Mohácsi Hirlap, 1933 (23. évfolyam, 1-53. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1933. január 1. MOHÁCSI HÍRLAP Bell Miklós megállapította, miszerint: 1. A gazdasági életképessé­günk a kellő nemzeti forgótőke nélkül teljesen hiábavaló­ remény­­kedés. 2. Nem a termelésre, hanem az alkotásra kell ma a fősúlyt helyezni. 3. A legfontosabb pénzfede­zet, a bizalom. Ebben a három tételben van összefoglalva a magyar feltáma­dás és a magyar új élet. Miként a magán­vállalkozás kellő meny­nyiségű forgótőke nélkül boldo­gulni nem tud, ugyanúgy egy nemzet, amelyik ma külföldi és drága kamatozású pénzzel akar fennmaradni, az nevetségessé válik, mert csúfosan fog elpusz­tulni a népek között ma dúló vértelen háborúban. 1927-ben tértünk rá a pengőre, azóta nem szaporítottuk a papírpénz meny­­nyiségét, tehát a kocsi haladt, de a tengelyeket nem kentük meg, a tengelyeknek ennek kö­vetkeztében be kell gyulladniok. Ez természeti törvény, ezt arany­babonával nem lehet ellensú­lyozni. A múlt hibáin is hiába so­pánkodunk, ha már egyszer megtörténtek a baklövéseim, leg­alább most és a jövőben igye­kezzünk a csorbát kiköszörülni. A pengőértéktartás a nemzetre semmi gyakorlati értékkel nem bír, mert ez a törekvés sem na­gyobb alkotásokat nem tesz le­hetővé, sem pedig a jövőre nézve életkérdést jelentő több irányú termelés keresztülviteléhez nem segít bennünket. Egy helyben való toporgó pénzügyi politikát jelentene, ha a pengőtartásnál maradunk. Keynes ezt a pénz­ügyi politikát ahhoz hasonlítja, mint mikor az orvos ahelyett, hogy a náthás embert meggyó­gyítaná, azon töpreng, vájjon kívánatos e a tüsszentés meg­szüntetése. Az alkotó munkát ma kizáró­lag az államhatalomnak kell el­végezni, mert a magánvállalko­zás erre képtelen, de nincs is kedve, mert nincs vásárlóképes tömeg, amely a befektetéseket hasznossá tudná tenni. A mun­kanélküliséget le kell valahol vezetni, mert a helyzet napról­­napra rosszabb lesz. A levezető csatornát csak pénzzel lehet megoldani, olyan pénzzel, amely kizárólag a nemzet pénze és amelynek fedezete az ingatlan mellett, a nemzet bizalma. Bell Miklós elgondolásán kívül, ná­lunk is, máshol is igen sok terv merült fel a pénzfedezet elő­teremtésére, de ezek a tervek a gyakorlatban nem válnak be, mert kiindulási pontjuk nem reá­lis. Ne gondoljuk, hogy az arany, mint pénzfedezet oly könnyen beadja a derekát és meghal. Nem. Sőt hajlandó agóniájában most már «szellemet» is magának kölcsönözni és láthatatlan arany alakjában is rendelkezésre állani Ez a szellem-arany, «a nyomta­tott arany» még­pedig, hogy az arany rabszolgái ki ne menekül­hessenek a rabiga alól, termé­szetesen nemzetközi alapon. Joan Keynes közöl egy ilyen nyomtatott aranytervezetet, mely szerint a Nemzetközi Rendezési Bank felhatalmazást kapna a világ összes népeitől, hogy arany igazolványokat nyomasson, öt milliárd pengő értékben. A világ összes kormányai törvényt hoz­nának, hogy ezeket az arany igazolványokat, bonnokat min­denütt törvényes fizetési eszköz­nek kell arany helyett elfogadni. A bonnok az egyes nemzetek között olyan kulcs szerint osz­tatnának el, amelyet világgazda­sági súlyuk állapítana meg. A honnok után kamatot kellene fizetni. Heynes nézete szerint a meg­valósításhoz nincs egyébbre szük­ség, mint ahhoz, hogy a világ hatalmasságai egy reggel a meg­szokottnál valamivel rugalmasabb