Mohácsi Hirlap, 1913 (3. évfolyam, 1-103. szám)

1913-01-01 / 1. szám

2 Az évford­uló alkalmával kedves olvasóinknak, munkatársainknak és minden jóbarátunknak szerencsés és boldog újévet kívánunk A „Mohácsi Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Sírásba fül a jókedv — mert hát sírva vigad a magyar! De a fiatalok kedvét nem rontja meg az öreg szívek fanyar hangulata, ők még korlát nélkül élvezik az ifjúságuk örömeit és így gondolkoznak : bolond, aki törődik a múlttal vagy a jövővel. Már hajnalodik, mikor nagynehezen felcihelődik és ezer akadály között haza­vetődik. Mindenki rosszkedvűen fekszik az ágyába, az egyik, mert fejébe szállt az ital, a másik, mert mindenféle Szilvesz­ternek vége szokott lenni, a harmadik mert eszébe jut, hogy korán reggel fel­keltik az újévi gratulálok, a borravalóra váró tejes, a pék, a borbély, a szenes s tudja a jó ég, hány újévi jóbarátja. Lukács Bécsben. Lukács László, Ma­gyarország jelenlegi miniszterelnöke, Bécsbe utazott, hogy választójogánál az élet-halál kérdésben megszerezze a szankciót. Valószí­nűleg sikerülni is fog neki, de hogy a fel­hőkből, amelyek Budapesten tornyosulnak a választójogi reform miatt a kormány feje fe­lett, minő villámok fognak lesújtani, azt még itt sem tudják. A bécsi udvarnál nagy befo­lyással bíró körök is igen rossz véleménnyel vannak Lukács választójogi reformjával szem­ben, és csak azért nem lépnek fel, mert ho­norálni akarják Lukácsnak a véderő erősza­kos szállítása körül teljesített érdemeit. Összehívták a házat. Lukács kihall­gatása a felségénél egy óra hosszat tartott. A kihallgatás eredménye az, hogy a király hozzájárult a választójogi javaslatnak a Ház­ban való benyújtásához, miért is a miniszter­­elnök az­onnal intézkedett, hogy a Házat de­cember 31-ére összehívják. Izgalmak a kormánypártban. Jó for­rásból vettük a hírt, hogy a munkapártnak azon tagjai, akik programmbeszédeikben az általános választójog híveinek vallották ma­gukat, nyíltan kifejezésre is juttatták elége­detlenségüket a Lukács-Tisza-féle törvény­­javaslat ellen. Itt elsősorban jönnek számí­tásba a városi képviselők. Ezeket nemcsak az adott ígéret, hanem a mandátum elveszté­sétől való félelem is a radikálisok táborába állítja. A többség sorait elsőnek Sándor Pál, Márkus József és Várady Zsigmond orsz. képviselők fogják elhagyni. Kiváncsiak va­"Vigye haza ezt a kis malacot. Hadd legyen a kis árváknak is örömük az uj esztendőben. A molnáráé sirt, sirt a meghatottságtól, de azért a malacot csak elvitte magával. Ó, hogy örültek a visitó jószágnak otthon gyer­mekei. Uram bocsáss nekik, még meg is ölel­ték s még meg is csókolták, de azt is ki­mondták : — Ezt uj esztendőre ugyan le nem vág­juk, hanem fölneveljük. És igy is történt. A malac meg nőtt­­nőtt. Dercével, árpával, meg kukoricával töm­ték s etették a mólnás né apró gyermekei. Félesztendő alatt akkora lett a kis tarka ma­lac, mint a másé esztendős korában. A mol­náráé magában számi­tá: — A télire kihizlaljuk s az árán topán­kát veszek a kis gyermekeimnek. A sors azonban megint másként döntött. A giligói kántorné jött át e­l nagy kéréssel a komaasszonyához, özv. K­­apes Pálnéhoz: — Jaj édes kománmaszony, szomorú a sorsom. Az uram nagy beteg. Vittük ide-oda orvoshoz, javashoz, de nem seg­­ rajta. Még egy doktort emlegetnek nálunk, aki segíteni tudna az ilyen nehéz