Városi gimnázium, Mohács, 1936

I. Az internátusi nevelés. Internátusok, nevelőintézetek a keresztény kultúra évszázadaiba messze visszanyúlnak Azt mondhatnám, hogy a keresztény neve­lésnek egyik jellemző intézményét tekinthetjük benne. Kezdetben a pappá és szerzetessé nevelés otthonai voltak, később azonban a világi nevelés is mind gyakrabban veszi igénybe a szerzetesi nevelő­­intézetek mintájából kifejlesztett internátusokat. A keresztény kultúra folyamán fel-fellépő új nevelési rendszerek, a nagy pedagógiai újítók közül nem egy, — ha mód volt rá, — otthont, nevelőinté­zetet alapított, mert így vélte a nevelés megjavítására irányuló elgondolását legsikeresebben elérhetni. Internátusok tehát régtől fogva voltak s a múló századokon keresztül egyre gyarapodott a számuk. Ma legjobban angol és német földön vannak elterjedve s éppen ezért ezekben az országokban sajátosan színezik az oktatásügy rendszerét. A következőkben vázlatosan ismertetni, méltatni és bírálni kívánom az internátusi nevelést­­. Mielőtt azonban tulajdonképpeni tárgyamba kezdenék, szólnom kell a nevelésről általában. A nevelés fogalma olyan átfogó, hogy röviden kimerítő meg­határozását adni nem is lehet. A neveléstudomány kimagasló mű­velői mind sajátos rendszerük szemszögéből kiindulva formálják meg definíciójukat. Talán leghelyesebb, ha azt mondjuk: a nevelés az emberi lélek tudatos formálása az erkölcs, a tudás s a műveltség felismert és becsült értékei szerint, hogy azok a lelket áthassák, abban meggyö­kerezzenek s az egyéni életsíkon benne tovább fejlődjenek. Minthogy a lélek egészére hat a nevelés, az mint folyamat olyannyira szétágazó, szövevényes, hogy rendszeres vizsgálatát csak részleteiben végezhetjük el. Erre ebben a kis tanulmányban nincs mód. Ezért csak főbb vonásaiban, vázlatosan szólok mindarról, ami későbbi meggondolásainkhoz szükségesnek látszik.

Next