Mohácsi Hirlap, 1933 (23. évfolyam, 1-53. szám)
1933-01-01 / 1. szám
1933. január 1. MOHÁCSI HÍRLAP Bell Miklós megállapította, miszerint: 1. A gazdasági életképességünk a kellő nemzeti forgótőke nélkül teljesen hiábavaló reménykedés. 2. Nem a termelésre, hanem az alkotásra kell ma a fősúlyt helyezni. 3. A legfontosabb pénzfedezet, a bizalom. Ebben a három tételben van összefoglalva a magyar feltámadás és a magyar új élet. Miként a magánvállalkozás kellő menynyiségű forgótőke nélkül boldogulni nem tud, ugyanúgy egy nemzet, amelyik ma külföldi és drága kamatozású pénzzel akar fennmaradni, az nevetségessé válik, mert csúfosan fog elpusztulni a népek között ma dúló vértelen háborúban. 1927-ben tértünk rá a pengőre, azóta nem szaporítottuk a papírpénz menynyiségét, tehát a kocsi haladt, de a tengelyeket nem kentük meg, a tengelyeknek ennek következtében be kell gyulladniok. Ez természeti törvény, ezt aranybabonával nem lehet ellensúlyozni. A múlt hibáin is hiába sopánkodunk, ha már egyszer megtörténtek a baklövéseim, legalább most és a jövőben igyekezzünk a csorbát kiköszörülni. A pengőértéktartás a nemzetre semmi gyakorlati értékkel nem bír, mert ez a törekvés sem nagyobb alkotásokat nem tesz lehetővé, sem pedig a jövőre nézve életkérdést jelentő több irányú termelés keresztülviteléhez nem segít bennünket. Egy helyben való toporgó pénzügyi politikát jelentene, ha a pengőtartásnál maradunk. Keynes ezt a pénzügyi politikát ahhoz hasonlítja, mint mikor az orvos ahelyett, hogy a náthás embert meggyógyítaná, azon töpreng, vájjon kívánatos e a tüsszentés megszüntetése. Az alkotó munkát ma kizárólag az államhatalomnak kell elvégezni, mert a magánvállalkozás erre képtelen, de nincs is kedve, mert nincs vásárlóképes tömeg, amely a befektetéseket hasznossá tudná tenni. A munkanélküliséget le kell valahol vezetni, mert a helyzet naprólnapra rosszabb lesz. A levezető csatornát csak pénzzel lehet megoldani, olyan pénzzel, amely kizárólag a nemzet pénze és amelynek fedezete az ingatlan mellett, a nemzet bizalma. Bell Miklós elgondolásán kívül, nálunk is, máshol is igen sok terv merült fel a pénzfedezet előteremtésére, de ezek a tervek a gyakorlatban nem válnak be, mert kiindulási pontjuk nem reális. Ne gondoljuk, hogy az arany, mint pénzfedezet oly könnyen beadja a derekát és meghal. Nem. Sőt hajlandó agóniájában most már «szellemet» is magának kölcsönözni és láthatatlan arany alakjában is rendelkezésre állani Ez a szellem-arany, «a nyomtatott arany» mégpedig, hogy az arany rabszolgái ki ne menekülhessenek a rabiga alól, természetesen nemzetközi alapon. Joan Keynes közöl egy ilyen nyomtatott aranytervezetet, mely szerint a Nemzetközi Rendezési Bank felhatalmazást kapna a világ összes népeitől, hogy arany igazolványokat nyomasson, öt milliárd pengő értékben. A világ összes kormányai törvényt hoznának, hogy ezeket az arany igazolványokat, bonnokat mindenütt törvényes fizetési eszköznek kell arany helyett elfogadni. A bonnok az egyes nemzetek között olyan kulcs szerint osztatnának el, amelyet világgazdasági súlyuk állapítana meg. A honnok után kamatot kellene fizetni. Heynes nézete szerint a megvalósításhoz nincs egyébbre szükség, mint ahhoz, hogy a világ hatalmasságai egy reggel a megszokottnál valamivel rugalmasabb koponyával