Mohácsi Hirlap, 1913 (3. évfolyam, 1-103. szám)
1913-01-01 / 1. szám
2 Az évforduló alkalmával kedves olvasóinknak, munkatársainknak és minden jóbarátunknak szerencsés és boldog újévet kívánunk A „Mohácsi Hírlap“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Sírásba fül a jókedv — mert hát sírva vigad a magyar! De a fiatalok kedvét nem rontja meg az öreg szívek fanyar hangulata, ők még korlát nélkül élvezik az ifjúságuk örömeit és így gondolkoznak : bolond, aki törődik a múlttal vagy a jövővel. Már hajnalodik, mikor nagynehezen felcihelődik és ezer akadály között hazavetődik. Mindenki rosszkedvűen fekszik az ágyába, az egyik, mert fejébe szállt az ital, a másik, mert mindenféle Szilveszternek vége szokott lenni, a harmadik mert eszébe jut, hogy korán reggel felkeltik az újévi gratulálok, a borravalóra váró tejes, a pék, a borbély, a szenes s tudja a jó ég, hány újévi jóbarátja. Lukács Bécsben. Lukács László, Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, Bécsbe utazott, hogy választójogánál az élet-halál kérdésben megszerezze a szankciót. Valószínűleg sikerülni is fog neki, de hogy a felhőkből, amelyek Budapesten tornyosulnak a választójogi reform miatt a kormány feje felett, minő villámok fognak lesújtani, azt még itt sem tudják. A bécsi udvarnál nagy befolyással bíró körök is igen rossz véleménnyel vannak Lukács választójogi reformjával szemben, és csak azért nem lépnek fel, mert honorálni akarják Lukácsnak a véderő erőszakos szállítása körül teljesített érdemeit. Összehívták a házat. Lukács kihallgatása a felségénél egy óra hosszat tartott. A kihallgatás eredménye az, hogy a király hozzájárult a választójogi javaslatnak a Házban való benyújtásához, miért is a miniszterelnök azonnal intézkedett, hogy a Házat december 31-ére összehívják. Izgalmak a kormánypártban. Jó forrásból vettük a hírt, hogy a munkapártnak azon tagjai, akik programmbeszédeikben az általános választójog híveinek vallották magukat, nyíltan kifejezésre is juttatták elégedetlenségüket a Lukács-Tisza-féle törvényjavaslat ellen. Itt elsősorban jönnek számításba a városi képviselők. Ezeket nemcsak az adott ígéret, hanem a mandátum elvesztésétől való félelem is a radikálisok táborába állítja. A többség sorait elsőnek Sándor Pál, Márkus József és Várady Zsigmond orsz. képviselők fogják elhagyni. Kiváncsiak va"Vigye haza ezt a kis malacot. Hadd legyen a kis árváknak is örömük az uj esztendőben. A molnáráé sirt, sirt a meghatottságtól, de azért a malacot csak elvitte magával. Ó, hogy örültek a visitó jószágnak otthon gyermekei. Uram bocsáss nekik, még meg is ölelték s még meg is csókolták, de azt is kimondták : — Ezt uj esztendőre ugyan le nem vágjuk, hanem fölneveljük. És igy is történt. A malac meg nőttnőtt. Dercével, árpával, meg kukoricával tömték s etették a mólnás né apró gyermekei. Félesztendő alatt akkora lett a kis tarka malac, mint a másé esztendős korában. A molnáráé magában számitá: — A télire kihizlaljuk s az árán topánkát veszek a kis gyermekeimnek. A sors azonban megint másként döntött. A giligói kántorné jött át el nagy kéréssel a komaasszonyához, özv. Kapes Pálnéhoz: — Jaj édes kománmaszony, szomorú a sorsom. Az uram nagy beteg. Vittük ide-oda orvoshoz, javashoz, de nem seg rajta. Még egy doktort emlegetnek nálunk, aki segíteni tudna az ilyen