bajon. De az messze is van és sok pénzbe kerül, mi meg már ki­fogytunk a pénzből, öregből, apróból. Oh kedves komámasszony, mi lesz velem ? A sor­sodra jutok, a bús özvegységre, négy apró árvával. A molnárnő szemében is megcsillant valami könyféle és valami jutott az eszébe. Van egy kis malacunk ! Mi is csak úgy kaptuk. Azt odaadom néked. Vidd el, aztán add el s az ára jó lesz doktorra, jó lesz pa­tikára. A kántoráé is sirt, sirt, de hát mit te­hetett? A tarka malacot, a csodamalacot el­vitte magával, hogy azt majd eladja a heti vásáron. Addig otthon tartja és tovább hiz­lalja. Hát amint a malacot, a pirosló szemű, szép tarka malacot a kántor két fia, két lánya meglátta s amint az elkezdett előttük vidáman ugrálni, hát olyan bolondos, nagy s jó kedvük támadt, hogy gyermekkacagásuk fölveré a házat. És az a nagy jó kedv egyszer csak átragadt a beteg kántorra Pirosabb lett orca, derűsebb a lelke világa: , — Győzött a természet, a kántortermé­­szet — mondotta most már a giligói doktor egyet ezer ellen, most már én is meggyógyí­tom. A hangja is visszatért a kántor uram­nak. Sőt megerősödött, ho­gy szinte reszketett tőle a vén templom. Mikor meg a hegyen eresztette szélnek, hát visszhangot csapott túl a Balatonon a tihanyi hegynél. Egyszer a doktor, hogy eljött a kántor­hoz, hát meglátja ám a csodamalacot, a tarka malacot, mely akkoron már nem is vala ma­lac, hanem hízott sertés, hogy ne mondjam disznó. — Ejnye, de szép állat, de gyönyörű állat — csodálkozott szörnyen. A kántor és kántornő szintén össze­néztek s csupán csak szemeik beszéltek. Ugyan mit beszéltek? Azt, hogy a malacot ők is csak úgy kapták, még pedig orvosra, patikára. íme ez az orvos a kántor uramat, hogy kigyógyitotta.­­ becsület, tisztesség úgy hozza magával, na meg a hála is, hogy a malacot most ő neki ajánlják, így is fekvének. — Az orvos urunkat, ha meg nem tanánk — s köhögött a kántor — hát fá­ságáért, meg szivbéli hálánkból ezt a­­ sertést néki felajánlnánk. — Mit csináljak véle — mosolygó doktor — legényember vagyok. No, de fogadom. A bátyámuramnak, Somogyi­­ tiszteletes urnak az idén úgyis elpusztití tesét a dögvész az utolsó szállig. Néki döm el ezt a gömbölyű tarkát. A malac meg mintha megértette ! Amint fölszabadult a rabkötelékből, hát ismerősként szaladt a vályúhoz, majd­­ tiszteletesné szép fehér kötényét kezdi cigálni. — Ez a mi malacunk ! — A tavalyi, újévi ! Visszakerült — És úgy kacagtak hozzá, hogy könn omlott . . . Hanem azért a tarka malacot, a malacot most újévnek előtt még is es szúrták. A két bökés húzta, a harmad tonnáját nyúzta. A végtisztességén, a ságos toron ott volt a molnárné, az uram-öcsém, a giligói kántor a feleség minden gyerekével. És ott voltam én esztendős, újévi malacnak, a tarka ma a rubintos szemű, drága szép malacnak Ízletes volt a hurkája, kolbásza, meg csúnyája, hogy még most is nyalom a utána. MOHÁCSI HÍRLAP­ gyunk, hogy a mohácsi kerület képviselője, aki annak idején szintén az általános választó­jog hívének vallotta magát, vájjon ki fog-e lépni a pártból ? Öt uj báró. Politikai körökben napok óta új bárósitá'.