Mohácsi Hirlap, 1915 (5. évfolyam, 1-56. szám)
1915-01-01 / 1. szám
a különös felelősség. A pécsi kir. ügyészség A körzetébe tartozó területén megjelenő időközi lapokhoz a következő figyelmeztetést inézte: „Egyes időszaki lapok a most folyamatban levő népfelkelői betontaó szemléről, illetőleg az Szott megjeleti és katonai szolgálatra alkalt faastruktuláls egyénekről smihszerű adatokat közölnek. Mirepedig az ily közlések a Btk. 456 §-ában meghatározott fegyveres erő elleni bűntett jelenségeit tüntetik fel, figyelmeztem az időszki lapok szerkesztőségeit, hogy az ilyen hírek közlésétől tartózkodjanak, mert. .az illető lappéldány terjesztésének eltiltásán és bűnvádi kiáírás megindításán felül a lap kivételes elenőrzés alá helyezését, sőt ismételt esetben megjelenésének és terjesztésének eltiltását is maga után vonhatja . A figyelmeztetést illő tisztelettel tudomásul vettük s mivel a hibába a pécsi lapokkal egyetemben — akaratlanul — mi is beleestünk, föltettük magunkban, hogy a jövőben tartózkodni fogunk hasonló közlemények közreadásától. Ha egyik laptársunk ezt a „rendeletét“ bizonyos sarkazmussal nem publikálta volna, ma nem is lennénk kénytelenek vele foglalkozni, igy azonban szükségét látjuk annak — már csak a jövőre való tekintettel is, — hogy a háborús érdekeket veszélyeztető közleményeként a felelősséget eleve elhárítsuk magunkról s a hibát a cenzorra toljuk, aki nem egy olyan közleményünket dobatta már ki, amelyekért iste és ember előtt egyaránt bátran vállaltuk volna a felelősséget s amelyekhez hasonlóak úgy a fővárosi, mint a pécsi lapokban már többször megjelentek. Vagy van felelősség cenzúra nélkül s akkor apró tévedéseinkért joggal is vagyunk büntethetők, vagy magával a cenzúrázás tényével egy harmadik hivatalos személyiségre hárul a felelősség is s ez esetben ártatlanul bűnhődnénk. Békés időkben, amikor a cenzori önkény minden tűszúrásainak nem kell magunkat alávetnünk, értjük a felelősséget, de amikor minden sornak a kinyomatása attól függ, hogy mily jóindulattal viseltetik irántunk a főszolgabíró, akkor csak a vak nem láthatja, mennyire illuzióriussá válik a szerkesztő „felelőssége“. Az újságíró ha nem is „szúnyogból elefántot“ csináló cikkekkel akarja kielégíteni a közönségnek az események iránti érdeklődését, mindenesetre — amennyire nehéz helyzetében ez módjában állhat — arra törekszik, hogy adjon is valamit azért a néhány fillérért, amit az alapért lefizet. Ha aztán buzgóságában tilosba is elkalandozik, azért van a cenzúra, hogy ebben megakadályozza. Magyar újságíró munkájában ma lámpával nem lehetne kivetni valót találni. Pártérdekek okozta válaszfalak lerombolódtak közöttünk, valamennyien összefogunk a legideálisabb cél — a honvédelem — nagy munkájában. És elmondhatjuk azt is, hogy ma a hadseregnek épp azok a lapok a leghívebb támogatói, amelyeknek elég okuk volna ama bizonyos parlamenti szereplése miatt a neheztelésre. Ezek fátylat vetettek a múltra. Mindent a hadseregtől várunk. Ők is ott vannak a hadseregben, akik a múltak eseményei fölött annak idején megbotránkoztak. Jól tudják, hogy a széthúzás gyöngítene s ezen csak ellenségeinknek lenne okuk örvendezni. A veszély közelsége velünk is elfelejtetett minden sérelmet, de hogy ugyanezt mondhatnék el hajdani ellenfeleinkről is, arról már lehetne egy kissé vitatkozni. A mi ablakaink a lap hasábok között sokkal beszédesebbek, semhogy a közönség észre ne venné, hogy nekünk ma is vannak sérelmeink, ellentétben laptársunkkal, amely nyilván csak óvatosságának köszönhette, hogy a cenzúra eme kitüntető figyelmében nem részesült s hogy a sérelmek orvoslásáért föl nem kiáltottunk, annak is csak békeszeretetünk volt az oka. Szolgáljanak tehát e sorok válaszul arra a szerkesztői üzenetre, amely az „érdeklődőknek“ volt ugyan adresszálva, de tulajdonképpen annak a lapnak szólott, amelynek hasábjai között nem ritkák a tulajdonképpeni felelős: a cenzor vörös plajbászával irt „Törölve“ címü rovatok. Olvasóinknak, lapbarátainknak boldogabb uj esztendőt kívánunk mint volt az ó-év. HÍREK. — Lapunk mai száma az uj évre tekintettel ismét kettős szám s magában foglalja a csütörtöki és vasárnapi számokat is. — Mária országa. Szent István király legendás időkben Szűz Máriának, Magyarország nagyasszonyának ajánlotta fel bércek övezte, délibáb ölelte szép hazánkat; ősz uralkodónk ez év december hó 8-án a szeplőtelen fogantatás