Mohácsi Uj Hirlap, 1914 (3. évfolyam, 1-21. szám)

1914-01-11 / 2. szám

IIL évfolyam. Előfizetési Akak. Ez én évre ........................8 K Félévre........................... 4 K Negyedévre.................. 2 K Egyes szám­ ára 10 fill. HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT. NYU­TTÉR PETITSORA 50 FILLÉR. Mohács, 1914. január II. Vasárnap. 2 szám. MOHÁCSI Szerkessztség és kiadóhivatal Mohács, Mészáros­ utca 922. sz. Telefonszám: 112. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. Felelős szerkesztő: RÁTKAY ISTVÁN. Laptulajdonos : RÁTKAY LÁSZLÓ* Mik­lis és a Mién­tMolmi Mm. Uj köntösben.­ Kedves olvasóinkat bizo­nyára meg fogja lepni, hogy a „Mohácsi Újhirlap”­ új kön­tösben jelenik meg. Tartalmi­lag ugyan nem, de formailag tetszetősebb és modernebb ki­­állításban. Súlyt helyezünk ugyanis arra, hogy lapunk ne csak tartalmasság és irányelvek szempontjából legyen elsőran­gú orgánum, de technikai elő­állítása tekintetében is tetsze­tős és modern legyen, é­s éppen azért lapunkat ön­magunk tervezte, s magunk rajzolta, az eddiginél sokkal­ta csinosabb uj lapfejjel lát­tuk el. Egyben, lapunkat ezután nem Pécsett, hanem Mohácson nyomatjuk s hisszük, hogy az uj gépekkel, munkaerőkkel és betűanyaggal felszerelt jó­­hírű Pollák-féle nyomda­­vállalat munkájával a leg­messzebbmenő igényeket is ki fogjuk tudni elégíteni. Félreértések kikerülése céljá­ból, azonban már ezúttal is közöljük, hogy a nevezett nyomda­vállalat ősztán csak a lap technikai előállítását látja el, de a lap szellemi irá­nyításában részt nem vesz.* Reméljük, hogy a mi jó és hálás közönségünk, méltányol­ni fogja azokat az áldoza­tokat amelyeket a helyi újság­írás érdekében, —* erőnket próbára tevő igyekezettel ho­zunk meg és lapunkat új köntösében még fokozottabb mértékben fogadja dédelgető szeretetébe. Hazafias tisztelettel A MOHÁCSI UJHIRLAP szerkesztősége és kiadóhivatala. L­apunk egyes példányai­­ kaphatók: Pollák Ró­bert, Papp József, Simon Gyula és Maisics Soma urak kereskedésében. Vallomások ... a kincstárnak. A pénzügyigazgatóság 4 rend­beli hirdetményt függesztett ki a községházánál és pedig: 1.) a föld­es házbirtok után járó általános jövedelmi pótadónál számításba veendő kamatterhek bevallása tár­gyában, melyre nézve a vallomá­sok az adóév január havában adandók be a községi elöljáróság­nál, mert ennek elmulasztása ese­tén csak igazolási kérvény kísére­tében adhatók be vallomások és azok figyelembe vétele már kérdé­ses lesz. 2.) A III. osztályú kere­setadó alá tartozó jövedelmek be­vallása tárgyában : az adózók kö­telesek 1914. évi január 20-áig üzletük, vállalatuk, vagy egyéb hasznot hajtó foglalkozásuk után az adóévet megelőző három évi, vagy ha az üzlet, vállalat vagy foglalkozás annyi év óta még fenn­­nem állna, az annak megkezdésé­től számítandó, illetőleg fennállása idejére eső kereseti, vagy üzleti tiszta nyereményt bevallani. 'S.)"A IV. oszt. keresetadó alá tartozó jö­vedelmeket, január 20-ig a közsé­gi elöljáróságnál bevallani tartoz­nak. Valótlan bevallásnak a birsá­ga annyi mint a bevallásból a kincstárra háruló károsodás össze­ge. 4.) A tőkekamat- és járadék­adó alá tartozó jövedemeket 1914 évi január 20-ig kell bevallani. A tőkekamat és járadékadó az adó­évet megelőző évben élvezett ka­mat és járadék jövedelem után lé­vén kivetendő, az 1914 évi adóz­tatás alá az 1913. évben élvezett kamat (járadék) jövedelem vallan­­dó be. Mind a 4 hirdetmény egyébb, részletes közlése olvasható a városházánál kifüggesztett hir­detmény lepedőkön. Az újságírásról és újságírókról. Valamikor ideális nemzeti munka, — ma reális kenyérkere­set. Valamikor Olimpot ostromló titánok, — most pedig — kicsi­nyes tanulatlan epigon-világ !... S ez így van mindenütt, ott is, ahol nagyba megy a játék, s itt nálunk is, ahol a nívó alászállt, hogy úgy mondjuk, hozzá­eresz­kedett a pánem­et circensest áhító közönség törpeségéhez. A zsurnalisztika ma olyan, mint az elegáns házi­orvos, a­ki ke­vesebbet ad a baj meggyógyítá­­sára, mint arra, hogy betege meg legyen elégedve vele... Alkalmaz­kodó művészettel