Mohácsi Hirlap, 1916 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-01 / 1. szám

1916. január 1. MOHÁCSI HÍRLAP S a mohácsi vöröskereszt fiókegylet pénztárosá­nak, dr. Feniczy Ignácné, a vöröskereszt sásdi fiókegylet© elnöknőjének, Müllner Mariska, valamint Magyar Jenő dr komlói bánya­orvosnak a hadiékitményes vöröskereszt ezüst diazérmet díjmentesen adományozta. Szeretjük hinni, hogy a kitüntetések lisztája Mohácson sem végleges még, mert nagyon sokan vannak még, akiket e nemes flgy szolgálatában önfeláldozó buzgalommal láttunk fáradozni s nagy kárára lenne annak a magasztos lendületnek, mely a háború kitö­rése óta műveit közönségünk lelkében a tár­sadalmi közjótékonyság­ téren minden alka­lommal és minden irányban megnyilatkozott, ha érdemek figyelmetlenül mellőzve lennének.­­ A Katholikus Legényegylet de­cember 26 án a háborúban megvakult kato­nák javára karácsonyi ünnepélyt rendezett. Ha Gratzl Gyula káplán és Kovaczsich József kir. telekkönyvvezető, a legényegylet fárad­hatatlan vezetői akár minő vérmes reménye­ket fűztek is az ünnepély sikeréhez a tény­­leges siker bizonyosan minden várakozásukat felülmúlta. Becsületes törekvésük, fáradságot nem ismerő buzgalmuk oly fényes méltány­lásban részesültek, amit a magasztos célt megértő, nemes lelkű közönségünk is csak most, a nagy világtörténelmi események ha­tása alatt képes produkálni. Már az előadást megelőző napon minden jegy elkelt, sőt a behelyezett pótszékek sem voltak képesek a keresletet kielégíteni, pedig oly sűrűn be volt telepítve a nézőtér székekkel, hogy immár közrendészeti szempontból is szó férhetett volna hozzá. Százával lettek a jegyet keresők elutasítva s ez adta az eszmét arra, hogy az egylet az előadást január 2-án megismételje. A műsor lakói prologjával kezdődött, melyet Rácz Rózsika szavalt érzéssel s ezt követte Keserics Ferenc apátplébános lendületes, re­mekül megstilizált ünnepi beszéde. Harmadik számnak Rukóber Etelka szavalta Jászai Hor­­vát Elmér „Lengyel anya* s Kipper Ha „Merengés* cimü költeményeit, ügyes hang­­hordozással. Ezt követte Gratzl Gyula érte­kezése a háborúban megvakult katonák jövő sorsáról, melyben az ő kedves, keresetlen modorában, a lelkeket lebilincselő hatást ért el. A műsor ötödik számának Dobszay Béla szavalta Kozma Andor „Vak Sámsonok” című költeményét lendületesen, mely után Rácz Rózsika énekelt pár szép alkalmi mű­­dalt hegedű kiséret mellett. Erre következett: „A hős karácsonya* cimü két felvonásos szín­mű, melyben úgy, mint a műsor 9-ik száma alatti „Béké a háborúban* cimü hazafias ka­rácsonyi szim­­űben a legényegylet új mű­volnánk tán e téren az elsők ily nagy­szabású gondolat keresztülvitelében az or­szág­ fővárosa után. Arról van ugyanis a szó, hogy a mindenféle tekintetben javítás alá veendő templomok helyett — értem a püspöki és a zárdatemplomot — egy megfelelő sza­bású templom építtessék a püspöki tem­plom telkére zárdával kapcsolatban úgy, hogy a mostani zárda telke értékesítve, az építkezés mennél előbb — minden­esetre, csak a háború után — megkez­dődhessék. A dolgok remek összejátszása! Avas­suk fel az építendő új templomot, ami hozzájárulásunkkal az elesett hősök em­lékének. A kivitel módjairól még szó es­ketik ! Vagy úgy örökítjük meg, hogy egy márványtáblára felírandók lennének az elesett mohácsi hősök nevei, vagy úgy, hogy esetleg külön oldalkápolna épülne spéciei a hősök emlékének. Ki ne áldozna e nemes cél keresz­tül viteléhez. Melegedjünk bele ez újév hajnalán .Ezen eszmébe és lelkesítsen ki­tartásra az eszme fönséges és keresztül vihető volta, kedvelő gárdája mutatkozott be s jólesőleg konstatálhatjuk, hogy azok helye a régi hires­legényegyleti műkedvelő