Móser Zoltán: Puszták - népek. Emlék- és képsorok Tolnáról és Illyés Gyuláról (1996)

okozok nekik. Még a pusztát is Nebándnak neveztem; ilyen ne­vű puszta nincsen, azt a pusztát Gyántnak hívják, Ozora mellett van. Az volt az óriási szerencsém, hogy ezen a pusztán volt nem­csak a nagyapám, hanem a dédapám is juhász - mégpedig függet­len, nem urasági alkalmazott (csak később lettek azok)­­, szóval ott ismerte mindenki a családot. A véletlen folyományaképpen a testvérnéném ide ment férjhez. A Puszták népében van utalás arra, hogy családom révén én a társadalmi ranglétra szinte min­den fokát beláthattam - megjárhattam, a család egyik ága elég­gé jómódú volt; a testvérnénémet pedig egy tiszttartó vette fele­ségül, aki mellesleg a Tolna vármegyei „vitézi szék“ kapitánya volt: egy talpig becsületes és tisztességes ember. Amikor írtam a könyvet és valami adatra volt szükségem, egyszerűen elmentem őseimnek erre a pusztájára, ahol ha engemet nem is, ha apámat nem, akkor nagyapámat mindenki ismerte, tehát a testvéréné­­met is, így ha valami adat kellett, akkor ennél kényelmesebb dolgot el sem lehetett képzelni: szóltam Klárinak, hát hívd be a Julis nénit, jöjjön be és mondja el, hogy hogy volt ez és ez. És ak­kor Julis néni bejött és én leírtam. (No persze, ha így lehetne könyvet írni, akkor sok könyv keletkeznék, mindenesetre ellenőriztem az adatokat, amikhez hozzájutottam, s melyeket ot­tan első­ kézből kaptam.) De ezeket az értesüléseket állandóan meg kellett változtatnom, szándékosan „hamisítanom“ azért, nehogy rájöjjenek, kikről van szó.“ „A puszta önmagában azt jelentette: távol minden falutól. Rácegres körülbelül egyaránt feküdt tíz kilométerre Simon­­tornyától, mint Sárszentlőrinctől: járhatatlan utak kötöttek ezekhez a falvakhoz, de még az országút sem érintette közvetle­nül a pusztát, tehát tökéletes elzártságban élt ott körülbelül há­romszáz ember, elvágva a kultúrának minden középpontjától. De ez az elviselhetetlen nyomorban, szegénységben élő kis kö­zösség a gyermekek számára a lehető legjobb iskola volt. Akár­melyik cselédházba nyugodtan bemehettem; ismétlem, a gyerek szereti, ha több emberrel tud érintkezni. A gyerekkori pszicho­lógia rég kiderítette, hogy a fejlődő agynak egészen mások az igen

Next