Mohácsi Hirlap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-01 / 1. szám
1916. január 1. MOHÁCSI HÍRLAP S a mohácsi vöröskereszt fiókegylet pénztárosának, dr. Feniczy Ignácné, a vöröskereszt sásdi fiókegylet© elnöknőjének, Müllner Mariska, valamint Magyar Jenő dr komlói bányaorvosnak a hadiékitményes vöröskereszt ezüst diazérmet díjmentesen adományozta. Szeretjük hinni, hogy a kitüntetések lisztája Mohácson sem végleges még, mert nagyon sokan vannak még, akiket e nemes flgy szolgálatában önfeláldozó buzgalommal láttunk fáradozni s nagy kárára lenne annak a magasztos lendületnek, mely a háború kitörése óta műveit közönségünk lelkében a társadalmi közjótékonyság téren minden alkalommal és minden irányban megnyilatkozott, ha érdemek figyelmetlenül mellőzve lennének. A Katholikus Legényegylet december 26 án a háborúban megvakult katonák javára karácsonyi ünnepélyt rendezett. Ha Gratzl Gyula káplán és Kovaczsich József kir. telekkönyvvezető, a legényegylet fáradhatatlan vezetői akár minő vérmes reményeket fűztek is az ünnepély sikeréhez a tényleges siker bizonyosan minden várakozásukat felülmúlta. Becsületes törekvésük, fáradságot nem ismerő buzgalmuk oly fényes méltánylásban részesültek, amit a magasztos célt megértő, nemes lelkű közönségünk is csak most, a nagy világtörténelmi események hatása alatt képes produkálni. Már az előadást megelőző napon minden jegy elkelt, sőt a behelyezett pótszékek sem voltak képesek a keresletet kielégíteni, pedig oly sűrűn be volt telepítve a nézőtér székekkel, hogy immár közrendészeti szempontból is szó férhetett volna hozzá. Százával lettek a jegyet keresők elutasítva s ez adta az eszmét arra, hogy az egylet az előadást január 2-án megismételje. A műsor lakói prologjával kezdődött, melyet Rácz Rózsika szavalt érzéssel s ezt követte Keserics Ferenc apátplébános lendületes, remekül megstilizált ünnepi beszéde. Harmadik számnak Rukóber Etelka szavalta Jászai Horvát Elmér „Lengyel anya* s Kipper Ha „Merengés* cimü költeményeit, ügyes hanghordozással. Ezt követte Gratzl Gyula értekezése a háborúban megvakult katonák jövő sorsáról, melyben az ő kedves, keresetlen modorában, a lelkeket lebilincselő hatást ért el. A műsor ötödik számának Dobszay Béla szavalta Kozma Andor „Vak Sámsonok” című költeményét lendületesen, mely után Rácz Rózsika énekelt pár szép alkalmi műdalt hegedű kiséret mellett. Erre következett: „A hős karácsonya* cimü két felvonásos színmű, melyben úgy, mint a műsor 9-ik száma alatti „Béké a háborúban* cimü hazafias karácsonyi sziműben a legényegylet új művolnánk tán e téren az elsők ily nagyszabású gondolat keresztülvitelében az ország fővárosa után. Arról van ugyanis a szó, hogy a mindenféle tekintetben javítás alá veendő templomok helyett — értem a püspöki és a zárdatemplomot — egy megfelelő szabású templom építtessék a püspöki templom telkére zárdával kapcsolatban úgy, hogy a mostani zárda telke értékesítve, az építkezés mennél előbb — mindenesetre, csak a háború után — megkezdődhessék. A dolgok remek összejátszása! Avassuk fel az építendő új templomot, ami hozzájárulásunkkal az elesett hősök emlékének. A kivitel módjairól még szó esketik ! Vagy úgy örökítjük meg, hogy egy márványtáblára felírandók lennének az elesett mohácsi hősök nevei, vagy úgy, hogy esetleg külön oldalkápolna épülne spéciei a hősök emlékének. Ki ne áldozna e nemes cél keresztül viteléhez. Melegedjünk bele ez újév hajnalán .Ezen eszmébe és lelkesítsen kitartásra az eszme fönséges és keresztül vihető volta, kedvelő gárdája mutatkozott be s jólesőleg konstatálhatjuk, hogy azok helye a régi hireslegényegyleti műkedvelő