Mohács és Vidéke, 1890 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

a) Alakulás és kijelölés. Jan. 2-án volt a járási főszolgabíró elnök­lete alatt az 1889. évi november hóban megejtett választások által kiegészített községi képviselő­­testület alakuló közgyűlése, a­melyen az elöljá­rói áfásokra — a bírói állás kivételével — a kijelölés is megtörtént. S­e­y Lajos főszolgabíró jan. 2-án d. e. 10 órakor a gyűlést megnyitván, felolvasta a f. évi január hó 1-től fogva mandátummal bíró községi képviselők következő névsorát: Auber István, Beck András, Böröcz János, Brand János, Bükös István, Bencsik József, Balázs András, Cselinácz Pávó, Csöngő Mihály, Freund Mór, Fleischmann Ede, Funták József, Frömmer Miksa, Fabritzky József, Hinka László, Jágics József, Jahoda Ede, Kegrovits István, Korsits György, Kulcsár János, Luiszer Viktor, Miskolczi Ármin, Margitai Péter, Manojlovits Misó, Német Lipót, Pyrker Gyula, ifj. Pécsi János, Rónay Sándor, Rosenfeld Simon, Róheim­ Ferenc, dr. Serli Sándor, Szabó András, Sepatz Elek, Stajevits János, Stajevits Pál, Stajevits Sán­dor,­ Simonkovits Mátyás, Toldy József, Weisz Jakab, Wolf Zsigmond. Ezzel a képviselőtestületet megalakultnak mondotta ki. Ezután felhívta a gyűlést, hogy az elöljárói állásokra a kijelölést eszközölje, mi szavazatlap által történt és pedig beadatott 26 szavazat. Kijelölték az a­­ b­­­r­ó­i állásra Simonkovits Mátyást, Böröcz Jánost és Pécsi Jánost 26 sza­vazattal , esküdteknek: a) az első tizedbe Simíts Antalt, Jaksits Jókát és Kersits Lukát, 26 szavazattal; b) a második tizedben Czernits Mátyást, Lászlovits Illést és Cselinácz Mikát 26 szavazattal; c) a harmadik tizedben Pánits Ste­­vánt, Pánits Perot és Suman Lázát 26 szavazat­tal ; d) a negyedik tizedben Hoffmann Ignácot és Kovácsovits Ferencet 26, úgy Schreier Igná­cot 21 szavazattal (5 szavazat Ivanác Andrá­ra esett); e) az ötödik tizedben Kasza Mátyást és Petre Pált 26, úgy Bencsik Józsefet 24 szava­zattal (2 szavazat Kanizsai Mihályra esett) ; f) a hatodik tizedben Böröcz Jánost, Balázs Sándort és Bükös Istvánt 26 szavazattal; g) a hetedik tizedben Schneweisz Henriket, Sebők Mihályt és Vörös Jánost 26 szavazattal; pénztárnok­nak egyedül Deutsch Kornélt 26 szavazattal és végül ellenőrnek szintén egyedül Mándy Gyulát szintén 26 szavazattal. Miután az elnöklő főszolgabíró a másnap tartandó tisztújításon netán szükséges szavazás esetére a szavazatszedő bizottság elnökévé Margi­tai Pétert, tagjaivá pedig dr. Serli Sándort, Sepatz Eleket, Stajevits Sándort, Auber Istvánt, Kleinbauer Antalt és Simonkovits Mihályt kine­vezte volna, a gyűlést feloszlatta. “ b) Választás­ előtt s nagyszámú választók jelenlétében a járási főszolgabíró kezeibe letették a hivatali esküt. Az eskü letétele után a tisztújító széken elnöklő járási főszolgabíró melegen üdvözölte a bírót s elöljárótársait, kimondván, hogy valamint a bíró működésével­­ lefolyt három év alatt tel­jesen meg volt elégedve, úgy annak eddigi mű­ködése biztosítékot n­yújt neki arra nézve, hogy Mohács községi ügyeinek vezetése a jövőre nézve is jó és biztos kezekbe van letéve. Ezután a bíró emelvén szót, megköszön­te a választóközönségnek fő irányában tanúsított egy­hangú bizalmát és erős fogadást tett, hogy e bi­zalmat pontos, önzetlen és igazságos működésével meghálálni fog iparkodni. Hasonló szellemben beszélt a helyettes biró is. Szót emelt még Margitai Péter, ki a választó közönség nevében köszönetet mondott a járási főszolgabírónak városunk irányában minden alka­lommal