Mohácsi Hirlap, 1925 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-04 / 1. szám
1925. január 4. MOHÁCSI HÍRLAP A külvárosi iskola karácsonyi ünnepélye. Az Iparosok Olvasókörének nagyterme kedves ünnepség színhelye volt f. hó 28-án, a külvárosi elemi népiskola növendékei rendeztek anyagilag és erkölcsileg egyaránt fényes eredményű karácsonyi ünnepséget részben iskolájuk felszerelésére, részint a »püspöki templom« orgonájának hangolási költségeire. Minden kezdetlegessége, gyermekszereplőinek egyszerű keresetlensége, néhol önfeledt szórakozottsága mellett is kedves, mélyenható benyomásokkal jöttünk el e bájos kis ünnepélyről. Bibliai hangulat ömlött el a közönség lelkén, a színpad papírmaché sziklái mögött Juda földjének kopár távlatait idézte fel a képzelet, melyeknek birkanyájak idilli kolompszavától hangos völgyeiben a hebroni országút csíkja kanyarog. Korhű jelmezekben mozgó szubtilis kis alakok fürge imbolygása feledtette volna velünk a gyermekelőadás jelleget, csak mikor megcsendült a szó a rózsás kis ajkakon, akkor jutott eszünkbe, hogy a liliputi társaság dilettantizmusát élvezzük. Nem, a gyermekhang kedves, őszinte csengését a nagy mester, az alakító művészet professzora, Petrovics mester sem tudja maszkírozni. Az élvezetes, kedves estet Artner Jankka szavalata nyitotta meg, aki Bán Aladár: Karácsonyi éj című versét szavalta el Csudás lelki nyugalommal, minden legkisebb elfogultságtól menten Lépett a kedves baba a függönyök elé és szavalt csattogó, csengő hangon, élénken domborítva ki a hangulatos kis poéma minden költői szépségeit, kapott is érte hatalmas meg-megújuló tapsot. A Mohi Adolf szerzette Prológot Iloskity Mária mondotta igen sikerült hangsúlyozással. A három királyok hódolata című pásztorjátékban különösen kitűntek: Rideg Ferenc (Heródes), aki öröklött műkedvelői zsenijét csillogtatta, Mayer Ferenc (Fickó) a színpadi komikum iránti meglepő érzékével, Merkel Kristi (Simon) érdekesen kedves megjelenésével s az idet selypítő megkapóan kedves szövegkiejtésével. Knittl Ilona (énekes angyal) és Szingstein Ilona (szűz Mária) biztos otthonos fellépésükkel, Bubreg Mátyás (Palkó) és a kis Werl Károly (kis bojtár) komikumban bővelkedő szerepeik meglepően ügyes megoldásában. A kis Pontyata Ilonának (énekes angyal) színes, megkapóan szép hangjához meg különösen is gratulálunk. A felvonásközöket itt-ott meg- vesztegetően kedves szavalatok töltötték ki, így Laury Hona Bán Aladár »Télen« című hangulatos költeményét sokat ígérő kedvességgel szavalta, majd a kis Bubreg Kató lépett a függöny elé és valóban megható volt, ahogy Móra István »Kis magyarok imája« című irredenta szellemű fohászát imára kulcsolt kis kezekkel elrebegte. Nagy a gyermekajkról elhangzó szó hatása az életküzdelmekben megkérgesedett lelkekre is és ezt közvetlenül tapasztalhattuk, amidőn az elsötétített nézőtéren előelőkerültek a zsebkendők, hogy a szemekbe tolult könnyeket lopva letöröljék. Sajnáljuk, hogy a rendelkezésünkre álló hely keretében behatóbban nem foglalkozhatunk az ilyen gyermekünnepélyek pedagógiai és népművelődési szempontokból fontos kihatásaival, a jövő évtizedek fogják megmutatni azok áldásos erkölcsi hatását úgy az egyed, mint az egész társadalomi nézve. Itt csak Schneider Lajos igazgató-tanító előtt sietünk