Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

XI. évfolyam. 37. szám. Mohács, 1892. szeptember 11-én. Társadalmi hetilap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség : Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : német-ntes SSI . Kéziratok vissza nem küldetnek. /74 Kiadó hivatal : Hová a lap in elrendelések és hirdetések küldendők: Blandl ______________János könyvnyomdájában. Egyes Előfizetés: Egész évre 4, félévre 4, negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr. példányok Blandl János könyvnyomdájáb­an kaphatók. Hirdetések Ara : Egy 3 hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 11 kr., három szeri 4, tizszeriért 3 kr. üzetendő, Bélyegdíj külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. Örömnapra ébred holnap Baranyavár­­megye és Pécs szab. kir. város népe. Dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk E­­­sti Ferenc­z József holnap d. e. 11—12 óra között vonul be várme­gyénknek fellobogózott és díszesen feléke­­sitett székvárosába. A legmélyebb hódolattal és lángoló lel­kesedéssel üdvözli vármegyénk s a vár­megyei székhely lakossága Szent István ko­ronájának viselőjét és a királylátás napjait nagy ünnepként fogja megülni. Annál mé­lyebb ez a hódolat, annál lángolóbb ez a lelkesedés, mert alig múlt egy esztendeje, hogy ő Felsége legmagasabb látogatásával szerencséltette vármegyénk kies és szépen haladó székvárosát, s ime most ily rövid idő alatt már másodszor éri ezt az a ritka kitüntetés, hogy tuti.! Ud­vonalbon­ a legalkotmányosabb és legjobb uralkodót, hazánk apostoli királyát. E látogatás körülményei is mutatják, hogy a király élete nem csak a magáé, hanem népéé is. Értünk el, a mi boldogságunk az ő boldogsága, a mi gondunk, a mi bank az övé is. Íme, az általános béke közepette a hadügyi kormány minden évben a legna­gyobb pontossággal teljesíti mindazt, amit a hadsereg kiképeztetése és harcedzettsége szükségessé tesz reá nézve. Nem mellőzi a nagy fáradtsággal és költséggel összekötött nagy hadgyakorlatokat, játszák a háború­ságot a béke idején. És mégis az idén eltér a hadügyi kormány ettől a szokástól és az ok, mely miatt nálunk a hadgyakor­latok ezúttal kissebb körre szoríttatnak, egyedül csak ő Felsége humanizmusa és népe iránti atyai szeretete, mely tekintettel a közegészségügyi viszonyok megbízhatlansá­­gára, sem a népet, sem a hadsereg tagjait nem akarja kitenni annak, hogy a nagy embercsoportosítás következtében könnyen előidézhető járvány áldozataivá essenek. Ki­adta tehát a király a parancsot, hogy a nagy hadtestgyakorlatok az idén végén elmarad­nak,­­ hogy e helyett csak kisebb hadosz­tály-manőverek tartatnak meg vármegyénk területén , Pécs környékén. És ezekre a kisebb gyakorlatokra is eljön a király, hogy egyrészt az azokban való részvétele által jó példájával kitartásra serkentse s az azokkal járó fáradalmak jó­kedvvel való leküzdésére lelkesítse katonáit, másrészt pedig, hogy meggyőzze hű alatt­valóit arról, hogy atyai szive híven őrködik a nép ama fiainak jóléte fölött is, kik hivatva vannak veszély idején a haza és a trón védelméért a küzdtérre lépni. Tehát a legnemesebb humanizmus és a leghívebb atyai szeretet jellemzik jó ki­rályunk szivét a jelen a­lkarommal is. Nagy áldás reánk a mi jó királyunk, s nagy áldás minden nap, melylyel tovább kormányozza népét. Hiszen megtanulta sze­retni a büszke, de lojális magyart; meg­tanulta ismerni annak óhajait, aspirációit; felismerte e nemzetben a trónnak legbizto­sabb támaszát. Tudja, hogy mink fáj, hol vannak érzékenyebb részeink s e szerint tudja beosztani kormányzatát. Ily királyt birván a nemzet, nem lehet forróbb óhajunk, mint hogy minél tovább lássuk őt a trónon. A nép hálája s hódolata övezze az ő félként fejét s az ég áldása ne engedje a tündöklő napnak korai hanyatlását. A hű ragaszkodás és a szeretet szülte hév lelkesedéssel kiáltsuk: Éljen a király! * S TÁBOR. Boltosleány. Az anyja boltos, ő pediglen Egy ági angyal, éh be szép ! Miatta még a földön itt lenn Sok elveszíti ép eszét. Arcán az ifjúság varázsa, Szemében égető sugár, Mely annyi szív sírját megásta é­ s lángra annyit gyujta már. Gyermekkorában hódított már, S bolondja most a félvilág, A bolt előtt egész nap ott jár Önkéntes, tiszt, tanár, diák . . . A dolgot abbahagyva jött el — Hogy lássa