tanúsított jó­­akaratáért s a tiszt­újítás pontos és pártatlan vezetéséért. Ezzel a tisztújító eljárás befejeztetett. A tisztujitást S­e­y Lajos főszolgabíró jan- B-án d. e. 9 órakor pontban megnyitván, a tör­vényben gyökeredző jogánál fogva a bírói állásra Stajevits Jánost, Fleischman­n Edét és Sepatz Eleket jelölvén ki, közfelkiáltással, egyhangúlag megválaszt­at­ott Stajevits János. A többi elöljárók is közfelkiáltással válasz­tottak meg ; és pedig : Al b­i­r­ó­v­á Simonkovits Mátyás ; esküd­tekké: Jaksits Joka, Pánits István, Schreyer Ignác, Petre Pál, Bükös István és Schneweisz Henrik; pénztárossá Deutsch Kornél és ellenőrré Mándy Gyula. Mialatt a tisztújításról a jegyzőkönyv elké­szült, küldöttség ment el a bíróért, ki nagy­számú választó közönségtől kisérve és lelkes él­jenzés által fogadva, megjelent a városházán, hol ő és többi elöljárótársai a képviselőtestület színe ballerinák ósdisága. A magasabb táncművészet igen nagy védőre talált XIV. Lajos személyében, a­ki maga is szenvedélyes táncos volt; róla be­szélik, hogy az általa 1662-ben alapított tánc­iskolában maga is az igazgatótól, Beauchamptól vett leckéket és az udvari ballettekben maga is közreműködött.­­ Beauchamp a legnagyobb szere­pet játszta a francia táncművészet történetében és érdemei a tánc nemesítésében és ennek színpadra alkalmazása körül nagyon jelentékenyek. Különösen ezelőtt bálokban nagy szerepet játszott az úgynevezett kotillon tánc. A név ré­gibb mint a találmány, mert előjön egy francia táncnál is, mleynél a férfi előtáncolt egy dalt énekelve következő refrainnal: Ma commére, quand je danse Mon cotillon va-t il-bien ? E név alatt a francia négyesnek egy neme értetett, majd a nem épen költői elnevezést át­vitték egy társas játékra, melyben tánc is elő­fordulhat; e tánc mai napig is fennmaradt és élénken emlékeztet a zálogjátékokra. Legfőbb vonzereje a hölgyeknek adott azon szabadságban áll, hogy táncosaikat maguk választhatják és a várakozás által előidézett izgatottságban rejlik. Nem értek ugyan egyet azokkal, kik kotillon nélkül a bált csillagtalan égnek mondják, de azért a kotillont én is igen kedves táncnak tar­tom. Előnye az, hogy előfordulnak benne az ösz­­szes körtáncok és a táncok folytonos váltakozása sokkal kellemesebb, mint egy és ugynazon táncot egy fél óráig járni. Aztán a kotillon alkalmat Az adókötelesek teendői. (Folytatás és vége.) A hadmentességi dijat illető­le­g az 1890. év február havában tartoznak az 1880. XXVII. t.-c. 13. §. 3 pontjában emlitett véd-, illetve hadmentességi dijkötelesek, kiknek a törvény 2. § a értelmében hadmentességi díjfize­tési kötelezettsége még tart, azon község elöl­járóságánál (városi adóhivatalnál), hol állandóan tartózkodnak, az e célra szolgáló s ingyen nye­rendő nyomtatványon a) polgári állásukat ; b) lakásukat; c) azon sorozójár­ás, illetőleg község nevét, melyben a törvény 1. § ában felsorolt okok va­lamelyikéből a hadi (haditengerészeti) vagy hon­­védségbeli szolgálat alól mentesittettek ; d) azon évet, melytől fogva a felmentés számítandó, bejelenteni és e) a reájuk, esetleg azon családfőre, kinek családjához tartoznak, a megelőző 1889. évben állandó lakhelyükön, esetleg más községben is kivetett egyenes államadók összegét hitelesen ki­mutatni ; ezenkívül f) azon véd, illetve dijkötelesek, kiknek had­mentességi diját a törvény 11. § a értelmében a családfő fizeti, a családfő nevét és megelőző (1889) évi adóját; g) azon véd- illetve dijkötelesek pedig, kik­nek hadm­entesség v­ an- ugyanazon törvény 11. §-a értelmében a munkaadó fizeti, a munkaadó nevét és lakását bejelenteni. Ezen adatok bejelentésének elmulasztása az idézett törvény 20-a §-a értelmében kirovandó hadmentességi díj három egész hatszoros össze­gének megfelelő pénzbírságot von maga után. Ha a munkaadó személyében azon idő alatt, mely a bejelentés beadása és a dij esedékességé­nek napja (az év október hó 1-seje) között le­folyt, változás állott be, ezen változást a díjkö­teles az 1883. LX. t.