Mohács és Vidéke, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-06 / 1. szám

földmivelésü­gyi mi­aki elég szerem sitién kötelességtudás­ával ezt a nagy­­ribilliót előidézni. Legboldogabb emellett az, a­ki minden baj oka: a tanonc, aki gazdája háta mögött — jót nevet a markába. Ezeket az állapotokat ismerem én tart­hatatlanoknak. Ezeken kell segíteni, még­pedig úgy, hogy az iparosok a rég megér­demelt bizalommal fordulnak az iparosta­­nonciskolai tanítókhoz, minden az iskolát illető ügyes bajos dolgaikban, s biztosak le­hetnek arról, hogy mindenkor a legnagyobb előzékenységgel fognak találkozni. Tanon­­caik ellenőrzési könyvecskéjét követeljék be minden előadás után tanoncaiktól, vizsgál­ják meg, hogy tanoncaik tényleg részt vettek-e az előadáson, kérdezzék ki előha­ladásuk felől, adjanak nekik vagy egy órá­nyi időt tanulmányaik elvégzésére, szóval érdeklődjenek tanoncaik szellemi fejlődé­se iránt is, s akkor amellett hogy nemes kötelességet teljesítenek, minden félreértés már eleve ki lesz zárva. Őszintén és tárgyilagosan óhajtottam iparosainkhoz szólni avégből, hogy a létező bajokat tisztázzuk s azokon segítsünk, hogy a kölcsönös bizalmat egymás iránt felkeltsük. Szándékom ez volt s remélem nem fog félreértésre alkalmat adni, hanem inkább a kölcsönös egyetértés és bizalom felé vezetni. Az iparostanonciskola jövője érdekében ezt melegen óhajtanám. Földváry Nándor,­­ hogy a kisajátítási jogot a niszter adja meg. 40. §. Az uj mezei közös dülő-utak kihasi­­tásánál vagy a létezőknek szélesbitésénél vagy áthelyezésénél felmerült kártalanítási kérdések­­ben határozni, az 1881: XLI. t.-c. a kártalaní­tásra nézve megállapított eljárás megfelelő alkal­mazásával, a birtokbiróság illetékes, 41. §. Miden községben meghatározandók azok az utak (marhacsapások), a­melyeken szar­vasmarhák, lovak, juhok, sertések stb. szabadon hajthatók. (A min. rendelet kötelezi az elöljáró­ságokat, hogy évenkint a legelőre való kihajtás előtt és a 23-ik §-ban előírt összeírás alkalmával a marhahajtó utakat, csapásokat szabatosan meg­állapítsák, s erről az állat­tulajdonosokat és az állatörzéssel megbízottakat, valamint a mező­őrö­­ket kellően értesítsék.) 42. §. A birtokos engedélye nélkül vett mezei-, szekér- vagy gyalogutak tilalmát, az il­lető birtokos kérelmére az elsőfokú hatóság a község területén és a szomszédos községekben kihirdettetni tartozik. VI. Fejezet: A faiskolákról és fásításokról. 43. §. A községek kötelesek, a határ kiter­jedéséhez és a befásítandó utak és területekhez mért, de legal­ább egy negyed kataszteri hold nagyságú, kellően berendezett faiskolát fentartani. A mely községben faiskola még nem volna, köteles a község a faiskolát a jelen törvény élet­­beléptetése után egy év alatt, alkalmas helyen kijelölni és annak a szükséges kellékekkel leendő ellátása iránt intézkedni. Mennyiben menthetők fel egyes községek a faiskola területének kijelölése és a faiskola be­rendezése alól, vagy mely esetekben szövetkez­het több szomszédos község, egy faiskola létesí­tésére és fentartására, azt a törvény határozza meg. 44. §. A községi faiskola létesítéséről és kezelésé­ről, valamint az utakra és közhelyekre kiültetett fák gondozásáról, a községi elüljáróság intézkedik. A faiskola kezelésével, ha arra külön szak­értő közeg nem alkalmaztatik, méltányos díjazás mellett, a néptanító bízható meg. A­hol több néptanító van, az bízandó meg, kit a községi képviselőtestület választ. 