ébredjenek fel. Íme egy bizonyíték arra hogy az egész arany standard egy fikció és, hogy a pénz értékét a törvényhozás határozza meg, amelynek nyomán jár a bizalom. Ez a terv fényessen igazolja Bell elgondolása helyességét és azon tételét, hogy a pénz legfontosabb fedezete: a bizalom. Mikor fog a magyar nemzet felébredni egy szép napon azzal a világos koponyával, hogy nekünk, akiket Trianonban olyan gyalázatosan megcsúfoltak, jogunk van olyan módon segíteni magunk, ahogyan azt ezzel nyomorult helyzetünk parancsolólag megköveteli és mikor fog a mai, a nagy magyar múlthoz méltatlan nemzedék arra a tudatra ébredni, hogy az 1918 - ban elkövetett borzalmas mulasztásainkat mielőbb helyre kell hoznunk azzal, hogy időbenn jólétet teremtünk a nemzeti forgótőke rendszer bevezetése árán, mert ma csak vértelen háborúval tudjuk visszaszerezni azt, ami elveszett. Nemzeti öncélúságunkat minden vonalon akkor fogjuk tudni megvalósítani, ha nemzeti forgótőke rendszerünk lesz, lekerülünk az arany kíspadjáról, megszűnnek mindazok a lelki és testi szenvedések, amelyeket évek óta az arany babona miatt elszenvedtünk. Ez azonban csak akkor következhetik el, ha az arany kényszerzubbonyát lerázandó, a nemzet ezen célból összefog! Kárász József: IGYUNK ZWACK-UNICUM gyomorerősitő likőrt. Mondom, nagyon unalmas volt ez a kis falu, minden szenzációjával. Tegnap például Anna a legfiatalabb bérespár gyermekét vitte keresztvíz alá s erre az alkalomra az apja eltekintett a sárga bricskától. A hintót engedélyezte. S a fekete lakk és bőr között világos lilába öltözött földbirtokos kisasszony ugyancsak jól festett. Kár, hogy csak a nagycserepesi parasztkamaszok bámulták nyálzó szájjal s a zsellérkomák büszkélkedtek vele és a csupacsipke pólyával, ami az Anna gombostüpénzéből könnyen kitellett. A vakáció vége felé, mikor Erzsi már maga is röstelte a sok ásítást, megjött az élet fordulata, tartalmaz az új tanító. Szó sincs róla: parthie-nak nem parthie, de unaloműző biztosan. Az öreg Thurscy már egészen belegörnyedt a sok passziánszba. Tudott vagy negyvenfélét, de ha az ember egész nap csak ezt csinálja s legfölegy félórára kikocsikázik a földekre, hát a passziánszokat is meg lehet unni, hiszen van úgy, hogy a pipa is belekeseredik a szájába. Kártyapartnernek jó lesz az új tanító s Thurócynénak sem kell mindennap felmászni majd a létrán a tyúkok hálóhelyére. Csak átkiált az iskolába: — Jöjjön csak tanító ur! — S a tanító ur rohan, engedelmes udvariassággal leadogatja a kokinkínait, a kendermagost a fekete cigány tyúkokat s ha Thurócyné meggyőződött róla, melyiknek lesz holnap tojása, vissza is rakja őket a tanító ur. Dehogy tagadná meg ezt a csekély szívességet a gondnoksági elnök feleségétől . . . Ezegszer az azonban mindketten csalódtak. Thurócy papa is, Thurócy mama is. Csak Erzsi volt megelégedve a jövevénnyel. Műértő szemmel nézte végig a tanítót, mikor az első alkalommal tiszteletét tette. Valahogyan egészen kifogástalan volt ez a fiatalember. Zongorázik. Többet annál, mint amit egy kántornak tudnia kell. Táncol. Minden új táncot tud, még aj Bigint is. Ez már teszi ! Ahogy a cigarettát meggyújtja, egészen kifogástalan pózzal s meghajlása, kézfogó gesztusa, mintha egy tanítói mundérba bujtatott herceg volna. Hátha az is. Nem lehet azt tudni. S a neve