Mohácsi Hirlap, 1930 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-05 / 1. szám

s erre kell összpontosítani minden erejét, hogy ezt az igazságot ille­tékes helyen is elismertesse s igy biztosítsa, hogy ott is minél intenzivebben foglalkozzanak ezekkel. — Nem osztom a polgármes­ter nézetét a ponton hid ügyé­ben. Azt mondotta program­­­beszédében, hogy a ponton hid nem valósítható meg, mert ha­tármenti város vagyunk. — Ugyanakkor Szeged, amely szintén, talán még jobban határ­menti város, új hidat épít. — Véleményem szerint min­dent el kellene követni, hogy az illetékes hatóságok felfogását eb­ben a kérdésben másfelé térít­sük. Sok módot lehetne aztán találni a megépítésre, de persze utána kellene nézni. — Azt hiszem egyelőre elég lesz ennyi, de lehetne aztán még egy-két dolgot mondani, amelye­ket legalább is sürgetni kellene ezekben a nincstelen időkben, így a gimnázium ügye, a foga­dalmi templom ügye stb. Remé­lem azonban anélkül is ezekre terelődik a figyelem, mert hiszen másfelé úgy sem mehet . . . nek a mondásnak kell lépnie. Tanulj és akkor lesz belőled ipa­ros, mert amint a közhivatalok­ban stb. a színvonalat csak kép­zett tisztviselői karral lehet meg­teremteni, versenyképes iparos­társadalmat is csak tanult, kiisko­lázott iparosnemzedéktől remél­hetünk. Európa testén egy ország ki­zárólag földművelésből nem él­het meg. Magyarország szebb jövendőjének egyik útiránya az ipari pályákon vezet nagy célok­hoz. Ha boldogulni akarunk, ipa­rilag is be kell rendezkednünk oly mértékben, hogy elsősorban belső szükségleteinket tudjuk ki­elégíteni, azután még oda is kell törekednünk, hogy a nyugat­európai ipari kultúr­koncertbe belekapcsolódva,exportképes ipari állammá alakulhassunk át. Ha ezt megtesszük, akkor leromlott ke­reskedelmi mérlegünk egyensúly­ba jut, a magyar társadalom anyagi helyzete jobbra fordul, a nemzet közhangulatából eltű­nik a lethargia, melynek jórészt ál­talános elszegényedésünk az oka. A német társadalom értékben az ipari pályáknak rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít. Sőt min­den német ember nagyon jól tudja, hogy erősen fejlett ipar nélkül hazája népe elpusztulna. De ugyanez a felfogás Nyugat európa többi nagy ipari államai­ban is, melyeknek egyik végét mi érintjük, akik e téren a múlt­ban oly keveset tettünk. Ha Ma­gyarország közönsége továbbra is közönyösen viseltetik az ipari pályákkal szemben, ha az intel­­lektuálisabb elem továbbra is el­zárkózik az ipari foglalkozások elől, az az óriási ipari hullám, mely a Nyugat versenyében már eddig is oly nagy károkat oko­zott hazánk közgazdasági életé­ben, még nagyobb méretekben fogja hatását éreztetni. Ha üzle­teinket és azok kirakatait végig­szemléljük, rengeteg idegen árut találunk véges-végig az egész vonalon. Ezektől a tengernyi so­­kaságú idegen ipari termékektől csak abban az esetben szabadít­hatjuk fel hazai piacainkat, ha a mi produktumaink jóságban, mi­nőségben, szépségben és árban azokkal felveszik a versenyt. En­nek a versenynek egyik fő felté­tele olyan ipari munkásosztályok nevelése, akik mesterségüket ki­válóan megtanulták. Azok lépje­nek ipari pályákra, akik tanulni tudnak, tanulni akarnak és tanulni szeretnek, akik megértették, hogy az ipari munka kiegészítő eleme a gondolkozás és eszköze a szer­számon kívül a könyv. Pécs szab. kir. város közönsé­gének elismerésre és hálára méltó áldozatkészségéből megépült Ma­gyarországon az az első szak­irányú önálló iparostanonciskola, amelyben az ipari vonatkozású közismereti tárgyakon és a rajz­­tanításon kívül a tanulók a mű­helyoktatás révén szakmájukat