45. §. A faiskola kezelője köteles, a községi tanköteles gyermekeket, a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter által, a földmivelésügyi miniszter­rel egyetértőleg kiadandó utasítás és tanterv sze­rint, a fatenyésztésben gyakorlatilag oktatni. 46. §. A törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg, hogy a­ vidéken legjobban díszló fa és gyümölcsfajokból a községi faiskolában me­lyek tenyésztessenek, és hogy mindenütt, hol a szederfa-tenyésztésre (Morus alba) úgy a talaj, mint az éghajlati viszonyok alkalmasak, selyem­­tenyésztés űzetik, vagy meghonosítása remélhető, a selyemtenyésztés érdekében a szederfa (Morus alba) tenyésztésre különös gond fordíttassék. Hol a kosárfonás mint házi ipar meghonosítható, a kosárfonó vessző tenyésztésére is gond fordítandó. 47. §. A faiskolákból nyert csemeték első­sorban a 13. és 14. §-okban körülírt területek befásítására, a futóhomok megkötésére, továbbá a meredekebb partok, szakadások biztosítására és megvédésére — azután pedig a közutak, ut­cák, terek és növények termelésére alkalmatlan más területek, valamint a község tulajdonát ké­pező legelők befásítására szolgálnak. A község által nem igényelt csemetéket az elüljáróság, a községi lakosoknak mérsékelt áron eladhatja, és­pedig első­sorban azoknak, kik a csemetéket a 13. és 14. §-okban körülírt terüle­tek, a birtokuk mellett elhaladó utak mellékének vagy befásítandó futóhomok és más növények termelésére alkalmatlan területeik, továbbá me­redekebb partok és szakadások beültetésére hasz­nálják. Ezen igények kielégítése után a felesle­ges csemeték szabadon áruba bocsáthatók. A cse­meték eladásából befolyó összeg csak a faiskola céljaira fordítható. 48. § Ha valamely községben a faiskolának kijelölt terület a 43 szakaszban megállapított határidő alatt megfelelően be nem rendeztetik, a faiskola a hibás községi elüljáróság költségére a hatóság által rendeztetik be, illetőleg hozatik rendbe. 49. §. Az 1890. évi I-s. t.-c. 134. § a, mely szerint a fák az utárok külső szélétől számítva félméter s egymástól legalább tizenöt méter tá­volságra ültetendők akként, hogy egyik fa ne a másik oldalon lévő fával, hanem a fák közötti tér közepével legyen átellenben, hatályon kivü­l helyeztetik. Mely utak minő határidők alatt fásittassa­­nak be, továbbá, hogy a fák bizonyos utaknál az úttestre vagy azon kívül és egymástól minő távolságra ültettessenek, s milyen fanemek ülte­tendők az összes utakra, tehát az államutakra nézve is, a törvényhatóságok határozzák meg. (Folytatás következik.) Ír A községi közigazgatás reformja. A közvélemény régóta óhajtotta megismerni azokat az elveket, melyek a községi közigazgatás re­formjáról készült törvényjavaslatban kifejezésre jutnak. De úgy látszik, szigorú zár alatt tartot­ták a javaslatot, mert tartalmáról alig-alig szó­ Törvény a mezőgazdaságról és me­­zőrendőrségről. V. Fejezet, 36. §. A mez­ei közös dülő­utaknak rendel­tetése az, hogy más utak hiányában, egy község határában, az egyes birtokokhoz hozzá lehes­sen jutni. A­mennyiben az 1890: I. törvénycikk 1. §-ában felsorolt utak ezen igényt nem elégítik ki, a tagosítás alkalmával kell ilyen utak kiha­­sitásáról gondoskodni. Hol a tagosítás már megtörtént , a mezei dűlőutak nem akként lettek kijelölve, hogy bir­tokához mindenki hozzá juthasson, a még hiányzó útvonalakat a község az érdekelt tulajdonosok kérelmére létesíteni tartozik. 