erők helye tehet­séges, ambitiosus, törekvő fiatal gárda lép. Kovacsics Mariska szépen szavalta a „Tábori posta* cimü költeményt, nemkülönben Por­koláb György Gyóni Géza „Csak egy éjsza­kára* cimü versét. A­­pazar műsor az éjféli órákban egy „Móni a népfelkelő* cimü víg­jelenettel nyert befejezést, mely után a fula­­dásig hevült levegőjű terem kiürült s a kö­zönség egy kellemesen eltöltött est emlékei­vel oszlott szét. — Előléptetések a mohács —pécsi vasútnál. A mohács—pécsi vasútnál a prag­matika alapján 1916. évi január 1-vel ese­dékes előléptetések a háborús év dacára ki­elégíthetőknek mondhatók. Marja­ovics Já­nos főellenőr, forgalmi főnök felügyelővé ne­veztetett ki, régi kipróbált forgalmi embere a vasútnak. Előlépett még Zdráhál Ferenc főellenőr, aki Pécsbányatelepen évtizedeken volt állomásfőnök s most a jól megérdemelt nyugdíj felé közeledik. Az üzletigazgatóság­nál előléptek Szinka János és Deutsch Ár­min főellenőrök és Jónás Géza dr. titkár, Kovács Ödön és Illenberger Rezső valóságos főellenőrök lettek, Horváth József németbólyi állomásfőnök, Gadó Ferenc villányi hivatal­nok ellenőrök lettek, Heinrich János üszögi hivatalnok előlépett. A B. táblázatnál elő­lépett Scheider István főmozdonyvezető, Schmidt Miksa főmozdonyvezető lett, Plecher János, Simon Sándor, Matievics Ignác moz­donyvezetők, Takács János kalauz, Polcz­­bauer Ede főkocsimester, Disztl József, Ribli Mátyás raktárn­ok, Koller József kocsimester, Szeitner Károly II. oszt. irodakezelő, Uglár Mátyás pályafelvigyázó.­­ A mohácsi izraelita hitközségi képviselőtestülete f. évi december hó 26-án tartott gyűlésében ismételten fényes jelét adta azon humánus felfogásának, hogy a ne­héz viszonyok okozta súlyos anyagi térítek­nek elviselhetővé tételében elsősorban a ke­­nyéradónak kell a fixfizetéses existenciák segítségére sietni, a nemesen gondolkodó képviselőtestület Wolf Zsigmond elnöknek az elöljáróság nevében előterjesztett indít­ványára a hitközség hivatalnokainak, alkal­mazottjainak s kogydijasainak a háború tar­tamára a fizetések, illetve kogydijak 20°­ v­­ának megfelelő drágasági pótlékot szavazott meg. Az emberséges, nemes gondolkodásnak követésre méltó, szép példája! — Köszönetnyilvánítás. Horn mu­laszthatjuk el, hogy a „Magyarországi Mun­kások Rokkant és Nyugdíjegyletének* atyai gondoskodásáért és figyelméért hálás köszö­­netünket ne nyilvánítsuk, ugyanis az 1915. december 25-én esedékes kifizetéseket már e hó 22-én kézhez juttatta. Egyben ajánljuk a nagybecsű közönségnek, hogy minél számo­sabban iratkozzanak eme üdvös egyletbe, miáltal öreg napjait biztosíthatják. Beirat­kozni lehet a mohácsi 25. számú fiókegylet­nél Kossuth Lajos-utcában levő Schnell Má­tyás-féle vendéglőben fentartott irodahelyi­­ségében minden vasárnap d. u. 2—4 óráig. Beiratási dij 1 K 50 f, heti befizetés I. osz­tály 30 f, II. osztály 40 fillér. Mohácson, 1915. évi december hó 25-én. Tisztelettel a mohácsi összes rokkantak. — Újévi üdvözlés megváltás a nő­egylet javára Auber Károly és Brkits Dávid 5—5 K, dr. Rüll János és Simonkovics Mi­hály 4—4 K. — Sebesültek karácsonya. A szent karácsony örömsznnepén a szeretet bemosoly­­gott a jajok és sóhajok tanyájára, a kórházba is. Valóságos angyalfaj jelent meg a szent estét megelőző délutánon a helybeli közkór­házban a jótékony nőegylet elnöknőjének vezetésével, kik miután a szeretet munkáját a külvárosi iskolában, a szegény, elhagyott gyermekek felruházásával végezték, bejöttek a kórházba is és azokat, akik távol szeret­teiktől, boldogabb karácsonyi ünnepek emlé­kein tallóztak, csinosan diszített, fenyő galyás dobozokban kedves alkalmi ajándékokkal lep­ték meg. A kiosztásnál Mirbach Hilda bárónő