Mohács és Vidéke, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

Vill. évfolyam. 26. szám. Mohács, 1889. junius 30-án. MOHÁCS ÉS VIDÉKE. Társad­a­lm­i heti lap. Megyeien minden vasárnap. Szerkesztősen: Hová a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők • német-ut(*.­ 88/ . Kéziratok vissza nem kíirdet­nek. / 74 Kiadó hivatal : Hov.1 h I u 1*111 eirend­elések és h­i­r­detések küldendők : Hlandl •1 kínos köny­vnyomdájá­ban. Előfizetés : Kérész évre 4, félévre 2, negtyedévre 1 fit Egyes szám 10 kr. I'íJjTV'hh példányok Sthmdl János könyvnyomdájáb­an­ kaph­at­ ék Hirdetések ára • Egry 1»hh4I»oh petit sor egyszeri megjelenéseér­t 10 kr., három­szori 4, t­izszeriért 3 kr. fizetendő. Bélyegdij killőn 30 kr. A nyi­­ttér egy petit sora 10 kr. A király mondta. Az apostoli magyar király hangja szó­lalt meg az elmúlt, héten, a delegációk fo­gadása alkalmával, mely nagyon megra­gadta az európai közvélemény figyelmét. A királyi beszéd hangja határozott és komoly. Nem közhelyekkel bővelkedő — mint általában a diplomáciai mondások szoktak — de tényekre, eseményekre mu­tató és ámbár rendkívül föltűnő körül­mény, hogy Oroszország egy betűvel sincs említve benne, de annál feltűnőbb az érin­tetlenül fenálló békeszövetség hangsúlyo­zása. Az osztrák magyar monarkia uralkodó­jának bátor, őszinte nyilatkozata előtt meg­hajolt a világ, súlyát mérlegelték és nagy messzeható jelentőségét elismerték minde­nütt. A művelt nemzetek ebben hódoltak bölcs királyunknak Csak a mindenkor feleselő, folyton nyel­velő orosz sajtó hallgat mélyen. Mintha szél ütötte volna meg a nyelvét vagy karjai megbénultak volna, nem ír, nem szól a beszédhez semmi kommentárt, ha­nem csak szárazon közli. Meg tudjuk érteni ezt a némaságot Az orosz szájhősök azt hitték, hogy Európaiéi a kozákoktól, azt hitték, hogy Ausztria- Magyarországot kozákpatkókkal fogják le­­teperhetni, amikor akarják. És iute, a meg­nyitó beszéd nagy megdöbbenést okoz, mert uralkodó ajkáról soha annyi önbiza­lom s az erőnek, hatalomnak tudata olyan eklatánsan nem nyilatkozott, mint éppen királyunk ajkáról Megértették, hogy a büszke királyi szó válasz akart lenne a remegő cár toaszt­jára, melyben az ökölnyi Montenegro fe­jedelmét nevezi egyetlen igaz barátjának. A Balkánállamok jóakaró figyelmezte­tést kaptak. Szerbia régenseinek józanságot ajánl a király, mert tudja, hogy az orosz „wutki“ hamar részegit és butit, aminek jelét láttuk a szerb túlzók legutóbbi nevet­séges és szánalomraméltó ágaskodásaiban. A cár Montenegrót tolta előtérbe, a mi uralkodónk pedig újból felszínre hozta Bulgáriát. Ez volt az orosz epének mindig a vörös posztó, melynek láttára megvadult s ez most is a legnagyobb szálka a pansz­­lávok szervében éppen azért, mert Bulgá­riában minden a legjobb után halad a kon­szolidáció felé. S mikor hatalmas és bölcs uralko­dónk megnyugvással és örömmel veszi tu­domásul Bulgária viszonyainak békés fej­lődését, akkor lehetetlen, hogy a minden oroszok cárja ne lássa meg, hogy ez nyílt roszidása a pánszláv agitációnak, melyet hivatalos és nem hivatalos orosz haj­toga­tók folytatnak örökösen a forrongó Bal­kánon. A megnyitó beszédből három fontos dolog következik önként: 1. Hogy a békeszövetség kilép eddigi tartózkodó és megfigyelő álláspontjából. 2. Hogy a helyzet ma sokkal ko­molyabbra fordult, úgy délen mint északon. 3. Hogy jóval közelebb jutottunk a keleti kérdésnek háborúval való megoldá­sához. Ezek a konklúziók, amelyet megérthet mindenki, aki akar. S lio£y ennek dacára teljes a bizalmunk önmagunkhoz és a jö­vőhöz, annak magyarázata a hármas szö­vetség rendíthetlen fenállás­ában és saját had­seregünk erejének ismeretében rejlik. A magyar nemzet is megértette a ki­rályi szót. Széles ez országban nincs igaz magyar, aki életét ne áldozná szívesen ak­kor, mikor majd a harci­ kürt felriad, a bűn védelmére hiva annak fiait. Jöjjön aminek jönni kell ! De általános óhaja e nemzetnek az, hogy ha már meg kell lenni, hát jöjjön minél előbb, nehogy a folytonos pénzügyi megerőltetés, a gaz­dasági válság kimerítse a nemzet igaz lel­kesedését. Fekete. A mohácsi ipartestü­let megalakulása alkalmából. A mohácsi iparosság józanul felfogva az uj ipartör­vény nyújtotta önkormr­ányzati jogok gya­korlásának jelentőségeit .... riadva vissza az e jogokkal járó munkától és — minden esetre tetemes — költségektől, megalkotta az ipar­testületet. Szép és magasztos hivatás vár az ipartes­­tületre. Célja: az iparosok közt a rendet és az egyetértést fenntartani; az iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló mű­ködését támogatni, az iparosok érdekeit előmoz­dítani s őket haladásra serkenteni. Az ipartestület a hozzá tartozó iparosokra és ezek segédszemély­zetére nézve az