Mohácsi Napló, 1983 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-12 / 2. szám

1983. január 12., szerda Dunántúli napló Kereskedelmi vizsgálat bútorügyben ____________________________________________________________________________________ - - Javultak a vásárlási körülmények, gondok a minőséggel, a kiszolgálással A Kanizsa Bútorgyár bemutatóterme a Mecsek Áruházban Fotó: Proksza László Ki vállal garanciális bútorjavítást Baranyában? A pécsiek minden bizonnyal jól emlékeznek a raktárnak is jóindulattal nevezett egykori Bem utcai bútorboltra, a Me­csek Áruház szintén zsúfolt bú­torosztályára, egyszóval arra az áldatlan állapotra, ami a vá­­ros­­bútorvásárlási körülmé­nyeit jellemezte. Nemcsak Pécs, az egész megye türelmetlenül várta a Domus Áruház megnyi­tását, remélve, hogy a helyzet lényegesen változik..Jó egy éve, hogy árusít a Domus, és a Bara­nya megyei Tanács Kereskedel­mi Felügyelőségének dolgozói részben ebből az apropóból ki­indulva azt vizsgálták, hogy mi­­lyen ma a bútorértékesítés Ba­ranyában. A múlt év végén történt vizs­gálat tényként állapította meg, hogy a Domus megnyitásával, illetve az ezzel szinte egyidőben történt egyéb változásokkal­­ a Faipari Szövetkezet felújítot­ta a mintatermét, a Mecsek Áruház a Kanizsa gyár termé­keinek a bemutatására és érté­kesítésére vállalkozott , lénye­­gesen bővült a bútorválaszték, illetve kulturáltabb körülmények között vásárolhatnak a vevők. Részben ezzel magyarázható, hogy az elmúlt évben csaknem húsz százalékkal nőtt Baranyá­ban a bútorforgalom az előző évhez képest. Ugyanakkor saj­nálatos módon változatlanul megmaradtak azok a problé­mák — minőség, kiszolgálás — melyek sok bosszúságot okoz­nak a vásárlóknak. A vizsgálat során végigjárt 12 bútorbolt vásárlói bejegyzé­sei többnyire a kiszolgálás kel­­letlenségét, a sietős, szűkszavú információt, az udvariatlansá­got és nem utolsósorban a szakmai tájékozatlanságot, fel­készületlenséget kifogásolták. E megállapítás alól nem kivétel a Domus Áruház sem. Ugyan­akkor például a szigetvári ÁFÉSZ üzletnek és a Baranya­­ker mohácsi bútorboltjának a helyiek és a környékbeliek mel­lett pécsi törzsvásárlóik is van­­nak. A minőséggel kapcsolatos vizsgálatot már a KERMI szak­embereivel együtt folytatta a felügyelőség, és a vizsgált 228 bútorból 65-öt kifogásoltak. A minőségi észrevételek zömmel a helytelen gyári osztályba soro­lásból, a szakszerűtlen szállí­tásból és kezelésből, illetve tá­rolásból adódtak. Emiatt a vizsgálat során a 744 000 forint értékű kifogásolt terméket át­áraztatták: 111 000 forinttal csökkentették az árukat. Csak példaként és tanulságként mondjuk el, hogy egy első osztá­lyú plüss garnitúra nem lehet fényfoltos, gyűrött szövetű, vagy ha az, akkor II. osztályú áruként, minimum 10 százalékos árcsök­kentéssel hozható forgalomba. Jóllehet a vizsgálat során fel­tárt problémák megszüntetésére ezúttal is intézkedtek a fel­ügyelőség és a KERMI illetéke­­sei, aligha remélhető, hogy a meglévő gondok rövidesen megszűnnek. Sőt! A hírek sze­rint Baranyában január 1-től bővült a soruk, mivel a főváro­si JAVSZER megbízásából ga­ranciális javítást végző TEMPÓ nem vállalja