Mohács és Vidéke, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-11 / 37. szám
XI. évfolyam. 37. szám. Mohács, 1892. szeptember 11-én. Társadalmi hetilap. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség : Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : német-ntes SSI . Kéziratok vissza nem küldetnek. /74 Kiadó hivatal : Hová a lap in elrendelések és hirdetések küldendők: Blandl ______________János könyvnyomdájában. Egyes Előfizetés: Egész évre 4, félévre 4, negyedévre 1 frt. Egyes szám 10 kr. példányok Blandl János könyvnyomdájában kaphatók. Hirdetések Ara : Egy 3 hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 11 kr., három szeri 4, tizszeriért 3 kr. üzetendő, Bélyegdíj külön 30 kr. A nyilttér egy petit sora 10 kr. Örömnapra ébred holnap Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város népe. Dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk Esti Ferencz József holnap d. e. 11—12 óra között vonul be vármegyénknek fellobogózott és díszesen felékesitett székvárosába. A legmélyebb hódolattal és lángoló lelkesedéssel üdvözli vármegyénk s a vármegyei székhely lakossága Szent István koronájának viselőjét és a királylátás napjait nagy ünnepként fogja megülni. Annál mélyebb ez a hódolat, annál lángolóbb ez a lelkesedés, mert alig múlt egy esztendeje, hogy ő Felsége legmagasabb látogatásával szerencséltette vármegyénk kies és szépen haladó székvárosát, s ime most ily rövid idő alatt már másodszor éri ezt az a ritka kitüntetés, hogy tuti.! Udvonalbon a legalkotmányosabb és legjobb uralkodót, hazánk apostoli királyát. E látogatás körülményei is mutatják, hogy a király élete nem csak a magáé, hanem népéé is. Értünk el, a mi boldogságunk az ő boldogsága, a mi gondunk, a mi bank az övé is. Íme, az általános béke közepette a hadügyi kormány minden évben a legnagyobb pontossággal teljesíti mindazt, amit a hadsereg kiképeztetése és harcedzettsége szükségessé tesz reá nézve. Nem mellőzi a nagy fáradtsággal és költséggel összekötött nagy hadgyakorlatokat, játszák a háborúságot a béke idején. És mégis az idén eltér a hadügyi kormány ettől a szokástól és az ok, mely miatt nálunk a hadgyakorlatok ezúttal kissebb körre szoríttatnak, egyedül csak ő Felsége humanizmusa és népe iránti atyai szeretete, mely tekintettel a közegészségügyi viszonyok megbízhatlanságára, sem a népet, sem a hadsereg tagjait nem akarja kitenni annak, hogy a nagy embercsoportosítás következtében könnyen előidézhető járvány áldozataivá essenek. Kiadta tehát a király a parancsot, hogy a nagy hadtestgyakorlatok az idén végén elmaradnak, hogy e helyett csak kisebb hadosztály-manőverek tartatnak meg vármegyénk területén , Pécs környékén. És ezekre a kisebb gyakorlatokra is eljön a király, hogy egyrészt az azokban való részvétele által jó példájával kitartásra serkentse s az azokkal járó fáradalmak jókedvvel való leküzdésére lelkesítse katonáit, másrészt pedig, hogy meggyőzze hű alattvalóit arról, hogy atyai szive híven őrködik a nép ama fiainak jóléte fölött is, kik hivatva vannak veszély idején a haza és a trón védelméért a küzdtérre lépni. Tehát a legnemesebb humanizmus és a leghívebb atyai szeretet jellemzik jó királyunk szivét a jelen alkarommal is. Nagy áldás reánk a mi jó királyunk, s nagy áldás minden nap, melylyel tovább kormányozza népét. Hiszen megtanulta szeretni a büszke, de lojális magyart; megtanulta ismerni annak óhajait, aspirációit; felismerte e nemzetben a trónnak legbiztosabb támaszát. Tudja, hogy mink fáj, hol vannak érzékenyebb részeink s e szerint tudja beosztani kormányzatát. Ily királyt birván a nemzet, nem lehet forróbb óhajunk, mint hogy minél tovább lássuk őt a trónon. A nép hálája s hódolata övezze az ő félként fejét s az ég áldása ne engedje a tündöklő napnak korai hanyatlását. A hű ragaszkodás és a szeretet szülte hév lelkesedéssel kiáltsuk: Éljen a király! * S TÁBOR. Boltosleány. Az anyja boltos, ő pediglen Egy ági angyal, éh be szép ! Miatta még a földön itt lenn Sok elveszíti ép eszét. Arcán az ifjúság varázsa, Szemében égető sugár, Mely annyi szív sírját megásta é s lángra annyit gyujta már. Gyermekkorában hódított már, S bolondja most a félvilág, A bolt előtt egész nap ott jár Önkéntes, tiszt, tanár, diák . . . A dolgot abbahagyva jött el — Hogy