az elismerés lobogóját meghajtani, ki fáradságot, időt nem kímélve törekedett e kedves gyermekünnepélyt sikerre vezetni. Nem tudjuk, hogy váljon az emberbarátot, a pedagógust, vagy a népművelődés ügyének fanatikusát bámuljuk-e, tiszteljük-e inkább ebben a fiatal, agilis tanítóban, de a közérdeknek vélünk szolgálatot tenni vele, ha reá jelentés hatóságainak figyelmét felhívjuk, hogy az elismerés ju talmával serkentsék azokat az egyéni kiváló qualitásokat benne, amelyeknek Schneider Lajos igazgató tanító már alig egy év- tizedes működése alatt is annyi- szór tanújelét adta. A kedves estélyt egy tündériesen szép élőkép fejezte be és az előadást hétfőn (29 én) délután az iskolák gyermekdandárai számára megismételték: a háború elvesztése miatt sok adót kell fizetni, azzal mindenki tisztában van. Nem is ez az, amit itt szóvá akarunk tenni, hanem az adókivetés módja, alapja és aránya. Mert lehetetlen dolog az, hogy minden időnket lekösse az adófizetés és idegeinket állandóan őrölje az bizonytalanság, mellyel sohse tudjuk, mikor késünk le 5 perccel valamelyik fizetési, felebbezési vagy más terminusról, a bizonytalanság, hogy mennyit is kell fizetnünk? Országos betegség az a sokféle adónem, amellyel a közönség álmatlan éjszakain át vivődik, s ezen itt nem segíthetünk. De hogy az egyes adónemeken belül lévő aránytalanságokra felhívjuk az illetékesek figyelmét, (egyelőre nem akarunk neveket és adatokat idehozni) azt kötelességünkké teszi a közönség köréből felhangzó számtalan panasz s az a szándék, hogy az ebből eredő ellentéteket letompítsuk. A pozitív kivetési alap hiányát és az aránytalanságok létezését legjobban igazolják a felebbezések. Kivetik az adót, a fél megfelebbezis ha szerencséje van, mondjuk a 90%-át elengedik. (Ha nincs szerencséje, a nyakába sóznak még 2—3000/0-ot.) Önmagától adódik itt a kérdés: mily alapon vetették ki rá az eredeti összeget? Mert, ha az állam szükségleteinek és az illető vagyonának arányában vetették ki, akkor hogy engedhették el neki a 90%-ot? Ha azonban mégis elengedik, az csak azt jelentheti, hogy nincs szükség annyira, mint amennyit kivetettek rá. Akkor tehát mért vetettek ki többet, mint amennyire szükség volt? Mind olyan kérdések, amelyeken naponkint rágódik az adófizető, de amelyekre feleletet hiába vár. Azelőtt is volt felebbezés, de az csak arra vonatkozhatott, hogy valakire véletlenül pl. olyan földterület, vagy jövedelmi forrás után vetették ki az adót, melynek fizetésére az illető már nem volt illetékes, stb. De az, hogy valakire kivetettek 20 koronát, s abból — csak úgy találomra — leengedtek teszem 15- öt, az lehetetlen volt. És vegyük ezeknek az alkudozásoknak az erkölcsi hátterét: mennyire rontja az állam tekintélyét ez a bizonytalan állapot! Mindent összefoglalva az a kérésünk, hogy határozzák meg pontosan és világosan, hogy miután milyen adókat kell fizetni, úgyhogy minden egyes adózó az ő adott körülményeihez képest maga is ki tudja az adóját számítani és törölje el az adókivető és felszólamló bizottságokat, mert hisz ezek akkor fölöslegesekké válnak. A községi elöljáróságot pedig kérjük, tegye meg a saját munkájának csökkentése, valamint az adózók nyugalmának és a rendnek érdekében, hogy közölje a nyilvánossággal rövid, de érthető formában: 1. milyen adónemek vannak? 