tovább ezt a mun­­kát. Amíg új jelentkező akad­, addig a kifogásolt termékekkel a forgalmazó boltot kell felke­resniük a vásárlóknak. Ez pe­dig csak félmegoldás és nem tartható hosszú távon. T. É. Falugyűlés egy kisközségben Okorág türelmes Nem a falugyűlés részvevői mondták, hanem a Sellye Nagyközségi Közös Tanács el­nöke állapította meg a 286 lakosú településről, miután a viharosnak ígérkező fórum a vártnál csendesebben zajlott le: „Okorág türelmes." Azt, hogy a gyűlés harminc rész­vevője mennyire képviselte a falu igazi gondjait, indulatait — azt nehéz megítélnie annak, aki hétfő esti két órára ér­kezett Okorágra. Azon lehetne töprengeni, hogy mennyire volt szerencsés a falugyűlés idő­pontjának megválasztása. Ugyanis pénteken, január 14- én vizsgálóbizottság érkezik Okorágra, hogy remélhetőleg véglegesen pontot tegyen egy tengeri kígyóvá növekedett ügy végére, amely már a legfelsőbb pártfórumot is megjárta: ki kell-e fizetniük az okorágiaknak az útépítésért megkésve kisza­bott közműfejlesztési kivetést, vagy sem? Dr. Sági Mihály sellyei tanácselnöknek hétfőn este ez ügyben igaza volt: kár lett volna erről a kérdésről a pénteki vizsgálat előtt huzakod­­ni, győzködni egymást. A vitat­kozó kedvűek vitorlájából azon­ban e bejelentéssel szinte tel­jesen kifogta a szelet. A falugyűlés kezdetén dr. Sági Mihály tájékoztatta a lakossági fórumot a tanács és az okorági tanácstagi csoport munkájáról, a közigazgatási egységet érintő problémákról és arról, hogy a közeljövőben mi­lyen fejlesztésekre számíthat­nak az okorágiak. A tanács évi kétmillió forint fejlesztési alap­jából Sellye mellett nem sok ju­tott tavaly az apró társközsé­geknek — ezt elismerte a ta­nácselnök is. Magyarázatát — tekintve, hogy senki nem vitat­kozott vele —, elfogadták az okozágiak: elsősorban olyan jellegű fejlesztésekre futotta csak a kétmillióból, amelyek­hez felsőbb tanácsi támogatást is biztosítottak. (Új családi házas lakótelep telekelőkészíté­se.) A törpe vízmű megépítése óta nem volt jelentősebb fej­lesztés Okorágon, s nem lesz sokra lehetőség idén sem. El­marad a törpe vízmű bővítése, viszont 100 palack tárolására alkalmas gázpalack-cseretele­pet létesítenek a­ faluban 1983- ban. Ennek megépítéséhez a lakosság társadalmi munkája is szükséges, amit a falugyűlés részvevői vállaltak. Megoldódik a kultúrház kerítésének az ügye is: a már legalább fél éve húzódó építés rövidesen megkezdődik. A lakosság és a tanácselnök másik megállapo­dása abban a kérdésben szüle­tett, hogy közös erőfeszítéssel megpróbálják újjáéleszteni a nemrégiben még jól működő okorági ifjúsági klubot a sely­­lyei pedagógus KISZ-szervezet segítségével. A tanácselnök által elfogad­hatónak minősített kereskedel­mi ellátást egy kritika érte: a kenyérszállítás pontatlansága, amit a Baranya megyei Sütő­ipari Vállalat sellyei üzemegy­ségének címeztek. A szállítások ütemezésének, illetve a kenyér minőségének ügyében a Dráva menti Áfész kereskedelmi ille­tékese gyors intézkedést ígért. Két panasz elintézése függő­ben maradt a falugyűlésen. Az egyik reménytelen: a falu tar­tós tendenciájú elnéptelenedé­se. Ezt sem a sellyei tanács, sem az okorágiak