is kifogástalan: Thallócy Jenő, így, téhával és ipszilonnal a végén. (Folyt. köv.) Január 6 -án missziós táncestély a Körben tabletták , csak az eredeti csomagolásban a Bayerkereszttel valódiak. Mindenféle pótszer futa- Karácsonyi Mansz tea-délután. A régi pénzbő és gondtalan világban született jókedv és meghitt családiasság jegyében tartotta a Mansz Karácsony másodnapján idei első tea-délutánját. A krónikás, ennyi jókedv, ennyi mosoly és kacagás láttán, csakugyan a rég letűnt gondtalan világban érezhette magát és ha nem volna köztudomású az az örvendetes tény, hogy a mohácsi Mansz, az ő kedves közönségétől csak filléres áldozatot kérve, varázsolja elő, a valóban családias melegséggel telehintett teadélutánjait, hát joggal hihetné és hihetnénk valamennyien, hogy aranyeső hullott a közönség ölébe. A kedélyt s ezzel a teadélután erkölcsi sikerének titkát, csiráját a szinte teljes számmal megjelent „aranyifjuság“ már koránál fogva is magában hordta. A szebbnél szebb lányok, fiatal aszszonyok, csinosabbnál-csinosabb fiuk, fiatal férjek, egymásra talált kedves bájos serege pillanatok alatt olyan tónust teremtett, olyan tónust diktált a közönség között, amelyben csak gyönyörködni és a gyönyörködést csak fokozni lehetett. Élet, remény, bizakodás, hit lüktetett ebben a tónusban s nem hiszszük, hogy el ne felejtette bárki is — ha csak arra a pár órára is a hétköznapi súlyos gondokat. A táncoló párok tüzes csárdásai és ritmikus, modern andalgásai tették élvezetessé, változatossá a parkett képét, szempihentetőül pedig a közismert kitűnő Szajkó (Csikó) prímás sírta el hegedűjén a régi és új magyar nótákat. Az ügyes, leleményes ifjúság saját szórakozásán kívül, mások szórakoztatásáról sem feledkezett meg és — bár kimondott műsort nem állított össze — egymást érték az önmaguktól produkált ötletes jelenetek és pedig olyan frappáns sikerrel, hogy hosszú próbák és tervszerű betanítások után is büszkék lehettek volna rá. így, egy rövid táncszünetben, egyszeresek Rubint Magdát láttuk a színpadon, aki egy hatásos monológgal lepte meg a közönséget. Kapott is akkora tapsot érte,j ahogy csak úgy zengett,bele a terem. De alighogy megpihentünk a tapsolástól, máris újabb meglepetésben volt részünk : Pataki József, Dettkó Károly ez két tökéletes előadó és Szekér Ferenc kacagtatták meg a közönséget szenzációs ötleteikkel, mókáikkal két ízben is. A műkedvelőgárda versenyre kelt egymással — mondogatták a közönség köréből — mert a kacagás még ott ült a közönség ajkán. Dettkó és Pataki nevétől még hangos volt a terem, amikor újból világosság gyűlt a rivaldán és a sok műkedvelő sikert látott színpadon a temperamentumos Ránics Annuska, Marton Kató, Egri Károly, Dettkó Nándor, Nagy Vilmos és Knittl Ferenc kötötték le a figyelmet a helyzetkomikumokban bővelkedő, igazán dicséretes produkciókkal, mely után Mihajlovics Mihály gitárkísérete mellett a sokoldalú Führer Ferenc gyönyörű dalokkal öregbítette sok év óta ismert és élvezett sikereit. A márkás, híres Mansz, íme ennyi szórakozást nyújt fiatalnak, öregnek egyaránt. Senki sem bánta meg, aki jelen volt és mindenki megifjodott lélekkel távozik majd az újév délutánján tervezett tea-délutánról is, mert a lelkes Mansz asszonyok újévi napján is rendeznek egyet. 3 Január 6.-án missziós táncestély a Körben.