Mohács és Vidéke, 1908 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

2 oldal. tőbb pártárnyalatokat és tendenciákat egyesíti egy közjogi alapon, semmit sem adott föl Magyarország évezredes jogaiból, de oly kiegyezést kötött, mely a jogfolytonosság fönntartásával, exisztenciális támasztékul szolgálhat a nemzeti fejlődésnek. Nem képzelek magyar embert, hazafit, aki belsejében nem óhajtaná az ország függetlenségét, de mivel most még nem vívhatjuk ki a teljeset, a kevesebbel be kell érnünk, nagyobb baj kikerülése végett. A közjog tekintetében a pártoknak össze kell tartaniuk, egyet kell érteniük, hogy Ausztriával szemben erősebbek legyünk s a kormány programmjába minél több nemzeti tartalmat önthessen s minél hatalmasabb arányokban kiterjeszthesse. Csak visszafejlődni s a jogfolytonosságról letérni nem szabad, mint a haladópárti uralom tette. Ne csináljunk hát ellentéteket, ne állítsuk egymás ellen a pártokat, hagyjunk föl minden gyűlölködéssel és fölforgató törekvéssel. Egymás között küzdjenek továbbra is a pártok a jogért, a befolyásért, de ismerjék be, hogy csak együtt és egymás mellett élhetnek a polgári társadalomban. Fogjanak össze a magyar faj szupremáciájának fönntartására és kifejlesztésére, melyet igazi ellenségeink: az osztrákok, a nemzetiségiek és a nemzetközi demokraták megsemmisíteni akarnak. Ha a politikai szellem fékezni tudja a pártszellemet, a nemzet mentve lesz; de ha a nemzetben kivesz a nemzeti öntudat, a nemzeti törekvés; ha az önzés politikáját követjük s a pártérdekeket a haza érdekei fölé tesszük, akkor elsatnyulunk, elpusztulunk. Mi alapította meg Anglia alkotmányos egyeduralmát? Nem más, mint az összetartás s az angol faj felsőbbségének győzelme. A német nagy hatalmát szintén a faji összetartás diadalának köszönheti. De száz szónak is egy a vége: ha a magyar nemzeti problémát minél sikeresebben meg akarjuk oldani; ha nemzetünk faji sajátságai szerint akarunk előrehaladni, ahhoz nagy erkölcsi erő, nagy összetartás, nagy egyetértés kell. Akik szakadást szítanak, akik mélyítik a képzelt ellentéteket, azok lehetnek jóhiszeműek, de mindenesetre ellenségei a magyar nemzetnek. Róder Dezső: Halászatunk. » A Duna partján terül el városunk, a Duna mentén terül el a mohácsi járás egész keleti része. Illő tehát, hogy egyszer-másszor — alkalomadtán — emlékezzünk meg arról a gazdasági ágról, arról a foglalkozásról, melyhez nagy Dunánk szolgáltatja a forrást: a halászatról, amely a dunamenti községek sok családjának adja a mindennapi kenyeret. Most alkalom is van rá, mert hétfőn délután fél négy órakor tartotta a Dunaszekcső-Drávatoroki Halászati Társulat évi közgyűlését . . . Koncz László mondotta, Az eleven fiú, Aki mindig vidám, Sohasem szomorú. Ezután a sörről Dalokat olvastak, Hogy a sör milyen jó, Ha vékony, ha vastag. Zeneszám volt aztán A műsornak vége, Hatalmas taps járt ki Ezúttal is érte. Nos hát redaktor úr, Itt volnánk a végén, Látom már kegyelmed Még most sem hegy békén, Azt akarja, ugye, Az újság lekéssen? Punktum. Vége. Máskor Legyen jobban résen !* _________ Don Pazát. Kaptuk ugyan T. S. aláírása rendes munkatársunktól a kabaretistnek hosszabb, mesterileg szerkesztett, tárcaszerü klasszikus eivasat; de ez legnagyobb sajnói«t«n!-' gnap— szombaton —. d®le1' időn az annakesese miatt p. kötött nyelvű udositas mar késve ér£ezett erjedelmes tar elegendő idő. A szerk. Mohács és Vidéke 1908 január 5. Magyarországban az édesvízi halászat a legrégibb időktől fogva előkelő helyet foglalt el,az őstermelés különböző ágainak sorában. Az ország meleg éghajlata és vízbősége nagyon kedvezően befolyásolták a számos hal és halfaj fejlődését és szaporodását s a természet ezen gazdag adományon alapult vagyonosodása a lakosság nagy részének, mely a halász mesterséget űzte. Régi időkből származó okiratok tudósítanak minket a