nehéz bajon. De az messze is van és sok pénzbe kerül, mi meg már kifogytunk a pénzből, öregből, apróból. Oh kedves komámasszony, mi lesz velem ? A sorsodra jutok, a bús özvegységre, négy apró árvával. A molnárnő szemében is megcsillant valami könyféle és valami jutott az eszébe. Van egy kis malacunk ! Mi is csak úgy kaptuk. Azt odaadom néked. Vidd el, aztán add el s az ára jó lesz doktorra, jó lesz patikára. A kántoráé is sirt, sirt, de hát mit tehetett? A tarka malacot, a csodamalacot elvitte magával, hogy azt majd eladja a heti vásáron. Addig otthon tartja és tovább hizlalja. Hát amint a malacot, a pirosló szemű, szép tarka malacot a kántor két fia, két lánya meglátta s amint az elkezdett előttük vidáman ugrálni, hát olyan bolondos, nagy s jó kedvük támadt, hogy gyermekkacagásuk fölveré a házat. És az a nagy jó kedv egyszer csak átragadt a beteg kántorra Pirosabb lett orca, derűsebb a lelke világa: , — Győzött a természet, a kántortermészet — mondotta most már a giligói doktor egyet ezer ellen, most már én is meggyógyítom. A hangja is visszatért a kántor uramnak. Sőt megerősödött, hogy szinte reszketett tőle a vén templom. Mikor meg a hegyen eresztette szélnek, hát visszhangot csapott túl a Balatonon a tihanyi hegynél. Egyszer a doktor, hogy eljött a kántorhoz, hát meglátja ám a csodamalacot, a tarka malacot, mely akkoron már nem is vala malac, hanem hízott sertés, hogy ne mondjam disznó. — Ejnye, de szép állat, de gyönyörű állat — csodálkozott szörnyen. A kántor és kántornő szintén összenéztek s csupán csak szemeik beszéltek. Ugyan mit beszéltek? Azt, hogy a malacot ők is csak úgy kapták, még pedig orvosra, patikára. íme ez az orvos a kántor uramat, hogy kigyógyitotta. becsület, tisztesség úgy hozza magával, na meg a hála is, hogy a malacot most ő neki ajánlják, így is fekvének. — Az orvos urunkat, ha meg nem tanánk — s köhögött a kántor — hát fáságáért, meg szivbéli hálánkból ezt a sertést néki felajánlnánk. — Mit csináljak véle — mosolygó doktor — legényember vagyok. No, de fogadom. A bátyámuramnak, Somogyi tiszteletes urnak az idén úgyis elpusztití tesét a dögvész az utolsó szállig. Néki döm el ezt a gömbölyű tarkát. A malac meg mintha megértette ! Amint fölszabadult a rabkötelékből, hát ismerősként szaladt a vályúhoz, majd tiszteletesné szép fehér kötényét kezdi cigálni. — Ez a mi malacunk ! — A tavalyi, újévi ! Visszakerült — És úgy kacagtak hozzá, hogy könn omlott . . . Hanem azért a tarka malacot, a malacot most újévnek előtt még is es szúrták. A két bökés húzta, a harmad tonnáját nyúzta. A végtisztességén, a ságos toron ott volt a molnárné, az uram-öcsém, a giligói kántor a feleség minden gyerekével. És ott voltam én esztendős, újévi malacnak, a tarka ma a rubintos szemű, drága szép malacnak Ízletes volt a hurkája, kolbásza, meg csúnyája, hogy még most is nyalom a utána. MOHÁCSI HÍRLAP gyunk, hogy a mohácsi kerület képviselője, aki annak idején szintén az általános választójog hívének vallotta magát, vájjon ki fog-e lépni a pártból ? Öt uj báró. Politikai körökben napok óta új bárósitá'.