Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-09 / 41. szám
ijedjünk meg és ne essünk kétségbe. Mert manap az orvosi tudomány már abban a helyzetben van, hogy a kellő évrendszabályok alkalmazása mellett a járvány továbbterjedését, vagy ha az többé el nem kerülhető, intenzivitását megakadályozni képes. Az orvosi tudomány még mindig gyengének bizonyul ugyan az ellenség leigázására, de meg tudja mondani, mi a hatóságok, mi az egyesek feladata ebben a védelemben. Szükséges tehát, hogy mind a hatóságok, mind a lakosság komolyan és lelkiismeretesen tegye meg mindazt, amit a tudomány, a józan ész és a tapasztalás e tekintetben előír. Hatóságaink emelkedjenek most a helyzet magaslatára. Ne feledjék, hogy a láthatatlan ellenségnek csak azért sikerült magát a fővárosban befészkelnie, mert ennek hatósága nem ébredt a veszély nagyságának tudatára ; könnyelmű, tunya volt a fenyegető vésszel szemben, intézkedései felületesek voltak és nélkülözték a tervszerűséget, szervezetlenül és erélytelenül folyt a védekezés munkája. Vegyék tehát hatóságaink kezeikbe az ügyet s kérlelhetetlen szigorral és lelkiismeretességgel hajtsák végre a belügyminiszternek ez irányban kiadott rendeleteit. Tudjuk ugyan, hogy a járási főszolgabiró a legszigorúbb utasítással adta ki a rendeleteket végrehajtás végett a községi elüljáróságoknak s ezek be is jelentették neki, hogy minden rendben van ; azt is tudjuk, hogy a reendeletek végrehajtása annyira mennyire ellenőrizve lett, mert a járási főszolgabíró két mohácsi esküdtet — mivel a rendeletek végrehajtásában lanyhák voltak — megbüntetett, — továbbá pénzbüntetéssel sújtott egyes községi lakosokat is, akik az említett rendeletek reájuk vonatkozó intézkedéseit nem teljesítették, mindazonáltal még sincsen minden úgy, mint amilyennek a mostani vész: terhes időben lennie kellene. Így — dacára a szigorú rendeleteknek — naponként hallunk panaszokat az utcákat ellepő bűzös posványokról, ragályozó miazmákat terjesztő árkokról, az utcákat éktelenítő szemétről, s más egyéb rondaságról. Panaszolják azt is, hogy nem vagyunk kellőleg megóva az inficlált területről való fertőzés veszélye ellen, amennyiben a hajón Budapestről Mohácsra utazók semmiféle vizsgálatnak nem vettetnek alá s a különböző hajók személyzete szabadon jár-kel a városban, esetleg magával hozva és terjesztve a veszély csiráit. S e panasz nem ok nélkül való. Mert ha szabad Bécsnek a Budapestről oda utazókkal szemben védekeznie, miért ne szabadna ugyanezt a hazai városnak vagy községnek is cselekednie. Sőt abból a célból, hogy a járvány országos dimenziókat ne öltsön, ily irányban való védekezésre okvetlenül szükség van. Mert e nélkül a kolera-ragály annyi gócpontja keletkezik, hogy mikor azt hiszszük, hogy az ország egy része megszabadult a járványtól, az egyik vagy másik gócpontból újabb fertőzés történhetik. Elejét kell venni annak, hogy ily módon a kolera mintegy önmagát táplálja. Megóvni magunkat az inficiálástól, a ragály belopódzásától, ez az első kötelesség. (Ez irányban időközben történt intézkedés. L. alább ) Ismételve kettőzött éberségre hívjuk fel hatóságainkat. Tegyék meg nyomban a legszélesebb körű intézkedéseket. Menjenek el, ha kell, a végletekig rendeleteik szigorú végrehajtásában , de adják a lakosságnak azt a megnyugtatást, hogy minden megtörtént a járvány elhárítására. A községi képviselőtestületet pedig felhívjuk, hogy a törvény értelmében már most alakítsa meg a járványbizottságot, melynek működése — különösen az ellenőrzést illetőleg — a hatóságnak nagy hasznára lehet. Ennyit röviden a hatóságoknak. De a lakosságnak is van kötelessége a kolera elleni védekezés körül. Ne várjon mindent a hatóságoktól; ezeknek rendeletei hiábavalók, ha az egyesek elmulasztják mindazokat az évrendszabályokat, melyek a dolog természeténél fogva az egyes lakosokat illetik. Elsősorban óvakodjunk a Duna vizének