alaposan megtanulhatják. A nagy áldozatok árán megépült pécsi szakirányú önálló iparostanonc­­iskola külső megjelenésével is igazolni akarja azt a tényt, hogy Pécs szab. kir. város messze előrelátó vezetősége az ipari ne­velésnek nagy jelentőséget tulaj­donít, hogy ebbe a fényes palota­iskolába elhelyezett tőke gazdag kamatokat fog egykor hozni, ha annak hívó szavát Pécs és kör­nyékének közönsége meg fogja érteni. A vidéki szülőknek is módot nyújt Pécs városa abban, hogy gyermekeikből szakképzett iparo­sokat neveltessenek. E célból lé­tesült az iskolával kapcsolatban a Tanonc Otthon, melyben mél­tányos díj mellett a tanulók a bennlakáson kívül napi három­szori étkezést, mosást, ágyneműt, fűtést, világítást kapnak és azon­kívül a leggondosabb nevelésben részesülnek. Az intézet igazgatósága gon­doskodni kíván arról is, hogy a szegény sorsú és ráutalt bennlakó tanulók cipőjét, ruháját az iskola műhelyeiben elkészíttethesse, ille­tőleg a szegény tanulókat mind­azokban a kedvezményekben ré­szesítse, amikre az iskola képes. Tekintettel arra, hogy az Ott­hon folyó évi január hóban meg­nyílik, kívánatos, hogy azok a szülők és mesterek, akik gyer­mekeiket, illetőleg tanoncaikat ebbe a mintaszerű intézetbe el­helyezni óhajtják, ebbeli szándé­kukat mielőbb — bármely napon 11—12 óra között — az iparos­tanonciskola igazgatóságával kö­zöljék. Szilveszter: A hagyományos szilveszteri mulatságok az idén alaposan megcsökkentek. Két egyesület tartott csak sziveszteri mulatsá­got, a vendéglők pedig úgyszól­ván egyik sem, legalább is a régi értelemben nem. A nehéz gazdasági viszonyok éreztetik itt is a hatásukat, mert kevés ember­nek telik arra, hogy elbucsúztassa azt a már megunt rossz évet, de főleg kevés ember reméli, hogy a bucsúzás költségeit megkeres­heti majd az új évben . . . Sokat tesz a rádió elterjedése is, mert igen sokan csendes csa­ládi körben a rádió mellett töl­tötték el a szilveszteri estét. Az egyesületek közül a Mo­hácsi Kaszinó Egyesület szilvesz­teri pikniket rendezett, amelyen a kaszinói tagok és családjai szép számban vettek részt. Kitűnő hangulat uralkodott az egész estén, a jókedv különösen a fiatalságot ragadta magával. A jól mulató társaságot a hajnal is csak nagy nehezen tudta haza­csalogatni, de sokan még azon­túl is sokáig együtt maradtak. A mohácsi Iparosok Olvasó­köre műsorral egybekötött mu­latságot rendezett. Színre került Murai Károly: „ Huszárszerelem» c. 2 felvonásom vígjátéka, amelyet a Kör kitűnő műkedvelő gárdája: Führer Ferenc, Rezsonya Károly, Milasin Gizi, Dettkó Nándor, Tóth Mariska, Dorn Panni, Ébert Vilmos, Dettkó Károly, Stadler Mihály, Hartmann Gyula és Ge­ringer Manyi vittek sikerre. Az előadás után a legjobb hangulatban táncolták át a Szil­veszter estét s csak a hajnal ve­tett véget a jókora, nagyon si­került mulatságnak. A rendezésért Dorn Jánost illeti az elismerés. " Január hóban megnyí­lik Pécs tanoncotthona. Pécs szab. kir. város által léte­sített Tanonc Otthon berendezési munkálatai a múlt évben befe­jezést neveztek s az otthon még ezen hónapban megnyílik. Az intézet korunk egészségi követel­ményeinek megfelelően egysze­rűen, de amellett mintaszerűen rendeztetik be. A hálótermek vi­lágosak, kitűnően szellőztethető. Ezekben a rendkívül tiszta ter­mekbe a tanulók csak aludni fog­nak. Az öltözködésre a szintén központilag fűtött folyosók fog­nak szolgálni. Az öltöző folyo­sókból nyílnak a mosdóhelyisé­gek, úgy hogy a hálókba ruhát, cipőt sohasem vihet be a tanuló. A hálótermek tehát mindig tisz­ták és féregmentesek maradnak. A tisztaság fokozását célozzák az intézet kád és