ünnepén , Jézus szent szivének ajánlotta fel kettős birodalmát. A mai nehéz időkben, midőn annyi fásult szívet elevenít meg a vallás, a hitbuzgalom melege, megható, felemelő esemény ez. Ennek kihatása lesz az egész monarchia katolikusainak hitéletére, ezért máris következő rendkívüli istentiszteletek tűzettek ki templomainkban. Dec. 31-én délután 5 órakor magyar hálaadó istentisztelet a zárdatemplomban, sokac hálaadó istentisztelet a püspöktemplomban. Újév napján délután 3 órakor sokac, esti 5 órakor magyar felajánlás. Belvárosi plébániatemplomban december 31-én esti 5 órakor hálaadó istentisztelet, újév napján esti 5 órakor felajánlás. — Eljegyzés. Köpf Zsófikat Köpf Gusztáv mohácsi róm. kath. tanító szép és kedves leányát eljegyezte Ruzsicska Román a portorei szanatórium ügyvezető gondnoka. (Minden külön értesítés helyett). — Soronkivül főhadnagy. Német Lipót, Német Vilmos nyug. mohácsi bírósági tisztviselőnek a fiumei 28. h. gy. ezredben szolgáló hadnagy fiát a király soronkivül főhadnaggyá léptette elő. — Gyász. Farkas Szilárdné szül. Bellada Irma Farkas Szilárd jelenleg Mohácson időző kir. adótiszt ifjú neje december hó 25-én éjjel 723 órakor hoszszas kínos szenvedés után, életének 27-ik és boldog házasságának 10-ik évében Pécsett elhunyt. A megboldogultat december 27-én délután 113 órakor helyezték örök nyugalomra. — Ki lehet tiszt a B. osztályunkból. A most folyó sorozásokon a B alosztályú népfelkelők közül azok, akik egyetemet végeztek, a honvédelmi minisztérium XVIII. ügyosztályától nyert értesülés szerint a behívás szerint a tiszti iskolába fognak bevezényeltetni Az iskola 2—3 hónapig fog tartani és ennek elvégzése után az illetők zászlósi rangban fognak a csapatokhoz beosztatni. — Ismét egy... Ismét több egygyel az özvegyi fátyol, ismét sötétebb lett a világ, mely köröttünk mozog, ismét szegényebbbek vagyunk egy becsületes, munkás honpolgárral, ismét kevesebb van s egy őszinte, igaz baráttal Megborzad a világ ennyi véráldozat láttára s rajbennünk jajgat a Idek, hogy mikor lesz már vége ennek az irtózatos megpróbáltatásnak ? ! Hetek óta rebesgetik a megdöbbentő hírt, s hogy közszretetnek örvendő földink : Weinacht Ferne, az ambiciózus fiatalember, a példás érj, a legjobb apa, a szerető rokon s a legőszintébb jóbarát, a szerb harctéren hősi halált halt. Rebesgették, s de fontarissal vettük a hirt, mert a mai történeti időkben az exaltált emberek hiresztesei fent irtással fogadandók ; ma azonban hivatalos megerősítést is nyert a hir, hogy Weinacht Ferenc, a „Mohácsi Takarékénztár“ pénztárosa Szerbiában Aranyoilovác előtt december hó 4-én hősi halt halt. Megfagy bennünk a lélek, elszorul a szívünk, hát annak, aki egy egész,gy boldog, egy mosolygó világot hagyott itthon, annak nem jutott más, mint (a másfél arasz mély agyaggödör ott len Ljukovica mellett, örökös használati ággal, az is csak saját öcscse jóvoltát ? Kiszámíthatatlanok a sors útjai! Aki olyatoktatás nélkül szerette a hazát, annak nem juttatott egy 6 láb hosszuk helyet itt a „nagytemetőn“; igaz, hogy nm könnyítették meg hátramaradottjak sebét a temetési vállalkozó, kertész, varárus s a hidegágy körül állók egyéb halmi alakja, de megfárad a sólyomrept képzelet, mire jeltelen sirhalmához ér. Pig azért odaszáll a lelkünk gyakran, ponto s elviszi az emlékezés szines virágtól kötött harmatos csokrát. A lesújtó gyászairól a család a következő gyászjelent adta ki: „Özv. ifjú Weinacht Ferencné szül. Jayer Mariska a saját és Pista fia, jóval úgy a szülőd nagyszülők, testvérek, sógor és sógornők, valamint a széleskörű rokolg nevében mély fájdalommal, de a hazaadogulásának érdekei és a kérhetetlen s ereje előtt meghajló lélek megnyugvása tudatják, hogy ifjú Weinacht Ferenc a „Ahácsi Takarékpénztár“ könyvelője, a cs. kir. 52. gyalogezred tart. hadnagya, szájparancsnok a hazáért vivott harcokban, Szerbán Arangyelovácz előtt 1914. évi decén, 30 éves korában, ellenséges golyótól én találva, dicsőségesen elhunyt. Felejthetni halottunk földi maradványait, mög ott harcoló Kálmán öccse temette el idegesen, Ljukovicza község határában. Ettét kegyelettél őrizzük sziveinkben s régi áldott emlékezete mindazoknál, kikért itéletét feláldozta. — Ujságárverés. A Mohácsi IparosoOlvasókörében és a Mohácsi Belvárosi Kinóban január hó 3-án (vasárnap) után 5 órakor fognak a hirlapok elárvttetni. MOHÁCSI HÍRLAP 1915 január 1