Mohácsi Hírlap, 1912 (2. évfolyam, 5-106. szám)
1912-01-18 - 1912-12-19 / 5-104. szám (Töredék)
1912. május 26. Tetem!!!! Struc-tollakat De feledd el. Sze-mem könyben úszik, orrom veres már. A te szenvedő, meggyötört, haldokló Margitod. ■* HL Távirat. (D.) Özv. Kovács Józsefnénak Szatmár. Drága Anyácskám! Félreértés. Titok kiderült. Gábor Angyal, Ella versenyló, én csacsi vagyok, te maradj. Nagyon boldog Margitod. MOHÁCSI HÍRLAP SZÍNHÁZ. A színház műsora: Szombaton: Leányvásár. Vasárnap: Ripp-Ripp. Hétfőn: Leányvásár. Kedden : Györgyike drága gyermek, (újdonság). Az utolsó hét referádája. A testőr. A közönség suverén és felelőtlen. Fizet, rajong és tapsol, avagy ásít és unatkozik, — ahogy neki tetszik. Nos hát, tavaly például „A testőr” előadásán rajongott és tapsolt, az idén pedig, unatkozott és — azért mégis tapsolt. A közönség egyebet sem tett, mint összehasonlított, s erre vezetendő vissza, hogy unatkozása dacára mégis, miért tapsolta Unta a darab abszurditását, de megtapsolta Kondrát Hona és Majthényi játékát. Az ő egyéniségük megkorrigálta az írót; egy monstruózus lehetetlenségnek adtak emberi formát: a saját magukét. A Kondrát Ilona szerepe a saját maga sokszínűségéből festődött. Egész színpadi működésében analizálódott az ő nagy egyénisége. Szinte azt kérdezzük: nem játszotta-e kitűnőbben a színésznőt, mint amilyen színésznő ő maga . Majthényi végtelen melegséggel játszott és gyakorta tudta feledtetni azt a lehetetlen szituációt, hogy őt a hitvese nem ismerte föl. A színész-lélek forróságát vitte a testőr élettelen figurájába s ezzel a testőr megszűnt arra determinálva lenni, hogy pojácaszerüségével nevettesse meg a nézőt. Bodonyi, olyan szerepet játszott, amelyet a szerző a főszereplők előnyére valósággal megnyomorít. Akihez az író Prometheusnak már se kedve, se ideje nem volt lelopni az olympusi tüzet, az emberi lelket. És mégis ezt vitte játékába. A Cserényi Adél játéka a röhögtető feladat megalázottságából, nem tudott fölemelkedni az egészséges, vidám kacagtatás magaslatára. Gombos Malvin pedig, határozottan rész volt, még szobalánynak is. A Leányvásár ment csütörtökön először. És mindjárt az első percben meg kell állani- S Tavaszi apróságok. Mohács, május 25. E hó 23-án volt a hold első negyede , miután — mint mondják — a Vénusz és Szaturnusz ezidőtájt összekerülnek: a két csillagzat találkozásából nem igen lesz polgári házasság, hanem, amint régi jó barátokhoz, szerelmesekhez illik, összevesznek, amikor Vénusz elpityeredik, s ha nyomban nem is, de öt nap múlva el kezd esni a jó szapora májusi eső. Ilyenkor örülnek az apró gyerekek. Félre kell tenni az ócska cipőt, s a papa vagy a mama a gyerekeknek új topánkát vesz. A cugos cipő a legolcsóbb, felhúzása sem jár valami sok teketóriával. Ha az ilyet a gyermek maga húzza fel, az nem baj De mikor apró babák lábára, egyszer a haragos mama, máskor meg a sokszor szidott cseléd húzza fel: egy pár kemény fogás alig észrevehető szisszenést okoz a picikének. A lábacska a bokában megrándul. Lassacskán előáll valami gümősödés, s mire a gyermek eléri az öt-hat éves kort, szaladni kell Dollingerhez, mert a gyermek szemmel láthatóan nyomorék. Nem félek a cug-gyárosoktól, mert magam is a cugos cipőt viselem. De hát, féligmeddig — én már nagykorú vagyok, s nem történik velem baj a cipőfelhúzásnál. De kérve kérem a szülőket, hogy a család apró tagjainak, ameddig ők nem tudják végezni a cipő felhúzását, cugos cipőt ne vásároljanak. * Ha már benne vagyunk az öltözésben , szóljunk pár szót a — strimflikötőről is. Ne tessenek az újságot földhöz vágni, nem mondok én — szegyel lesz. Jutányos is, kezelése meg nagyon egyszerű, tehát veszünk — mondjuk — egy méter hosszú, szélesebb vagy keskenyebb „gummizsinór*-t. Pirosat, vagy kéket veszünk-e , az már az ízlés, meg a viszonyok dolga. Azután két darabot vágunk belőle s összevarjuk olyan bőre, hogy a lábszáron, (magyarul vádiin) „feszt* álljon. Eltekintve attól, hogy minő vékony vagy vastag ruhadarab hányféle ráncvetéssel csavarodik a lábszárra: maga a strimfli is különböző vastagságú. Persze, az ilyen csekélységgel nem törődünk, hanem délutánonként „adjuk az öreget*, hogy így, meg amúgy el ▼agyunk fáradva. Nem bírjuk még úgy, mint eddig bírtuk. Gyengül a lábunk, stb., stb. Az