erők helye tehetséges, ambitiosus, törekvő fiatal gárda lép. Kovacsics Mariska szépen szavalta a „Tábori posta* cimü költeményt, nemkülönben Porkoláb György Gyóni Géza „Csak egy éjszakára* cimü versét. Apazar műsor az éjféli órákban egy „Móni a népfelkelő* cimü vígjelenettel nyert befejezést, mely után a fuladásig hevült levegőjű terem kiürült s a közönség egy kellemesen eltöltött est emlékeivel oszlott szét. — Előléptetések a mohács —pécsi vasútnál. A mohács—pécsi vasútnál a pragmatika alapján 1916. évi január 1-vel esedékes előléptetések a háborús év dacára kielégíthetőknek mondhatók. Marjaovics János főellenőr, forgalmi főnök felügyelővé neveztetett ki, régi kipróbált forgalmi embere a vasútnak. Előlépett még Zdráhál Ferenc főellenőr, aki Pécsbányatelepen évtizedeken volt állomásfőnök s most a jól megérdemelt nyugdíj felé közeledik. Az üzletigazgatóságnál előléptek Szinka János és Deutsch Ármin főellenőrök és Jónás Géza dr. titkár, Kovács Ödön és Illenberger Rezső valóságos főellenőrök lettek, Horváth József németbólyi állomásfőnök, Gadó Ferenc villányi hivatalnok ellenőrök lettek, Heinrich János üszögi hivatalnok előlépett. A B. táblázatnál előlépett Scheider István főmozdonyvezető, Schmidt Miksa főmozdonyvezető lett, Plecher János, Simon Sándor, Matievics Ignác mozdonyvezetők, Takács János kalauz, Polczbauer Ede főkocsimester, Disztl József, Ribli Mátyás raktárnok, Koller József kocsimester, Szeitner Károly II. oszt. irodakezelő, Uglár Mátyás pályafelvigyázó. A mohácsi izraelita hitközségi képviselőtestülete f. évi december hó 26-án tartott gyűlésében ismételten fényes jelét adta azon humánus felfogásának, hogy a nehéz viszonyok okozta súlyos anyagi téríteknek elviselhetővé tételében elsősorban a kenyéradónak kell a fixfizetéses existenciák segítségére sietni, a nemesen gondolkodó képviselőtestület Wolf Zsigmond elnöknek az elöljáróság nevében előterjesztett indítványára a hitközség hivatalnokainak, alkalmazottjainak s kogydijasainak a háború tartamára a fizetések, illetve kogydijak 20° vának megfelelő drágasági pótlékot szavazott meg. Az emberséges, nemes gondolkodásnak követésre méltó, szép példája! — Köszönetnyilvánítás. Horn mulaszthatjuk el, hogy a „Magyarországi Munkások Rokkant és Nyugdíjegyletének* atyai gondoskodásáért és figyelméért hálás köszönetünket ne nyilvánítsuk, ugyanis az 1915. december 25-én esedékes kifizetéseket már e hó 22-én kézhez juttatta. Egyben ajánljuk a nagybecsű közönségnek, hogy minél számosabban iratkozzanak eme üdvös egyletbe, miáltal öreg napjait biztosíthatják. Beiratkozni lehet a mohácsi 25. számú fiókegyletnél Kossuth Lajos-utcában levő Schnell Mátyás-féle vendéglőben fentartott irodahelyiségében minden vasárnap d. u. 2—4 óráig. Beiratási dij 1 K 50 f, heti befizetés I. osztály 30 f, II. osztály 40 fillér. Mohácson, 1915. évi december hó 25-én. Tisztelettel a mohácsi összes rokkantak. — Újévi üdvözlés megváltás a nőegylet javára Auber Károly és Brkits Dávid 5—5 K, dr. Rüll János és Simonkovics Mihály 4—4 K. — Sebesültek karácsonya. A szent karácsony örömsznnepén a szeretet bemosolygott a jajok és sóhajok tanyájára, a kórházba is. Valóságos angyalfaj jelent meg a szent estét megelőző délutánon a helybeli közkórházban a jótékony nőegylet elnöknőjének vezetésével, kik miután a szeretet munkáját a külvárosi iskolában, a szegény, elhagyott gyermekek felruházásával végezték, bejöttek a kórházba is és azokat, akik távol szeretteiktől, boldogabb karácsonyi ünnepek emlékein tallóztak, csinosan diszített, fenyő galyás dobozokban kedves alkalmi ajándékokkal lepték meg. A kiosztásnál Mirbach Hilda bárónő segédkezett