Kegyestanítórendi gimnázium, Mosonmagyaróvár, 1876
AZ ÖSSZHANGZÓ HÁZI S ISKOLAI NEVELÉSRŐL. „Miáltal az ember valódi emberré lesz, s mint a többi élőlényektől megkülönbözteti, az az összes emberiség közös tulajdona, az emberi természet jellemét ez alkotja. Az ember testi s szellemi tehetségekkel felruházva lép az élet színpadára, hol őt nem rózsák, hanem tövisek s nélkülözések várják. Mind az, amivé lehet, csak mint mag rejlik benne, mely fejlődésre vár, mint virág tűnik fel, melyből gyümölcs képződik, mely kedvező körülmények között meg is érleltetik. E tehetségek csak részben fejlődnek a természet törvényei szerint anélkül, hogy más segédkezére szorulnának. E közös tulajdonságok mellett minden egyénben van egy sajátszerű hajlam, művelődhetési tehetség, mely az egyed jellemét határozza meg. Nincs a kerek ég alatt művészet vagy mesterség, mely olyasmit volna képes az emberrel elsajátíttatni, melyhez az alapot, magot, önmagában ne hordozná. Az egyesek művelhetési fokának s valódi kiképeztetési lépcsőzetének végoka, a tehetségek s hajlamok tökéletesíthetésében fekszik, melyek az egyénnek a természet által adattak meg; ezek kiképzése és irányadásában, valamint mindazok eltávoztatásában, melyek ezek fejlődésére zsibbasztólag vagy éppen gátlólag hatnak, tervszerüleg közreműködni, azon kör, melyben a nevelésnek szükségkép mozognia kell.“ Niemeyer: „A józan ész maga jelöli ki a nevelés irányát, mely egy egyént sem képezhet ki másra, mint mire maga a természet rendelte. Az észszerű nevelésnek tehát más czélja nem lehet, mint az emberben az emberiséget a tökély oly magas fokára emelni, mint amily magasra az csak emelhető. Minél tökéletesebben s összhangzatosabban képeztetnek ki e tehetségek az emberben, annál közelebb áll az a tökéletes emberiség eszményképéhez.“ Milde. Ha a nagy mindenségben tekintetünket körülhordozzuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy nincs lény, bármily jelentéktelennek tűnjék is fel előttünk, melynek ne volna bizonyos rendeltetése, hivatása, melynek ne volna bizonyos kör kijelölve, melyben szorgosan munkálkodván a természet örök törvényeinek érvényre való emelésében öntudatlanul is közreműködik. E czél felé haladva s azt el is érve, hivatásának megfelelt.