zuhanyfürdői és azok a külön e célra készített helyiségek, melyekben a tanulók az alsó és felső ruháikat, vala­mint egyéb holmijaikat elhelyez­hetik. Külön említést érdemel az Otthon nagy ebédlőterme, amely­ből egy tágas nappali terem nyí­lik, melyben a tanulók önképző­­köri előadásaikat, összejövetelei­ket tarthatják, ahol olvashatnak, játszhatnak, szórakozhatnak, ze­nélhetnek. Ennek a mintaszerű intézetnek nemcsak helyiségeiben lesz min­denkor példás tisztaság, világos­ság és levegő, de belső életében is olyan szellemnek kell kialakul­nia, amelyből minden tanuló a lelkében derűt, melegséget, hit­erkölcsöket, munka- és haza­­szeretetet fog magával az életbe vinni. A pécsi új, szakirányú iparos­tanonciskola és otthon vezető­ségeinek törekvése odairányul, hogy a magyar közvélemény fel­fogása az ipari pályákkal szem­ben megváltozzék. Annak a köz­mondásnak: «Ha nem tanulsz, elmehetsz inasnak», helyébe­­n­ MOHÁCSI HÍRLAP 1930. január 5. A budapesti országos mezőgazdasági kiállí­tás előkészületei. Az Országos Magyar Gazda­sági Egyesület által immár közel fél évszázadon át minden év ta­vaszán Budapesten rendezni szo­kott tenyészállatvásárok sorában 1930 március 20—25. napjain a XXXIX. tenyészállatkiállítás és vásár megtartására kerül a sor, amelyet az egyesület ismét or­szágos mezőgazdasági kiállítás és vásár keretében fog megren­dezni. A kiállítás rendezőbizottsága még szeptember hóban megkez­dette működését és azóta csend­ben, de annál nagyobb alapos­sággal folyik a kiállítás előkészí­tésének és szervezésének mun­kája, mert ehhez a kiállítás szé­les keretei és sokoldalúsága mel­lett most már hosszú időre van szükség. A rendezőbizottságnak sikerült már a figyelembe jövő államokban a kiállítás látogatói részére utazási kedvezményeket szerezni, valamint a vízumnélküli beutazásnak és a vízum utóla­gos kedvezményes megszerzésé­nek engedélyezését is biztosítani. A magyar vasutak természetesen ez alkalommal is megadják a szokásos féláru utazási kedvez­ményt. Az előkészítési munkák során szerzett tapasztalatok szerint a nehéz gazdasági viszonyok el­lenére biztos kilátás van a buda­pesti országos mezőgazdasági kiállítás teljes sikerére és leg­alább a már elért keretek fenn­tartására. A jelenlegi helyzetben a rendezőség nem is tervezi a keretek nagyobb szabású kibő­vítését, hanem a fősúlyt az ed­dig már felölelt kiállítási csopor­toknak minél gazdagabb és ér­tékesebb tartalommal és anyaggal való megtöltésére, az oktató és propagatív hatás elmélyítésére veti, hogy a kiállítást látogató nagy gazdatömegek minél több hasznos útmutatást szerezhesse­nek, különösen a termelés minő­ségi javítására és az eredmények fokozására. A március hó 20—25. napjain rendezendő budapesti országos mezőgazdasági kiállítás gerince ismét a tenyészállatkiállítás ma­rad, amelyben ismét a legjele­sebb tenyésztők fognak szere­pelni gondosan kiválogatott kol­lekcióikkal. A vidéken tartott törzskönyvelési bírálatok során a rendezőség tagjainak alkalma volt több tenyészetben megte­kinteni a kiállításra tartogatott és előkészített állatokat, amelyek fajtáiknak valóban értékes kép­viselői lesznek, így az 1930. évi kiállítás előreláthatólag a magyar állattenyésztés további fejlődésé­ről és színvonalának újabb nö­vekedéséről fog tanúbizonyságot tenni. A szarvasmarhák, sertések, juhok és baromfiak már régóta megszokott csoportjain kívül az új lóistálló felhasználásával természetesen a lovak ismét sze­repelni fognak és a lókiállítás kiegészítéseképen a rendezőbi­zottság gondoskodik különböző érdekes lovasmutatványok és szép fogatok bemutatásáról is.

Next