Mohácsi Hirlap, 1915 (5. évfolyam, 1-56. szám)

1915-01-01 / 1. szám

á MOHÁCSI HÍRLAP 1915 január 1 Különös felelősség. A pécái kir. ügyészség A körzetébe tartozó területén megjelenő időközi lapok­hoz a következő figyelmeztetést ihtézte: „Egyes időszaki lapok a moSt folya­matban levő népfelkelői betouta-ó szemléről, í illetőleg az Szőtt megjelétit és katonai szol­gálatra alkältfaastiäk tiiláíf egyénékről smih- szerü adatokat közölnek. Miv 1 pedig az ily közlések a Btk. 456 §-ában mégHatáh)- zott fegyveres erő elleni bűntett jelenségeit tüntetik fel, figyelmezte em az idősz ki lapok szerkesztőségeit, hogy az ilyen hírek közlésétől tartózkodjanak, mert. .az illető lappéldány terjesztésének eltiltásán és bűnvádi oijírás megindításán felül a lap kivételes e lenőrzés alá helyezését, sőt ismételt esetben megjele­nésének és terjesztésének eltiltását is maga után vonhatja “ A figyelmeztetést illő tisztelettel tu­domásul vettük s mivel a hibába a pécsi lapokkal egyetemben — akaratlanul — tni is beleestünk, föltettük magunkban, hogy a jövőben tartózkodni fogunk hasonló közlemények közreadásától. Ha egyik laptársunk ezt a „rende­letét“ bizonyos sarkazmussal nem publi­kálta volna, ma nem is lennénk kényte­lenek vele foglalkozni, igy azonban szük­ségét látjuk annak — már csak a jövőre való tekintettel is, — hogy a háborús érdekeket veszélyeztető közleményeként a felelősséget eleve elhárítsuk magunkról s a hibát a cenzorra toljuk, aki nem egy olyan közleményünket dobatta már ki, amelyekért 1st n és ember előtt egyaránt bátran vállaltuk volna a felelősséget s amelyekhez hasonlóak úgy a fővárosi, mint a pécsi lapokban már többször megjelentek. Vagy van felelősség cenzúra nélkül s akkor apró tévedéseinkért- joggal is vagyunk büntethetők, vagy magával a cenzúrázás tényével egy harmadik hiva­talos személyiségre hárul a felelősség is s ez esetben ártatlanul bűnhődnénk. Békés időkben, amikor a cenzori ! önkény minden tűszurásainak nem kell ■ magunkat alávetnünk, értjük a felelősséget, de amikor minden sornak a kinyomatása attól függ, bogy mily jóindulattal visel­tetik irántunk a főszolgabíró, akkor csak a vak nem láthatja, mennyire illuzióriussá válik a szerkesztő „felelőssége“. Az újságíró ha nem is „szúnyogból elefántot“ csináló cikkekkel akarja kielé­gíteni a közönségnek az események iránti érdeklődését, mindenesetre — amennyire nehéz helyzetében ez módjában állhat — arra törekszik, hogy adjon is valamit azért a néhány fillérért, amit az a lapért lefizet. Ha aztán buzgóságában tilosba is elkalandozik, azért van a cenzúra, hogy ebben megakadályozza. Magyar újságíró munkájában ma lámpával Sem lehetne kivetni valót találni. Pártérdekek okozta válaszfalak lerombo- lódták közöttünk, valamennyien össze­fogunk a legideálisabb cél — a honvé­delem — nagy munkájában. És elmond­hatjuk azt is, hogy ma a hadseregnek épp azok a lapok a leghívebb támogatói, ame­lyeknek elég okuk volna ama bizonyos parlamenti szereplése miatt a neheztelésre. Ezek fátylat vetettek a múltra. Mindent a hadseregtől várunk. Ők is ott vannak a hadseregben, akik a múltak eseményei fölött annak idején megbotránkoztak. Jól tudják, hogy a széthúzás gyöngítene s ezen csak ellenségeinknek lehne okuk örvendezni. A veszély közelsége velünk is elfelej­tetett minden sérelmet, de hogy ugyanezt mondhatnék el hajdani ellenfeléinkről is, arról már lehetne egy kissé vitatkozni. A mi ablakaink a lap hasábok között sokkal beszédesebbek, semhogy a közönség é.-zre ne venné, hogy nekünk ma is vannak sérelmeink, ellentétben lap­társunkkal, amely nyilván csak óvatos­ságának köszönhette, hogy a cenzúra eme kitüntető figyelmében nem részesült s hogy a sérelmek orvoslásáért föl nem kiáltot­tunk, annak is csak békeszeretetünk volt az oka. Szolgáljanak tehát e sorok válaszul arra a szerkesztői üzenetre, amely az „érdeklődőknek“ volt ugyan adresszálva, de tulajdonképpen annak a lapnak szólott, amelynek hasábjai között nem ritkák a tulajdonképpeni felelős: a cenzor vörös plajbászával irt „Törölve“ cimü rovatok. Olvasóinknak, iapbarátainknak bol­dogabb ujesztendőt kívánunk mint volt az ó-év. HÍRE K. — Lapunk mai száma az uj évre tekintettel ismét kettős szám s magában foglalja a csütörtöki és vasárnapi számo­kat is. — Mária országa. Szent. István I király legendás időkben Szűz Máriának, J Magyarország nagyasszonyának ajánlotta j fel bércek övedzte, délibáb ölelte szép | hazánkat; ősz uralkodónk ez év december | hó 8-án a szeplőtelen fogantatás ünnepén ] Jézus szent szivének ajánlotta fel kettős birodalmát. A mai nehéz időkben, midőn annyi fásult szivet elevenít meg a vallás, a hitbuzgalom melege, megható, felemelő esemény ez. Ennek kihatása lesz az egész monarchia katolikusainak hitéletére, ezért máris következő rendkívüli istentiszteletek tűzettek ki templomainkban: Dec. 31-én délután 5 órakor magyar hálaadó isten­tisztelet a zárdatemplomban, sokac hála­adó istentisztelet a püspöktemplomban. Újév napján délután 3 órakor sokac. esti 5 órakor magyar felajátilás. Belvárosi plébániatemplomban december 31-én esti 5 órakor hálaadó istentisztelet, újév nap­ján esti 5 órakor felajánlás. — Eljegyzés. Köpf Zsófikat Köpf Gusztáv mohácsi róm. kath. tanító szép és kedves leányát eljegyezte Ruzsicska Román a portorei szanatórium ügyvezető gondnoka. (Minden külön értesítés helyett). — Soronkivül főhadnagy. Német Lipót, Német Vilmos nyug. mohácsi bíró­sági tisztviselőnek a fiumei 28. h. gy. ezredben szolgáló hadnagy fiát a király soronkivül főhadnaggyá léptette elő. — Gyász. Farkas Szilárdné szül. Bellada Irma Farkas Szilárd jelenleg Mohácson időző kir. adótiszt ifjú neje decemcer hó 25-én éjjel 723 órakor hosz- szas kinos szenvedés után, életének 27-ik és boldog házasságának 10-ik évében Pécsett elhunyt. A megboldogultat decem­ber 27-én délután Ví3 órakor helyezték örök hyugalomra. — Ki lehet tiszt a B. osztályuakból. A most folyó sorozásokon a B alosztályu népfelkelők közül azok, akik egyetemet végeztek, a honvédelmi minisztérium XVIII. iigvosztálvától nyert értesülés szerint a behívás szerint a tiszti iskolába fognak bevezényeltetni Az iskola 2—3 hónapig fog tartani és ennek elvégzése után az illetők zászlósi rangban fognak a csapa­tokhoz beosztatni. — Ismét egy... Ismét több egygyel az özvegyi fátyol, ismét sötétebb lett a világ, mely köröttünk mozog, ismét sze­| gényebbbek vagyunk egy becsületes, : munkás honpolgárral, ismét kevesebb van I egy őszinte, igaz baráttal Megborzad a világ ennyi véráldozat láttára s raibennünk jajgat a Idek, hogy mikor lesz már vége j ennek az irtózatos megpróbáltatásnak ? | Hetek óta rebesgetik a megdöbbentő hirt, I hogy közszretetnek örvendő földink : Wei- nacht Ferne, az ambiciózus fiatalember, a példás érj, a legjobb apa, a szerető rokon s í legőszintébb jóbarát, a szerb harctéren hősi halált halt. Rebesgették, I de fontaríssal vettük a hirt, mert a mái történein időkben az oxaltált emberek hireszteBei fent irtással fogadandók ; ma azonban livatalos megerősítést is nyert a hir, hog 'Weinacht Ferenc, a, „Mohácsi Takarékén ztál-“ pénztárosa Szerbiában Aranygjlovác előtt december hó 4-én hősi halt halt. Megfagy bennünk a lélek, elszorul* szivünk, hát annak, aki egy egész, ;y boldog, egy mosolygó világot hagyottitthon, annak nem jutott más, mint (V másfélarasz mély agyaggödör ott lenLjukovica mellett, örökös hasz­nálati oggal, az is csak saját öcscse jóvoltáJ ? Kiszámíthatatlanok a sors utjai! Lki oly Átoktatás nélkül szerette a hazát, annak nem juttatott egy 6 láb hosszuirhelyet itt a „nagytemetőn“; igaz, hogy 3m könnyítették meg kátramara- dottjaksebét a temetési vállalkozó, ker­tész, vatárus s a hidegágy körül állók egvébkalmi alakjai de megfárad a sólyom- reptüépzelet, mire jeltelen sirhalmához ér. Pig azért odaszáll a lelkünk gyak­ran, ponta s elviszi az emlékezés szines virágtól kötött harmatos csokrát. A lesújtó gyászéiról a család a következő gyászje- lentédta ki: „Özv. ifjú Weinacht Ferencné szül. layer Mariska a saját és Pista fia, tóval úgy a szülőd nagyszülők, testvérek, sógoi és sógornők, valamint a széleskörű rokoig nevében mély fájdalommal, de a hazaüdogulásának érdekei és a kérketet- len s ereje előtt meghajió lélek megnyug­vása tudatják, hogy ifjú Weinacht Ferenc a „>hácsi Takarékpénztár“ könyvelője, a cs. kir. 52. gyalogezred tart. hadnagya, Bzájparanesnok a hazáért vivott harcokban, Szeíban Arangyelovácz előtt 1914. évi dec-én, 30 éves korában, ellenséges golyó­tól én találva, dicsőségesen elhunyt. Felejt­hetni halottunk földi maradványait, ni ugptt harcoló Kálmán öccse temette el idegesen, Ljukovicza község határában. Ettét kegyeletiéi őrizzük sziveinkben s légi áldott emlékezete miudazoknál, kikért ifjletét feláldozta. — Ujságárverés. A Mohácsi Iparo- soOlvasókörében és a Mohácsi Belvárosi Kinóban január hó 3-án (vasárnap) dián 5 órakor fognak a hiflapok elár- vttetni.

Next

/
Thumbnails
Contents