Mohács és Vidéke, 1914 (33. évfolyam, 1-64. szám)

1914-01-04 / 1. szám

4. oldal. Szilveszter-estély. Szilveszter-estélyt rendezett az »Ipa­rosok Olvasóköre« az ó-év zártára, mely a közreműködő­ műkedvelők buzgalma, oda­adó fáradozása és a közönség áldozatkész­sége révén, — hogy a megszokott sablon­nal éljünk — »erkölcsileg és anyagilag fé­nyesen sikerült«. Minthogy azonban az erkölcsi és anyagi siker nem annak az ér­deme, aki az anyagi hasznot zsebrevágja, nyilvánvaló, hogy a teljes siker egy harma­dik tényező közreműködését is föltételezi, melytől aztán a másik két faktor: a mű­kedvelők s a közönség is kielégítést vár­nak. Ez a harmadik tényező a Szilveszter­estélyen az »Iparosok Olvasóköre« volt, melynek vendéglátó házigazdái szereplésé­hez szó fér ez estély alkalmából. Egy szilveszterestély teljes sikeréhez nem elég a görögtűz, vagy bengáli tűzfény, mely a tablók és élőképek ismert pótléka; egy szilveszterestély meghitt otthonosságá­hoz fűzött helyiségek is szükségesek és ilyeneket föl is tételez a közönség, mely a mókákat, groteszk furcsaságokat úgy szereti szilveszterestén, mint akár húshagyókedden; d­e hogy a oly kifelejtett dolgok legyenek a mulatságból, mint akárha jun­á­­list rendezne a kör vigalmi bizottsága, ez — kérem — túlmegy a móka határán. Mi természetesebb aztán, hogy a 12 fokos tern- s­peraturával bíró helyiségből a közönségnek­­ még az a része is, mely maradni akar, meg-­­ rohanja a ruhatárakat, vacogva győződvén meg, hogy a görögtűz nem szobasűtésre alkalmas dolog, s ha ilyenkor azt a ruha­tárat nem hozzáértő, okos beosztással dol­gozó emberek kezelik, megvan az eszeveszett kavarodás, tülekedés, mely nemcsak nem kellemes, de veszedelmes is lehet. Mint­hogy pedig a közönség étel-ital árában, be­lépődíjban stb. megfizeti a helyiségek fűté­sét is, a ruhatáros szolgálatát meg külön díjazza és egyiket sem kapja meg: éppen meg van alapozva a hangulat ahhoz, hogy amikor az 50 filléren árusított tombola­jegyeket 10 filléres kótyavetyére dobva látja, becsapva érezze magát. Mivel pedig az Iparosok Olvasókör mulatságai nem esnek oly távol egymáshoz, hogy az ilyen, — az Olvasókör tekintélyét is sértő, — impressziók elmosódhassanak, hiába szövi az Olvasó­kör egyébként igen tevékeny igazgatója a feledés fátyolát azokra, természetes követ­kezménye azoknak csak az lehet, hogy a következő mulatságról majd nem lehet a megszokott sablonnal »erkölcsileg és anya­gilag fényesen sikerült« beszámolnunk. Zádria Mátyás konferálása — mint mindig — kellemes, fölolvasása ötletes volt s szinte alig lehet eléggé méltányolni azt a nagy buzgalmat, fárasztó utánjárást, mely­­lyel annyi komoly úriember beleegyezését kijárta, hogy azok nevét és egyéniségét kacagtató mókáiban aposztrofálhassa. Atyimovics Natália a »Magyar leány«­­ban az est fénypontját szolgáltatta. Szim­patikus megjelenése, ügyes deklamáló ké­pessége, biztos föllépése jegyezték elő szá­mára a sikert, mely meg-megújuló, orkán­­szerű tapsviharokban jutott kifejezésre. »Az új kúrái című bohózatban kedves meglepetés érte közönségünket: Puppi Vilma, Szmerkács Mariska, Szingstein Ma­riska, Katári, Egerszegi és Vereby játéka és alakításában oly föltűnő és megkapó hala­dás jelentkezett, hogy önkéntelenül az Ipa­ros Olvasóköre néhai műkedvelő társaságá­nak emléke újult föl lelkünkben, amely em­lékbe sok-sok kellemes este reménye fűző­dik bele. Baranyai és Bálint »Berger Salamonn­ja váltott ki még élénkebb­ hatást, mely után a »Jaj kisasszony titka« elsikkadván, Erhard Kázmér szép tablója zárta be az 1913-ik szomorú emlékű esztendőt. A társaság nagy része éjfél utánra is együtt maradt, mert Szabó vendéglősné kitűnő konyhája és pincéje feledtette a szilveszterest egyéb nélkülözéseit, melyek közt nem utolsó magának a színpadnak a fogyatékossága, melyre a följáró oly kezdet­leges és fogyatékos, hogy egy úriembert az egész estén kimerítésig foglalkoztatott a szereplő hölgyek­­e és fölsegítése, melyet ő szívesen és nagy műértéssel teljesített ugyan, de ki is merített. Kerner zongora kíséretének tartozunk még különösebb elismeréssel. 