csendes, szo­morú zsörtölődése nem képes megállítani. Másik panasz vi­szont arra mutat, hogy a sellyei tanács és a termelőszövetkezet között akad néhány tisztázatlan kérdés, nem a legharmoniku­­sabb az együttműködésük, s ennek a lakosság látja a kárát. Hosszú ideje vitatkoznak azon, hogy az okorági községi pász­tornak ki és milyen formában adjon lakást, noha erre a célra lenne megfelelő épület, állító­lag nem is egy. Okorág is a sellyei termelőszövetkezethez tartozik, de a község eddig nem túl sok segítséget kapott a gazdaságtól — a tanácsi veze­tők megállapítása szerint. Pe­dig ennek ellenkezőjére jó né­hány baranyai példát lehetne említeni. D. I. Magyar-kubai barátsági gyűlés Magyar-kubai barátsági gyűlést rendezett kedden a Ha­zafias Népfront Szegedi Bi­zottsága a kubai forradalom győzelmének 24. évfordulója alkalmából. A helyi városgaz­dálkodási vállalatnál tartott barátsági gyűlésen Kovács Miklós, a vállalat igazgatója méltatta Latin-Amerika első győztes szocialista forradalmá­­nak történelmi jelentőségét. Az eseményen felszólalt Francisco Rosa, a Kubai Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének at­taséja. A barátsági gyűlés után a vállalat fiataljai, a város ifjú népfrontaktivistái találkoztak azokkal a szakmunkástanuló kubai leányokkal, akik jelenleg a Szegedi Textilművekben foly­tatnak szakmai gyakorlatot. Krómnikkel a bokrok között Helyére került a pécsi Liszt-szobor H háromnegyed tízet ütött a káptalani levéltár órája, ami­kor a Tanácsi Magas- és Mély­építő Vállalat daruskocsija he­lyére emelte Varga Imre Kos­­suth-díjas szobrászművész leg­újabb pécsi köztéri szobrát, amely Liszt Ferencet ábrázolja egy növénnyel befuttatott er­kély korlátjára dőlve. A szobor az elmúlt tavasszal a budapes­ti Műcsarnokban megrendezett országos kiállítás egyik szen­zációja volt. Négy évvel ez­előtt bízta meg a művészt a tanács a kompozíció elkészíté­sével. Tegnap végleges helyé­re, a püspöki palota délkeleti sarkához illeszkedő poszta­­mensre került a szobor. Amíg a különböző technikai problémák megoldására vár­tunk, Varga Imre „szabadelő­­adást" tartott a körülötte ál­lóknak: — Krómnikkelből készítet­tem a szoboralak köpenyét, hogy némiképpen visszatükröz­ze az eget, és a szobor elő­csillanjon a környező bokrok levelei közül. Az erkélyt lezáró zsalugáterek színét úgy igye­keztem kiválasztani, hogy har­monizáljon a püspöki palota schönbrunni-sárga színével. Mivel a megrendelő kívánsá­gára a zsalugátereknek csu­pán kis része készült króm­nikkelből, a kompozíció bizo­nyos részei karbantartást igé­nyelnek. Remélem, hogy a pé­csiek nem fognak erről elfe­ledkezni. A növényzetet nem kell a szobor előtt megritkítani, azt szeretném, hogy jól illesz­kedjék a környezetbe. A Liszt-szobor ünnepélyes felavatására május 29-én ke­rül sor. H. J. Avatás május 29-én Rádió mellett... Buid­ingerek... Értesültem a rádióból, hogy a szakemberek nem minősítik sportnak a „body buildinget”, azaz a testépítést, holott en­nek hívei kifejezetten vallják: bizony sport ez, méghozzá a javából. Mert ugye tessék csak megnézni ezeket az ifjakat, milyen hosszas — több éves gyakorlat révén — fejlesztik