Mohács és Vidéke, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-30 / 26. szám
Vill. évfolyam. 26. szám. Mohács, 1889. junius 30-án. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. Társadalmi heti lap. Megyeien minden vasárnap. Szerkesztősen: Hová a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők • német-ut(*. 88/ . Kéziratok vissza nem kíirdetnek. / 74 Kiadó hivatal : Hov.1 h I u 1*111 eirendelések és hirdetések küldendők : Hlandl •1 kínos könyvnyomdájában. Előfizetés : Kérész évre 4, félévre 2, negtyedévre 1 fit Egyes szám 10 kr. I'íJjTV'hh példányok Sthmdl János könyvnyomdájában kaphat ék Hirdetések ára • Egry 1»hh4I»oh petit sor egyszeri megjelenéseért 10 kr., háromszori 4, tizszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdij killőn 30 kr. A nyittér egy petit sora 10 kr. A király mondta. Az apostoli magyar király hangja szólalt meg az elmúlt, héten, a delegációk fogadása alkalmával, mely nagyon megragadta az európai közvélemény figyelmét. A királyi beszéd hangja határozott és komoly. Nem közhelyekkel bővelkedő — mint általában a diplomáciai mondások szoktak — de tényekre, eseményekre mutató és ámbár rendkívül föltűnő körülmény, hogy Oroszország egy betűvel sincs említve benne, de annál feltűnőbb az érintetlenül fenálló békeszövetség hangsúlyozása. Az osztrák magyar monarkia uralkodójának bátor, őszinte nyilatkozata előtt meghajolt a világ, súlyát mérlegelték és nagy messzeható jelentőségét elismerték mindenütt. A művelt nemzetek ebben hódoltak bölcs királyunknak Csak a mindenkor feleselő, folyton nyelvelő orosz sajtó hallgat mélyen. Mintha szél ütötte volna meg a nyelvét vagy karjai megbénultak volna, nem ír, nem szól a beszédhez semmi kommentárt, hanem csak szárazon közli. Meg tudjuk érteni ezt a némaságot Az orosz szájhősök azt hitték, hogy Európaiéi a kozákoktól, azt hitték, hogy Ausztria- Magyarországot kozákpatkókkal fogják leteperhetni, amikor akarják. És iute, a megnyitó beszéd nagy megdöbbenést okoz, mert uralkodó ajkáról soha annyi önbizalom s az erőnek, hatalomnak tudata olyan eklatánsan nem nyilatkozott, mint éppen királyunk ajkáról Megértették, hogy a büszke királyi szó válasz akart lenne a remegő cár toasztjára, melyben az ökölnyi Montenegro fejedelmét nevezi egyetlen igaz barátjának. A Balkánállamok jóakaró figyelmeztetést kaptak. Szerbia régenseinek józanságot ajánl a király, mert tudja, hogy az orosz „wutki“ hamar részegit és butit, aminek jelét láttuk a szerb túlzók legutóbbi nevetséges és szánalomraméltó ágaskodásaiban. A cár Montenegrót tolta előtérbe, a mi uralkodónk pedig újból felszínre hozta Bulgáriát. Ez volt az orosz epének mindig a vörös posztó, melynek láttára megvadult s ez most is a legnagyobb szálka a panszlávok szervében éppen azért, mert Bulgáriában minden a legjobb után halad a konszolidáció felé. S mikor hatalmas és bölcs uralkodónk megnyugvással és örömmel veszi tudomásul Bulgária viszonyainak békés fejlődését, akkor lehetetlen, hogy a minden oroszok cárja ne lássa meg, hogy ez nyílt roszidása a pánszláv agitációnak, melyet hivatalos és nem hivatalos orosz hajtogatók folytatnak örökösen a forrongó Balkánon. A megnyitó beszédből három fontos dolog következik önként: 1. Hogy a békeszövetség kilép eddigi tartózkodó és megfigyelő álláspontjából. 2. Hogy a helyzet ma sokkal komolyabbra fordult, úgy délen mint északon. 3. Hogy jóval közelebb jutottunk a keleti kérdésnek háborúval való megoldásához. Ezek a konklúziók, amelyet megérthet mindenki, aki akar. S lio£y ennek dacára teljes a bizalmunk önmagunkhoz és a jövőhöz, annak magyarázata a hármas szövetség rendíthetlen fenállásában és saját hadseregünk erejének ismeretében rejlik. A magyar nemzet is megértette a királyi szót. Széles ez országban nincs igaz magyar, aki életét ne áldozná szívesen akkor, mikor majd a harci kürt felriad, a bűn védelmére hiva annak fiait. Jöjjön aminek jönni kell ! De általános óhaja e nemzetnek az, hogy ha már meg kell lenni, hát jöjjön minél előbb, nehogy a folytonos pénzügyi megerőltetés, a gazdasági válság kimerítse a nemzet igaz lelkesedését. Fekete. A mohácsi ipartestület megalakulása alkalmából. A mohácsi iparosság józanul felfogva az uj ipartörvény nyújtotta önkormrányzati jogok gyakorlásának jelentőségeit .... riadva vissza az e jogokkal járó munkától és — minden esetre tetemes — költségektől, megalkotta az ipartestületet. Szép és magasztos hivatás vár az ipartestületre. Célja: az iparosok közt a rendet és az egyetértést fenntartani; az iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani s őket haladásra serkenteni. Az ipartestület a hozzá tartozó iparosokra és ezek segédszemélyzetére nézve az