Mohácsi Hirlap, 1938 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-02 / 1. szám
2 Tól van szó, hogy a MÁVAUT Szeged — Baja —Mohács — Pécs — Nagykanizsa vonalat köti össze autóbusszal amely útnak kb. közepén lévén Mohács úgy az átkelési dijakból, mint az átmenő forgalomból is fiasznot húzhatna. Az új járat megbeszélései már igen előrehaladott állapotban vannak. Az eddigi tervek szerint a jelenlegi Mohács — Pécsi autóbuszjárat megmaradna s ezó két város igényeinek megfelelő menetrend szerint járna. Ugyanakkor a Szeged—Nagykanizsa MÁVAUT autóbusz az általános forgalmat venné alapul. Mohács ezzel nagyvonalú átmenő forgalomba kerülne s ebből a szempontból is támogatnunk kell az uj hid építését, természetesen szem előtt tartva az érdekeltségi arányt is. A közeljövőben megindulnak a tárgyalások s ezeken dől el majd a hid további ügyeinek a filléres gyors kiinduló vagy csatlakozó állomásáig való utat rendes vonaton kell megtenniök. 4. Akik nem vonaton (hajón), hanem gépkocsin, kerékpáron, vagy gyalogosan utaznak Budapestre, a főünnepségek színhelyére csak tagsági jegy megváltása ellenében léphetnek be. Ennek az ára 1 pengő és általában csak állóhelyet biztosít a tulajdonosának. A mérsékelt áru ülőhelyjegyeket az utazási igazolvány, vagy a tagsági jegy felmutatása ellenében lehet majd megváltani. 5. A kongresszuson való részvételnek és a kongresszusi különvonatok igénybevételének egyik feltétele a kongresszusi jelvény viselése. A rendezőség különös súlyt helyez a katolikus öntudatnak és együvétartozásnak erre a szimbólumára, márcsak azért is, mert az utóbbi idők nagy kongresszusain a világ minden tájáról egybesereglett katolikusok nem utolsósorban a jelvényt viselők számából ítélték meg a rendező ország népének buzgóságát. Akinek már van jelvénye, annak az utazási igazolvány váltásakor természetesen nem kell újabb jelvény váltania Mit kell tudnánk az Eucharisztikus Világkongresszusra való felutazásról ? A kettős magyar szentévnek 1938. évi május hó 25—30 . között Budapesten lejátszó főünnepségeire való felutazással kapcsolatban az előkészítő bizottság a következőkre hívja fel az érdeklődő közönség figyelmét : 1. A rendes, menetrendszerű vonatokon kívül a kereskedelmügyi miniszter engedélye alapján az ország különböző részeiből filléres különvontok is indulnak, amelyeket azok vehetnek igénybe, akik az ünnepségeknek vagy csak az első (V. 25—27 ) vagy csak a második (V. 28—30.) időszakban óhajtanak Budapesten időzni. 2. 1938 évi május hó 20 tól augusztus hó 25 ig való érvényességgel a kettős szentévben külön utazási igazolvány kerül az IBUSZ útján forgalomba. Ez az igazolvány a) a rendes, menetrendszerű vonatokon 50%-os, b) a filléres különvonatokon 75°/% os menetdíj kedvezményre, c) a kongresszus főünnepségeinek színterére való belépésre és d) Budapest, Esztergomb és Székesfehérvár látnivalóinak (múzeumok, kiállítások stb.) kedvezményes megtekintésére jogosít Az igazolvány ára Budapestről számított 100 km-es körzeten belül 1.50 P, azontúl 2.50 P. J Fenntieken kívül ezzel az igazolvánnyal a MFTR és DGT hajókon a kongresszus és Szent István hetében 50% os, a MÁVAUT — autóbuszokon május hó 20 — szeptember hó 1-ig Budapest Wien között 35%-os, az ország többi MÁVAUT vonalain pedig 12—50%-os menetdij kedvezményt lehet elérni. 3. Aki a kongresszus egész tartama alatt Budapesten akar maradni, az csak a menetrendszerű vonatokat veheti igénybe, amelyekre a 75 %-os kedvezmény nem vonatkozik s igy csak ~50 01g-os menetdijkedvezményt kaphat. Ugyancsak 50 %-os kedvezményt kapnak azok, akikkapták a következő levelet : Mélyen Tisztelt Szerkesztő Úri Mint egyik érdekelt szülő örömmel és jól eső érzéssel olvastató b. lapjának legutolsó számában az elemi iskolai tanítás rendjének megreformálása érdekében írt bátor hangú megnyilatkozását, amelyet az érdekelt szülők mind nagy érdeklődéssel és meleg rokonszenvvel olvastak. Úgy érzem ezen korszerű követelmény mielőbbi megvalósítása érdekében érdemes néhány gondolattal egészséges közvélemény kialakítását elősegíteni, miáltal az illetékes tényezők elhatározása is könnyebb és lendületesebb lesz. Ha ezen kérdést közelebbről megfigyeljük, akkor azt lássuk, hogy az egyhuzamban való tanítás rendje nemcsak a tanuló ifjúság személyes érdekeit szolgálja, hanem eminens pedagógiai előnyt is jelent és ezen felül még a hitközség anyagi érdekeit is előnyösen befolyásolja. A mai tanítási rend ellen mutatkozó hibákat a korábbi cikk már egybefoglalta, de találunk még néhány olyan érvet, amely bizony alapos megfontolást igényel, mert ezek is csak azt mutatják, hogy a mai elavult és kezdetleges falusi állapotokat feltételező tanítási rendet a legsürgősebben revideálni kell. Így elsősorban fel kell említeni, hogy a tisztviselő és kereskedő családoknál a gyermek a köteles délutáni oktatás miatt sohasem találkozik családjával délben az asztalnál, tehát nincsen alkalma az iskolában szerzett benyomásait, esetleg felvetődött problémáit szüleivel megbeszélni, tehát kénytelen iskolatársaival ezeket letárgyalni, amely állapot viszont gyakran ferde helyzeteket teremt. Azt is olvastuk az elmúlt héten, hogy a gyermekeknek nincsen idejük saját szórakozásukra, de mit csináljon olyan gyermek, aki történetesen még zeneórára, vagy nyelvórára is jár? Mikor teljesítse ezen kötelezettségét, mikor pihenjen, mikor ebédeljen és mikor készüljön a délutáni órákra. Ha pedig leánygyermekről van szó, akkor kézimunkáit mikor készítse el ? Továbbá nem gondoltak még arra az illetékesek, hogy a megosztott tanítás mellett azok a rosszul táplált és rosszul öltöztetett kicsinyek a zimankos téli időben, ősszel és kora tavasszal a feneketlen sárban naponta négyszer kénytelenek az iskoláig vezető utat végig szenvedni, amelynek a vége legtöbbször egy kínos betegség. De nézzük meg az érem másik oldalát is, hogyan festene az új rend a tanítás és pedagógiai szempontból, mert a minden újítástól félők reszketve hangoztatják, hogy nem lesz elég idő akkor a tanításhoz, vagy a szegény gyerekeket mindennap déli 1 óráig kell az iskolában tartani Ha ezen korszerű és minden más kultúrközpontban bevezetett és eddig kiválóan bevált tanítási rendet végre nálunk is bevezetnék, akkor számolni kell azzal, hogy a csütörtöki napon is rendes tanítás folyna, miáltal a délutánokon elvesztett 10 órából, 4 et már tartalmasan fel lehet használni. A még beosztatlanul maradó 6 órát pedig el kell osztani a 6 tanítási napon és igy észrevétlenül megkapom a szükséges óraszámot és igyó tanítás rendje akadálytalanul biztosítva van, anélkül, hogy a gyermeket — legalább is a IV. osztályig bezáróag — déli 1 óráig kellene visszatartani. Ezzel el lehetne érni, hogy a gyermek nyugodtan étkezhetne szüleivel, utána a játékra is fordíthatna egy kis időt, nyugodtan készülne a másnapi tananyagra, sőt esetleges különóráit is kényelmesen látogathatná. Egyéb oktatási szempontból is alkalmas az egyhuzamba való tanítás, mert az őszi és tavaszi idényben előírt kirándulások és séták szintén a délutáni időben végezhetők el, ami által nem kell megrövidíteni az elméleti oktatás idejét. Ezen kérdés gyakorlati megoldásával pedig szervesen összefügg egy másik pedagógiai kérdés alkalmasabb megoldása is. Nevezetesen az egyhuzamban való oktatással felszabadulnának teljesen a termek a délutáni órákban és így a tanoncoktatás sokkal alkalmasabb időben volna megtartható. Ebben az esetben már délután 2 órakor kezdődhetne a tanonciskola. Mennyivel könnyebb volna tanítóra és tanoncra egyaránt, ha pihent fizikummal indulhatna meg a tanítás és annak legutolsó órája már 5 órakor végett érne. Mennyivel alkalmasabb volna ezen rend a munkaadókra nézve is, mert a tanonc estére — amikor nagyobb az üzleti forgalom,, vagy amikor eljön a műhely takarítás ideje — ismét visszatérhet munkahelyére és segítségére lehetne gazdáinak. Mert reérdezi milyen fáradságos a tanítás pl. este 6 tól 7 ig, amikor a tanító, vagy tanár testileg, lelkileg ki van fáradva ? Hogyan tud figyelni ilyenkor az a tanonc, akinek minden gondolata a vacsorán van, nem pedig az előadáson. Végül pedig a kérdés racionális voltát gazdasági téren is indokolva látom, mert tudomásom szerint nincs mindennap tanoncoktatás, tehát a délelőtti oktatással elmaradna a délutáni fűtés és világítás terhe, ami — ha nem is lényeges, de figyelemre méltó tételt jelentene — az iskolafenntartó közület számára. Legvégül pedig nem hagyhatom figyelmem kívül a tantestületet sem, amely úgy hiszem, ezen korszerű és ésszerű követelményt csak örömmel és helybenhagyó szakvéleménnyel üdvözölné, mert ha minden más kultúrközpontban kiváló eredménnyel tudják megoldani az oktatás ezen rendjét, akkor különösen nem kellene nekünk félni, amikor egy olyan kiváló és odaadó szeretettel dolgozó tantestületünk van, amelynek minden tagja tudásának legjavát áldozza minden kis tanítványa érdekében, hogy az teljes felkészültséggel léphessen az esetleg már életpályát jelentő középfokú iskolák valamelyikébe. Elismerem, hogy a mai papírforma szerint egy új városban, ahol főiskola nincsen, ottani régi időkbe reánk maradt kultuszminiszteri rendelet értelmében megosztott tanítási rendet kívánják meg. Azonban tudjuk jól, hogy a rohanó élet nem tűr meg múlt századbeli maradványokat. Amint közigazgatástól, úgy a tanügyi szolgálattól is joggal el lehet várni, hogy az hajlékony legyen, hozzá kell simulnia az élet változó körülményeihez és meg vagyok győződve, ha az itteni iskolafenntartó hatósága kellően megindokolt kérelemével előterjesztést tesz a felettes hatóságnak, akkor azok a kor szellemétől vezérelve nem fognak akadályt gördíteni egy olyan tanítás bevezetése elé, amely ma már minden városban be van vezetve és amely oktatási rend kimagasló eredményei már nem is vitathatók. Tehát meg kell indítani a mozgalmat, hogy a mohácsi iskolafenntartók érezzék át az élet követelményeit és hivatalból indítsák el az előkészületeket az új tanítási rend mielőbbi bevezetésére. Amikor a szülők nevében megköszönöm Szerkesztő Úrnak szíves jóindulatát, amellyel ezen közügyet megindította — reméljük a megvalósulás útjára — ugyanakkor kérem, jshogy soraimat is közölni szíveskedjék. Tisztelettel: Bug szülő. X X X X XXXXX XX XXXXXXXXXXXX X Yezessük be minél előbb az egyházamban való tanítást az elemi iskolákban! MOHÁCSI HÍRLAP 1938. január 1.