Kegyestanítórendi gimnázium, Mosonmagyaróvár, 1877

MAGYAR­ÓVÁR KÖRNYÉKÉNEK CERAMBYCIDÁI. Hogy környékünk állatvilágából éppen a téhelyröptiknek Ceram­­bycida családját ismertetem, maga a czél, melyet magamnak kitűztem és elérni óhajtásom, indokolja, t. i. a tanulókat a termények meghatá­rozásának módjával megismertetni és ez által az önmunkásságot föl­ébreszteni s fejleszteni. Hogy e tekintetben is az egyszerűebbekkel mint könnyebbekkel kell kezdeni, magától értetődik. Már a bogarak rendjének családjai közt alig vagyon egy is, melynél oly könnyen lehetne akár a fajoknak ugyanazon családhoz vagy nemhez való tartozását, akár pedig egymásközti különbségét megismerni, mint a szóban lévő családnál. Maga az ide tartozó bogarak nagysága is meghatározásuknál azon előny­nyel bír a kezdőre nézve, hogy a nagyítóüveg használatát csak ritka esetben teszi szükségessé. A bogarak leírásában a Redtenbacher L. által „Fauna austriaca“ czím­ű­ klassikus művében fölállított jellegeket használtam. A család jellege. A csápok rendesen tizenegy — ritkán tizenkét — szülékűek, többnyire serte, — csak néha fonal- vagy zsinóridomúak, hegyük felé soha sem vastagodottak, a homlokon vagy a szemeknek kiszéleltetésében vagy kiszéleltetésénél helyezvék, a féltestnél majd mindig, de gyakran az egész testnél is hosszabbak. A fej mindig ormány nélküli. A vágonyok egy­szerű hegyűek. Az állkapcsok két karélycsájúak, könnyen szemlélhető falámokkal. A lábak többnyire karcsúak és hosszúak, a test oldalaitól rendesen messze elállók. A kacsák — egy nemet kivéve — négytagúak, a tagok széles, kefe- vagy szivacsnemű talppal, a harmadik tag két karélycsás. A nemek meghatározására való elemző táblázat. 1. A szemek nagyon kiszéleltek vagy veseidomúak, a csápok rendesen a kiszéleltetésben elhelyezettek. A fej hátul nyakidomu keske­­nyülés nélkül...............................................................................2

Next