még eszünkbe sem jut, hogy egy rosszul alkalmazott strimflikötő, képes volt elkeseríteni az egész életünket. Elzárja lábszárunk vérkeringését. A gyermekek strimflli-korszakát különösen kellene tanulmányozni. Megveszi a mamácska a hosszú strimflit. De miután a strimflit „mér az ördög sem sem látja* : megkötik a gyermek strimflijét a térden felül, néha fekete, vagy fehér pertlivel, néha pedig a cukorspárgával. A gyermek nagyon szoliddá lesz. Nem ugrál, nem szaladgál. A lábszára sugár, mint a zergéé. De ha hozzáértő ember, annál inkább orvos nézi meg a gyermek izmait, nyomban észreveszi, hogy a térden felül megtapadó izomvégek észrevehetően el vannak nyomorodva. Nem új baj ez, sőt nem új az orvossága sem! Ha már oly szép az a hosszú strimfli, akkor vegyünk hozzá alkalmas köteléket is. Az egyedüli jó kötés az, mely a térd és vastag hús között, lazán szorul a lábszárra s egy nyujtvány végén alkalmazott egy vagy két kapocs óvja meg a strimflit — a lecsúszástól. Inkább csússzék le százszor a strimfli, úgy a felnőtt férfi, mint a gyermeknél. Az a „hosszabb a péntek, mint a szombat“ nem fog annyit ártani, mint egy rossz strimflikötő. (Folytatom.) . . . kay. A fényűzés. Az érzékiség és a hiúság esztelen kielégítése hóbortos pazarlásban nyilvánul. A mai kor társadalmának oly rosszindulatú sebe ez, amely aláássa a gazdaságot, pusztítja a vagyont, megrontja az erkölcsöket, csökkenti a népesség szaporodását. Politikailag is káros, amennyiben megrontja a jellemeket, a megvesztegethetőséget beviszi a politikai testületekbe. A magyar társadalom közép- és felső osztályát erősen ellepték korunk e divatos betegségének bacillusai. — A fényűzés különböző jelenségei: a fitogtatás, a kiemelkedés, a feltűnésvágy sohasem uralkodott még annyira az emberek között, mint a jelenkorban. Még a legnemesebb törekvések rugói között is megtalálhatjuk a nemtelen feltűnési viszketeget. Egyesek annyira mennek, hogy a társadalmat színházi publikumnak tartják, melynek egyéb dolga sincs, mint fényűzésük fiogtatásában gyönyörködni s kitűnni, a vágyukat hódolatukkal sikerre vinni. A huszadik században, midőn a szocializmus sikerrel döngeti a társadalmi szervezet alapjait, egyáltalában nem lehet jogosult a köztiszteletet és a közmegbecsülést fényűző fitogtatással megszerezni. Bármennyire is tiszteletre hangol a csillogó külső s a vele párosult arrogancia, mégis az emberek nagy többségében felébreszti azon szocialista gondolatot, hogy a fényűzés és egyeseknek ebből eredő kiemelkedési vágya nem tűrhetők sokáig, mert itt az erény és bűn nehezen választható el egymástól. Már a gyermeket teleaggatják ékességekkel , arra oktatják, hogy megkülönböztesse magát a pórnak rongyos ruhájú magzataitól. Mikor a gyermekek felcserepednek, viselkedésüknek ezen öröklött módját továbbra is megtartják. Különösen jelentkezik ez a leányoknál és asszonyoknál, akik tanultság és modern műveltség hiányában, nem tudják, hogy ma más eszmék uralják a társadalmat, hogy az embertársak megbecsülésének krisztusi tana készül leszámolni a gőgös fényűzés minden tévelygésével. Ezek iránt a pórnak gyermeke mélységes gyűlöletet hordoz szivében. Gyűlöli szivének teljes utálatával, mert tudja, hogy a fényűzőknek ezt a viselkedését a legjobb esetben is csak egy hajszál választja el a romás fényűzés fertőjétől. Tudja, hogy az a csillogó, büszke porhüvely ép oly közönséges alkotás, mint ő; erkölcseire nézve azonban jóval alantasabb teremtés. Tökéletesen igaza volt annak a papnak, aki behunyt szemmel fordult mindig ablaka felé, hogy ne lássa a romlott világ hiúságát. A fényűzés és tünetei megrontják a társadalmat, mert harcba kényszerítik az egyént az egyénnel. A nemes egyszerűség, a társadalom természetessége védi magát a tömegek természetellenessége ellen. A védelem indítéka nemcsak a humanizmus, hanem az erkölcs védekezése az erkölcstelen jelenségek ellen ; mert a fényűzés lábbal tapossa a közerkölcs és közgazdaság követelményeit, mert ugyanaz a fényűzés ez, melyre Seneca mondja : „Hoc est luxuriae propositum gaudere perversis.“ Tebbi . . . Ma vasárnap és holnap hétfőn a Korona-kávéházban BURGERTH ARTHUR hírneves bajai tambura zenekara HANGVERSENYT 273 tart. Belépti díj nincs. Kezdete este 8 órakor. Számos látogatást kér BOGESITS LAJOS szállodás.