1. KÜLÖNFÉLÉK. Nagylelkű alapítvány. Tavaly volt negyven éve, hogy meg­alakult városunkban a Mohácsi Általános Takarékpénztár, amely joggal követelhet magának előkelő helyet vármegyénk virágzó nagyobb pénzintézetei körében. Akkor ala­kult meg ez a pénzintézet, midőn az alkot­mány visszaállítása s a királykoronázás után egy szebb, jobb kor hajnala virradt reánk és megmozdult az egész ország, hogy a sokáig elnyomott szabadság védő pajzsa alatt hozzá­lásson a regeneráció buzgó munkájához. A nemzetgazdaság és pénzügy, az ipar és kereskedelem, a forgó tőke, a hitel fogalmai ellenállhatatlanul vonultak a társadalom rétegeibe, ily előzmények után alakult meg a Mohácsi Általános Takarék­pénztár is, amely nehéz, göröngyös utón megindulva, sok buzgóság, szorgalom, ki­tartás és szakértelemmel való vezetés mel­lett fölküzdötte magát mai előkelő pozíció­jára, amelyen nagyszabású fejlődést mutat s melyen illusztrálva látjuk, hogy ez a pénz­intézet mily szorosan összeforrt városunk és vidékünk gazdasági életével, kereskedel­mével s iparával. Kiemeljük, hogy a Mohácsi Általános Takarékpénztár üzleti működését mindenkor a legnagyobb realitás és szoliditás jelle­mezte és féltékenyen őrizte azt a bizalmat, amely létesítésének alapját és fölvirágzásá­nak alpkövét képezte. És midőn a takarékpénztár működésé­nek áldásos közgazdasági gyümölcseiről szólunk, elismeréssel kell megemlékeznünk Stájevits Jánosról, aki már az intézet alapítá­sában részt vett, mint igazgatósági tag hozzá­értéssel és helyes üzleti érzékkel vett részt az intézet igazgatásában, az 1891. évtől fogva pedig mint elnök lelkes odaadással és körül­tekintő gondossággal hiven, tudással és sze­rettel vezeti a takarékpénztár ügyeit s egyik főtényezője az elért sikereknek. Ezen érdemek elismerésének kívánt ki­fejezést adni az intézet igazgatósága, midőn évi jelentésében azt a javaslatot terjeszti az idei közgyűlés elé, hogy elnöke érdemeinek elismeréséül az intézet negyven éves fönn­állásának emlékére (melynek megünneplését a tavalyi háborús viszonyok miatt nem tar­totta célszerűnek) Mohács nagyközségnél ennek szegényházi alapja javára 5000 ko­ronás alapítványt tesz s ezt elnöke, Stájevits János nevéről nevezi át. Valóban magasztos jele ez az igazgató­ság nagyrabecsülése és szeretetének érdem­dús elnökével szemben. A munka és szorgalom, az üzleti szo­liditás és realitás tartsák fönn tovább is ezt a szép intézetet! ! — Évvégi istentiszteletek. Eltemet­tük az ó-esztendőt s ezzel egy darab időt életünkből átadtunk a múltnak , s ennek a nagy halottnak a ravatalán meggyujtottuk fáklyáit a jövendő reményeinek. Elmentünk az utolsó nap estéjén templomainkba — ki a belvárosi, ki a külvárosi plébánia­­templomba, amelyek zsúfolásig megteltek — hogy a szivünk legmélyéből kiáradó, soha máskor nem igazabb, hiúság, önzés, szen­teskedés nélkül való imádságban egyfelől hálát adjunk az idők Urának az egész éven át élvezett jóért és bocsánatát f­esdjük kötelességmulasztásainkért, más­felől áldását kérjük a mindenek Adójának az új esztendőre . . . Mert a számadás és számvetés napja ez. Lezártuk számadásain­kat­­ a múlttal; van-e ennél kedvezőbb alkalom, hogy meglássuk magunkban a jót s a rosszat, az erényt s a bűnt ? ’Aztán számvetést csináltunk : a jövendőre. Meg­álltunk egy kicsit az ó-esztendő sírja fölött, mielőtt lehantoltuk volna ; mert a jövő a múltnak folytatása, abban fogant és benne a képe, így csináltunk számvetést a jö­vendőre. — Újévi tisztelgés a járásbiróságnál­ Újév napján délelőtt a mohácsi kir. járás­bíróság összes személyzete testületileg tisztelget Visy Pál kir. ítélőtáblás bírónál mint a járásbíróság vezetőjénél, hogy az újév alkalmából jókivánatait kifejezze. Az őszinte igaz jó kívánságokat Tornai Gyula kir. járásbiró szép szavakkal tolmácsolta, megköszönve egyúttal a személyzet iránt tanúsított kiváló előzékenységet és végtelen jóakaratot.­­ Visy Pál táblabiró meghatot­­tan köszönte meg a jó kiváltókat és mi­dőn kijelentette, hogy a személyzet eddigi buzgó működésével meg van elégedve, egyúttal állandó jóakaratáról biztosította azt és meleg szavakban apai jóakarattal buzdította a további kellemes és üdvös együttműködésre. És valóban mi, akik is­merjük járásbíróságunk beléletét, tisztelet­tel hajtjuk meg lobogónkat a járásbíróság bírái és segédszemélyzetének buzgó és lel­kiismeretes munkálkodása által elért ered­mény előtt. Megjegyezzük azt is, hogy midőn a járásbíróság személyzete a vezető előtt üdvözlése céljából megjelent, ez telje­sen nélkülözte az ilyenkor szokásos salt. Mohács és Vidéke 1914. januárius 4. Wotan A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakarításk­a lámpa Kapható villanyszerelés fiz­etekben, villanytelepeken és a m MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK-nél, Budapest, VL. Teréz-körút 36.6](ár­utérí 13. *

Next