ismeri és követi betegének ízlését és szeszélyeit.... Ilyen az újságírás is ! Nem ne­velő, tanító, és irányító, hanem csak hódoló, követő és mindent, még a rosszat is­­ akceptáló, csak azért, hogy saját közönsé­gének tessék. Ha függ valakinek zsebétől (kaució), föltétlenül hódol neki és elveinek, magasztalja tetteit és osztja még reakciós nézeteit is. Ha pártot szolgál, (nem is pénzért, csak cifra-cafrangért, — címért,) akkor pártját s párt embereit körültömjénezi, elitél mindent ami nem az ők szemfor­gatása után igazodik s boldogitónak tart mindent amit pártjabelieinek szüle (nemritkán zsebe is) kiván. S teszi ezt a hevülni tudó lel­kesedés paroxizmusával. . . Teg­nap lehetett élve más, ma más véleményt dudál s holnap ismét más áramlat harsonása lesz. Hajtja viszi, irányítja az érdeke, amit ő úgynevez: — Kenyér. Szenzációkban mesterek! Túl tudják lubickolni még az ördögöt is! Mert ezt kívánja tőlük a kö­zönség is. — Ugyanaz a közön­ség, a melyik nyíltan ugyan tilta­kozik a szenzációk és személyes­kedések ellen, de a­melyik mégis, ha ilyennel telitett a lap, százával több példányban fogyasztja azt, mert kedve telik benne. Kinek kell a komoly, igazságo­kat hámozgató s a szenzációkat való értékére leszállító újság ? Minő unalmas volna az ilyen lap s unalmasak a hírlapírók, kik igy hirlapirnának. Holnapig várni, az igazság kideríthetése kedvéért! ? Hát megközelíthetné-e ez a má­nak gyorsan piacra dobott pi­káns hazugságait ?! ... Hogy­ ártanak valamely ügy­nek,­­ megölnek egy embert (néha egész családot is) . . . Mit tesz az? . . . A római cir­kuszban még vadabbul folyt a vér. De meg így jár ki a babér! Ha a zsurnalisztika nem volna agresszív, a­kit szidhatnának, kit fenyegetnének meg azok, aki­ket tolla hegyére szúr ? Kitől ret­tegnének ha ily módón hatalom sem volna az? Kinek hízelegné­nek megdicsérésekért ? Hiszen igy, csak így számottevő valakik ezek az areopagok. Mi lenne ha a közönség tudná, hogy az a fir­kász csak az igazságot írhatja, s hogy csak e szerint nyilatkozha­­tik, másképpen nem, h ugyan kérem, ki törődnék akkor a zsur­nalisztákkal ? Akik persze ha kivesznének, mennyi érdekes hír, pikáns tör­ténet nem születnék, mennyi kis ember maradna mindig kicsiny, és mennyi érdem és jótett volna kénytelen jutalmat — önmagában feltalálni! A közvélemény a zsurnaliszti­kának olyan törvénytelen gyer­meke, a melyet ha akarja elis­mer, ha akarja megtagad. Leg­többször elismeri, mert látni kény­telen, hogy a közönség mindig a hírlap mai számán kap. . . Mi volt tegnap igaz, — azzal már senki sem törődik. Az kell a publikumnak, hogy a hírlapi cikk élete, mint a villámé, egy pilla­nat legyen. — Ki törődik azzal, ha e pillanat alatt fel is gyújtja a házat és megöl. Mikor lesz már másképpen, — mikor ? ... — .. — Ihletés Ha elboroncok olykor nor­szasabban, Rejtőzködő bút ne keress te abban, S ne kérd, ne fürkészd az okát. Inkább hozzám lopózván észrevétlen Vess rám egy csókot édes feleségem, S gyorsan suhanj tovább! Ilyenkor én a szivem­ közepében Dalt ringatok, úgy félkeletkezőben, S a teremtő szót nem lelem . . . — De rá lelek tán csókod ihletétől, Mint ahogy a bimbó a nap hevétől Kinyilik hirtelen. Szabolcska Mihály. Petőfi plagizálással vádolva. — Nyolcadik közlemény. — Szemerének közléseit szemügyre véve, láthatjuk, hogy azok java­részben csak gáncsolódások. Ha két költő 4 soros versszakában egy-két szó ugyanaz, ezért még egyiket se lehet tolvajlással vá­dolni. De még arra is vannak példák, hogy költők egymással versenyezve, egyidőbeni énekeltek ugyanazon tárgyról. És még hasonlóságok esetén sem lehet Petőfitől az eredetisé­get elvitatni. Műveiben reminiscenciákat gyak­ran találunk, sőt szavakra nézve valóban meglepő egyezéseket is.­ ­ Fűszer, csemege, ásványvíz- és gazda­sági magvak raktára. |M. kir. dohány­tőzsde, okmány- postabélyeg-árudaPAPP JÓZSEF Szentháromság és Templom-utca sarok | Mohács.­­ Hirlapáruda. Telefon­szám 75.­­ Próbálta mPO'! A legkitűnőbb savanyított répa és káposzta kassai só­­r_________ dar valamint keverék-kávé pörkölve, a fenti cégnél kaphatói:

Next