folyók, patakok és állóvizek roppant halgazdagságáról, amidőn azok még eredeti természetes állapotukban voltak ; továbbá hírt adtak ezek a régi okiratok azoknak az embereknek nagy számáról, akik kizárólag a halászattal foglalkoztak, így például a XV. században Szegeden négyezernél több halász lakott és Komáromban több százra rúgott csupán az öreg halászmestereknek a száma. De ne menjünk ilyen messzire, hiszen városunk első lakói és alapitói is halászok voltak és Mohács nevét a népmitólogis szerint a halászok mohából készült ágyától , „moh-ágy”-tól (Mohács) kapta s régi halász-céheink számos és jómódú tagokat számláltak. Az 1526-iki mohácsi csata után a halászat fejlődésének tetőpontját érte el. Egy, az 1662-ik évben kiadott szakácskönyv harminc halfajt sorol föl s ezeknek 1890 féle elkészítési módjáról tartalmaz útmutatást. Más okiratok ismét pisztráng-tenyésztés céljából való halastavak létesítéséről adnak hírt. Azonban ezen virágzó korszak után nemsokára a haltenyésztés hanyatlásnak indult. Az ország török uralom került s evvel egyidejűleg megszűnnek a halászati ügyekre vonatkozó följegyzések is. A mesterséges halastavakat elhanyagolták s a haltenyésztési ipar tönkrement. Csak a nagy folyókban való halfogás tartotta meg az idegen kényuralom dacára — még hosszú időn át kiváló jelentőségét egész terjedelmében, mert a természet nem szűnt meg azokban hatalmas menynyiségű halat termelni. Még a XIX. század kezdetén is közmondásossá vált, hogy a Tiszának több a hala, mint a vize! A magyar vizekben bőven tenyésző halfajok száma akkor több volt, mint hatvan. A múlt század kezdete óta ezek a viszonyok teljesen megváltoztak. A hatalmas folyamrendezésok Ar. TV' Z P~ 1 - - ' ' ’ 1 ’ fedésű árterei, amelyeknek sekély, de annál hamarább melegedő vize a halak ivását oly kedvezően befolyásolta s amelyek a fiatal halaknak gyönge életkoruk első stádiumában oltalmat és alkalmas táplálékot nyújtottak, teljesen eltűntek. A halászat űzése mindinkább valóságos rablógazdasággá vált s egyébként is semmiképpen sem alkalmazkodott a változott viszonyokhoz. A beállott rossz állapot miatt fölhangzó sok panasz végül törvényes és szervezeti rendszabályokra bízták a kormányt, amelyek hivatva vannak ezen tespedő termelőág javulását elősegíteni s a régi nemzeti halgazdaságnak még mindig jelentékeny maradványát megmenteni és föntartani. Már az 1886-ik évi vízjogi törvény megalkotásánál gondoskodott a kormány oly rendelkezésnek a törvénybe való fölvételéről, mely hivatva van a halállomány pusztulásának egyik fő okát megszüntetni; ez a rendelkezés az, hogy a vizeknek ártalmas anyagokkal — mint például gyárakból, bányákból vagy más vállalatokból hulladékokkal vagy szenyvizekkel — való fertőzése tilos. A vízjogi törvényt követte 1888-ban a szakértők és kormánybiztosok közreműködésével alaposan megszerkesztett halászati törvény, mely elsősorban a halak védelmét és szaporítását célozza, továbbá hivatva van egyes rendelkezéseiben az említett két szempontot érvényre juttatni. Egyéb, a rablógazdaság megakadályozására s a vizek elnéptelenedését előidéző egyéb okok megszüntetésére irányuló óvó rendszabályokon és tilalmakon kívül intézkedik a halászati törvény a halászati társulatokról is. A vizek ugyanis, melyekben a halászat gyakorolható, kétfélék: zárt- és nyílt vizek. A halastavak s más olyan vizek, mely akár a természettől fogva, akár mesterségesen úgy el vannak zárva a többi vizektől, hogy a halak azokból sem ki, sem azokba be nem úszhatnak, zárt vizek. Egyéb vizek mind nyilt vizek. Zárt vizekben a halászat gyakorlása nincsen korlátok közé szorítva. Ellenben — s ez a törvénynek egyik legfontosabb, sarkalatos intézkedése — nyilt vizekben a halászat gyakorlásának a szomszéd birtokosok érdekeinek épségben tartása s az okszerűség képezik korlátait; ennélfogva ott, ahol a halászat ezeken a korlátokon