és a. szerint cselekszenek ! —6. Különfélék. — Magyar főhercegnő eljegyzése. A fővárosban azon alapos kútforrásból eredő örvendetes hir van eletrjedv. e, hogy józsefiöhg. leányát, a kiváló szépségű és dektermetü Margit föhercegnőt, legközelebb jegyzi el Thurn - Taxis Albert herceg. A menyasszony 1870-ben Alcsuthon született, tehát, most 19 éves. A vőlegény 22 éves, feje az idősb Tinim-Taxis ágnak ,s a német birodalom örökös főpostamestere czimert viseli ; a magyar királyi családhoz igen közel rokonságban van: anyja a magyar királyné nővére. Hír szerint az eljegyzés a fővárosban, József főherceg várbeli palotájában történik. — Hymen. Múlt vasárnap jegyezte el Goldarbeiteri Emil, előbb mohácsi, most pécsi m. kir. adótiszt, O r n s te in Karolin kisasszonyt, Ornstein Vilmos helybeli borkereskedő kedves, szeretetre méltó leányát. — A tornaegylet táncvigahua. A „Mohácsi tornaegylet“ által f. hó 19-én a kaszinó helyiségében tartandó bál — mint értesülünk — oly fényesnek ígérkezik, melyhez hasonló már évek óta városunkban nem volt. A választmány e napokban tartott gyűlésén a rendezés módozatai végleg meifilin juttattak. A bál védnökéül Jagics Józsefnék nagyságát sikerült megnyerni, kinek személye — hiszszük — a bál sikerét biztosítandja. A zenét a bajai cigány zenekar szolgáltatja. A terem díszítésére nézve egy pécsi diszitóvel folynak a tárgyalások. A világítás, minél fényessé tételére megtörténtek az intézkedések. A táncrend kellemes meglepetésül fog szolgálni a háli, látogató hölgy közönségnek. Lesz kotillon is, melynek rendezésére egy három tagból álló bizottság lett kiküldve. A meghívók e napokban lettek szétküldve és kik tévedésből nem kaptak, de arra igényt tartanak, forduljanak dr. Száll Béla ügyvédhez, mint a választmány jegyzőjéhez. — Megyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottságai, folyó hó 14-én délelőtt tíz órakor Pécsett a megyei székházban év negyede rendes közgyűlést tart. A napirendre kitűzött ügyek fontosabbjait jövő számunkban fogjuk felsorolni. — Az adózó polgárok figyelmébe. A törvény tudvalevőleg a föld- és közbirtokra kivetett állami egyenes adó és a földtehermentesítési járulék után fizetendő általános jövedelmi pótadó tekintetében azon adózóknak, kiknek fielés házbirtokaikra adósság és ennek kamatai vannak betáblázva, azt a kedvezményt nyújtja, hogy az elmúlt év végéig még le nem fizetett tőke egy évi kamatainak 10 százaléka levonatok a kivetendő általános jövedelmi pótadóból, vagyis az ezen 10°/0-ot kitevő összeggel kevesebb pótadót fizet az illető adózó. Minthogy azonban e kedvezményben ojsak azon adózó részesül, ki ezen körülményt az adóév január hava végéig a községi elöljáróságnál bejelenti, ugyanazért figyelmeztetjük az illető adózókat, hogy az ezen célra az elöljáróságnál kapható bevallási ívek kellő kitöltése és benyújtása által eszközölhetik a bejelentést. — Az iparhatóság! megbízottak a f. hu — Misét is tartatok a lelke üdvösségéért — gondolta magában, és száz ezüst forintot adok a barátnak. Szegény asszony, hiszen megérdemel tőlem ennyit. Mikor megérkezett Paksra, az apjuk erősen törülgette a lumpolástól vörös szemeit, és hóna alatt, cipelte a gyertyákat. Egyenesen a Dunapart felé a halászokhoz hajtott, miközben megvizsgálva a holtakat, elfojtott hangon mondogatta : — Nem, nem fog leszidni többé. Végig nézte a holttesteket és az anyjukat nem találta. — Nincs itt — szólt az őrnek. — Hála Istennek ! kiáltott föl az. Az apjuk görbe szemmel nézte végig a csőszt. Aztán ment a szolgabirósághoz, és amíg ment, az jutott eszébe, hátha haldoklik valahol. A szolgabíróságnál az anyjukról senki sem tudott semmit. — De hát akkor — szólt mélyen elkomorodva az apjuk, ki sürgönyzött nekem? ki volt az a hitvány. Amint így, aggodalmával együtt járt kelt , egy ismerősével találkozott, aki hevesen szólította meg. — Mikor érkeztél meg ? — Pár órája. Oh barátom, azt a hírt vettem, hogy baj történt és azt hittem, hogy meghalt a feleségem. Oh barátom, igen le vagyok verve. 