segédkezett a hölgybizottságnak,­ hogy vala­hogy véletlenül ki ne maradjon egy beteg, vagy sebesült harcos a jóból, hisz ő ezeknek a jószel­leme, szószólója, dédelgető pártfogója. A jótékony nőegylet hölgyei közöl az elnök­nőn kivül ott láttuk dr. Andrics Tivadarné, Brand Edéné, Juszt Jakabné, Visy Pálné úr­nőket, a szeretet munkájának fáradhatlan mindenese: Brand Ede egyleti titkár s né­hány a jólelküság tanfolyamát járó polgári­­iskolai növendék leányka kíséretében. Meg­ható volt a vigyázz állásba igyekvő szegény sebesültek meglepetést visszatükröző arcán az átmenetet figyelemmel kisérni, amint a kíváncsiságból, hogy mit akarhatnak e höl­gyek itt a jajok és sóhajok tanyáján , addig, mig megértették jövetelük célját, addig . . . mig kicsordult az elérzékenyedés árulója a szemekből. Beszédet nem intézett hozzájuk senki, mert hogy történetesen cseh a boldog­talanoknak 9/10 része s ez idiómát az angya­­lok nem beszélik, ők se éppen sokat halál, kontak, leadták az ő „gyekuju”-jukat, a nyilván köszönetet jelent, de azok a könnyek azok beszéltek. Kár, hogy a Nikolajevicsek és a Kuropatkinek, a Ruszkijek, akik a mi Oroszországban fogva levő fiaink sorsát inté­zik, képviselve nem voltak ez alkalommal, hogy látták volna egy nemes, gavallér nem­zet lelkének megnyilatkozását, mert kiáltó példájául a fogságban és kórházban ellen­séget nem ismerő emberszeretetnek, az orosz fogoly betegek szakasztott ugyanazt az aján­dékot kapták, mint saját sebesült hőseink. A kórház vezetősége is elkövetett mindent, hogy ünnepet csináljon a beteg és sebesült katonáknak, mert a Vörös Kareszt Egylet 20 K, Reiner semberek! plébános gyűjtötte 6 K és Kochán Bertalan mohácsi zárdafőnök által adott 10 K-ból halpaprikással toldotta meg a katonák karácsonyi vacsoráját, amely kegyes adományokért ez után is köszönetet mond a kórház vezetősége is, de megemlítés nélkül nem maradhat az a jelenet se, amikor másnap, karácsony első napján, a nagymise után, beállítottak az összes sebesült katona ápoltak a lövészárokban megkeshedt csuka­­szürkéikben Kochán Bertalan zárdafőnök hi­vatalos helyiségébe és megköszönték sok jó­ságát, amit velük szemben gyakorolt, hogy el-eljárt kószájuk anyanyelvűkön megvigasz­talni őket, cseh nyelvű lapok és folyóiratok­kal látta el őket s készpénz adományával is hozzájárult, hogy nekik is legyen karácsonyuk. — A Mohácsi Kath. Legényegylet 1916. év január­ 2-án, vasárnap este 8 órakor, a vak katonák javára tartott ka­rácsonyi műsorát egy zene és énekszám (barytonsolo) betéttel kibővítve, közkívá­natra megismétli. Jegyek előre válthatók az egyletben. A felülfizetéseket a jövő számunkban fogjuk nyugtázni. — A szegény iskolás gyermekek karácsonyfájára adakoztak még: Bachrach Győző egy doboz cukorkát, Beslio Milica egy doboz süteményt, Brand Edéné kalácsot, orv. Frommer Miksáné kalácsot, Jakab Vendelné 50 darab báb babát és lovat, Joszt Jakabné kalácsot, Kateller Mihályné öt kiló lisztet és két diós patkót, Kisszély Andorné 2 kg. cu­korkát, Klemnbauer Antalné egy kosár almát, Kovachich Józsefné egy kosár diót és kalá­csot, dr. Margitai Lajosné kalácsot, Szlamay Béláné kalácsot, Tribus Béláné kalácsot, Vi­­dákovics Katalin 50 drb almát és Visy Pálné kalácsot Fogadják mindazok, akik a szegény iskolás gyermekek karácsonyfájának felállí­tását, illetőleg ruh­aneműek és ünnepi kalác­­csal való ellátását akár pénz, akár a ruha­nemű, akár egyéb tárgyak adományozásával elősegítették, a nemes cselekedetükért az Első Mohácsi Jótékony Főegylet vezetőségé­nek hálás köszönetét. — Jótékonyság. Nagy Ferenc mo­hácsi bognár mester szerkesztőségünkben tiz koronát adott át a népkonyha részére, rendeltetési helyére juttattuk.

Next