koponyával ébredjenek fel. Íme egy bizonyíték arra hogy az egész arany standard egy fikció és, hogy a pénz értékét a törvényhozás határozza meg, a­melynek nyomán jár a bizalom. Ez a terv fényessen igazolja Bell elgondolás­a helyességét és azon tételét, hogy a pénz legfontosabb fedezete: a bizalom. Mikor fog a magyar nemzet felébredni egy szép napon azzal a világos koponyával, hogy ne­künk, akiket Trianonban olyan gyalázatosan megcsúfoltak, jo­gunk van olyan módon segíte­ni magunk­, a­hogyan azt ez­­zel nyomorult helyzetünk paran­­csolólag megköveteli és mikor fog a mai, a nagy magyar múlt­hoz méltatlan nemzedék arra a tudatra ébredni, hogy az 1918 - ban elkövetett borzalmas mulasz­tásainkat mielőbb helyre kell hoz­nunk azzal, hogy időbenn jólétet teremtünk a nemzeti forgótőke rendszer bevezetése árán, mert ma csak vértelen háborúval tud­juk visszaszerezni azt, ami elve­szett. Nemzeti öncélúságunkat minden vonalon akkor fogjuk tudni megvalósítani, ha nemzeti forgótőke rendszerünk lesz, le­kerülünk az arany kíspadjáról, megszűnnek mindazok a lelki és testi szenvedések, amelyeket évek óta az arany babona miatt elszen­vedtünk. Ez azonban csak akkor következhetik el, ha az arany kényszerzubbonyát lerázandó, a nemzet ezen célból összefog! Kárász József: IGYUNK ZWACK-UNICUM gyomorerősitő likőrt. Mondom, nagyon unalmas volt ez a kis falu, minden szen­zációjával. Tegnap például Anna a legfiatalabb bérespár gyerme­két vitte keresztvíz alá s erre az alkalomra az apja eltekintett a sárga bricskától. A hintót en­gedélyezte. S a fekete lakk és bőr között világos lilába öltö­zött földbirtokos kisasszony ugyancsak jól festett. Kár, hogy csak a nagycserepesi parasztka­maszok bámulták nyálzó szájjal s a zsellérkomák büszkélkedtek vele és a csupacsipke pólyával, ami az Anna gombostüpénzéből könnyen kitellett. A vakáció vége felé, mikor Erzsi már maga is röstelte a sok ásítást, megjött az élet fordulata, tartalma­z az új ta­nító. Szó sincs róla: parthie-nak nem parthie, de unaloműző biz­tosan. Az öreg Thurscy már egészen belegörnyedt a sok passziánszba. Tudott vagy negy­venfélét, de ha az ember egész nap csak ezt csinálja s legföl­­egy félórára kikocsikázik a föl­dekre, hát a passziánszokat is meg lehet unni, hiszen van úgy, hogy a pipa is belekeseredik a szájába. Kártyapartnernek jó lesz az új tanító s Thurócynénak sem kell mindennap felmászni majd a létrán a tyúkok hálóhelyére. Csak átkiált az iskolába: — Jöj­jön csak tanító ur! — S a ta­nító ur rohan, engedelmes ud­variassággal leadogatja a kokin­­kínait, a kendermagost a fekete cigány tyúkokat s ha Thurócyné meggyőződött róla, melyiknek lesz holnap tojása, vissza is rakja őket a tanító ur. Dehogy tagadná meg ezt a csekély szí­vességet a gondnoksági elnök feleségétől . . . Ez­egszer az azonban mind­ketten csalódtak. Thurócy papa is, Thurócy mama is. Csak Erzsi volt megelégedve a jövevénnyel. Műértő szemmel nézte végig a tanítót, mikor az első alkalom­mal tiszteletét tette. Valahogyan egészen kifogástalan volt ez a fiatalember. Zongorázik. Többet annál, mint amit egy kántornak tudnia kell. Táncol. Minden új táncot tud, még aj Bigint is. Ez már teszi ! Ahogy a cigaret­tát meggyújtja, egészen kifogás­talan pózzal s meghajlása, kéz­fogó gesztusa,­­ mintha egy tanítói mundérba bujtatott her­ceg volna. Hátha az is. Nem lehet azt tudni. S a