3-án tartott gyűlésükben működési körüket maguk közt következően osztották fel : 1) az iparhatóság által vezetett lajstromok ellenőrzésével megbizattak Stajevits János, Auber István, Toldy Ignác és Dojkits András ; 2) a tanonciskola látogatásával megbizatott Mayer Vilmos, Lang Gáspár, Szeibold Antal, Weinacht Kálmán ; 3) a műhelyek megvizsgálására küldettek ki Bánovits Emil, Mayer Menyhért, Sperl János, Schreyer Nándor, Schmidt Mátyás, Kramer Antal, Ludvig Ferenc, Polgár András és Beberics Károly ; 4) a gyárak megvizsgálásával megbizattak Palasovszky Ödön, Stollár Ferenc és Toldy József. — Ujoncozás. Az 1889 ik évre felhívott védkötelesek száma a mohácsi járásban a következő: I-ső korosztályúak 310, II. korosztályúak 267, III. korosztályúak 222, IV. korosztályúak 194, összesen 993. — Egyleti közgyűlések. Ma délután városunkban működő két egylet tartja rendes évi — egyúttal tisztújító — közgyűlését , és pedig délután 2 órakor a „Mohácsi iparosok olvasóköre“ saját helyiségében, 3 órakor pedig az „Első mohácsi jótékony nőegylet“ a belvárosi róm. kath. iskola V. és VI. oszt. tantermében. A regálétulajdonosok figyelmébe. Tisza Kálmán pénzügyminiszter egy rendeletben figyelmeztette a regálétulajdonosokat, hogy a regálemegváltásról szóló törvény értelmében a törvényben megjelölt egyéb feltételektől eltekintve, italmérési jogért kártalanítás csak az esetben lesz adható, ha az italmérésre jogosult, vagytörvényes képviselője avagy megbízottja kártalanítási igényét legkésőbb 1889. évi március 31-ig az illetékes, vagyis azon kir. adófelügyelőnél, kinek működési területén az italmérési jog gyakoroltatott, a község megnevezésével, melyben gyakoroltatott, írásban bejelenti. A rendeletben részletesen elő vannak sorolva mind ama mellékletek, melyek a kánalanítási kérvényhez csatolandók. Bíróválasztások. A múlt év végével több község bírája állásáról lemondván, az uj választásokat múlt hó 31-én és f. hó 3-án ejtették meg az illető községek. És ugyan dec. 31-én Német Bolyban Baces Adam, Pócsán Lang György, január 3-án Kölkeden Babos Sándor, Udvaron Geiger Lőrinc, Dályokon Stipanovits Vinko választattak meg községi bírákká. — Öngyilkosági kísérlet. Az újév bizonytalan örömeit úgy látszik Bodó Pál helybeli lakos nem akarta megélni. Erre mutat, hogy midőn amit hó 31-én, a hajnali órákban némileg ittasan tért haza atyja,— József—őt állapota miatt kérdőre vonván és megfeddvén — öngyilkossági szándékkal zsebkésével szive táján szúrást tön. A szenvedett vérzés bár jelentékeny volt, mindazáltal a rögtön igénybe vett orvosi segély életét megmentette. — Katonai lóvásár. A m. kir. 8-ik honvéd huszárezred pótlovazó bizottsága f. hó 16-án Német-Bólyban lóvásárt fog tartani, amikor 4—8 éves korú, 158—166 cmfr. magas s egyébként is alkalmas lovakat fog vásárolni. Felhívjuk vidékünk magántenyésztőit, hogy ha a körülirt tulajdonságokkal bíró lovaik vannak, azokat a mondott időre Német-Bólyban elővezessék, mert az alkalmas lovakat a bizottság 250 frttól egész 300 frtig, sőt esetleg magasabb áron is fogja megvásárolni. — Pénzbüntetések. Járási főszolgabírónk a lefolyt, évben az előtte letárgyalt kihágási ügyekben elmarasztalt vádlottak részéről befolyt 1275 írt pénzbüntetést terjesztett be az államikincstárba, mely összeg az ország többi jára-Hoztam három viaszgyertyát, hogy a Mária oltárra tegyem az ő lelke üdvösségéért. Istenem ! Istenem ! Az ismerős mosolyogva szólt : — Én sürgönyöztem. Bocsáss meg, de én arról értesültem, hogy kedves nőd is a súlyos sebesültek közt van. — Na, és ott van? — Csalódás volt az egész, nőd ugyan ott volt szintén a kompon, de sikerült őt a vizből kiszabadítani, a hajóval már haza is ment s e percben már meg is ozsonnázott otthon. Az apjuk dühösen felkiált: — Ostobaság ! S most fizessem hiába jöttem ide ! Pár perc múlva azonban csöndes nyugalom vett előtt rajta, s egyike volt azoknak, a kik megadják magukat a sorsnak . . Indult. — Hová? — kérdé az ismerős. — A vendéglőbe s azután haza. — mond csak — mit akarsz a gyertyákkal ? Legjobb lesz, ha kedves nődnek a veszedelemből való kiszabadulása emlékére mindhármat a Mária oltárnak adod. Az apjuk lenézéssel fordult ismerőséhez, és csak ennyit mondott: — Azt tegye el Mária, hogy én gyertyát adok neki — ezért! Ezzel megindult a vendéglő felé: Vodicska Ferenc.