Mohács és Vidéke, 1911 (30. évfolyam, 1-53. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2 oldal. V egyesekből álló nagy társadalom hazafias élete van hivatva az új, boldogabb jövő megterem­tésére. Hisz nem szunnyadhatunk sokáig ebben a fojtó levegőben, melynek oxigénje, az igaz hazafiság, lassan-lassan fölhasználódik. Bárcsak lenne egy riasztó álmunk, mely fölvenne ál­munkból, hogy föleszmélve menekülhessünk a tiszta levegőre, hol élni tudunk! Akaraterő kell, mely nem a frázisok össze-vissza kiabá­lásában, hanem az áldásos tettekben nyilvánul meg. Akarjunk! Nem tudjuk, mit hozott az újév. Még nem szálltak ki a háromszázhatvanöt kocsiból az érkezett utasok. Minden napon megnyílik egy kocsi ajtaja és szemben találjuk magunkat a várt és nem is sejtett utasokkal. Bizzunk és legyen erőnk mindegyik méltó fogadására! Setényi Miklós: A politikai helyzet. A politikai helyzetet élénken megvilágítja gróf Khuen-Héderházy Károly miniszterelnöknek a „Magyar Nemzet“ című lap karácsonyi számá­ban közölt nyilatkozata. Fontos és értékes a nyilat­kozat tartalma. A kormányelnök jövendő terveit, úgyszólván programmját tartalmazza ez a nyilatko­zat. Egész tartalma tarthat­ számot érdeklődésre, legfontosabb része mégis az, amit a választójog újjáalkotásáról, a véderőjavaslatról s a közigazga­tás refomjáról mond. A legközelebbi jövő teendői gyanánt a kö­vetkezőket jelöli ki: A januárius 3-án összeülő képviselőház folytatni fogja a Szerbiával kötött vám és kereskedelmi szerződés tárgyalását, ezután napi­rendre kerül a Magyar-Osztrák Bank szaba­dalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat, ennek befejezése után pedig tárgyalásra kerülnek a rendes újoncjavaslatok, majd pedig az 1911-ik évi állami költségvetés­ fejlengő bizottan a katonai mo miniából része­ ségének jellemzésére elég azt a tényt fölhozni, hogy a magyar ifjak nagyobbik része ezentúl egy harmad­­ddal kevesebb időt fog fegyver alatt tölteni. Ami a választójog reformját illeti, ennek megalkotása érdekében már gyűjtik a belügyminisz­tériumban az adatokat, folynak az előkészítő mun­kálatok, melyeknek vezetésével Némethy államtit­kár van megbízva. Az a terv, hogy az 1912-ik év folyamán terjesztik a képviselőház elé a reformot, amely hivatva lesz az országot végleg a munka s a haladás útjára vinni. Szól a miniszterelnök nyilatkozatában a köz­­igazgatás reformjáról is, ragaszkodik a közigaz­gatás javításához. Bizonyos keretekben a kinevezési rendszert célozza, de nem akarja sérteni a várme­gyék autonómiáját. A válasz­tójog reformjával kapcsolatban nyilat­kozott a miniszterelnök a házszabályok revíziójáról is. Erre vonatkozólag kijelentette, hogy elég türelme van, a hosszú viták nem teszik idegessé s épp ezért nem is gondol most a házszabályrevízióra. Ezt csak a választójog reformjának kapcsán szándékozik meg­oldani. . Más miniszterek,­ mint például a kultusz­­miniszter, a honvédelmi, földmivelés és kereske­delemügyi miniszterek is nyilatkoztak a­­ nemzet javára szolgáló reformtervekről: mindezek alapján jó reménységgel, a jövőbe vetett bizalommal lép­hetjük át az újév küszöbét. * Nagy érdeklődést keltett nemcsak a magyar székesfővárosban, de szerte az egész országban, hogy a delegációknak múlt hó 28-án és 29-én Budapesten való ülésezése alkalmával e hó 29-én a király képviseletében Ferenc Ferdinánd trónörökös fogadta Budavárában a két delegációt. A lapok külön­böző megjegyzéseket fűztek ahhoz a tényhez, hogy a trónörökös mindössze 5t és fél órát töltött leendő magyar székvárosában. Mi megállapítani kívánjuk, hogy jövendő királyunk jó benyomást tet a szé­kesfőváros lakosságára, mely a trónörökösben tiszta kedélyű, meleg közvetlenségű embert ismert föl és őt mind megérkezése, mind elutazásakor harsány éljenzéssel üdvözölte. VárosilS közgyűlés. Mohács községi képviselőtestülete december hó 30-án délután 3 órakor Árpád Kiró en 1-a Ta5 . K­i*­­t 1 Kint egy emo rész Kerül Kiépítésre. Az egy évre eső költség fele része évenként fölvétetik a városi költségvetésbe, másik felét a szabályrendelet értel­mében a háztulajdonosok fizetik. 