Mohács és Vidéke, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

tási bizottságnak a városmenti töltés engedélyezése tárgyában hozott alispáni határozat több pontja ellen a város részéről benyújtott felebbezésre ho­zott másod­fokú határozata. A közigazgatási bizottság tudvalevőleg megsemmisítette az alis­páni határozatnak a kisajátítási összegek meg­­állapítására vonatkozó részét, mig egyéb, külö­nösen pedig lelebbezéssel megtámadott azokat a pontjait, melyekben az alispán a m. kir. kincs­tárt nem érdekeltnek s a költségek viselése tekin­tetében egyedül a belteleki birtokosokat mondotta ki érdekelteknek, helybenhagyta. E határozat felolvasása után két indítvány terjesztetett elő. J­a­n­i­c­s J. azt javasolta, hogy a képviselőtes­tület mint politikai testület mondja ki, hogy tekintettel arra, miként az alispáni határozat tisztán a belteleki birtokosokat mondja ki érde­kelteknek, a kisajátítandó területekre nézve az érdekelt felekkel alkudozásokba nem bocsátkozik, s a közigazgatási bizottságnak az alispáni hatá­rozat felebbezéssel megtámadott egyéb pontjait helybenhagyó része ellen nem felebbez. Ennek ellenében Margitai Péter indítványozta, hogy a képviselőtestület ragaszkodva az általa már ho­zott ahhoz a határozatához, hogy az építendő töltés költségeit az összlakosság viselje, éljen felebbezéssel a közigazgatási bizottság határozata ellen is, míg másrészről a kisajátítandó terüle­tekre nézve indítsa meg az egyességi eljárást.­­ Hosszabb vita után az érdekeltség tárgyába­­ való felebbezés s a kisajátítás kérdései elválasz­­tatván, a képviselőtestület név szerinti szavazás­sal 13 szavazattal 2 ellenében a felebbezést, 9 szavazattal 5 ellenében (ebben a kérdésben egy képviselő nem szavazott) a kisajátítási egyességi eljárás megindítását határozta el. Ezután olvastatott Simonkovits Mihály Il­od jegyző kérvénye, fizetésének 500 írtról 800 írtra való felemelése iránt. A tárgyalási mód iránt itt is két különböző vélemény nyilvánult a közgyűlésen. .Némelyek nyomban kívánták a kér­vény érdemét tárgyalni s a fölött dönteni; míg mások arra való tekintettel, hogy itt a községi szabályrendelet módosításáról van szó, 30 nap közbevetésével határozatilag kitűzendő közgyű­lésre kívánták halasztani az érdemleges tárgyalást. A többség az utóbbi indítványt fogadta el. A bíró ama jelentésére, hogy a pénzügyi hatóság a városnak azt az ajánlatát, hogy a fo­gyasztási adókért 28,000­ért bérösszeget fizet, nem fogadta el, hanem f. hó 16., 17. és 18. napjára kitűzte az árverést, még­pedig 34,000 és néhány száz forint kikiáltási árral, a közgyűlés egyhan­gúlag kimondotta, hogy a város az árverésen nem vesz részt. Végül olvastatott a járási főszolgabírónak az elüljárósághoz intézett az a rendelete, hogy az újonnan kinevezett r. kath. plébános 300 írt át­­költözködési költségének megtérítése iránt békés uton intézkedjék s erről neki jelentést tegyen. Ez a költség tudvalevőleg abból származott, hogy egyrészt a városi elüljáróság a hurcolko­dásra szükséges fuvarok kirendelésére magát ille­téktelennek tartotta, másrészt a hitközségi kép­viselőtestület úgy a fuvarok természetben való kiszolgáltatását, mint a fuvarköltség utalványo­zását megtagadta. — A képviselőtestület kimon­dotta, hogy ez az ügy tisztán felekezeti ügy lévén, ebbe nem avatkozik s a városi pénztárból e címen mit sem utalványoz, — utasiván az elal­átok és gyalázat sivár emléküknek elenyészhet­­len büntetése. E teremben van néhány kőnyomat, igy a zalatnai vérfürdő képe, melyek oly irtózatosak és annyira megbélyegzik Magyarország 1849-iki ellenségeit, hogy az osztrák kormány szükséges­nek tartotta összevásárlásukat és megsemmisíté­süket, minek folytán igen ritkák lettek. Ugyanitt láthatók üveg alatt eredetiben a szabadságharc­utolsó kéziratú okmányai. Görgei és Kossuth utolsó levél­váltása, Csányi, Bem levelei Kossuthoz. Valóban ez a kiállítás minden tanulni vá­gyóra, minden hazafira nézve megbecsülhetlen kincsét képezi az emlékeknek. Mise szerelme. (Folytatás és vége.) III. Négy év múlt el. Egyik vasárnapon Mátyás otthon ült, azaz heverészett szalmazsákján. Kedvetlen volt, mert hamarább józanodott ki, mint kívánta volna. Szombat este szokta ugyanis egész heti keresmé­nyét