Mohácsi Hirlap, 1937 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

1937. január 3. MOHÁCSI HÍRLAP zetre vonatkozó határozmányait és rendelkezik e feltétlen szüksé­ges közgazdasági alapismeretek­kel Ugyancsak ki kell terjednie a vizsgálatnak vonatkozó adóügyi és munkásbiztosítási rendelkezé­sekre, valamint annak megállapí­­tására is, hogy a vizsgázó tudja-e az iparban szokásos üzleti irato­kat, feljegyzéseket és könyveket kiállítani, illetve vezetni. A mes­tervizsgálat eredményét a bizott­ság elnöke a vizsgálat befejezése után élőszóval hirdeti ki a vizs­gázó előtt. A vizsgáló bizottság határozata ellen felebbezésnek, vagy panasznak nincs helye. A vizsgálat eredménytelensége ese­tében azt is meg kell állapítani, és ki kell hirdetni, hogy a vizs­gázó milyen tartamú szakbavágó gyakorlat után jelentkezhetik új­ból a vizsgálat letételére. Ameny­­nyiben a vizsgálatnak csak egy részét kell megismételni, úgy a visszavetés három hónapra, ha pedig az egész vizsgálat megis­­métlendő, úgy egy esztendőre terjed ki. A sikerrel kiállott mes­tervizsgáról kiállított „Mester­levél* az ipartestületnél vehető át. Ha sikertelen vizsgálat után a vizsgálat megismétlése is siker­telen maradna és egy harmadik ismétlés sem járna eredménnyel, úgy az egész mestervizsgálat is­métlésére, a mestervizsgálat le­tételére az illetékes minisztertől kell engedélyt kérni. Végül az ipartestület vezető­sége válaszol a Mohácsi Hírlap december 2­-iki számában meg­jelent közleményre, mely szerint nagyon sokan érdeklődnek, hogy Mohácson a mestervizsgáló bi­zottságba a kisebb szakaiak mért­­ nincsenek képviselve. A kereske­delemügyi miniszternek 1923 évi 78000. sz. rendelet 54. § ban fog­laltak szerint a kereskedelmi és­­ iparkamara székhelyén minden­­ képesítéshez kötött iparra mester-­­ vizsgáló bizottságot kell alakítani,­­ az építőipar és drogéria ipar ki-­­ vételével. A kamara székhelyén­­ kívül fennálló ipartestületek mű-­­­ködése területén csak oly ipar-­­ ágakban alakítható mestervizsgáló­­ bizottság, melyet legalább 20­­ iparos gyakorol. Esemény lesz e Front­­harcosok teaestélye. Az Országos Frontharcos Szö­vetség mohácsi főcsoportja ja­nuár hó 10 én a Katolikus Le­­gényegylet összes helyiségeiben teae­stélyt rendez, merre az egész város közönségét meghívja A teaestélyen kabarészerű elő­adás lesz, amely délután 5 óra­kor veszi kezdetét. A háziasszonyi teendőket dr. Margitay Lajosné díszelnöknő vezetésével lelkes hölgygárda vál­lalta, míg a les,felszolgálást az elmúlt évben is annyit szorgos­kodó lányok. A teaestélyen előadandó m­ű­­sor a következő: 1. Nyitány. A volt 52 ik gya­logezred in­dulója. Zongorán elő­adja Adler M. 2. Hiszekegy. Énskii a II. La­jos dalkör. Ennek keretében az intézíb­zottság tisztelgése. 3. István vitéz. Költemény. Sza­valja Aradi­t. 4. Népdalegyveleg. Előadja a II. Lajos dalkör. 5. Frontharcos jubileum Szin darab 1 felvonásban. Előadja a Mohácsi kát. bokréta régi mohá­csi dalokkal és táncokkal. 6. Irredenta dalok. Előadja a II. Lajos Dalkör.­ 7. Régi magyar táncok. Elő­adja a bokréta. 8. Bakanóták. Előadja Adler Sándor. Az est keretében a főcsoport eredeti bakagulyást is felszolgál és külön székelygulyás és éjfél után bableves lesz. A teajegy személyenként 60 fillér, amely a belépésre és a műsor meghallgatására is jogosít. A műsoron levő színdarab Mohácson játszódik le s egyene­sen a szereplők részére lett írva. A frontharcos szövetség kéri mindazokat, akik a teadélutánra bort ajánlanak fel, hogy 6 tól 8-ig a szövetség székházába küld­jék, akik pedig süteményt és szendvicset, azok január 10-én délután 2 óráig küldjék oda. X XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX A szociális problémák és a lakáskultúra. Hogyan élnek gazdáink? Lakásproblémák amelyeket könnyen lehet orvosolni. Dr. Kemenes László orvos, v. egyetemi tanársegéd, érdekes ta­nulmányt juttatott el lapunkhoz, amelyben az egészséges házról és udvarról ír. A kérdés olyan, — mint dr. Kemenes írja — amelyet a nemrégiben felvetett a szociá­lis problémák közé kellene so­rolni, itt ugyan a szociális gon­doskodás nem anyagi, hanem inkább kulturális kérdés, de olyan, amely nagyobb tömegek érdekkörébe tartozik. A mi gazdáink ugyanis, né­hányat kivéve, igen egészségte­len körülmények között élnek. Ezek között vannak olyanok, amelyeken minden nagyobb anyagi áldozat­­nélkül lehene segíteni, inkább propaganda kér­dése az egész. Meg kell értetni a nehéz munkát végző gazdák­kal, hogy az egészséges otthon, mennyire fontos az egészség fenntartásához. A tanulmányt­ — ahogyan he­lyünk adódik — részletekben közüljük, elsőnek most azt a részt, amely leírja, hogy élnek gazdáink nagyrészben. Erre nézve dr. Kemenes a következőket írja: A falusi házak legnagyobb része a telek hossztengelyére­­ van építve.­­ Beosztásuk a következő: Az­­ ucca felöli részén van a legtöbb­ször két ablakos első szoba, a­­ „tiszta szoba.“ utána következik a konyha és ebből nyílik a ki­sebb, egy ablakos, udvari szoba, a lakószoba, meg rendesen konyha is a gyakorlatban. Az első szoba nem ritkán padlós, a hátulsó, a lakószoba, kisebb, sötétebb és rendesen földes. Az első szobát kereszte­sőn, kézfogon, esküvőn és a fel­­ravatalozáskor használják, míg a hátsó szobában születnek, élnek és meghalnak a gazda emberek. A falusi építkezési módban van némi haadás a musthoz ké­pest, de abban a módban, aho­gyan a lakást használják nincsen semmi változás ! Ebben nincsen különbség a szegény napszámos és a jómódú gazda között, mert tulajdonképen egy szobában la­kik mindegyik. A napszámos azért, mert nincsen több szobája, a módosabb pedig azért, mert így lakott az apja, a nagyapja, tehát ő sem lakhatik másként. Nemcsak a testi épség­nek, hanem, mint családi tűzhely, a lélek egészségé­nek is megóvója és ne­velője kell, hogy legyen a lakás. Nem lehet azonban az ott, ahol, ha mégoly módos is a gazda, ha még annyian is van­nak a családtagok, egyetlen szo­bában élnek, főznek, szaporod­nak és halnak meg Legyen ott ragályos betegség, tüdőgyulladá­sos csecsemő, haldokló, vagy nászéjszakás fi­atatok, még csak eszükbe sem jut, hogy a másik szobát, az elsőt igénybe vegyék. Az orvos biztatására kiderül hogy ott nincs is kályha. Mert, amint mondják, a meleg árt a bútoroknak, a cifra ruháknak — végeredményben azonban a ta­karékossági szempont az ok. A földes hátsó szoba tisztántartása pedig nagyon hiányos. Teljesen a strucc­politika érvényesül ott. A köpetet, a baromfitól, háziállat­tól származó piszkot szétkenik a csizmával, behintik homokkal, hamuval s akkor láthatatlan té­vén, nem is létezik az a benn­lakókra. Por, sár s miegyébb nem látszik meg a fekete földön igy a seprés is felesleges. A falakat évenkint bemeszelik! Az ágynemű tarka, az nem pisz­kolódik látszatra hónapokig sem! A szoba levegőjének tisztátalan­sága pedig felülmúl néha min­den képzeletet ! Telített az szén dioxyddal, füsttel, vízgőzzel, kom­ló pogácsa savanykás emelgés szagával, és minden mással, ami élőlényekre csak káros lehet. S a lakók szaglóérzéke lázadozás nélkül viseli el ezt a levegőt, míg tüdejüknek alkalmazkodni kell az oxygénszegény táplálék­hoz. Szellőztetés tu­ajdonképen nem történik. Az ablakok sok­szor kinyithatatlanok és az ajtót is, ha kizárják néhány percre, legfeljebb a konyhából jön be kevés tisztább levegő, ami azon­ban nyomtalanul tűnik el a szoba sűrű gázkeverékében. A nedves szobaföld, a régi piszkos bútorok, falak és az ágynemű át meg át vannak itatva attól a »levegőtől« s ontják magukból a bűzt akkor is, ha az emberi kipárolgás szünetei Ez a gázkeverék az,­­­mely satnyává teszi a csecsemőt, ami beteggé teszi az egészségest és illuzóriussá tesz minden egészségügyi rendszabályt és gyógykezelést. Ez a gázkeverék az, mely győzelmes harcot viv a falusi rétek és szántók drága virágillatos levegőjével ez az, mely sorvaszt és gyilkol egy jobbra hivatott népet, amely népnek sorsa egy országnak sorsa. Ennek a népnek jövője prob­lémája a szellőztetés! Az egy lakószoba rendszer nagy szerepet játszik a fertőző­­betegségek, főként a tuberkulózis terjesztésében A hátsó szobában összezsúfolt család télen nyáron kettesével, hármasával alszik egy ágyban. Itt főznek embernek, állatnak egyaránt, úgyhogy télen a falak csepegnek a párától. A serdülő fiúk alvóhelye az istálló, — és talán az is egyik oka an­nak, hogy a férfiak között arány­lag kevesebb a tuberkulózis, — mert elég korán kikerülnek a zsúfolt lakásból, a lakásból, melynek sötét zugában ott ül a végzet a nagyszülő. Aki „makk­­egészséges“ csak éppen tíz-húsz éve minden tavasszal és ősszel köp egy kis vért, állandóan kö­­hécsel és szórja a halált okozó bacillusokat a gyermekekre és unokákra. El is temeti, meg is siratja őket. Előttünk áll a tuberkulózis első oka és az­ok mögött a falu telke, mely görcsösen ragaszko­dik a hagyományokhoz, mely mindent csak az olcsóság és anyagi célszerűség szempontjá­ból néz, mert mindenkit csak egy cél vezet, hogyan lehetne ahhoz az öt-tíz húsz hold föld­höz még egyet szerezni. Ebből a sötétségből a kive­zető út a népjólét emelésének, az egészségvédelem országos megszervezésének útja hosszú és rögös lesz. Az bizonyos, hogy az a munkás, akinek csak egy szobája van nem lakhatik kettő­ben családjával,­­ de egyben lakik az is, akinek több szobára telik ! Ezen az egészségügyi propaganda, a népnevelés, a la­kás és életmód hygiénéjének ok­tatása, a családvédelem megszer­vezése tud majd idővel segíteni. Ezekben az akciókban a nép ve­zetőinek önzetlenül és fáradha­tatlanul részt kell venniök, hogy világosság legyen végre a falusi házban és lakóiban egyaránt. 3 Új rendszer az adókezelésben a városnál. A városi adóhivatal új elgon­dolás alapján a várost három részre osztotta szét, az adókeze­­lés szempontjából. Az első részbe tartozik a főutcáktól északra eső városrész, maguk az utcák azon­ban a második részbe esnek a város déli részeivel együtt. A harmadik rész a sziget, szőlő­hegy és a város egyéb kültelki, lakói. Az új beosztásnak az a célja, hogy kisebb egységekbe osztva igy a város területét, egy-egy egység tisztviselői igy nagyobb gonddal tudnak foglalkozni az ügyekkel. Munka közben úgy­szólván mindenkit megismernek s igy megvan a mód arra, hogy

Next