Móser Zoltán: Puszták - népek. Emlék- és képsorok Tolnáról és Illyés Gyuláról (1996)
okozok nekik. Még a pusztát is Nebándnak neveztem; ilyen nevű puszta nincsen, azt a pusztát Gyántnak hívják, Ozora mellett van. Az volt az óriási szerencsém, hogy ezen a pusztán volt nemcsak a nagyapám, hanem a dédapám is juhász - mégpedig független, nem urasági alkalmazott (csak később lettek azok), szóval ott ismerte mindenki a családot. A véletlen folyományaképpen a testvérnéném ide ment férjhez. A Puszták népében van utalás arra, hogy családom révén én a társadalmi ranglétra szinte minden fokát beláthattam - megjárhattam, a család egyik ága eléggé jómódú volt; a testvérnénémet pedig egy tiszttartó vette feleségül, aki mellesleg a Tolna vármegyei „vitézi szék“ kapitánya volt: egy talpig becsületes és tisztességes ember. Amikor írtam a könyvet és valami adatra volt szükségem, egyszerűen elmentem őseimnek erre a pusztájára, ahol ha engemet nem is, ha apámat nem, akkor nagyapámat mindenki ismerte, tehát a testvérénémet is, így ha valami adat kellett, akkor ennél kényelmesebb dolgot el sem lehetett képzelni: szóltam Klárinak, hát hívd be a Julis nénit, jöjjön be és mondja el, hogy hogy volt ez és ez. És akkor Julis néni bejött és én leírtam. (No persze, ha így lehetne könyvet írni, akkor sok könyv keletkeznék, mindenesetre ellenőriztem az adatokat, amikhez hozzájutottam, s melyeket ottan első kézből kaptam.) De ezeket az értesüléseket állandóan meg kellett változtatnom, szándékosan „hamisítanom“ azért, nehogy rájöjjenek, kikről van szó.“ „A puszta önmagában azt jelentette: távol minden falutól. Rácegres körülbelül egyaránt feküdt tíz kilométerre Simontornyától, mint Sárszentlőrinctől: járhatatlan utak kötöttek ezekhez a falvakhoz, de még az országút sem érintette közvetlenül a pusztát, tehát tökéletes elzártságban élt ott körülbelül háromszáz ember, elvágva a kultúrának minden középpontjától. De ez az elviselhetetlen nyomorban, szegénységben élő kis közösség a gyermekek számára a lehető legjobb iskola volt. Akármelyik cselédházba nyugodtan bemehettem; ismétlem, a gyerek szereti, ha több emberrel tud érintkezni. A gyerekkori pszichológia rég kiderítette, hogy a fejlődő agynak egészen mások az igen