2. Elfogadta a közgyűlés az elöljáróságnak a költségvetés egyes tételeinél fölmerült s összesen 8189 K 60 f-t tevő, de más tételeknél megtaka­­karított és 8528 K 50 f-t tevő összegben fedezetet találó túlkiadások tekintetében szükséges hitelár­A tengeri levegő, a melengető tüzes nap mintha használtak volna az öreg Szánthónak. Az első hét végén kezdte jobban érezni magát. Kere­kes, széken kivitette magát a tengerpartra és fél­napot átszunyókált a napon. Utána szinte újra erős­nek érezte magát. Mikor visszatért a hotelbe, jó­kedvűen mondta a hoteltulajdonosnak, akivel a hall­ban találkozott: — Küldje föl kérem a heti számlát! A hotelhez fölküldte a számlát. Az öreg Szánthó, amikor megpillantotta a drága költségjegy­zéket, majd elájult. Rettentő pénzt emésztett föl ez a fürdőzés. Nagyon levert lett. Nem szólt senkinek sem­mit, de másnap ismét rossul érezte magát. A máso­dik héten az idő sem kedvezett annyira, a tengeren bóra volt, hűvös szelek borzongatták meg a part pálmafáit s a betegnek a szobában kellett tartóz­kodnia. A hét végén pedig megint kérte a számlát és aznap este újra tüdővérzése támadt. Az orvos azt mondta, hogy valami nagy belső fölindulás miatt. Nagyon rossz éjszakát töltött rá. Másnap reggel azután a következő különös parancsot adta Marikának : — írd meg a Trézsinak, hogy csomagolja be gondosan az édesanyád olajfestésű képét és küldje el ide! A harmadik hétnek is végére járt, amikor a kép megérkezett. Éppen a heti számlát forgatta kezében a beteg. A képet odafüggesztette az ágyá­val szemközt és mindenkit kiküldött a szobából. Láza lehetett, m­ert rögtön elkezdett a képpel fön­­hangon vitatkozni. — Beláthatod anyjukom édes, hogy nem tehe­tek róla. Ez a komisz betegség levert a lábam­ról. Ötszáz pengő forintot költöttem el három hét alatt. Sok, ugy­e nagyon sok ? Az édes lány­unktól veszem el. De hát mit csináljak ? Mondd, mit csináljak ? A beteg makacsul nézte a képet és egyre jobban elborult az arca. Azután keserűen tört ki: — Látom, jól látom, hogy haragszol rám. Igazad van. Meglopom a­ lányomat. És mi lesz még, Istenem mi lesz még ? Évekig elhúzhatom így és lassanként el fogom herdálni a lányunk minden pén­zét. Nem lesz majd semmije. Koldus lesz, úgy marad, mint az ujjam. A mi édes gyermekünk, a mi szép virágszálunk . . . Jaj ! . . . Kint hevesen zörgette a bóra az ablakot. Nagyon viharos csúnya idő járt a tengermelléken. A beteg fölnyögött és tovább beszélt. A szavai egyre zavarosabbak lettek és könnyek peregtek végig öreg, megviselt arcán: — Rossz, kutya ember vagyok, anyjukom. Ne nézz rám olyan szemrehányóan. Rossz, kutya ember vagyok. Elhallgatott. A képet nézte sokáig, éles vércse­tekintettel. Egyszerre csak valami különös gondolata támadhatott, mert az arca kifényesült az örömtől és levegő után kapkodva, mohón tördelte a szavakat: — Megvan ! Megvan! Nem vagyok már kutya ember, anyjukom! Ismerd be, hogy nem vagyok. Nem teszem koldussá a lányunkat. Meglátod. Na, mosolyogj már rám. Nem mosolyogsz ! Látom, nem hiszel nekem. Hát várj csak. Mindjárt látni fogod. A beteg nagy erőlködéssel föltápászkodott az ágyból és lelépett a földre. Úgy, ahogy volt, háló­köntösben odavánszorgott az ablakhoz és közben folyton a képet nézte. A keze az ablak kilincsét kereste. Kint fújt, sivított, nyöszörgött a hűvös szél, a tenger nekilendült a szigetnek és mintha ágyu­kat sütöttek volna el, olyan dördüléssel csapkodta a sziklás partot. A bóra dühöngött. Az öreg Szánthó sugárzó arccal nézett a képre és lázasan motyogta: — Hát ide nézz. Minden rendben lesz. Rög­tön rendben lesz. Ahá! Már kezdel mosolyogni. Igen, tudom, már sejted