Mohácsi Uj Hirlap, 1914 (3. évfolyam, 1-21. szám)
1914-01-11 / 2. szám
IIL évfolyam. Előfizetési Akak. Ez én évre ........................8 K Félévre........................... 4 K Negyedévre.................. 2 K Egyes szám ára 10 fill. HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT. NYUTTÉR PETITSORA 50 FILLÉR. Mohács, 1914. január II. Vasárnap. 2 szám. MOHÁCSI Szerkessztség és kiadóhivatal Mohács, Mészáros utca 922. sz. Telefonszám: 112. MEGJELENIK VASÁRNAPONKÉNT. Felelős szerkesztő: RÁTKAY ISTVÁN. Laptulajdonos : RÁTKAY LÁSZLÓ* Miklis és a MiéntMolmi Mm. Uj köntösben. Kedves olvasóinkat bizonyára meg fogja lepni, hogy a „Mohácsi Újhirlap” új köntösben jelenik meg. Tartalmilag ugyan nem, de formailag tetszetősebb és modernebb kiállításban. Súlyt helyezünk ugyanis arra, hogy lapunk ne csak tartalmasság és irányelvek szempontjából legyen elsőrangú orgánum, de technikai előállítása tekintetében is tetszetős és modern legyen, és éppen azért lapunkat önmagunk tervezte, s magunk rajzolta, az eddiginél sokkalta csinosabb uj lapfejjel láttuk el. Egyben, lapunkat ezután nem Pécsett, hanem Mohácson nyomatjuk s hisszük, hogy az uj gépekkel, munkaerőkkel és betűanyaggal felszerelt jóhírű Pollák-féle nyomdavállalat munkájával a legmesszebbmenő igényeket is ki fogjuk tudni elégíteni. Félreértések kikerülése céljából, azonban már ezúttal is közöljük, hogy a nevezett nyomdavállalat ősztán csak a lap technikai előállítását látja el, de a lap szellemi irányításában részt nem vesz.* Reméljük, hogy a mi jó és hálás közönségünk, méltányolni fogja azokat az áldozatokat amelyeket a helyi újságírás érdekében, —* erőnket próbára tevő igyekezettel hozunk meg és lapunkat új köntösében még fokozottabb mértékben fogadja dédelgető szeretetébe. Hazafias tisztelettel A MOHÁCSI UJHIRLAP szerkesztősége és kiadóhivatala. Lapunk egyes példányai kaphatók: Pollák Róbert, Papp József, Simon Gyula és Maisics Soma urak kereskedésében. Vallomások ... a kincstárnak. A pénzügyigazgatóság 4 rendbeli hirdetményt függesztett ki a községházánál és pedig: 1.) a földes házbirtok után járó általános jövedelmi pótadónál számításba veendő kamatterhek bevallása tárgyában, melyre nézve a vallomások az adóév január havában adandók be a községi elöljáróságnál, mert ennek elmulasztása esetén csak igazolási kérvény kíséretében adhatók be vallomások és azok figyelembe vétele már kérdéses lesz. 2.) A III. osztályú keresetadó alá tartozó jövedelmek bevallása tárgyában : az adózók kötelesek 1914. évi január 20-áig üzletük, vállalatuk, vagy egyéb hasznot hajtó foglalkozásuk után az adóévet megelőző három évi, vagy ha az üzlet, vállalat vagy foglalkozás annyi év óta még fennnem állna, az annak megkezdésétől számítandó, illetőleg fennállása idejére eső kereseti, vagy üzleti tiszta nyereményt bevallani. 'S.)"A IV. oszt. keresetadó alá tartozó jövedelmeket, január 20-ig a községi elöljáróságnál bevallani tartoznak. Valótlan bevallásnak a birsága annyi mint a bevallásból a kincstárra háruló károsodás összege. 4.) A tőkekamat- és járadékadó alá tartozó jövedemeket 1914 évi január 20-ig kell bevallani. A tőkekamat és járadékadó az adóévet megelőző évben élvezett kamat és járadék jövedelem után lévén kivetendő, az 1914 évi adóztatás alá az 1913. évben élvezett kamat (járadék) jövedelem vallandó be. Mind a 4 hirdetmény egyébb, részletes közlése olvasható a városházánál kifüggesztett hirdetmény lepedőkön. Az újságírásról és újságírókról. Valamikor ideális nemzeti munka, — ma reális kenyérkereset. Valamikor Olimpot ostromló titánok, — most pedig — kicsinyes tanulatlan epigon-világ !... S ez így van mindenütt, ott is, ahol nagyba megy a játék, s itt nálunk is, ahol a nívó alászállt, hogy úgy mondjuk, hozzáereszkedett a pánemet circensest áhító közönség törpeségéhez. A zsurnalisztika ma olyan, mint az elegáns háziorvos, aki kevesebbet ad a baj meggyógyítására, mint arra, hogy betege meg legyen elégedve vele... Alkalmazkodó művészettel ismeri és követi