neve is ki­fogástalan: Thallócy Jenő, így, té­há­val és ipszilonnal a végén. (Folyt. köv.) Január 6 -án missziós táncestély a Körben­ tabletták , csak az eredeti cso­magolásban a Bayer­­kereszttel valódiak. Mindenféle pótszer f­uta- Karácsonyi Mansz tea-délután. A régi pénzbő és gondtalan világban született jókedv és meg­hitt családiasság jegyében tartotta a Mansz Karácsony másodnapján idei első tea-délutánját. A króni­kás, ennyi jókedv, ennyi mosoly és kacagás láttán, csakugyan a rég letűnt gondtalan világban érezhette magát és ha nem volna köztudomású az az örvendetes tény, hogy a mohácsi Mansz, az ő kedves közönségétől csak fillé­res áldozatot kérve, varázsolja elő, a valóban családias meleg­séggel telehintett tea­délutánjait, hát joggal hihetné és hihetnénk valamennyien, hogy aranyeső hullott a közönség ölébe. A ke­délyt s ezzel a tea­délután er­kölcsi sikerének titkát, csiráját a szinte teljes számmal megje­lent „aranyifjuság“ már koránál fogva is magában hordta. A szebbnél szebb lányok, fiatal asz­­szonyok, csinosabbnál-csinosabb fiuk, fiatal férjek, egymásra talált kedves bájos serege pillanatok alatt olyan tónust teremtett, olyan tónust diktált a közönség között, amelyben csak gyö­nyörködni és a gyönyörködést csak fokozni lehetett. Élet, re­mény, bizakodás, hit lüktetett ebben a tónusban s nem hisz­­szük, hogy el ne felejtette bárki is — ha csak arra a pár órára is a hétköznapi súlyos gondokat. A táncoló párok tüzes csárdásai és ritmikus, modern andalgásai tet­ték élvezetessé, változatossá a parkett képét, szempihentetőül pedig a közismert kitűnő Szajkó (Csikó) prímás sírta el hegedűjén a régi és új magyar nótákat. Az ügyes, leleményes ifjúság saj­át szórakozásán kívül, mások szórakoztatásáról sem feledkezett meg és — bár kimondott műsort nem állított össze — egymást érték az önmaguktól produkált ötletes jelenetek és pedig olyan frappáns sikerrel, hogy hosszú próbák és tervszerű betanítások után is büszkék lehettek volna rá. így, egy rövid táncszünetben, egyszeresek Rubint Magdát láttuk a színpadon, aki egy hatásos monológgal lepte meg a közön­séget. Kapott is akkora tapsot érte,j ahogy csak úgy zengett,bele a terem. De alighogy megpihentünk a tapsolástól, már­is újabb meglepetésben volt részünk : Pa­taki József, Dettkó Károly ez két tökéletes előadó és Szekér Fe­renc kacagtatták meg a közönsé­get szenzációs ötleteikkel, mó­káikkal két ízben is. A műked­velőgárda versenyre kelt egymás­sal — mondogatták a közönség köréből — mert a kacagás még ott ült a közönség ajkán. Dettkó és Pataki nevétől még hangos volt a terem, amikor újból vilá­gosság gyűlt a rivaldán és a sok műkedvelő sikert látott szín­padon a temperamentumos Rá­­nics Annuska, Marton Kató, Egri Károly, Dettkó Nándor, Nagy Vilmos és Knittl Ferenc kö­tötték le a figyelmet a helyzet­komikumokban bővelkedő, iga­zán dicséretes produkciókkal, mely után Mihajlovics Mihály gitárkísérete mellett a sokoldalú Führer Ferenc gyönyörű dalok­kal öregbítette sok év óta ismert és élvezett sikereit. A márkás, híres Mansz, íme ennyi szórakozást nyújt fiatalnak, öregnek egyaránt. Senki sem bánta meg, aki jelen volt és mindenki megifjodott lélekkel tá­vozik majd az újév délutánján tervezett tea-délutánról is, mert a lelkes Mansz asszonyok újévi napján is rendeznek egyet. 3 Január 6.-án missziós táncestély a Körben.

Next