a szándékomat. Eltaláltad. Én meg fogok halni, hogy a pénz megmaradjon. A pénz minden, a beteg apa semmi. .. Rögtön ... Az ablak zára nyikorgott s a félszárny kipat­tant. A szobába élesen, vadul süvített be a szél, nekicsapott az egy szál ruhában álló, lázas testű embernek. Az öreg Szánthó még akart valamit mondani, de a hideg levegő belesivított a tüdejébe, elakadt a lélekzete, kinyitotta a torkát s a követ­kező pillanatban forró, piros zuhatag tört ki a szá­jából. Eszméletlenül esett össze. Mire Marika bejött a szobába, már árva volt. Gazdag árva. A háta mögött a francia kisasszony ijedten csapta össze a kezét: — Pour le Dieux! Quelle malheure ! Quelle grande malheure! . . . Mohács és Vidéke 1911 januárius 1. ruházásra vonatkozó előterjesztését, de egyúttal kimondotta Szájevits János indítványára, hogy az elüljáróság a jövőben a rendkívüli túlkiadásokat esetről-esetre jelentse be a képviselőtestületnek hitelátruházás végett. 3. Mivel a Bárác Ádám és Seregélyi Gábor által bérben lírt területeket a Duna folytonosan szaggatja s igy a bérlemény tényleg kevesbedett, a közgyűlés az előbbinek az 1910 évtől kezdve évi 10 K, az utóbbinak évi 20 K bért elenged. 4. Kiskorú Horváth Erzsébet, Ilona és Anna illetőségét nem ismerte el a közgyűlés. 5. Kemény János vizmester házépítés céljából a telke mellett levő 70 □ ös nagyságú közterüle­tet óhajtván megvenni, a közgyűlés a folyamodót elutasította kérésével, mert a városnak árvédelmi célból szüksége van erre a területre. 6. A város több alkalmazottja azért, mert egyes társaik a kolerajárvány alkalmával kifejtett munkásságukért fejenkint 30 K jutalmat kaptak, hasonló jutalmat kértek. Az elüljáróság a kérés megtagadását javasolta, mert a folyamodók a járvány által nem voltak érdekelve. A közgyűlés Bükös Istvánnak Szájevits János által támogatott indítványára mégis fejenkint 10 K-t szavazott meg a folyamodóknak. 7. Végül megválasztotta a közgyűlés azokat, akik a várost az e hó 3-án a mohács-baranyavár­­pélmonostori helyiérdekű vasút Mohács állomására vonatkozó pótbejárásnál képviselni fogják. A közgyűlés bezárása előtt szót emelt Szokody Árpád bíró, hogy a maga, valamint azon elüljáró­­társai és képviselők nevében, akiknek mandátuma az 1910. év végével lejárt, a képviselőtestülettől elbúcsúzzék. Fölsorolta egyenként mindazt, amit az elüljáróság az ő vezetése alatt a lefolyt három évben teljesített és végrehajtott. Majd köszönetet mondva a képviselőtestület részéről tapasztalt tá­mogatásért és Mohács városára Isten áldását kérve, boldog ujesztendőt kívánt a képviselőtestület s a város lakossága minden egyes tagjának. Hangos éljenzés követte a biró beszédét, melyre Varga Zsigmond válaszolt s a képviselőte­s­­tület nevében elismerést meg köszönetet mondott a bírónak a közügy érdekében kifejtett önzetlen működéséért és boldog újévet kívánt, neki. Ezzel a közgyűlés 4 órakor véget ért. KÜLÖNFÉLÉK. A Legényegylet műsorestélye. Uj élet ébredt a Mohácsi Kát. Legényegylet­ben karácsony másodnapján. Mintha Krisztus szel­leme uj életet hozott, volna karácsonyi ajándékul e szerény, már-már haldokló egyletnek, úgy lepett meg mindenkit az est fényes sikere. Mohács intelligenciájának szine-java jelent meg az estélyen s megmutatta azt a jóakaratot, azt az áldozatkészséget, amely szükséges a társa­dalmi élet fejlődéséhez. A társadalmi élet panteonja két pilléren áll. Az egyik a műkedvelők buzgósága és ambíciója, a másik a közönség pártolása és elismerése. Ha a pillérek közül csak egyik is inog, nem állhat fönn ez a panteon, kell hogy összedőljön e társadalmi épület, e művészcsarnok, be kell ál­lania annak a letargiának és dekadenciának, amely ma már mindenfelé jelentkezik. "TttTndeiTTälödr^öböz^S^rbörTartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű PURGO-BAYER - Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.

Next