ivásától, s aki mégis részkútvíz miatt kénytelen azt inni, csak forralt — és lehűtött — Duna vizét igyék. Lakházaink tisztántartása legyen egyik főtörekvésünk ; udvarunkból tisztítsunk ki minden szennyt; a kút előtti vizet, mely mocsárrá, bűzössé válhatik, naponkint tisztítsuk el; az emésztő gödröket fertőtlenítsük. Mértékletesen, rendszeresen éljünk, romlott étel és italtól tartózkodjunk, általában kerüljünk minden étrendi kihágást, különösen a részegeskedést, éjszakázást és egyéb kicsapongást. Óvakodjunk a meghűléstől, ami a mostani időjárás mellett könnyen megtörténhetik , ugyanezért ha kimegyünk, melegebb ruhát vigyünk magunkkal. Végül ha pedig gyanús jelek között megbetegszünk, a mellett, hogy nyomban orvost hívunk, ne mulaszszuk az esetet rögtön a hatóságnak bejelenteni, hogy ez netán a kolerabetegség esetében rögtön megtehesse a szükséges óvó intézkedéseket. Titkolózni, késlekedni s könnyen venni a dolgot: bűn lenne önmagunk, családunk a a velünk érintkező embertársaink ellen. Tehát higgadtság, a helyzet megítélésénél ; óvatosság a gyanús , betegség fellépésénél s a legszigorúbb ellenőrzés és elővigyázat a kolera eshetőségével szemben. Ennyit röviden a közönségnek. * Hatósági óvóintézkedések. Fentebbi cikkünk már ki volt szedve, midőn pénteken a déli vonattal dr. Mend vármegyénk tiszti főorvosa Mohácsra érkezvén, délután dr. Sári Sándor járás- és dr. R . 11 János községi orvossal tanácskozott a kolera behurcolása ellen teendő óvintézkedések tárgyában A történt megállapodások alapján járásunk fő szolgabírája a következő óvó intézkedéseket rendelte el : 1. Minden a személyszállító hajókon érkező utas, valamint az egyéb gőzösökön , uszály hajókon érkező egyének kiszállás élől orvosilag megvizsgálandók és fertőzteleni félidők, e vizsgálat és fertőztekintés eszközlés előtt senkit sem szabad partra szállítani. Az orvosi vizsgálat foganatosításával — mely már teg nap kezdődött — dr. Löwy tb. járásorvos buzatott meg. Evvel kapcsolatban utasittatott a Duna-gőzhajózási társaság, hogy az ő hajóin érkező gyanús betegek részére egy ideiglenes helyiséget rendezzen be s úgy a személyek, mint ruhanemüek fertőztelenitésére szükséges anyagokat és eszközöket szerezze be. Ez az intézkedés a dunaszekcsői hajóállomásra nézve is elrendeltetett. 2. A város által berendezett járvány kórházban két ápolónő és egy fertőztelenítő szolga alkalmazandó. Ezenkívül a városban eszközlendő fertőztelenítésre rögtön két szolgát kell felfogadni. 3. Azonnal beszerzendő egy kocsi a betegszállitásra, azután egy holttestszállitó kocsi koporsóval. 4 A földmives házaknál eszközlendő fertőtlenítés céljából karból-oldattal kevert mésztej a város által kiszolgáltatandó s az ürülékek külön gödörben elásandók. 5. A betegedési esetek az e célra kiadott űrlapokon rögtön bejentendők. 6. A szükséges elkülönítés esetére éjjeli inspekció tartandó. 7. Pékeknél, mészárosoknál és henteseknél a vevő félnek nem szabad a tárgyakat sorba fogni. 8. A lakosság nyomtatott felhívásokban a szükséges óvintézkedésekről kitanitandó. 9. A lakosság felhívandó, hogy Duna vizét csak felforralt s ismét kellőleg lehűtött állapotban igyék. 10. Az elöljáróság a köztisztaság fentartásáról a legszigorúbban gondoskodjék. 11. A város kerületekre osztandó és ezekbe ellenőrző biztosok alkalmazandók stb. Amint ezekből az intézkedésekből — amelyek teljesítését járásunk főszolgabírája a legszigorúbban ellenőrzi — kitetszik, a hatóság minden emberileg lehetőt megtesz a járvány behurcolásának és terjedésének megakadályozására. A lakosság is tegye meg mindazt, amit e tekintetben tőle méltán várni lehet. Nyitottak már, de meg aztán erőd sincsen Most harcra kelni én velem, hatalmassal. Te elbukól, vagy meghajolsz, ez végzeted! Kalmár neje. Soha, soha. El utamból gonosz szellem ! Rágalom. No, rajta hát, a nagy erőt lássuk tehát. Urad itt van, szövetséges, frigyes társam. 