37. §. A mezei közös dűlő­utak létesítésére, valamint azoknak és azok tartozékainak jókar­ban tartására a községi elöljáróság ügyel fel. A létesítés és jókarban­tartás költségeihez, más megállapodás hiányában mindazok kötelesek haszonaránylag hozzájárulni, a­kiknek érdekében az itt létesíttetett vagy fentartatik .A községi elül­járóság köteles a tavaszi hóolvadás és minden nagyobb esőzés után a mezei utak állapotát a mezőőri személyzet által vagy más alkalmas mó­don megvizsgáltatni, s a szükséges javításokra az érdekelteket kötelezni.)—Ha a községi elüljáró­­ság a hozzájárulási arányra nézve, egyezséget létre nem hozhatna, (a min. rendel. szerint egy év alatt) a hozzájárulási arány felett a hatóság határoz. (A községi elöljáróság köteles ellenőrizni azt, hogy a mezei közös dűlő­utak és ezeken a hidak az egyezség, illetve a határozat értelmé­ben jó karban tartassanak Ha az érdekeltség az utakat vagy hidakat elhanyagolná és az utak évszakonkinti rendes gondozását elmulasztaná, a községi elöljáróság köteles az érdekelteket uta­sítani, hogy a szükséges munkálatokat 8 nap alatt foganatosítsák. Ha az érdekeltek kötelezett­ségüket a kitűzött határidőben nem teljesítenék, az elöljáróság a szükséges munkálatokat a kö­vetkező 8 nap alatt az érdekeltek költségére vég­rehajtatni tartozik. Azt, hogy a közös mezei dűlő­utak jó karban vannak-e vagy sem, s hogy az érdekeltség által foganatosított munkák meg­felelnek-e a karban­tartás követelményeinek vagy sem, a községi elüljáróság bírálja és állapítja meg. A községi elüljáróság ezen bírálata illetve eljárása ellen, a mezei út állapotával meg nem elégedő fél a főszolgabíróhoz emelhet panaszt.) 38. §: A posta a mezei közös dűlő­utakon is bármikor szakítható a nélkül, hogy ezért az állam az előállítás vagy jókarban tartás költsé­geihez hozzájárulni tartoznék. Azok mentén az 1888: XXXI. t.-c. által tárgyalt közhasználatú berendezések vezetékeinek támszerkezetei is fel­állíthatók. 39. §. A község által közérdekből létesítendő uj mezei közös dülő­utak céljaira vagy a létezők kiszélesítésére szükséges területek, ha az érdekelt tulajdonosokkal megegyezés nem jön létre, kisa­játítás útján vehetők igénybe. A kisajátítási eljárásra, az 1881: XLI. t.-c.­ntézkedései azon módosítással alkalmazandók. (Folytatás.) A mezei közös dillő utakról­ várgott ki valami a közönség közé. Most, hogy Hieronymi belügyminiszter megválik a belügyi tárcától s így alig van­ reménye, hogy javaslat­a, mely az ő „posthumus“gyermeke, a törvényhozás elé kerül, könyvárusi utón bocsátotta a közvé­lemény ítélőszéke elé. Reánk a közzétett javas­lat azt a benyomást teszi, hogy az nem egy teljesen befejezett munka, hanem csak egy elő­adói tervezet. A tervezet komoly, átfontolt kez­deményezés ezen a téren s a most érvényes községi törvénynyel szemben tisztázot­­tabb állást foglal el, sőt egy bizonyos tekintet­ben még azt a delikát kérdést is meg meri érin­teni, a­melyet a belügyminisztérium joggyakor­lata eddig állandóan perhorreszkált, a­mikor t. i. a községi képviselőtestület hatáskörébe ren­deli „a községi lakosokat közösen érdeklő gaz­dasági és közművelődési ügyekben való határo­zatot.“ — A legnevezetesebb megkülönböztetés a nagy és kis községek között van. A nagyköz­ségek a javaslat szerint mezővárosok, a­melyek magukban képeznek közigazgatási kört, a kis községek falvak. Mindkettőnek élén állana a polgármester, a­kit mezővárosokban választaná­nak, a kis községekben kineveznének. Ez a ja­vaslat egyébként nem tervezi felesleges módon megszorítani az autonómia kereteit.