-iról beszélnek. A bárói méltó­ságra a magyar kormány a következőket ter­jesztette elő: Dollinger Gyula, Bókay Árpád, Bókay János, Kéthly Károly és Grósz Emilt. Ezek a nevek, az igazi és kiváló nevek hor­dozói. A magyar­ orvostudomány sok világra­szóló sikere fű­zzünk e férfiak munkásságához. Hogyan hintenek szemünkbe port? Választójogi reform függő szavazatokkal. Folytatódik a leleplezés. A kormány képtelen, jogfosztó választójogi javaslatának leleplezése. A Népszava révén tudjuk meg újra, milyen retrográd, szűkkeblű Tisza-Lu­kács sokáig vajúdó reformja. Megtudjuk, hogy a különböző jogcímeken megtizedelt polgárok túlnyomó része az államtól, válla­latoktól, földbirtokosoktól és nagyiparosoktól függő elem. Mindössze nyolcszázezer választó­val kreál többet a kormány, vagyis éppen nyolcszázezerrel marad alatta az ellenzéki tervezetnek. De ez a többlet is olyan rava­szul van összecsirizelve, hogy a hatalom za­vartalanul űzheti játékait a megcsonkított általános választójog mellett. Nyílt szavazás­sal ugyanott tartanánk, ahol vagyunk most: a korrupció, a vesztegetés, az itatás és ete­tés mocsarában A választójog szomorú karikatúrája bujkál azok közt a számok közt, amiket vá­lasztójogi statisztikának neveznek. Tisza Ist­ván lázas erőlködésének nyomai ott vannak a javaslaton. Ő csoportosította a számokat úgy, hogy minél kevesebb önálló polgár, füg­getlen munkás kapjon választójogot. Miután megnehezítette a választójog megszerzését a harminc éves életkorral, kitalálta az állandó alkalmaztatás feltételét s ezzel száz közül nyolcvanhárom munkást üt el emberi jogá­lól. A kormány választójogi statisztikája egy árnyalattal se javítja meg a reakciós választó­jogot. Lukács László az első leleplezésre azt mondotta, hogy statisztika nélkül nem lehet végleges véleményt alkotni a választójogi ja­vaslatról. Most­­előttünk a statisztika és a véleményünk csak még súlyosabb, lesújtóbb. Ezt a javaslatot nem lehet törvénynyé tenni,­­ de ha az ellenzék kényszerű távollétét arra használja ki a kormány, hogy a szörnyűség­ből valóságot teremt, az egész országban meg kell indulni egy mindent elsöprő akció­nak a jogfosztás ellen. 1.868.172 választól Megvan a statisztika is. Karácsony előtt megszerezte a Népszava­­ Lukács László és Tisza István választójogi javaslatát és nyilvánosságra hozta, mielőtt még a király hozzájárult volna. Karácson­y után azzal a meglepetéssel szolgál a szoci­a­­listák lapja, hogy közli a javaslathoz készi a statisztikát, amiből kiderül, hány válasz­­t kreál a kormány. A statisztika szembeállítja a választók mostani számát a jövőre várható számmal. Eszerint: őstermeléssel foglalkozó vá­lasztó most 682.884. lesz 1.091.199; bányászattal, iparral, keres­kedelemmel, közlekedéssel foglalkozó választó most 247.973. lesz..................... 565.750; közszolgálatban alkalmazott és szabadfoglalkozást űző vá­lasztó most 100.348 lesz 136 720; egyéb foglalkozású választó most 38.275, lesz .... 581.146. A választók száma most összesi 1.069.480, a Lukács-Tisza-tervezet szeri 1.868.172. A szövetkezett ellenzék választ jogi tervezete 2.620.000 választót kre Magyarországon körülbelül 4.700.000 husz év betöltött, férfi van, a kormány javaslata túl 2,800.000 férfit rekeszt ki a választójogi) E mellett főleg azoknak a rétegeknek jogot, amelyek leginkább függnek az álla­tói és az uralkodó osztályoktól. Minden 1. szavazat közül csak tizenhét munkás­ sza­zat lesz. A korhatárnak 30 évre való emelése körülbelül egymilliószázezer polp foszt meg a választój. De a munkásoktól, ha 30 évesek írni-olvasni tudnak, az állandó alkalmazta 1913. január 1.

Next