belül másképp nem gyakorolható, ez csak társulati illőn történhetik. A törvény célja, hogy a halászat minél nagyobb területeken, egyöntetű kezelés mellett gyakoroltassák, ami az egyesek akaratának korlátozásával jár ugyan, de elkerülhetetlen azért, mert másképpen a halászatnak közgazdasági jelentőséggel bírt. termelési ággá emelése el nem érhető, mivel csak nagy, jövedelmet fölmutató társulatoktól lehet elvárni, hogy a kellő őrszemélyzetet alkalmazni képesek és oly intézkedéseket léptetnek életbe, melyek a halállomány szaporítására alkalmasak. A halászati társulatok öntudatos működésének hatása immár országszerte tapasztalható; tapasztalható a mi társulatunké — a Dunaszekcső-Drávatoroki Halászati Társulaté is, mely — mint fennebb már megemlítettük — hétfőn délután tartotta székhelyén, Mohácson, rendes évi közgyűlését. Ennek lefolyásáról az alábbiakban hozunk rövid tudósítást. * A közgyűlésen részt vettek: Maier Emil, a főhercegi bellyei uradalom igazgatója, mint elnök; Kultner Kálmán kir. mérnök, az országos halászati felügyelőség képviseletében; Hinka László püsp. uradalmi jogtanácsos, alelnök; Párnay Attila kir. erdőtanácsos, a kir. kincstári uradalom képviseletében ; Bátsmegyey Rezső számtartó, a Jankovich- Bésán uradalom képviseletében ; Oppenheim Simon, a bári Sauska uradalom bérlője, Német Lipót főhercegi bellyei uradalmi ügyész, társulati jegyző és helyettesített igazgató-pénztáros. Maier Emil társelnök a közgyűlést megnyitván, ez a következőkben állapította meg a társulat kötelelékébe tartozó területeket s az ezek után a birtokosokat megillető szavazatokat: a) a dunaszekcsői közbirtokosság és Jankovich Bésán uradalom 948 hold 845 □ öl; b) báró Mirbach Ferenc és Oppenheim S. (mint a Sauskauradalom bérlője) bázi területe 118 h 338 fölöl; ' s közkedi tegei főhercegi ; d) a kincs-öl;ossz...neutek után az nak lásul vette a lelybe mégis a sérelmét, itt nekik a ___ ..évi számadások megvizsgáltatván, a közgyűlés az előbbiekre nézve az időközben eltávozott Fischer-Colbrie Emil igazgató-pénztárosnak, az utóbbiakra nézve pedig Német Lipót helyettesített igazgató-pénztárosnak a fölmentvényt megadja, egyúttal a számadóknak s a számvizsgáló bizottságnak fáradozásukért köszönetét nyilvánítja. A közgyűlés ezután a halőrökfolyamodására ezek havi bérét a két havi tilalmi időszakra havi 80 K-ra fölemelvén, az 1907—8. gadasági év költségvetését 528 K 90 f bevétellel s ugyanannyi kiadással állapította meg s ehhez képest a társulati tagokra kataszt. holdankint 4 fillér költségjárulék kivetését határozta el. A Fischer-Colbrie Emil távozása folytán megüresedett igazgató-pénztári állásra Haring Vilmos főhercegi uradalmi főerdészt (bellyei lakost) választották meg. Ezzel a közgyűlés véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. Osztrák szemtelenség. Az osztrák németeknek a magyarság elleni, gyűlölséggel és rágalommal teli hajszája oly alakot kezd ölteni, amely minden művelt embert utálattal, minden hazafit jogos fölháborodással kell, hogy eltöltsön. Az új harcmodor tulajdonképpen önmagát ítéli el. Olyannyira tudatával bir indító okainak tarthatatlanságáról, hogy a leggyávább álarcosság mögé bújik. Bécsből hamis jelzés alatt egy röpiratot, úgynevezett „Deutschungarischer Katechismus“-t („német-magyar katekizmus*-t) küldöttek Magyarországba. A borítékon ez olvasható (természetesen német nyelven) , Müller és Hagemann mezőgazdasági gépgyára, Bécs, V., Zieglergasse 412. És hogy ezen jelzés becsületessége ellen gyanú föl ne merüljön, a boríték mezőgazdasági gépek rajzait s a „gyár* üzemének néhány adatát tünteti föl. Azonban ez a „gyár* csakhamar gyanússá válik, ha tudjuk, hogy Bécsben a Zieglergasse nincsen az V., hanem a VII. kerületben és hogy nincs is 412 házszáma. A cég tehát költött. De nem is egyedül a cég. Mert mindez, ami ebben a „katekizmus“-