-c. 4. §. 3. pontja értelmé­ben ott, a­hol az első bejelentést tette, szintén bejelenteni köteles. Azon díjköteleseknek, kik állandó lakhelyü­kön kívül másutt, megróva nincsenek, megenged­tetik, hogy a községi elöljáróság (városi adóhi­vatal) előtt személyesen megjelenvén, vallomásu­kat tollba mondhassák, de ha tenni ezt is elmu­lasztják, a fentebb jelzett pénzbírság ellenük tel­jes szigorral fog alkalmaztatni, nyújt a hölgyeknek, hogy gyöngédebb modorban kedvezményt nyújtsanak azon férfiaknak, kikkel szeretnek táncolni. És ez igen helyes. Egy férfi mindenkor táncra kérhet egy nőt, kérése ha nem szívesen is, de udvariasságból mindenkor teljesíttetik, a hölgy azonban ritkán élhet e kivé­teles férfijoggal. És igy kellene sorra beszélnem a táncok valamennyiéről. Ha nem­ volna kiszabva ennek a kis cikknek a terjedelme, beszélnék is valamennyi­ről. így azonban azt kell kérdeznem kegyedtől, látott-e már ön valódi csárdást ? Én ismerem a német walzert, a francia menüettet, a spanyol fandalgót, az olasz tarantellát, a szerb kólót, az oláh kalugyert és még néhány nemzeti táncot, de a magunkét, a magyar csárdást még nem. Azok az egyszerű, de kecses mozdulatok, az a halk összeveregetése a bokáknak­, az az ábrándos rajongás, mely a táncosnőt oda forrasztani látszik táncosához, aztán az a szilaj kitörése a jókedv­nek, mikor a táncosnő kiröppen táncosa karjából és sü­rog-forog, hajlong és igyekszik kikerülni táncosát, hogy aztán egész odaadással boruljon keblére: ez az idealizmusa a csárdásnak, a ma­gyar nemzeti tánc, egészen kiveszett. Csak egy maradt meg belőle: a szenvedélyesség, de ez olyan alakban nyilvánul, hogy a mai csárdás va­lódi paródiája a réginek Nem hiszi nagysád? Kérem egy túrra, majd bemutatom a­­ mai csárdást. Don Caesar. IV. Az általános jövedelmi pótadót illetőleg az 1883. XLVI. t.-c. 13. §-a által a kölcsönnel ter­helt ház- és földbirtokosoknak azon kedvezmény adatott, hogy a föld és házbirtokárak általános jövedelmi pótadójából levonandó az illető tulaj­donost bekeblezés által is terhelő kölcsön után az adóévet megelőző év végéig tényleg még le nem rovott tőkemaradék egy évi kamatának 10 százaléka — feltéve, hogy a tőkével kamatok is vannak bekeblezve — az általános jövedelmi pótadóból levonassék. Hitelintézettel foglalkozó pénzintézetektől felvett és bizonyos évek alatt törlesztendő köl­csönök évi kamatának változatlanul a törlesztési idő egész tartamára vetetik azon összeg, mely a a kötvényben megállapított kamatláb szerint a kölcsönvett tő­ke összeg után egy évre esik. Ha a kölcsön törlesztése nem az év első napján, ha­nem évközben veszi kezdetét, a törlesztési idő első és utolsó évében az évi kamatnak csak aránylagos része vehető számításba az adóköte­les jövedelem megállapításánál. A telekkönyvileg bekeblezett közadók és kincstári bérhátralékok után járó kamatok nem képezik levonás tárgyát. Azon föld- és házbirtokos, ki a törvénynek imént elősorolt kedvezményét igénybe kívánja venni, köteles a föld- és házbirtokát terhelő s kamatokkal együtt bekeblezett adósági