­­ Városunk irányadó körei azonban e javaslat következtében egy csalódással gazdagabbak. Irányadó egyé­neink ugyanis dacára annak, hogy Mohács ren­dezett tanácsú várossá való alakulásának kér­dése már megérett, az ez iránt való mozgalom megindítását akkorra halasztották, mikor a köz­ségek rendezéséről szóló törvényjavaslat megje­lenik, abban a hiedelemben lévén, hogy az új törvényjavaslat pl. a 10000-nél több lakossal bíró helyekre nézve külön intézkedéseket fog tartalmazni. Hieronymi javaslata, mely a rende­zett tanácsú városokra éppen nem terjed ki, iga­zolja, hogy e várakozás időfecsérlés volt.. Itt tehát az ideje, hogy Mohácsnak rendezett tanácsú várossá való alakulása iránt a mozgalmat mi­előbb megkezdjük. Különfélék. — Birói kinevezések A király Porgea Miksa drt, a pécsi kir. ítélőtábla tanács­jegyző albiráját a pécsi kir. törvényszékhez bíróvá s Z­á­n­k­a­y Aladár drt, a pécsi kir. ítélőtábla tanácsjegyző albiráját a pécsi kir. járásbíróság­hoz járásbiróvá nevezte ki. — Uj pénzü­gyigazgató helyettes. Az ung­vári pénzügyigazgatóvá kinevezett Vadász Béla volt pécsi pénzügyigazgató helyettes helyébe Ternovszky Alajos alsókubini pénzügy­igazgató helyettes helyeztetett át. — Eljegyzés: K­l­i­e Lajos szegzárdi kir. járásbíróság, albiró, özv. Klie Jánosné szül. Am­­berger Mária mohácsi lakos fia, hétfőn eljegyezte M­ó­d­l­y Flóra kisasszonyt, Módly László, Tol­navármegye főpénztárnoka s neje szül. meszlényi Simon Flóra leányát Szegszárdon. — Vármegyei közgyűlés. Baranyavárme­­gye törvényhatósága e hó 14 én délelőtt 10 óra­kor Pécsett évnegyedes rendes közgyűlést tart. A tárgysorozat nevezetesebb pontjai ezek: Az alispán évnegyedes jelentése. A belügyminiszter * rendelete a személyszaporitások tárgyában.­ZA­íl vármegyei pénzeknek 1895. évben való elhelye­­sí­tésére pénzintézet kijelölése (névszerinti szava­zás). Az alispánnak a siklós-trinitási, illetve vó­­kányi útvonalra vonatkozó jelentése. Néhai Sey Lajos gyermekeinek atyjok után halálozási ne­gyed adományozása iránti kérvénye. Materényi János mint ki. Sey László és Pongrác gyámja által ezek néhai édes­anyja nyugdíj - illetményé­nek, v­agy ugyanezen árvák kegydijának meg­­állapítása iránt benyújtott kérvénye. A járási mezőgazdasági bizottságok szabályrendelete. Maiss községnek jegyzői lak építése tárgyában hozott határozata. Mohács nagyközségnek 30.000 fit. kölcsön felvétele iránti határozata. Mohács nagy­községnek ingatlan vétele iránt hozott határozata (két kisdedóvodai telek). Mohács nagyközség 1893. évi számvevőileg átvizsgált konverzionális kölcsön számadása. Az 1895. év első felében al­kalmazandó gyámpénztári kamatkulcs megállapí­tása. Sopron vármegye megkereső levele a deb­receni eset alkalmából Ő Felsége iránti hüségér­­zetének kifejezése tárgyában. Szabolcsvármegye megkereső levele az országos magyar kölcsönös biztositó szövetkezet támogatása iránt, stb. — Esküdtválasztás Mohácson, f1. hó 3-án délelőtt 10 órakor töltötték be választás útján a Mohácson üresedésben volt két községi esküdti állást. A választást megelőzőleg a képviselőtes­tület tartott Trixler Károly főszolgabíró el­nöklete alatt a kijelölés céljából közgyűlést. A kijelölés titkos szavazással történt. Kijelölték a Il ik kerületbe Tubics Antalt, Martines Ivót és Lukácsevics Jánost (Ivanácz András 3 szavaza­tot kapott), a Vl-ik kerületbe Szabó Andrást, Csicseri Szabó Jánost és Dózsa Sándort. A fő­szolgabíró a kijelölés eredményét a választó­kö­zönség előtt kihirdetvén, ez felkiáltással Tubics Antalt és Dózsa Sándort választotta meg es­küdtekké, kik az esküt le is tették. — Megje­gyezzük, hogy az egyik jelölt, Szabó András, a

Next