I. fokú iparhatóság teendőit végzi s így hatóság jellegével bir ; ebben áll önkormányzati joga. Ezen önkormányzati jogánál fogva őrködik a tanoncok felvétele, iskoláztatása és kiképeztetése felett ; előtte köttetik meg e tárgyban az írásbeli szerződés ügyel, hogy a törvényben meghatározott időn túl a tanonc munkával el ne halmoztassék, éjjeli munkára ne alkalmaztassák ; a tanviszony megszűnéséről vagy felbontásáról tudomást szerez ; az alkalmazott tanoncokról lajstromot vezet és iskolai előhaladását figyelemmel kiséri, stb. Az iparos és segéd közti jó viszony fenntartása, a felmondás szabályszerűsége, a segéd elbocsátása, a segédnek a munkából kilépése, a segéd ellátása, a munkakönyvek, azok kiállítása és kiadása, a munkakönyv elveszítése s új munkakönyv kiállítása, a segédekről lajstrom vezetése , mind működési körébe esik , és ha az elősoroltak közben büntetésre méltó dolgot észlel, tapasztalatáról az iparhatóságnak jelentést tesz s ha ezzel a testület nincs megelégedve, ellenében felebbezéssel élhet. Igen szép teendőjét a többi között az is képezi, hogy az iparosok és a tanoncok vagy segédek közt felmerülő súrlódások és vitás kérdések elintézésére békéltető bizottságot szervez. Igen szép missiót teljesít az ipartestület a segélypénztárak létesítése körül, minek célja a segédek és gyármunkások segélyezése. Az ipartestület a maga kebelében hitel- és előlegező szövetkezetet alakíthat, mely adómentes , de másféle szövetkezetet is alakíthat. Ezek nagyjában azon ügyek, melyek az ipartestület hatásköréhez tartoznak. A működési kör elég nagy terjedelmű ahhoz, hogy alnnak betöltése csakis kitartó munkásság és buzgalom által lehetséges — és mi meg vagyunk győződve, hogy a megválasztott ipartestületi elöljáróság serényen fog foglalkozni a hatáskörébe utalt intézmények gyakorlati hasznosításával és az önkormányzati joggal az iparos osztály jól felfogott érdekeinek megfelelőleg fog élni. Az ipartestület hatáskörébe utalt sok ügy közül azonban van egy, melyet fontosságánál fogva elsősorban kívánunk az ipartestület figyelmébe ajánlani , és ez a tanoncok kiképzésének ügye. Mert, amit már egyik előző számunkban megjegyeztük, az ipar fejlődésére nézve legnagyobb fontosságú az, hogy kezdettől fogva miképpen képeztetik az illető iparág munkája ; mert ha a tanonc nem tanul, rósz segéd lesz belőle, aki nem tud semmit és hogy rósz segédből rósz mester lesz, az egészen bizonyos. Miért is szükséges volna mindenek előtt szigorúan felügyelni arra, hogy a tanulási idő úgy szabassék ki, hogy az alatt a tanoncnak elegendő alkalma legyen a szakban teljes képzettséget nyerni. Szigorúan kell ügyelni arra is, hogy a tanonc tanulási ideje alatt kizárólag iparával foglalkozzék és hogy az egész idő alatt szorgalmasan járja a tanonciskolát, mert csak akkor lehetséges az ipar nívóját emelni, ha értelmes munkásosztályt nevelünk magunknak. Az az iparos, aki panaszkodik, hogy segédei voszük s emellett nem gondoskodik saját tanoncainak kiképzéséről, úgy tűnik föl előttünk, mint a földmives, aki aratni akar, holott nem szántott és nem vetett. S most még egyet. Az ipartestület elöljárósága, ha netán küzdelmei lesznek, ne riadjon vissza ezektől, még akkor sem, ha azokat magával az iparossággal kell felvennie. Nehogy a törvény csak papíron maradjon, legyen annak erélyes végrehajtója — még akkor is, ha a helyesség és célszerűség szempontjából tér is szó annak egyes intézkedéseihez, mert mégis minden törvényben van valami jó és hasznos, ha az okszerűen és következetesen végrehajtatik. Ez áll különösen az ipartörvényre, mert annak főbb elvei : az önkormányzat elveire fektetett iparhatóság, a kényszertársulás és békéltető eljárás a gyakorlati életben igen üdvöseknek bizonyulnak, ha a törvény szellemét felfogva alkalmazzuk. Azért azt elöljáróság mindjárt a hatósági teendők átvétele és működésének megkezdése után súlyt fektessen arra, hogy a munkaviszonyok rendeztessenek és a törvény ellen vétők, bárkik is legyenek azok, egyforma eljárás alá essenek. E célból a netán hiányosnak mutatkozó nyilvántartási lajstromok kiegészítése, több iparág részére munkarend készítése s az ifjabb iparos nemzedék szakmabeli kiképzésének ellenőrzése foglalkoztassa az ipartestületi elöljáróságot. És mivel a tövény értelmében a szakbeli kvalifikáció első bioonyítékát a tanoncbizonyítvány képezi, a felszabadítási ügyeket azzal a szigorral tárgyalja, amelyre szükség van, hogy az iparospálya az erre nem való elemek elöl elzárassék s a tanoncok közül csak az érdemesek nyerjék el a segédnevet. Ie nem fűzzük tovább elmélkedésünket. Hiszszik, hogy az ipartestület élén álló férfiak teljesen áthatva feladatuk komolysága és nagy