I. fokú iparhatóság teendőit végzi s így hatóság jelle­gével bir ; ebben áll önkormányzati joga. Ezen önkormányzati jogánál fogva őrködik a tanon­­cok felvétele, iskoláztatása és kiképeztetése fe­lett ; előtte köttetik meg e tárgyban az írásbeli szerződés­­ ügyel, hogy a törvényben meghatá­rozott időn túl a tanonc munkával el ne hal­moztassék, éjjeli munkára ne alkalmaztassák ; a tanviszony megszűnéséről vagy felbontásáról tu­domást szerez ; az alkalmazott tanoncokról laj­stromot vezet és iskolai előhaladását figyelem­­mel kiséri, stb. Az iparos és segéd közti jó vi­szony fenntartása, a felmondás szabályszerűsége, a segéd elbocsátása, a segédnek a munkából ki­­lépése, a segéd ellátása, a munkakönyvek, azok kiállítása és kiadása, a munkakönyv elveszítése s új munkakönyv kiállítása, a segédekről laj­strom vezetése , mind működési körébe esik , és ha az elősoroltak közben büntetésre méltó dolgot észlel, tapasztalatáról az iparhatóságnak jelentést tesz s ha ezzel a testület nincs meg­elégedve, el­lenében felebbezéssel élhet. Igen szép teendőjét a többi között az is képezi, hogy az iparosok és a tanoncok vagy segédek közt felmerülő súrlódások és vitás kér­dések elintézésére békéltető bizottságot szervez. Igen szép missiót teljesít az ipartestület a segélypénztárak létesítése körül, minek célja a segédek és gyármunkások segélyezése. Az ipartestület a maga kebelében hitel- és előlegező szövetkezetet alakíthat, mely adómen­tes , de másféle szövetkezetet is alakíthat. Ezek nagyjában azon ügyek, melyek az ipartestület hatásköréhez tartoznak. A működési kör elég nagy terjedelmű ahhoz, hogy alnnak betöltése csakis kitartó munkásság és buzgalom által lehetséges — és mi meg vagyunk győződve, hogy a megválasztott ipartestületi elöljáróság serényen fog foglalkozni a hatáskörébe utalt in­tézmények gyakorlati hasznosításával és az ön­­kormányzati joggal az iparos osztály jól felfo­gott érdekeinek megfelelőleg fog élni. Az ipartestület hatáskörébe utalt sok ügy közül azonban van egy, melyet fontosságánál fogva első­sorban kívánunk az ipartestület figyelmébe ajánlani , és ez a tanoncok kiképzé­sének ügye. Mert, amit már egyik előző szá­munkban megjegyeztük, az ipar fejlődésére nézve legnagyobb fontosságú az, hogy kezdett­ől fogva miképpen képeztetik az illető iparág munkája ; mert ha a tanonc nem tanul, rósz se­géd lesz belőle, aki nem tud semmit és hogy rósz segédből rósz mester lesz, az egészen bi­zonyos. Miért is szükséges volna mindenek előtt szi­gorúan felügyelni arra, hogy a tanulási idő úgy szabassék ki, hogy az alatt a tanoncnak elegendő alkalma legyen a szakban teljes képzettséget nyerni. Szigorúan kell ügyelni arra is, hogy a tanonc tanulási ideje alatt kizárólag ipa­rával foglalkozzék és hogy az egész idő alatt szorgalmasan járja a tanonciskolát, mert csak akkor lehetséges az ipar nívóját emelni, ha ér­telmes munkás­osztályt nevelünk magunknak. Az az iparos, aki panaszkodik, hogy segédei voszük s emellett nem gondoskodik saját tanon­­cainak kiképzéséről, úgy tűnik föl előttünk, mint a földmives, aki aratni akar, holott nem szántott és nem vetett. S most még egyet. Az ipartestület elöljá­rósága, ha netán küzdelmei lesznek, ne riadjon vissza ezektől, még akkor sem, ha azokat ma­gával az iparossággal kell felvennie. Nehogy a törvény csak papíron maradjon, legyen annak erélyes végrehajtója — még akkor is, ha a helyesség és célszerűség szempontjából tér is szó annak egyes intézkedéseihez, mert mégis minden törvényben van valami jó és hasznos, ha az okszerűen és következetesen végrehajtatik. Ez áll különösen az ipartörvényre, mert annak főbb elvei : az önkormányzat elveire fektetett iparhatóság, a kényszertársulás és békéltető el­járás a gyakorlati életben igen üdvöseknek bi­zonyulnak, ha a törvény szellemét felfogva al­kalmazzuk. Azért azt elöljáróság mindjárt a ha­tósági teendők átvétele és működésének megkez­dése után súlyt fektessen arra, hogy a munka­viszonyok rendeztessenek és a törvény el­len vétők, bárkik is legyenek azok, egyforma eljárás alá esse­nek. E célból a netán hiányosnak mutatkozó nyilvántartási lajstromok kiegészítése, több iparág r­észére munkarend készítése s az ifjabb iparos nemzedék szakmabe­li kiképzésének ellenőrzése foglalkoztassa az ipartestületi elöljáróságot. És mivel a tövény értelmében a szakbeli kvalifikáció első bioonyítékát a tanoncbizonyítvány képezi, a felszabadítási ügyeket azzal a szigorral tár­gyalja, amelyre szükség van, hogy az iparos­­pálya az erre nem való elemek elöl elzárassék s a tanoncok közül csak az érdemesek nyerjék el a segéd­nevet. I­e nem fűzzük tovább elmélkedésünket. Hiszszik, hogy az ipartestület élén álló férfiak teljesen áthatva feladatuk komolysága és nagy

Next