-iról beszélnek. A bárói méltóságra a magyar kormány a következőket terjesztette elő: Dollinger Gyula, Bókay Árpád, Bókay János, Kéthly Károly és Grósz Emilt. Ezek a nevek, az igazi és kiváló nevek hordozói. A magyar orvostudomány sok világraszóló sikere fűzzünk e férfiak munkásságához. Hogyan hintenek szemünkbe port? Választójogi reform függő szavazatokkal. Folytatódik a leleplezés. A kormány képtelen, jogfosztó választójogi javaslatának leleplezése. A Népszava révén tudjuk meg újra, milyen retrográd, szűkkeblű Tisza-Lukács sokáig vajúdó reformja. Megtudjuk, hogy a különböző jogcímeken megtizedelt polgárok túlnyomó része az államtól, vállalatoktól, földbirtokosoktól és nagyiparosoktól függő elem. Mindössze nyolcszázezer választóval kreál többet a kormány, vagyis éppen nyolcszázezerrel marad alatta az ellenzéki tervezetnek. De ez a többlet is olyan ravaszul van összecsirizelve, hogy a hatalom zavartalanul űzheti játékait a megcsonkított általános választójog mellett. Nyílt szavazással ugyanott tartanánk, ahol vagyunk most: a korrupció, a vesztegetés, az itatás és etetés mocsarában A választójog szomorú karikatúrája bujkál azok közt a számok közt, amiket választójogi statisztikának neveznek. Tisza István lázas erőlködésének nyomai ott vannak a javaslaton. Ő csoportosította a számokat úgy, hogy minél kevesebb önálló polgár, független munkás kapjon választójogot. Miután megnehezítette a választójog megszerzését a harminc éves életkorral, kitalálta az állandó alkalmaztatás feltételét s ezzel száz közül nyolcvanhárom munkást üt el emberi jogálól. A kormány választójogi statisztikája egy árnyalattal se javítja meg a reakciós választójogot. Lukács László az első leleplezésre azt mondotta, hogy statisztika nélkül nem lehet végleges véleményt alkotni a választójogi javaslatról. Mostelőttünk a statisztika és a véleményünk csak még súlyosabb, lesújtóbb. Ezt a javaslatot nem lehet törvénynyé tenni, de ha az ellenzék kényszerű távollétét arra használja ki a kormány, hogy a szörnyűségből valóságot teremt, az egész országban meg kell indulni egy mindent elsöprő akciónak a jogfosztás ellen. 1.868.172 választól Megvan a statisztika is. Karácsony előtt megszerezte a Népszava Lukács László és Tisza István választójogi javaslatát és nyilvánosságra hozta, mielőtt még a király hozzájárult volna. Karácsony után azzal a meglepetéssel szolgál a szocialisták lapja, hogy közli a javaslathoz készi a statisztikát, amiből kiderül, hány választ kreál a kormány. A statisztika szembeállítja a választók mostani számát a jövőre várható számmal. Eszerint: őstermeléssel foglalkozó választó most 682.884. lesz 1.091.199; bányászattal, iparral, kereskedelemmel, közlekedéssel foglalkozó választó most 247.973. lesz..................... 565.750; közszolgálatban alkalmazott és szabadfoglalkozást űző választó most 100.348 lesz 136 720; egyéb foglalkozású választó most 38.275, lesz .... 581.146. A választók száma most összesi 1.069.480, a Lukács-Tisza-tervezet szeri 1.868.172. A szövetkezett ellenzék választ jogi tervezete 2.620.000 választót kre Magyarországon körülbelül 4.700.000 husz év betöltött, férfi van, a kormány javaslata túl 2,800.000 férfit rekeszt ki a választójogi) E mellett főleg azoknak a rétegeknek jogot, amelyek leginkább függnek az állatói és az uralkodó osztályoktól. Minden 1. szavazat közül csak tizenhét munkás szazat lesz. A korhatárnak 30 évre való emelése körülbelül egymilliószázezer polp foszt meg a választój. De a munkásoktól, ha 30 évesek írni-olvasni tudnak, az állandó alkalmazta 1913. január 1.