kar-, láb-, csípőizmaikat, hogy aztán elérjék az ideális mére­teket, miszerint a karizom ke­rülete 56 centiméter, comb ke­rülete 76 centiméter, majd a mell­bőség 145 centiméter. Ez­­ igen ! Azonnal hozzá is fogtam saját méreteim ellenőrzéséhez, de ahogy varrókészletemből hiányzik a tű és a cérna, úgy nem találtam meg a centimé­terszalagot sem, azt hiszem nem is volt. Ezt követően gyor­san levetkőztem, megpróbál­tam araszolva átfogni a com­bomat, majd karizmomat, ám ami az ideális méreteket illeti, végtagjaimból annyi hiányzott, amennyivel több jutott hasam és derekam nem éppen kecses tömegéhez. így aztán kényte­len-kelletlen rájöttem, „body builder” soha nem leszek ezzel az alakkal, amely inkább ha­sonlít egy krumplihoz, amelybe négy gyufaszálat dugnak. Pedig ... — amint ez kide­rült a riporternő faggatására — a „builderek" más dolguk nem lévén, vidékre járnak hak­nizni, neves és nem neves együttesek, táncdalénekesnők társaságában. Egy-egy jó szám, egy-egy dal, aztán a műsor­vezető bekonferálja az est lát­ványosságát. A kultúrház lelkes közönségének épülésére fellép­nek a színpadra az ágyékkötős ifjak, különböző pózokba me­revednek, karjukat fölemelve és megfeszítve bemutatják rop­pant izmaikat, aztán oldalvást fordulva, kissé roggyantan 76 centiméteres combjaikkal ve­zetik rá a nézőt a felismerésre, milyen szép is az emberi test! Tényleg, milyen? A riporternő azt mondja a „buildernek”, vagy „buldingernek” (marad­junk ennél), hogy tudomása szerint a nők általában nem szeretik, nem kedvelik a fel­fújt izmú férfiakat. Igaz-e va­jon? A buldii­ger —­ enyhe szomorúsággal — beismeri: igaz. „Nem vesznek férfiszámba bennünket... Pedig hát minden különösebb gond nélkül bebi­zonyíthatnánk ..." A riporternő nem válaszolt, csak a kunco­gását hallottam a készülékből. Aranyos volt. A riportból a továbbiakban azt is megtudtam, hogy a bul­­dingerezést többen a bolondok sportjának tartják, mert­ — nincs semmi hasznuk abból, hogy izmaikat fejlesztik és moz­gatják. Hát akkor mi van? Csak nem hiúságból erőltetik? „De — vallja be a fiú — van ebben egy adag hiúság is. El­végre az embernek szép alak­ja van, a strandon megnéznek bennünket. .." Aha. És a lá­nyok? Mert a buldingerek kö­zött vannak lányok is. A ripor­­ternő meg is kérdezte az egyik hajadont, nem tart-e attól, hogy végtagjai eldurvulnak . . . elvégre mégiscsak szebb egy formás kis kecses női láb, mint egy vastag izé, de a builderin azt felelte, nem tart ettől, kü­lönben is a női méretek eltér­nek a férfiakétól, és ha úgy látja, hogy lába vészesen ala­kul doronglábbá, legföljebb abbahagyja és más sportág után néz. Helyes. A válasz ki­elégítő volt számomra is, plá­ne mikor a builderin azt is ki­jelentette, szereti, ha megbá­mulják a strandon. Elgondolkoztam a dolgon. Ha netán egyszer sporttá mi­nősítik a body buildinget, va­jon hogyan versenyeznek? Ki lesz az első, második, harma­dik és lesz a csapatbajnokság, esetleg NB I., illetve NB II. li­ga hazánkban? Mindenesetre rám, mint nézőre, számíthatnak a női csapatversenyeken. Kezet csókolok annak is, aki nem ke­rült dobogóra, hanem csak a kispadon ül fakóban. Fő a részvétel. Rab Ferenc 5

Next