Móser Zoltán: Szavak és képek. Baka Istvánról - Baka Istvánhoz (1998)
Ez az írás a Polisz című folyóiratban jelent meg 1994-ben, de kéziratban is olvasta szegény Pista. Azután elmúlt egy év, s kapok egy levelet: a borítékot látva tudtam, hogy a halál angyala küldött egy rövid üzenetet. A levélben az állt, hogy 1995. szeptember 20-án meghalt Baka István, kinek a temetése Szekszárdon lesz. Arra már nem emlékszem, hogy akkor vagy korábban határoztam el ezen könyvecske elkészítését. De bárhogy is, bármikor is volt, félve kezdtem hozzá. Ugyanis nem volt elég „nyersanyagom”. Ezért is többször leutaztam Szekszárdra fényképezni, a szülőkkel beszélni, régi képeket gyűjteni. Aztán egyszer csak összeállt az anyag, csupán csak szelektálásra és finomításra várt. De a legtöbbet, mint mindig, most is a címmel bajlódtam. Először a Töredék címet akartam adni ezen albumnak, amit az első, nyomtatásban megjelent verse alapján találtam ki. (Ennek számomra az volt a különlegessége, hogy Bonyhádon jelent meg 1965-ben — 200 méterre attól a kollégiumtól, ahol diákkoromban laktam —, a technikum évkönyvében, a Bonyhádi Közgazdászban.) Azután a verseket nézegetve egyszer a Sűrű pillanatok cím derengett fel, majd a Csak a szavak című, döbbenetes erejű verse kapcsán alakult ki a végső cím, és onnan vettem a mottót is. A szavak természetesen Baka Istvántól valók, a képek jórészt tőlem. Mivel Baka Istvánt csak egyszer fényképeztem, nem akartam és nem is tudtam volna mindenütt azokat a képeket (amelyek egyidőben, egy napon, sőt fél órában készültek) felhasználni. De kaptam a szülőktől is, Bakó Tündétől is több archív képet, valamint a szekszárdi Bakó Jenő és a szegedi Horváth Jenő készítette néhány nagyon szép portrét. Köszönöm nekik, hogy felhasználhattam képeiket: ezek nélkül nem lenne egész, nem lenne teljes ez a kis album. * Végül röviden szólnék a kettőnkről. (Azért röviden, mert erről az írott képek című albumomban már egyszer írtam kissé bővebben.) Mi volt kettőnk között az azonosság? — gondolkodtam el. Mivel annyira különbözőek voltunk, könnyű ezt felsorolni. Én kettőt tudtam összeszámolni: mindketten (két év eltéréssel) Szekszárdon születtünk, és a szép nagyanyánk mindkettőnknek lengyel volt. De azért van egy harmadik is, ám erről inkább csak szemérmesen beszél az ember, így vagy úgy vagy amúgy, de ragaszkodtunk szülőföldünkhöz. De azt hiszem, ez közös Illyés Gyulával és Mészöly Miklóssal is, akikről hasonló albumot készítettem. Ezért Baka Istvánról szóló mostani könyvecskémmel együtt e hármat el is nevezhetem Tolnai-triptichonnak. Móser Zoltán