betegének ízlését és szeszélyeit.... Ilyen az újságírás is ! Nem nevelő, tanító, és irányító, hanem csak hódoló, követő és mindent, még a rosszat is akceptáló, csak azért, hogy saját közönségének tessék. Ha függ valakinek zsebétől (kaució), föltétlenül hódol neki és elveinek, magasztalja tetteit és osztja még reakciós nézeteit is. Ha pártot szolgál, (nem is pénzért, csak cifra-cafrangért, — címért,) akkor pártját s párt embereit körültömjénezi, elitél mindent ami nem az ők szemforgatása után igazodik s boldogitónak tart mindent amit pártjabelieinek szüle (nemritkán zsebe is) kiván. S teszi ezt a hevülni tudó lelkesedés paroxizmusával. . . Tegnap lehetett élve más, ma más véleményt dudál s holnap ismét más áramlat harsonása lesz. Hajtja viszi, irányítja az érdeke, amit ő úgynevez: — Kenyér. Szenzációkban mesterek! Túl tudják lubickolni még az ördögöt is! Mert ezt kívánja tőlük a közönség is. — Ugyanaz a közönség, a melyik nyíltan ugyan tiltakozik a szenzációk és személyeskedések ellen, de amelyik mégis, ha ilyennel telitett a lap, százával több példányban fogyasztja azt, mert kedve telik benne. Kinek kell a komoly, igazságokat hámozgató s a szenzációkat való értékére leszállító újság ? Minő unalmas volna az ilyen lap s unalmasak a hírlapírók, kik igy hirlapirnának. Holnapig várni, az igazság kideríthetése kedvéért! ? Hát megközelíthetné-e ez a mának gyorsan piacra dobott pikáns hazugságait ?! ... Hogy ártanak valamely ügynek, megölnek egy embert (néha egész családot is) . . . Mit tesz az? . . . A római cirkuszban még vadabbul folyt a vér. De meg így jár ki a babér! Ha a zsurnalisztika nem volna agresszív, akit szidhatnának, kit fenyegetnének meg azok, akiket tolla hegyére szúr ? Kitől rettegnének ha ily módón hatalom sem volna az? Kinek hízelegnének megdicsérésekért ? Hiszen igy, csak így számottevő valakik ezek az areopagok. Mi lenne ha a közönség tudná, hogy az a firkász csak az igazságot írhatja, s hogy csak e szerint nyilatkozhatik, másképpen nem, h ugyan kérem, ki törődnék akkor a zsurnalisztákkal ? Akik persze ha kivesznének, mennyi érdekes hír, pikáns történet nem születnék, mennyi kis ember maradna mindig kicsiny, és mennyi érdem és jótett volna kénytelen jutalmat — önmagában feltalálni! A közvélemény a zsurnalisztikának olyan törvénytelen gyermeke, a melyet ha akarja elismer, ha akarja megtagad. Legtöbbször elismeri, mert látni kénytelen, hogy a közönség mindig a hírlap mai számán kap. . . Mi volt tegnap igaz, — azzal már senki sem törődik. Az kell a publikumnak, hogy a hírlapi cikk élete, mint a villámé, egy pillanat legyen. — Ki törődik azzal, ha e pillanat alatt fel is gyújtja a házat és megöl. Mikor lesz már másképpen, — mikor ? ... — .. — Ihletés Ha elboroncok olykor norszasabban, Rejtőzködő bút ne keress te abban, S ne kérd, ne fürkészd az okát. Inkább hozzám lopózván észrevétlen Vess rám egy csókot édes feleségem, S gyorsan suhanj tovább! Ilyenkor én a szivem közepében Dalt ringatok, úgy félkeletkezőben, S a teremtő szót nem lelem . . . — De rá lelek tán csókod ihletétől, Mint ahogy a bimbó a nap hevétől Kinyilik hirtelen. Szabolcska Mihály. Petőfi plagizálással vádolva. — Nyolcadik közlemény. — Szemerének közléseit szemügyre véve, láthatjuk, hogy azok javarészben csak gáncsolódások. Ha két költő 4 soros versszakában egy-két szó ugyanaz, ezért még egyiket se lehet tolvajlással vádolni. De még arra is vannak példák, hogy költők egymással versenyezve, egyidőbeni énekeltek ugyanazon tárgyról. És még hasonlóságok esetén sem lehet Petőfitől az eredetiséget elvitatni. Műveiben reminiscenciákat gyakran találunk, sőt szavakra nézve valóban meglepő egyezéseket is. Fűszer, csemege, ásványvíz- és gazdasági magvak raktára. |M. kir. dohánytőzsde, okmány- postabélyeg-árudaPAPP JÓZSEF Szentháromság és Templom-utca sarok | Mohács. Hirlapáruda. Telefonszám 75. Próbálta mPO'! A legkitűnőbb savanyított répa és káposzta kassai sór_________ dar valamint keverék-kávé pörkölve, a fenti cégnél kaphatói: