Mohácsi Hirlap, 1938 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1938-01-02 / 1. szám

2 Tól van szó, hogy a MÁVAUT Szeged — Baja —Mohács — Pécs — Nagykanizsa vonalat köti össze autó­busszal amely útnak kb. közepén lévén Mohács úgy az átkelési dijakból, mint az átmenő forgalomból is fiasznot húzhatna. Az új járat megbeszélései már igen előrehaladott állapotban van­nak. Az eddigi tervek szerint a jelenlegi Mohács — Pécsi autóbusz­járat megmaradna s ez­­ó két város igényeinek megfelelő me­netrend szerint járna. Ugyan­akkor a Szeged—Nagykanizsa MÁVAUT autóbusz az általános forgalmat venné alapul. Mohács ezzel nagyvonalú át­menő forgalomba kerülne s eb­ből a szempontból is támogat­nunk kell az uj hid építését, természetesen szem előtt tartva az érdekeltségi arányt is. A közel­jövőben megindulnak a tárgyalások s ezeken dől el majd a hid további ügyei­nek a filléres gyors kiinduló vagy csatlakozó állomásáig való utat rendes vonaton kell megtenniök. 4. Akik nem vonaton (hajón), hanem gépkocsin, kerékpáron, vagy gyalogosan utaznak Buda­pestre, a főünnepségek színhe­lyére csak tagsági jegy megvál­tása ellenében léphetnek be. En­nek az ára 1 pengő és általában csak állóhelyet biztosít a tulaj­donosának. A mérsékelt áru ülő­­helyjegyeket az utazási igazol­vány, vagy a tagsági jegy felmu­tatása ellenében lehet majd meg­váltani. 5. A kongresszuson való rész­vételnek és a kongresszusi külön­vonatok igénybevételének egyik feltétele a kongresszusi jelvény viselése. A rendezőség különös súlyt helyez a katolikus öntudat­nak és együvétartozásnak erre a szimbólumára, márcsa­k azért is, mert az utóbbi idők nagy kong­resszusain a világ minden tájá­ról egybesereglett katolikusok nem utolsósorban a jelvényt viselők számából ítélték meg a rendező ország népének buzgóságát. Aki­nek már van jelvénye, annak az utazási igazolvány váltásakor ter­mészetesen nem kell újabb jel­vény váltania Mit kell tudnánk az Eucharisz­tikus Világkongresszusra való felutazásról ? A kettős magyar szentévnek 1938. évi május hó 25—30 . között Budapesten lejátszó fő­ünnepségeire való felutazással kapcsolatban az előkészítő bizott­ság a következőkre hívja fel az érdeklődő közönség figyelmét : 1. A rendes, menetrendszerű vonatokon kívül a kereskede­lm­­ügyi miniszter engedélye alapján az ország különböző részeiből filléres különvontok is indulnak, amelyeket azok vehetnek igénybe, akik az ünnepségeknek vagy csak az első (V. 25—27 ) vagy csak a második (V. 28—30.) időszakban óhajtanak Budapesten időzni. 2. 1938 évi május hó 20 tól augusztus hó 25 ig való érvé­nyességgel a kettős szentévben külön utazási igazolvány kerül az IBUSZ útján forgalomba. Ez az igazolvány a) a rendes, menetrendszerű vonatokon 50%-os, b) a filléres különvonatokon 75°/% os menetdíj kedvezményre, c) a kongresszus főünnepségei­nek színterére való belépésre és d) Budapest, Esztergom­b és Székesfehérvár látnivalóinak (mú­zeumok, kiállítások stb.) kedvez­ményes megtekintésére jogosít Az igazolvány ára Budapestről számított 100 km-es körzeten belül 1.50 P, azontúl 2.50 P. J Fenntieken kívül ezzel az igazol­vánnyal a MFTR és DGT hajó­kon a kongresszus és Szent Ist­ván hetében 50% os, a MÁVAUT — autóbuszokon május hó 20 — szeptember hó 1-ig Budapest Wien között 35%-os, az ország többi MÁVAUT vonalain pedig 12—50%-os menetdij kedvez­ményt lehet elérni. 3. Aki a kongresszus egész tartama alatt Budapesten akar maradni, az csak a menetrend­szerű vonatokat veheti igénybe, amelyekre a 75 %-os kedvez­mény nem vonatkozik s igy csak ~50 01g-os menetdijkedvezményt kaphat. Ugyancsak 50 %-os kedvezményt kapnak azok, akik­kapták a következő levelet : Mélyen Tisztelt Szerkesztő Úri Mint egyik érdekelt szülő öröm­mel és jól eső érzéssel olvastató b. lapjának legutolsó számában az elemi iskolai tanítás rendjének megreformálása érdekében írt bátor hangú megnyilatkozását, amelyet az érdekelt szülők mind nagy érdeklődéssel és meleg ro­­konszenvvel olvastak. Úgy érzem ezen korszerű kö­vetelmény mielőbbi megvalósí­tása érdekében érdemes néhány gondolattal egészséges közvéle­mény kialakítását elősegíteni, miáltal az illetékes tényezők el­határozása is könnyebb és len­dületesebb lesz. Ha ezen kérdést közelebbről megfigyeljük, akkor azt lássuk, hogy az egyhuzamban való taní­tás rendje nemcsak a tanuló ifjúság személyes érdekeit szol­gálja, hanem eminens pedagó­giai előnyt is jelent és ezen felül még a hitközség anyagi érdekeit is előnyösen befolyá­solja. A mai tanítási rend ellen mu­tatkozó hibákat a korábbi cikk már egybefoglalta, de találunk még néhány olyan érvet, amely bizony alapos megfontolást igé­nyel, mert ezek is csak azt mu­tatják, hogy a mai elavult és kezdetleges falusi állapotokat feltételező tanítási rendet a leg­sürgősebben revideálni kell. Így első­sorban fel kell említeni, hogy a tisztviselő és kereskedő családoknál a gyermek a köteles délutáni oktatás miatt sohasem találkozik családjával délben az asztalnál, tehát nincsen alkalma az iskolában szerzett benyomá­sait, esetleg felvetődött problé­máit szüleivel megbeszélni, tehát kénytelen iskolatársaival ezeket letárgyalni, amely állapot viszont gyakran ferde helyzeteket teremt. Azt is olvastuk az elmúlt hé­ten, hogy a gyermekeknek nin­csen idejük saját szórakozásukra, de mit csináljon olyan gyermek, aki történetesen még zeneórára, vagy nyelvórára is jár? Mikor teljesítse ezen kötelezettségét, mikor pihenjen, mikor ebédeljen és mikor készüljön a délutáni órákra. Ha pedig leánygyermek­ről van szó, akkor kézimunkáit mikor készítse el ? Továbbá nem gondoltak még arra az illetéke­sek, hogy a megosztott tanítás mellett azok a rosszul táplált és rosszul öltöztetett kicsinyek a zimankos téli időben, ősszel és kora tavasszal a feneketlen sár­ban naponta négyszer kénytele­nek az iskoláig vezető utat végig szenvedni, amelynek a vége leg­többször egy kínos betegség. De nézzük meg az érem má­sik oldalát is, hogyan festene az új rend a tanítás és pedagógiai szempontból, mert a minden újítástól félők reszketve hangoz­tatják, hogy nem­ lesz elég idő akkor a tanításhoz, vagy a sze­gény gyerekeket mindennap déli 1 óráig kell az iskolában tartani Ha ezen korszerű és minden más kultúrközpontban bevezetett és eddig kiválóan bevált tanítási rendet végre nálunk is bevezet­nék, akkor számolni kell azzal, hogy a csütörtöki napon is ren­des tanítás folyna, miáltal a délutánokon elvesztett 10 órából, 4 et már tartalmasan fel lehet használni. A még beosztatlanul maradó 6 órát pedig el kell osztani a 6 tanítási napon és igy észrevétlenül megkapom a szük­séges óraszámot és igy­­ó tanítás rendje akadálytalanul biztosítva van, anélkül, hogy a gyermeket — legalább is a IV. osztályig bezáró­ag — déli 1 óráig kellene visszatartani. Ezzel el lehetne érni, hogy a gyermek nyugodtan étkezhetne szüleivel, utána a játékra is for­díthatna egy kis időt, nyugodtan készülne a másnapi tananyagra, sőt esetleges különóráit is ké­nyelmesen látogathatná. Egyéb oktatási szempontból is alkalmas az egyhuzamba való tanítás, mert az őszi és tavaszi idényben előírt kirándulások és séták szintén a délutáni időben végezhetők el, ami által nem kell megrövidíteni az elméleti oktatás idejét. Ezen kérdés gyakorlati meg­oldásával pedig szervesen össze­függ egy másik pedagógiai kér­dés alkalmasabb megoldása is. Nevezetesen az egyhuzamban való oktatással felszabadulnának teljesen a termek a délutáni órákban és így a tanoncoktatás sokkal alkalmasabb időben volna megtartható. Ebben az esetben már délután 2 órakor kezdődhetne a tanonc­iskola. Mennyivel könnyebb volna tanítóra és tanoncra egyaránt, ha pihent fizikummal indulhatna meg a­ tanítás és annak legutolsó órája már 5 órakor végett érne. Mennyivel alkalmasabb volna ezen rend a munkaadókra nézve is, mert a tanonc estére — ami­kor nagyobb az üzleti forgalom,, vagy amikor eljön a műhely ta­karítás ideje — ismét visszatér­het munkahelyére és segítségére lehetne gazdá­inak. Mert reérdezi milyen fáradságos a tanítás pl. este 6 tól 7 ig, amikor a tanító, vagy tanár testileg, lelkileg ki van fáradva ? Hogyan tud figyelni ilyenkor az a tanonc, akinek minden gondolata a vacsorán van, nem pedig az előadáson. Végül pedig a kérdés racio­nális voltát gazdasági téren is indokolva látom, mert tudomá­som szerint nincs mindennap tanoncoktatás, tehát a délelőtti oktatással elmaradna a délutáni fűtés és világítás terhe, ami — ha nem is lényeges, de figye­lemre méltó tételt jelentene — az iskolafenntartó közület szá­mára. Legvégül pedig nem hagy­hatom figyelmem kívül a tantes­tületet sem, amely úgy hiszem, ezen korszerű és ésszerű köve­telményt csak örömmel és hely­benhagyó szakvéleménnyel üd­vözölné, mert ha minden más kultúrközpontban kiváló ered­ménnyel tudják megoldani az oktatás ezen rendjét, akkor kü­lönösen nem kellene nekünk félni, amikor egy olyan kiváló és odaadó szeretettel dolgozó tantestületünk van, amelynek minden tagja tudásának legjavát áldozza minden kis tanítványa érdekében, hogy az teljes felké­szültséggel léphessen az esetleg már életpályát jelentő középfokú iskolák valamelyikébe. Elismerem, hogy a mai papír­forma szerint egy új városban, ahol főiskola nincsen, ottan­i régi időkbe reánk maradt kul­­tuszminiszteri rendelet értelmé­ben megosztott tanítási rendet kívánják meg. Azonban tudjuk jól, hogy a rohanó élet nem tűr meg múlt századbeli maradványokat. Amint közigazgatástól, úgy a tanügyi szolgálattól is joggal el lehet várni, hogy az hajlékony legyen, hozzá kell simulnia az élet vál­tozó körülményeihez és meg va­gyok győződve, ha az itteni iskolafenntartó hatósága kellően megindokolt kérelemével előter­jesztést tesz a felettes hatóság­nak, akkor azok a kor szellemé­től vezérelve nem fognak aka­dályt gördíteni egy olyan taní­tás bevezetése elé, amely ma már minden városban be van vezetve és amely oktatási rend kimagasló eredményei már nem is vitatha­tók. Tehát meg kell indítani a moz­galmat, hogy a mohácsi iskola­fenntartók érezzék át az élet követelményeit és hivatalból in­dítsák el az előkészületeket az új tanítási rend mielőbbi beve­zetésére. Amikor a szülők nevében meg­köszönöm Szerkesztő Úrnak szíves jóindulatát, amellyel ezen közügyet megindította — remél­jük a megvalósulás útjára — ugyanakkor kérem, jshogy sorai­mat is közölni szíveskedjék. Tisztelettel: Bug szülő. X X X X XXXXX XX XXXXXXXXXXXX X Yezessük be minél előbb az egyházamban való tanítást az elemi iskolákban! MOHÁCSI HÍRLAP 1938. január 1.

Next