élvezni, vasárnap a tét nem dolgozik,­­ in­kább imádkozik, vagy jár a pálinkás boltba, vagy éppen otthon kuncsorog. A kis szoba ajtaja felnyílt és berontott Miró , holt halovány volt, egész testében remegett, és erőtlenül fogyott a háromlábú székbe. Matyi ijedten ugrott fel. — Bozse moje bratye, mi bajod van, mi történt ? — Anikót láttam ! — Ne beszélj bolondokat Misó, Anikó otthon vár, nem szabad elmennie, míg te haza nem jösz, hi-hi-hi . . . A hivatalos lap vasárnapi száma a kö­vetkező királyi kéziratot hozta: „Vallás- és közoktatásügyi magyar mi­niszterem előterjesztésére Vaszary Kolos Ferenc, a Szent Márton hitvalló és püs­pökről nevezett pannohalmi Szent Benedek rendű főapátsági egyházkerület főpásztorát, Pannohalmának és a magyar szent korona alá tartozó Szent Benedek rendű összes apát­ságok főapátját, örökös elnökét, Magyar­­ország hercegprímásává és eszter­gomi érsekké kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. évi október hó 27 én. Ferenc József s. k. Gróf Csáky Albin s. k.“ A magyar kath. egyház nem árva többé, immár van uj feje. S bár a nemzet köz­véleménye Samassa József egri érseket sze­rette volna látni az ország első főpapi szé­kében, mégis nemcsak megnyugvással veszi, hanem teljes lelkesedéssel üdvözli az egykori — De én láttam, hintóban ült, maga haj­totta a lovakat . . . — De Mise bratye . . . — Láttam ! háta megött aranyruhás inas ült, ölében kutya feküdt, aztán . . . — Bolond vagy Misó ! Ittál ugye pálinkát, hi hi-hi! És a vén gyerek irigyen mosolygott. De nem tudta megnyugtatni Misót. — Már legyen akárhogyan, hazafelé indulok. — Hát menjünk haza hi hi-hi! Honnan is vesz az lovakat, kutyát, inast, hi-hi-hi ! Oh te bolond Misó! Hát meg van e már a sok pénzed? Előszedte Misó az erszényét, mélyen a földbe volt ásva a zacskó — szobája nem volt padló­zott — és csak hetenként egyszer szedte elő, hogy keresményét beletegye. — Van már 180 forintom. — Bozse moje! az sok pénz, annyim még nem volt, nem is láttam, hi-hihi! Megörül neki az Anikó! Csak siessünk hozzá. És elindultak. Az után aztán annyit beszélt Mátyás Misó­nak, hogy végre elhitte, hogy csalódott, és las­sanként visszatért jó kedve. Vett az apja számára egy palackot a kedves italból, a rumból. Az egészséges nem iszik belőle sokat. Anikónak babos kendőt vett, abba fogja kötni a nászpénzt. — Aztán engem is beeresztesz a táncra Misó? Eltáncolom a vőlegény táncot Ki-hihi! Te lesz e jó pálinkád? Aztán lesz-e jóravaló vere­kedés ? Misó pedig irigyen nézte a tovarobogó vo­natot. Hogy ha olyan drága nem volna. Aztán meg az után is lehet szerezni valamicskét, járóságot, hogy ebben az értelemben tegyen je­lentést a járási főszolgabírónak. A közgyűlés 1/26 órakor ért véget. Színészet. Bírálatba ezúttal sem bocsátkozunk, pedig Fábián László társulata még részleteiben is ki­bírná azt, így felsorolhatnék „Bolondok grófja“, a „Suhanc,“ de különösen „Magdolna“, e valóban megrendítő tragédia előadását és méltán feldicsér­­hetnék Havasinét, Szerémfalvyt, Havasit, Fábiánt, Erős Antóniát; kiemelhetnék a valóban választé­kos műsort, az ügyes összjátékot, egyesek rutin­ját, egészséges humorát, kellemes orgánumát, erőteljes drámai tehetségét, felemlíthetnők az iparkodást és igyekezetét mindenben a közönség kedvét keresni, de viszont újból is fel kellene hányni közönségünknek indokolatlan, érthetetlen és teljesen alaptalan közönyét, hogy ne mondjuk ellenszenvét, melylyel a kicsiny, de igen derék színtársulat irányában viseltetik. Az a közön­ség, amely csak ennyire tudja becsülni szí­nészeit, nem érdemli meg, hogy az előadá­sokról bírálatot hozzunk és az a város, mely­ben megtörténik, hogy tíz előadás közül nyolc deficittel záródik, meg nem érdemli, hogy tisztes­séges és törekvő szintársulat egyátalán megláto­gassa; annak csak­­ Szabó Gábor kell, ki fel­szedi a bérletpénzeket s aztán tovább áll vele. Fábián igazgató keserű csalódással, de azzal a megnyugtató tudattal fog távozni innen, hogy részéről minden lehetőt elkövetett a közönség megnyerésére és azzal a tudattal, hogy senki pén­zét magával el nem viszi, dacára annak, hogy az eddigi előadások jövedelme nem hogy a megélhe­tésre, de útiköltségre sem elég, ha — mint szán­déka és akarata — Mohácsról távozik. Közönségünk hazafias keblét pedig emelje az a tudat, hogy egy évek óta egyszer idevetődött tisztességes szintársulat — mert nem volt közte ledér, szép nő — megélni nem is tudott. x.