a hölgybizottságnak, hogy valahogy véletlenül ki ne maradjon egy beteg, vagy sebesült harcos a jóból, hisz ő ezeknek a jószelleme, szószólója, dédelgető pártfogója. A jótékony nőegylet hölgyei közöl az elnöknőn kivül ott láttuk dr. Andrics Tivadarné, Brand Edéné, Juszt Jakabné, Visy Pálné úrnőket, a szeretet munkájának fáradhatlan mindenese: Brand Ede egyleti titkár s néhány a jólelküság tanfolyamát járó polgáriiskolai növendék leányka kíséretében. Megható volt a vigyázz állásba igyekvő szegény sebesültek meglepetést visszatükröző arcán az átmenetet figyelemmel kisérni, amint a kíváncsiságból, hogy mit akarhatnak e hölgyek itt a jajok és sóhajok tanyáján , addig, mig megértették jövetelük célját, addig . . . mig kicsordult az elérzékenyedés árulója a szemekből. Beszédet nem intézett hozzájuk senki, mert hogy történetesen cseh a boldogtalanoknak 9/10 része s ez idiómát az angyalok nem beszélik, ők se éppen sokat halál, kontak, leadták az ő „gyekuju”-jukat, a nyilván köszönetet jelent, de azok a könnyek azok beszéltek. Kár, hogy a Nikolajevicsek és a Kuropatkinek, a Ruszkijek, akik a mi Oroszországban fogva levő fiaink sorsát intézik, képviselve nem voltak ez alkalommal, hogy látták volna egy nemes, gavallér nemzet lelkének megnyilatkozását, mert kiáltó példájául a fogságban és kórházban ellenséget nem ismerő emberszeretetnek, az orosz fogoly betegek szakasztott ugyanazt az ajándékot kapták, mint saját sebesült hőseink. A kórház vezetősége is elkövetett mindent, hogy ünnepet csináljon a beteg és sebesült katonáknak, mert a Vörös Kareszt Egylet 20 K, Reiner semberek! plébános gyűjtötte 6 K és Kochán Bertalan mohácsi zárdafőnök által adott 10 K-ból halpaprikással toldotta meg a katonák karácsonyi vacsoráját, amely kegyes adományokért ez után is köszönetet mond a kórház vezetősége is, de megemlítés nélkül nem maradhat az a jelenet se, amikor másnap, karácsony első napján, a nagymise után, beállítottak az összes sebesült katona ápoltak a lövészárokban megkeshedt csukaszürkéikben Kochán Bertalan zárdafőnök hivatalos helyiségébe és megköszönték sok jóságát, amit velük szemben gyakorolt, hogy el-eljárt kószájuk anyanyelvűkön megvigasztalni őket, cseh nyelvű lapok és folyóiratokkal látta el őket s készpénz adományával is hozzájárult, hogy nekik is legyen karácsonyuk. — A Mohácsi Kath. Legényegylet 1916. év január 2-án, vasárnap este 8 órakor, a vak katonák javára tartott karácsonyi műsorát egy zene és énekszám (barytonsolo) betéttel kibővítve, közkívánatra megismétli. Jegyek előre válthatók az egyletben. A felülfizetéseket a jövő számunkban fogjuk nyugtázni. — A szegény iskolás gyermekek karácsonyfájára adakoztak még: Bachrach Győző egy doboz cukorkát, Beslio Milica egy doboz süteményt, Brand Edéné kalácsot, orv. Frommer Miksáné kalácsot, Jakab Vendelné 50 darab báb babát és lovat, Joszt Jakabné kalácsot, Kateller Mihályné öt kiló lisztet és két diós patkót, Kisszély Andorné 2 kg. cukorkát, Klemnbauer Antalné egy kosár almát, Kovachich Józsefné egy kosár diót és kalácsot, dr. Margitai Lajosné kalácsot, Szlamay Béláné kalácsot, Tribus Béláné kalácsot, Vidákovics Katalin 50 drb almát és Visy Pálné kalácsot Fogadják mindazok, akik a szegény iskolás gyermekek karácsonyfájának felállítását, illetőleg ruhaneműek és ünnepi kaláccsal való ellátását akár pénz, akár a ruhanemű, akár egyéb tárgyak adományozásával elősegítették, a nemes cselekedetükért az Első Mohácsi Jótékony Főegylet vezetőségének hálás köszönetét. — Jótékonyság. Nagy Ferenc mohácsi bognár mester szerkesztőségünkben tiz koronát adott át a népkonyha részére, rendeltetési helyére juttattuk.