2. kiket mely adónemek illetnek? 3. milyen kulcs vagy alap szerint vezették, illetve vetik ki az adót ? 4. Mely adó illeti az államot és melyik a községet? 5. A múlt esztendőben mennyi adó folyt be a községben és ebből mennyi esik az államra és mennyi a községre? Hangsúlyozzuk, hogy ezen kérelmünk pusztán a legjobb szándéktól vezetett az az érzésünk, hogy ezzel a felvilágosítással az adózóknak nyugalmát az adószedéssel foglalkozó tisztviselőknek pedig idő- és munkamegtakarítást szerzünk. A közlés módjául leghelyesebbnek a hírlapi közlést tartjuk, mert a hirdetésen elhangzó szó (sokszor rosszul értve), hamar feledésbe megy, míg a nyomtatott betűt bármikor előveheti az érdekelt. E célból szívesen bocsájtjuk az elöljáróság rendelkezésére lapunk hasábjait. Ezt a lapot ma Szekcsőn 120 ember olvassa (tehát úgyszólván minden számottevő ember), s így a felvilágosítást mindenki tudomásul veheti, aki akarja ... Év vége van, a tanulságlevonások órája ... A dunaszekcsői adókról. Mennyit és milyen adót kell fizetni? Dunaszekcsőről Írják: Az adófizetéssel kapcsolatban volna egy kis kérésünk Dunaszekcső érdemes elöljáróságához. Év vége van, a leszámolások, a visszatekintés, a tanulság-levonások s ez alapon a jövő útmegállapítások órája. Nézzünk hát vissza az elmúlt adóévre s próbáljuk javítani, amit javítani lehet, hiszen tudjuk, hogy az az adózási módszer, mely az elmúlt esztendőben dívott a vele foglalkozó községi tisztviselők számára épúgy, mint az adózók számára az ideggyilkolásnak eszköze volt. Könnyítse meg az elöljáróság a saját és az adózók munkáját is azzal, hogy jóindulatú felvilágosításával gyújtson egy kis világosságot az adózás körüli roppant sötétség eloszlatására. Tekintsünk hát vissza, ha a ködön és sötétségen keresztül, mely ezt a kérdést takarja — lehet egyáltalán látni valamit. Hogy adót fizetni kell, s hogy 3 Dr. Faltay Röntgen-készüléket rendezett be rendelőjében. A diagnostika legmodernebb eszköze Mohácson. Az orvosi tudományt nagy lépéssel vitte előre az X. sugarak, illetve a röntgenezés feltalálása. Az X sugarakkal, amelyek áthatják a testet sok betegség a legpontosabban állapítható meg, amelynél eddig az orvosok csupán feltevésekre és a beteg nem mindig pontos előadására voltak utalva. A belgyógyászat és a sebészet egyformán veszi igénybe a ma már nélkülözhetetlen Röntgen apparátust, amellyel eddig minden nagyobb kórház már fel volt szerelve. Mohácson az elsőt fiatal, törekvő orvosunk dr. Faltay János állította fel rendelőjében és ma már teljesen üzembe helyezve várja hivatását. Magunk is megnéztük az egy egész szobát betöltő apparátust. Bemutatták és előzékenyen el is magyarázták a működését, amiből azonban a nagyközönséget csak az érdekli, hogy most már Mohácson is megvizsgáltathatja magát vele kétesebb esetekben s nem kell költséges uton Pécsre, vagy Budapestre utaznia. Az emberiség szenvedő, beteg része bizonyára megnyugvással fogja ezt az értesítésünket olvasni és megköszönni a fiatal orvosnak ezt a modern felszerelést, amelyet áldozatot nem kímélve szerzett be. Az apparátust Reiniger, Gebbert & Schall A. G., Erlangen Weila Werke A. G. Frankfurt am Main magyarországi telepe O belga Magyar Gyógytechnikai ipar r. t. (Budapest, VI., Andrássy út 28. sz.) szállította és állította üzembe.