-y. Különfélék. Az uj hercegprímás, igénytelen tanító szerzetesnek a magyar bi­rodalom hercegprímásává történt kinevezte­­tését. Igen, az uj hercegprímást lelkesedéssel és bizalommal üdvözli nemcsak a magyar birodalom összes kath. lakossága, hanem egész Magyarország — vallásfelekezi különb­ség nélkül. Üdvözli egyrészt azért, mert Vaszary Kolos iránt — ki mint benedekrendi tanár, tehát mint az ifjúság oktatója a leg­áldásosabban s hazafias szellemben műkö­dött, ki mint tudós tudásának teljességét a hazai történelem forrásából merítette, ki mint történész stílusának klasszicitása s tör­ténelmi műveit átlengő hazafias érzése tekin­­tetében hazánk történészei közt a legelső sorokban állott, ki felvilágosodott szellem, bölcs férfiú s a kinek képzettsége a modern tudás legmagasabb színvonalán áll, ki lényé­nek szelidségével és szerény nyájasságával tűnt ki — a közvélemény már régóta benső rokonszenvvel viseltetett; másrészt pedig azért, mert az új hercegprímás ecsetelt tu­lajdonságai teljes bizalommal töltik el az egész országot a jövő tekintetében, teljes biza­lommal az iránt, hogy jövő működése a leg­bensőbb összhangban fog állani a magyar álla­miság érdekeivel, nemzeti hivatásunk köve­telményeivel, hogy az egyház és állam közt függőben levő ügyek békésen, mindkét fél méltóságának és érdekeinek megóvásával fognak megoldást nyerni. Midőn tehát szívünk mélyéből üdvözöl­jük Vaszary Kolos Ferencet Magyaror­szág hercegprímási székében, egyúttal kíván­juk: áldja meg őt az Isten egészséggel és hosszú élettel, hogy azt nemzete s hona dicsőségére, javára minél tovább gyümöl­­csöztesse . Az uj kalocsai érsek. A hercegprimás kinevezésével egyidőben jelent meg a hivatalos lapban az uj kalocsai érsek kinevezése is. Az erre vonatkozó királyi kézirat igy szól: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesz­tésére Császka György szepesi püspököt, a kalocsai és bácsi örökké egyesített egyházak érsekévé kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. évi október hó 27 én. Ferenc József, s. k. Gróf Csáky Albin, s. k. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Salamon József, vármegyénk kir. tanfelügyelőjét a csurgói tanitóképezde igazgató­tanácsának tagjává nevezte ki. — Személyi Ilita, Halász Dezső várme­gyénk kir. segédtanfelügyelője csütörtökön és pénteken vidékünk több községében a népisko­l­­kat látogatta; pénteken délután pedig váro­sunkba utazott és az illetékes tényezőktől infor­mációt szerzett magának a mohácsi iskolák építési s átalakítási ügyének jelen állásáról. — Baranyavármegye s a dunántúli köz­művelődési egyesület. S­z­i­l­y László­ alispán Elértek a faluba. Misó sietett, úgy, hogy Matyi minden erőlködése dacára sem követhette. — Moi Misó állj meg, hallod ne, hová lettél? A visszatérő rohant az apai ház felé? Jaj ha most Anikó elejébe jönne. Hogy ka­cagna, hogyan örülne ! De bizony nem jött. Csak az öreg Voják fogadta a fiút. — Dobre dreyr, atyám. Voják szomorúan rázta fejét. — Ne ölelj meg, ne csókolj meg, eredj, ke­resd meg jegyesedet! Ne jöjj vissza, míg nem találtad. — Hol van Anikó ? — A gróf úr meglátta. A szegény bárány csak zsákmány a farkasnak! Elragadta, elvitte! Oh én vén ember vagyok, nem tehetek ellene semmit. Eredj! Ne szeress senkit, csak keresd őt fel. A fiú rohant visszafelé. Mit bánta már, ha drága a vasút, el akart érni abba az átkos vá­rosba. Már úgy sincs kinek adni a babos kendőt, hát a rumot ? — Hm, hadd látlak tüzes ital, neveld hara­gomat. Hosszú kortyokban itta a hóditó italt. Fülhasítóan sivitott a gőzös, megérkeztek. Jaj annak az úri dámának, ha rátalál. Éjjeledett, bement egyik kerepesi úti pálinka mérésbe. — Pálinkát adj­ egy forint ára pálinkát! A boltos csodálkozva nézte a duhaj legényt. A magyar borba fojtja haragját, a tót pá­linkába. Misó ott aludt el a kemény padon, a boltos megengedte, hogy egész éjjen át aludhassék, Majd megfizeti reggelre. Boltját éjjel szállónak használta. Hajnalodott, Misó felriadt. A közeli lutherá­nus templomban imára harangoztak.

Next