Mohácsi Hirlap, 1932 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-10 / 2. szám
V. L»r. nuivaill l.a.uici “•J'-SJ'*-'' Városháza POLITIKAI fis TÁRSADALMI HETILAP. Bfcoflsetéal árai Negyedévre 1 pengő 60 fillér. Száma: 16 fillér. Szerkesztőségi 88, kiadóhivatali telefon sz 67. Új politikai utak. Valamikor új esztendőre sok búzát kívántunk, ma annyi van, hogy áron alul, értéken alul kerül ki a gazda kezéből, aki verejtékezve dolgozott érte kora hajnaltól késő estig. Bort kívántunk, ma a pincékben hever a drága, csillogó aranyszínű magyar bor, valamikor királyok itala s nincs, aki megvegye. Az istállókban, a gazdaudvarokban gyönyörű jószágok, baromfiak százezrei. Micsoda munka, mennyi gond, mennyi aggódó féltés, amig felnevelődnek s ha pénzre akarják váltani, hát filléreket adnak érte. Ez az egyik oldal. A másikon kenyérre várok tízezrei, akik a falat kenyérért, egy tányér meleg levesért sorra állanak az insegakciók konyháján. Otthon éhesen, korgó gyomrokkal a család a mesebeli jótékony tündért várva, aki terülj asztalkámmal ellátja mindennel amire szükségük van. A kereskedő csökkenti vásárlásait, mert nincs vevő, az iparos unatkozva, ásítozva ül műhelyében, mert nincs megrendelő s ugyanakkor mindennap rongyosabbak leszünk. Hol van itt a hiba? Az egész világ keresi, kutatja, összedugják fejüket a nagyfejüek, gyűlések, értekezletek, konferenciák s ki tudja minek hívják még a végnélküli megbeszéléseket, amelyek eddig még mindig nem vezettek eredményre, amelyek nem adtak munkát a munkanélkülieknek, kenyeret a nincsteleneknek, piacot a búzának, bornak, jószágnak, vevőt a kereskedőnek és megrendelőt az iparosnak. Nem vigasztaló az egyik ország népének sem, hogy a másik is kátyúba rekedten, tanácstalanul várja a segítséget és nem találja. Nem vigasztaló nekünk, hogy az arannyal telített pincéjű franciák, amerikaiak és oly kétségbeesetten néznek a jövő elé, mint mi akiknek ebből az aranyborjúból nem jutott. Mi azon panaszkodunk, hogy nincs pénzünk, hogy a pénztelenség megakaszt minden munkát, termelést, gátja a jövőnek, a másik oldalon pedig látjuk, hogy ahol telt pénzszekrények sorakoznak egymás mellé épúgy csúsznak a lejtőre, mint mi , épúgy keresik a hibát, az okot, vagy az okozót. Odajutottunk ahhoz a szegényemberhez, aki nincstelenségben felkiáltott, hogy ha már van pénz, hát miért nincs s ha nincs, hát miért van . . . A nagy nincstelenségben még nem akadt új Messiás, aki kivezeti az embereket ebből a folyton erősbödő modern nyomorból, rabszolgaságból. Nem látunk biztos utat, amelyen kifelé indulhatnánk azonnal ebből a kátyúból, de egyet meg lehet állapítani. Az új politikának fel kell szabadítani magát a régi elméletek szorongató bilincseiből és gazdasági kérdésekre fektetni a súlyt. Az elvek, rögzített elméletek, országok közötti érzelmi választófalak, meg kell, hogy szűnjenek. Utat kell nyitni a munkának, a termelt árunak, a felnevelt jószágnak. Nem csodaszer, a józan ész és megértő keresztényi gondolkodás lépjen a politika helyébe, amely mérlegel, de szívében a szeretetttel és megértéssel fordul a szegényebbhez, amely nem akar mindent magának és semmit másnak, amely nem harácsolni akar, nem törődve, hogy ezzel pusztít is, hanem élni és élni hagyni. Országoknak egymás között kell ezt vallani úgy, mint az embereknek. Az Alkotó egyformára teremtett bennünket, egyformán van jussunk az élethez. A gazdagabb ország A nagy pénztelenség, amely lassan teljesen megbénítja a munkát, a forgalmat, sok új javaslatot hozott napvilágra a válság megoldására. Ezek közül a legtöbb olyan pénz bevezetéséhez csatlakozik, amelynek