őt csak — mindenik, És most mohó tekintetökkel Szegény leányt majd elnyelik. He ő a boltajtóban áll és kezére hajtja szép fejét, S szemére tartott kezén át néz Pajkos mosolylyal szerteszét. És néha — óh szív olvad attól — Miként a gerle fölkacag, Jut mindeniknek a kacajból, — Hej, nékem is jut egy adag ! Mert ime én is ott vagyok már A hódoló csapat között, A mely naponta estig ott jár, S nyugalmam is elköltözött . . . Pedig kigúnyolom,e­serget És gondolom : rabszolganép ! S most nem tudom, mi az, mi kerget, Mióta én is az levék . . . Oh mért is hogy be kelle néznem Csábos szemébe egykoron I Képét szivemből érzem, érzem, Elűzni többé nem tudom . . . S hiába kérek szép szemétől fájó szivemre balzsamot, Ez égre szem hiába néz fel, Kegyelme nincs . . . csak gúny van ott ! Az anyja boltos, ő pediglen Égi angyal, oh be szép ! Miatta még a földön itt lenn Sok elveszíti ép eszét. Arcán a mennynek összes üdve, Szemében észbontó sugár, Melytől szivem már általütve, S nyugalma messze űzve már . . . Zoltán Vilmos. Iparos tanonciskoláink és iparo­saink. Nem akarok ezúttal az ipar fontosságáról fejtegetésekbe bocsátkozni ; csak némileg ecse­telni óhajtom a szánandó magatartást, melylyel tanonciskolánk az iparosok egy részéről talál­kozik. Nem lehet ugyan tagadni, hogy vannak szép számmal jóravaló, munkás, lelkiismeretes iparo­saink, — ezekről nem is szólok; — de van­nak — fájdalom — az ellenkezőkből nagyon sokan. A rendes beiratások a tanonciskolába szept. 1., 2., 3. és 4-ik napjain történtek. Van összesen 285 tanonc — ide nem számítva azokat, kik a főszolgabírónál vannak bevezetve, pedig ezeknek a száma is meglehetős. A fenti négy napon mintegy 90—100 tanonc iratkozott be. Az elő­adások kedden — f. hó 6-án — kezdődtek volna, de alig volt tanonc , ennek dacára mégis betar­tattak a tanórák az ott levőkkel, míg az igaz­gató tovább folytatta a beiratást; csütörtökig még mintegy 45 jelentkezett. Beiratkozott tehát f. hó - ig 145, maradt vissza 140. Hát ez számos állapot, de igy­an, a az a következése, hogy a rendszeres tani legjobb akarattal sem kezdhető még el. Valóban gyö­nyörű, dicséretre méltó érdeklődés ez­­ részéről, pedig nagyon rá­fér az . tanulás, mert alig tudnak valamit­­. . leg­elemibb ismeretekből is. Ennek oka azt 1 . •./ az, hogy iparosaink egy jó részére magára­­ ráfér még a tanulás. Ezt bizonyítják különben az egyes számlák, vagy a tanítóknak küldött bejelentéseik, stb. is. Már most figyelembe véve e rendetlen beirat­kozásokat, továbbá a roppant mulasztásokat, melyekről az elmúlt tanévre vonatkozólag az egyes osztályok havi kimutatásai szólnak: kér­dem, hogyan tudjon valamit az a tanonc ? Mind­ennek a gazdák az okai, kiknek egy része az inast a ház körül minden munkára hasz­nálja csak az iparág gyakorlati elsajátítására nem, midőn az aztán elfáradt, kimerült, az ál­mos gyerke­ket a törvény tilalma ellenére éjjel kényszerül a munkaasztalhoz, a midőn a vég­zett munkában nincs, de nem is lehet köszönet. Ily viszonyok között hová jut idővel városunk ipara? Válhatik- e az ily tanoncokból, kiknek sem szellemi, sem gyakorlati kiképzésére gaz­dáik semmi gondot sem fordítanak, kikből inas Mohácson. Holdvilágos estén Duna partján járok, Tarka-barka népet csónakival várok. Együtt jön itt gyermek, szekér, ló, batyu, nép. S ez oly kápráztató, ez oly festői kép. Elragadó látvány, a melyet a szép est, Az ezüstfényü hold még sokkal szebbé fest. Odább büszkeséggel hajó is jön néhány, Mely a közönségnek pajkosan füttyöt hány. Az esti lágy szellő, a viz susogása, Szikrafény , utak, miket hajó ása , Mintha drága gyöngyöt, gyémántport hintene, Rezgő hullámival köszöntőt intene ! ÉS e mellett a hold — csillagai között — Sima viz habjain — mint visszatükrözött Hű pásztorként égi nyája közt legelöl — A habokon égi fénynyel utat jelöl. E szép látványra oly elbájolt lesz a szív, Hogy magába ezer tündéri mesét szív. Költő lesz, ki soha múzsát nem kisértett, Ki a költészethez nem hajolt, nem értett. De im egy gondolat hirtelen megrázott ! Mennyi áldozat e szép Dunába ázott ! Hisz értök hullatott forró könnyekből már folyhatna hatalmas, nagy, erős tengerár. Amott négy kis gyermek atyjukat keresik. Itt dolgozott tegnap, azért ma itt lesik . Nem tudják szegénykék hogy a vízbe hulla,­ni három határon túl ringatózó hulla.

Next