kölcsönét illetve az adóévet megelőző vagyis 1889. év vé­géig tényleg még le nem rovott tőkemaradék tartozását s az azután járó kamatösszeget 18­10. évi január hó 31-ig a községi elöljáróságoknál (városi adóhivataloknál) bevallani Oly kölcsönökre nézve, melyeket az illető adózó fél hitelüzlettel foglalkozó pénzintézeteik­től vett fel, a vallomás jegyzet rovatában kitün­tetendő azon összeg, mely az eredetileg kölcsön vett s bizonyos évek alatt törlesztendő tőke­összeg után a kötvényben megállapított kamatláb szerint kamat gyanánt egy évre esik. Az illető vallomási nyomtatványok a fen­tebb említett helyeken ingyen kaphatók s a tény­leges visz­oyoknak megfelelő pontossággal ki­töltve a kitűzött határidő alatt annál bizonyo­sabban benyújtandók, mivel ezen határidő lejárta után s jelesül február 15-ig érkező vallomások az 1886. évi május hó 3-án kelt és a „Pénzügyi Közlöny“ 18. számában megjelent 81.090. sz. rendet szerint már csak fellebbezés útján és azon esetben fognak figyelembe vétetni, ha hitelt ér­­demlő me i­gazoltatik, hogy a késedelem elhárít­­h­atlan akadály miatt történt; február 15-ike után benyújtott vallomások pedig semmi körül­mények közt sem vétetnek figyele­mbe. A benyújtott vallomásról elismervény ada­tik, mely a vallomás kellő időben történt be­nyújtásain­k igazolásául szolgál. Szilveszter-estély. Évek óta nem volt annyi alkalma a mohácsi­aknak az élvezetekben, mint a letelt esztendőben. Hol a nőegylet, hol a vörös kereszt egylet fiókja lepte meg a közönséget egy-egy estély ciklussal, majd meg a kaszinó ülte meg fényesen 25 éves jubileumát s a kori műkedvelők is két ízben m­u­tatta­k be saját otthonukban kedves játékukat. S mind­ezen igen érdekes estélyeket betetőzte a szilveszter­ est, mely látogatottságban épen úgy mint kedélyességben túl tett mindannyin, még a kaszinói verseny tekézést sem véve ki. A műkedvelők és az újra ébredt dalárda nyújtották a programmot. És milyen programmot! — Hogy a régészet kedvelő kupléinak szavaival éljek : olyat, minőt a szem nem látott, a fül nem hallott meg soha! Az ember hallgatván a szebb­nél szebb gondolatokat, a mulattatónál mulatta­­tóbb eszméket, szinte feledte hogy Mohácson van. Palasovszky Ödön barátunk, ez est megal­kotója, valóban kitett magáért , mert hiszen a műsor legnagyobb része az ő tollának műve volt. De hát nézzünk csak egy kissé körül az es­télyen, melyet a dalárda „Dalár induló“-ja kezdett meg s a kedélyes vacsora és „Szeretem a nőket“ cimü monológ követett, mely utóbbit az éhesek (kik közé mind tartozónk) tányérzörgetése bizony elnyomott s a zamatos élcek kárba vesztek, de azért hiány nem volt később sem bennük. Kelle­mesen csengettek Bárány Mariska kisasszony és a dalárda magyar népdalai, melyek között Pala­sovszky Mariska kisasszony által előadott és Kerner Róbert által kisért „Éjjeli látogatás“ igazán vonzó zenéjű­, érzelem­dús melodráma fog­lalt helyet, hogy a komolykodók is hadd élvez­zenek a mutatás estélyén. Ennek fénypontja volt pedig a kacagtató jelenetektől épúgy, mint ren­geteg mondásoktól duzzadó paródia összeszedve és megalkotva a világ minden nagy és számos kicsiny íróinak színre hozott mondásaiból. Oly egyveleg, melynél nevettetőbbet képzelni sem le­het. — A dicsően maszkírozott rongyos trupp énekkel köszönté a mecénásnak fogott földes urat s a vígjátékok és drámai mondásokból össze­állított kitűnő komédiát a legvalódibb bolygó ko­­médiásos nagyzó modorban játszó le, hogy csak úgy zengett a terem a harsogó kacajtól. f) A körrendelet 6. pontja.

Next