5. jelenet. Kalmár és az Önzés, úgy az előbbiek. Kalmár. Meglehelek tehát mégis gonosz asszony ! Haza siess, no, csak gyorsan, ngy hamar. A válladat ne vonogasd, az ajkadat Ne pittyegesd, haragos a kedvem nagyon. Itt állsz mégis te szökevény, cudar némber . Ne ingerelj a végsőig, tüzes villám Leszek, mindjárt lesújtalak e vas karral. Kalmár neje. Te üztél el gyűlölt lakásodból ; Többé azért ne légy parancsolóm s uram! (A kalmár neje útnak indul, mire a Rágalom belékapaszkodik s visszatartja, az Önzés pedig a Kalmárt biztatja, hogy nejét visszatérni kényszerítse. Ez alatt megjelenik a háttérben fénysugarak közt Thália és a Színész, ki az előbbi előtt térdre hull.) 6. jelenet. Thália, Színész (hajadon fővel, bot és táska nélkül) és előbbiek. Thália: E jó asszony nagyon szerencsétlen, te rád Bízom fiam, az ő sorsát te tedd jobbá ! Segíteni fogunk : az ihlet és magam. Az ész s a szó erőivel magad is bírsz. (Thália fénysugarak közt ismét eltűnik, a Színész ihletten tekint utána, aztán feláll s figyel arra, ami a szia előterében történik.) Önzés. Poéta lett belőled már eszes kalmár, A nődet hogy elfutni engeded mostan. A könnyei ragadtak el talán kegyes Szivű uram, avagy hideg fenségének Elbájoló, csodás sugárival hatott A kis kígyó, — bocsáss — igaz, feleséged ! ? Ne légy bolond s ne légy soha ábrándozó, A célod csak te magad légy, de soha más. Az én tanom vezet csak fényre, — és igaz Elégedést, az emberek hajlongását. — De ami mégis édesebb — az emberek Irigységét — elhidd nekem — ez termi meg. De meg aztán, én jó uram, hová gondolsz, Hogy futni engeded kedves hitestársad ? ! S a hozományt, te pazarló, feledted már ? A sok vagyon, bej visszaszálljon hát oda, A bolnai az markodba oly könnyen került.? ! No lám, felsülsz, ha most itt nincs a „jó" önzés. Kalmár. Haza asszony, a tanítás nagyon használt. Bizony mondom, a hozományt, a szép summát, No lám, egészen elfelejtettem majd csak: Biz féltelek nagyon, akár csak ökrömet' ' Avagy szamaramat, hidd el bájos nőcském. Kalmár neje. Világodnak fényes dicső utaira, Különfélék. — A főispán Mohácson. Kardos Kálmán, vármegyénk népszerű főispánja — a ki a napokban lett 1. osztályú főispánná — pénteken a déli vonattal Mohácsra érkezett s nyomban behatóan megvizsgálta járásunk főszolgabírói hivatalának ügymenetét. A vizsgálat befejeztével konstatálta, hogy minden a legjobb rendben van s egyetlen egy restancia sincsen, ki is fejezte e fölött való megelégedését. — Október hatodikán gyászolt a magyar, gyászolt azokért a hősökért, akik negyvenhárom évvel ezelőtt vagy a bitófán, vagy gyilkos golyó által szenvedtek vértanúi halált, mert ha Parancsold bár, engem soha rá nem vezetsz. Vagyon, haszon, csengő arany, jelszód neked, De lelkedben homályba’ van eszmény, erény. Nem ismeré szived soha azt, hogy mi: „szép“ S mi: „jó“, igazságnak érzetével se bírsz. Ne áild azért uram, kérlek, hagyj engem el. Lakói egy vidéknek igy mi nem leszünk. 7. jelenet. Előbbiek s később mindjárt a Polgár (ki meg figyeli a történőket.) Szinész (előre jőve.) (Félre.) Im, itt csatáz az anyaggal dicső eszmény. — — (Fenn.) Megálljatok vitatkozó válófelek ! Az élet két becses anyagját képzitek. E két anyag egészen jól ha össze jő, A gyémántnál is fényesebb leszen majdan Régen kihűlt családi boldogságotok. Velem jertek, csodás szép helyre vezetlek Titeket én, hol igaz életet láttok Sok szép képről, miket mutat tündér-kézzel Vagy istenek fénylő eszével Thália. Bűbájjal és varázslattal vagyon teli, Telis teli az a világ, a hol lakik Ezüst, arany palotákban magas trónján Az a dicső ezerképű, jó istennő. A férj milyen legyen egész hosszú éltén, S a női szerelmével mikép ölelje át A kis családi fészeknek minden zegét- Zugát, — nagy gyermekek — majd megtantjátok ; Azt is, hogy mily kínos, rideg az elhagyott Picinké fészekben a pártalan élet; S hogy az elszállt hűtlen madár sehol hivó,