lássa őt csak — mindenik, És most mohó tekintetökkel Szegény leányt majd elnyelik. He ő a boltajtóban áll és kezére hajtja szép fejét, S szemére tartott kezén át néz Pajkos mosolylyal szerteszét. És néha — óh szív olvad attól — Miként a gerle fölkacag, Jut mindeniknek a kacajból, — Hej, nékem is jut egy adag ! Mert ime én is ott vagyok már A hódoló csapat között, A mely naponta estig ott jár, S nyugalmam is elköltözött . . . Pedig kigúnyolom,eserget És gondolom : rabszolganép ! S most nem tudom, mi az, mi kerget, Mióta én is az levék . . . Oh mért is hogy be kelle néznem Csábos szemébe egykoron I Képét szivemből érzem, érzem, Elűzni többé nem tudom . . . S hiába kérek szép szemétől fájó szivemre balzsamot, Ez égre szem hiába néz fel, Kegyelme nincs . . . csak gúny van ott ! Az anyja boltos, ő pediglen Égi angyal, oh be szép ! Miatta még a földön itt lenn Sok elveszíti ép eszét. Arcán a mennynek összes üdve, Szemében észbontó sugár, Melytől szivem már általütve, S nyugalma messze űzve már . . . Zoltán Vilmos. Iparos tanonciskoláink és iparosaink. Nem akarok ezúttal az ipar fontosságáról fejtegetésekbe bocsátkozni ; csak némileg ecsetelni óhajtom a szánandó magatartást, melylyel tanonciskolánk az iparosok egy részéről találkozik. Nem lehet ugyan tagadni, hogy vannak szép számmal jóravaló, munkás, lelkiismeretes iparosaink, — ezekről nem is szólok; — de vannak — fájdalom — az ellenkezőkből nagyon sokan. A rendes beiratások a tanonciskolába szept. 1., 2., 3. és 4-ik napjain történtek. Van összesen 285 tanonc — ide nem számítva azokat, kik a főszolgabírónál vannak bevezetve, pedig ezeknek a száma is meglehetős. A fenti négy napon mintegy 90—100 tanonc iratkozott be. Az előadások kedden — f. hó 6-án — kezdődtek volna, de alig volt tanonc , ennek dacára mégis betartattak a tanórák az ott levőkkel, míg az igazgató tovább folytatta a beiratást; csütörtökig még mintegy 45 jelentkezett. Beiratkozott tehát f. hó - ig 145, maradt vissza 140. Hát ez számos állapot, de igyan, a az a következése, hogy a rendszeres tani legjobb akarattal sem kezdhető még el. Valóban gyönyörű, dicséretre méltó érdeklődés ez részéről, pedig nagyon ráfér az . tanulás, mert alig tudnak valamit. . legelemibb ismeretekből is. Ennek oka azt 1 . •./ az, hogy iparosaink egy jó részére magára ráfér még a tanulás. Ezt bizonyítják különben az egyes számlák, vagy a tanítóknak küldött bejelentéseik, stb. is. Már most figyelembe véve e rendetlen beiratkozásokat, továbbá a roppant mulasztásokat, melyekről az elmúlt tanévre vonatkozólag az egyes osztályok havi kimutatásai szólnak: kérdem, hogyan tudjon valamit az a tanonc ? Mindennek a gazdák az okai, kiknek egy része az inast a ház körül minden munkára használja csak az iparág gyakorlati elsajátítására nem, midőn az aztán elfáradt, kimerült, az álmos gyerkeket a törvény tilalma ellenére éjjel kényszerül a munkaasztalhoz, a midőn a végzett munkában nincs, de nem is lehet köszönet. Ily viszonyok között hová jut idővel városunk ipara? Válhatik- e az ily tanoncokból, kiknek sem szellemi, sem gyakorlati kiképzésére gazdáik semmi gondot sem fordítanak, kikből inas Mohácson. Holdvilágos estén Duna partján járok, Tarka-barka népet csónakival várok. Együtt jön itt gyermek, szekér, ló, batyu, nép. S ez oly kápráztató, ez oly festői kép. Elragadó látvány, a melyet a szép est, Az ezüstfényü hold még sokkal szebbé fest. Odább büszkeséggel hajó is jön néhány, Mely a közönségnek pajkosan füttyöt hány. Az esti lágy szellő, a viz susogása, Szikrafény , utak, miket hajó ása , Mintha drága gyöngyöt, gyémántport hintene, Rezgő hullámival köszöntőt intene ! ÉS e mellett a hold — csillagai között — Sima viz habjain — mint visszatükrözött Hű pásztorként égi nyája közt legelöl — A habokon égi fénynyel utat jelöl. E szép látványra oly elbájolt lesz a szív, Hogy magába ezer tündéri mesét szív. Költő lesz, ki soha múzsát nem kisértett, Ki a költészethez nem hajolt, nem értett. De im egy gondolat hirtelen megrázott ! Mennyi áldozat e szép Dunába ázott ! Hisz értök hullatott forró könnyekből már folyhatna hatalmas, nagy, erős tengerár. Amott négy kis gyermek atyjukat keresik. Itt dolgozott tegnap, azért ma itt lesik . Nem tudják szegénykék hogy a vízbe hulla,ni három határon túl ringatózó hulla.