fedezete a magyar föld lenne s amely elsősorban a mezőgazdaságot szabadítaná meg súlyos terheitől. A kiinduló pont minden javaslatnál az, hogy a mai mezőgazdaság nem bírja el még a 12 százalékos kamatokat sem, mert ráfizet a termelésre a mai árak mellett. A pénzt tehát feltétlenül olcsóbbá kell tenni egyrészt, másrészt azonban olyan mennyiségben kell a közgazdaság részére forgalomba hozni, hogy a gazdasági élet meg ne akadjon Ezt a kérdést úgy kell megoldani, hogy ne legyen infláció jellegű, lényegében a belső forgalomban ne legyen kétféle értékű pénz, hogy összehasonlításokra alkalmat ne nyújtson. Ortutay Gyula mintegy két hónapja, felelős szerkesztőnk «El az aranytól !» c. tanulmányának megjelenésével egyidőben, földtallér bevezetését ajánlotta. Tervezetét megküldötte az összes illetékes tényezőknek, az egységes párt agrárblockjával tárgyalásokat is folytatott. Az eszme azóta mind szélesebb körben híveket hódított s most tervezetét részletesebben kidolgozva bocsátotta a közvélemény elé. Ortutay Gyula kormányfőtanácsos, mátészalkai bankvezérigazgató a gyakorlatban látja azokat a nehézségeket, amelyeket a pénzszűke okozott. Látja annak a sok értéknek pusztulását, amit a pénz hiánya szült s tervezetének az ad külön értéket, hogy most már a szakkörökből is akadt az eszmének zászlóvivője. Ortutay tervezete szerint a Magyar Nemzeti Földhitelbank címen egy intézet alakulna, amelynek törvényhozásilag megengedtetnék földpengő néven oly pénz kibocsátása, amely csak belső forgalomban lenne használatos. Az új bank 40 millió aranypengő alaptőkével alakulna s annyi földpengőt bocsáthatna ki, amennyire megfelelő ingatlan fedezet jelentkezne. Ezt a gyakorlatban úgy valósítanák meg, hogy a gazdáknak a kataszteri jövedelem húszszorosát adnák kölcsönképen, ezt az összeget földpengőben adnák és csak ennyit kibocsátva, az új pénznek átlagban több mint háromszoros ingatlan fedezete lenne. Az így kibocsátandó kölcsönök 4 százalékos kamatozásúak lennének, tehát a mostani kamathoz viszonyítva, az adósoknak tekintélyes különbözet állana a kölcsöntőke visszafizetésére. Az új pénz értéke kimondottan egyenlő lenne az aranypengővel, amivel megakadályoznák azt, hogy a kettő között különbség tétessék. A jelenlegi pengő a belső forgalomtól felszabadulva, csak külkereskedelmi célokra szolgálna. Miután sokkal kevesebb kellene belőle, a jelenlegi fedezettel nagyobb értéket képviselne s igy biztosan ellenállana minden értékromboló támadásnak. Ortutay tervezetében igen élesen rámutat arra, hogy hamarosan kell intézkedni, mert rohamosan romlanak a viszonyok a pénzszűke mellett. Külföldről nem várhatunk segítséget s igy nincs módunkban az aranyfedezetű pénzrendszer mellett más megoldást találni. Külön kell elintézni belső bajainkat. Az új pénz, miután nem kerül külföldre, nincs semmi köze a jelenlegi pengőhöz, Ortutay és más tekintélyes közgazdászok szerint is nem infláció. Miután azonban ezzel mintegy 800 millió pengő kerülne a jelenlegi 350— 360 millió pengő helyett forgalomba, új élet, élénkebb forgalom, munka indulna meg az ár- Ortutay Gyula kormányfőtanácsos földpengő bevezetésével javasolja a gazdasági válság megoldását. A földpengő bevezetésével 4 százalékos kamatozásúvá lehatna átalakítani a jelzálogos terheket. Az egységes párt agrárblockja már foglalkozott az új javaslattal. adjon a szegényebbnek, a jobbmódú ember a nincstelennek. Nem könyöradományt. Becsületesen visszafizetendő javakat, munkát s mi hiszszük, hogy így találjuk meg az új politika szebb jövőbe vezető útját. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX