Mohács és Vidéke, 1914 (33. évfolyam, 1-64. szám)
1914-01-04 / 1. szám
4. oldal. Szilveszter-estély. Szilveszter-estélyt rendezett az »Iparosok Olvasóköre« az ó-év zártára, mely a közreműködő műkedvelők buzgalma, odaadó fáradozása és a közönség áldozatkészsége révén, — hogy a megszokott sablonnal éljünk — »erkölcsileg és anyagilag fényesen sikerült«. Minthogy azonban az erkölcsi és anyagi siker nem annak az érdeme, aki az anyagi hasznot zsebrevágja, nyilvánvaló, hogy a teljes siker egy harmadik tényező közreműködését is föltételezi, melytől aztán a másik két faktor: a műkedvelők s a közönség is kielégítést várnak. Ez a harmadik tényező a Szilveszterestélyen az »Iparosok Olvasóköre« volt, melynek vendéglátó házigazdái szerepléséhez szó fér ez estély alkalmából. Egy szilveszterestély teljes sikeréhez nem elég a görögtűz, vagy bengáli tűzfény, mely a tablók és élőképek ismert pótléka; egy szilveszterestély meghitt otthonosságához fűzött helyiségek is szükségesek és ilyeneket föl is tételez a közönség, mely a mókákat, groteszk furcsaságokat úgy szereti szilveszterestén, mint akár húshagyókedden; de hogy a oly kifelejtett dolgok legyenek a mulatságból, mint akárha junálist rendezne a kör vigalmi bizottsága, ez — kérem — túlmegy a móka határán. Mi természetesebb aztán, hogy a 12 fokos tern- speraturával bíró helyiségből a közönségnek még az a része is, mely maradni akar, meg- rohanja a ruhatárakat, vacogva győződvén meg, hogy a görögtűz nem szobasűtésre alkalmas dolog, s ha ilyenkor azt a ruhatárat nem hozzáértő, okos beosztással dolgozó emberek kezelik, megvan az eszeveszett kavarodás, tülekedés, mely nemcsak nem kellemes, de veszedelmes is lehet. Minthogy pedig a közönség étel-ital árában, belépődíjban stb. megfizeti a helyiségek fűtését is, a ruhatáros szolgálatát meg külön díjazza és egyiket sem kapja meg: éppen meg van alapozva a hangulat ahhoz, hogy amikor az 50 filléren árusított tombolajegyeket 10 filléres kótyavetyére dobva látja, becsapva érezze magát. Mivel pedig az Iparosok Olvasókör mulatságai nem esnek oly távol egymáshoz, hogy az ilyen, — az Olvasókör tekintélyét is sértő, — impressziók elmosódhassanak, hiába szövi az Olvasókör egyébként igen tevékeny igazgatója a feledés fátyolát azokra, természetes következménye azoknak csak az lehet, hogy a következő mulatságról majd nem lehet a megszokott sablonnal »erkölcsileg és anyagilag fényesen sikerült« beszámolnunk. Zádria Mátyás konferálása — mint mindig — kellemes, fölolvasása ötletes volt s szinte alig lehet eléggé méltányolni azt a nagy buzgalmat, fárasztó utánjárást, melylyel annyi komoly úriember beleegyezését kijárta, hogy azok nevét és egyéniségét kacagtató mókáiban aposztrofálhassa. Atyimovics Natália a »Magyar leány«ban az est fénypontját szolgáltatta. Szimpatikus megjelenése, ügyes deklamáló képessége, biztos föllépése jegyezték elő számára a sikert, mely meg-megújuló, orkánszerű tapsviharokban jutott kifejezésre. »Az új kúrái című bohózatban kedves meglepetés érte közönségünket: Puppi Vilma, Szmerkács Mariska, Szingstein Mariska, Katári, Egerszegi és Vereby játéka és alakításában oly föltűnő és megkapó haladás jelentkezett, hogy önkéntelenül az Iparos Olvasóköre néhai műkedvelő társaságának emléke újult föl lelkünkben, amely emlékbe sok-sok kellemes este reménye fűződik bele. Baranyai és Bálint »Berger Salamonnja váltott ki még élénkebb hatást, mely után a »Jaj kisasszony titka« elsikkadván, Erhard Kázmér szép tablója zárta be az 1913-ik szomorú emlékű esztendőt. A társaság nagy része éjfél utánra is együtt maradt, mert Szabó vendéglősné kitűnő konyhája és pincéje feledtette a szilveszterest egyéb nélkülözéseit, melyek közt nem utolsó magának a színpadnak a fogyatékossága, melyre a följáró oly kezdetleges és fogyatékos, hogy egy úriembert az egész estén kimerítésig foglalkoztatott a szereplő hölgyeke és fölsegítése, melyet ő szívesen és nagy műértéssel teljesített ugyan, de ki is merített. Kerner zongora kíséretének tartozunk még különösebb elismeréssel. 1. KÜLÖNFÉLÉK. Nagylelkű alapítvány. Tavaly volt negyven éve, hogy megalakult városunkban a Mohácsi Általános Takarékpénztár, amely joggal követelhet magának előkelő helyet vármegyénk virágzó nagyobb pénzintézetei körében. Akkor alakult meg ez a pénzintézet, midőn az alkotmány visszaállítása s a királykoronázás után egy szebb, jobb kor hajnala virradt reánk és megmozdult az egész ország, hogy a sokáig elnyomott szabadság védő pajzsa alatt hozzálásson a regeneráció buzgó munkájához. A nemzetgazdaság és pénzügy, az ipar és kereskedelem, a forgó tőke, a hitel fogalmai ellenállhatatlanul vonultak a társadalom rétegeibe, ily előzmények után alakult meg a Mohácsi Általános Takarékpénztár is, amely nehéz, göröngyös utón megindulva, sok buzgóság, szorgalom, kitartás és szakértelemmel való vezetés mellett fölküzdötte magát mai előkelő pozíciójára, amelyen nagyszabású fejlődést mutat s melyen illusztrálva látjuk, hogy ez a pénzintézet mily szorosan összeforrt városunk és vidékünk gazdasági életével, kereskedelmével s iparával. Kiemeljük, hogy a Mohácsi Általános Takarékpénztár üzleti működését mindenkor a legnagyobb realitás és szoliditás jellemezte és féltékenyen őrizte azt a bizalmat, amely létesítésének alapját és fölvirágzásának alpkövét képezte. És midőn a takarékpénztár működésének áldásos közgazdasági gyümölcseiről szólunk, elismeréssel kell megemlékeznünk Stájevits Jánosról, aki már az intézet alapításában részt vett, mint igazgatósági tag hozzáértéssel és helyes üzleti érzékkel vett részt az intézet igazgatásában, az 1891. évtől fogva pedig mint elnök lelkes odaadással és körültekintő gondossággal hiven, tudással és szerettel vezeti a takarékpénztár ügyeit s egyik főtényezője az elért sikereknek. Ezen érdemek elismerésének kívánt kifejezést adni az intézet igazgatósága, midőn évi jelentésében azt a javaslatot terjeszti az idei közgyűlés elé, hogy elnöke érdemeinek elismeréséül az intézet negyven éves fönnállásának emlékére (melynek megünneplését a tavalyi háborús viszonyok miatt nem tartotta célszerűnek) Mohács nagyközségnél ennek szegényházi alapja javára 5000 koronás alapítványt tesz s ezt elnöke, Stájevits János nevéről nevezi át. Valóban magasztos jele ez az igazgatóság nagyrabecsülése és szeretetének érdemdús elnökével szemben. A munka és szorgalom, az üzleti szoliditás és realitás tartsák fönn tovább is ezt a szép intézetet! ! — Évvégi istentiszteletek. Eltemettük az ó-esztendőt s ezzel egy darab időt életünkből átadtunk a múltnak , s ennek a nagy halottnak a ravatalán meggyujtottuk fáklyáit a jövendő reményeinek. Elmentünk az utolsó nap estéjén templomainkba — ki a belvárosi, ki a külvárosi plébániatemplomba, amelyek zsúfolásig megteltek — hogy a szivünk legmélyéből kiáradó, soha máskor nem igazabb, hiúság, önzés, szenteskedés nélkül való imádságban egyfelől hálát adjunk az idők Urának az egész éven át élvezett jóért és bocsánatát fesdjük kötelességmulasztásainkért, másfelől áldását kérjük a mindenek Adójának az új esztendőre . . . Mert a számadás és számvetés napja ez. Lezártuk számadásainkat a múlttal; van-e ennél kedvezőbb alkalom, hogy meglássuk magunkban a jót s a rosszat, az erényt s a bűnt ? ’Aztán számvetést csináltunk : a jövendőre. Megálltunk egy kicsit az ó-esztendő sírja fölött, mielőtt lehantoltuk volna ; mert a jövő a múltnak folytatása, abban fogant és benne a képe, így csináltunk számvetést a jövendőre. — Újévi tisztelgés a járásbiróságnál Újév napján délelőtt a mohácsi kir. járásbíróság összes személyzete testületileg tisztelget Visy Pál kir. ítélőtáblás bírónál mint a járásbíróság vezetőjénél, hogy az újév alkalmából jókivánatait kifejezze. Az őszinte igaz jó kívánságokat Tornai Gyula kir. járásbiró szép szavakkal tolmácsolta, megköszönve egyúttal a személyzet iránt tanúsított kiváló előzékenységet és végtelen jóakaratot. Visy Pál táblabiró meghatottan köszönte meg a jó kiváltókat és midőn kijelentette, hogy a személyzet eddigi buzgó működésével meg van elégedve, egyúttal állandó jóakaratáról biztosította azt és meleg szavakban apai jóakarattal buzdította a további kellemes és üdvös együttműködésre. És valóban mi, akik ismerjük járásbíróságunk beléletét, tisztelettel hajtjuk meg lobogónkat a járásbíróság bírái és segédszemélyzetének buzgó és lelkiismeretes munkálkodása által elért eredmény előtt. Megjegyezzük azt is, hogy midőn a járásbíróság személyzete a vezető előtt üdvözlése céljából megjelent, ez teljesen nélkülözte az ilyenkor szokásos salt. Mohács és Vidéke 1914. januárius 4. Wotan A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakarításka lámpa Kapható villanyszerelés fizetekben, villanytelepeken és a m MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK-nél, Budapest, VL. Teréz-körút 36.6](árutérí 13. *