Kegyestanítórendi gimnázium, Mosonmagyaróvár, 1878
MAGYAR-ÓVÁR KÖRNYÉKÉNEK CERAMBYCIDÁT. (Vége.) 12-dik nem. Obrium, Latr. Csapjai sörteidomúak, testhosszúságúak, második izülékök igen apró. Feje a meglehetősen kidudorodó szemekkel, majdnem előtorsszélességü. Állkapocssalamai kevéssé kiállók, utolsó izülékök hosszúkás tojásdad, hegyén csonkított. Előtorja valamivel hosszabb, mint széles, mindkét oldala közepén egy tompa koporcscsal. Szöptyűi harmadfélszer oly hosszúak mint együttvéve szélesek, hegyük felé kissé szélesülők. Lábai karcsúak, combjaik tövükön vékonyak, hegyük felé bunkósan vastagodottak. Faja: Vöröses-sárgabarna, a csápok és lábak feketék vagy szurokbarnák, finom sárga szőrmezzel; a szőr a csápok és lábakon hosszú. Az előtort finomul és szétszórtan, — a valamivel világosabb röptyűk meglehetős erősen és mélyen pontozottak. A hím 7, a nőstény 10 mm. hosszú. Fűzfákon igen ritka cantharinum, L. 13-dik nem. Stenopterus, Iliig. Csápjai fonalidomúak, testhosszúságúak, vagy csak valamivel rövidebbek, második ízülékök igen apró. Feje az erősen kiszélelt szemekkel kissé keskenyebb az előtornnál, mely oly széles mint hosszú, vagy szélesebb; oldalszélei közepén tompa koporcscsal, kögén pedig több koporcsnemű dudorodással. Röptyűi tövükön valamivel szélesebbek mint az előtört, erősen kiszögellő vállakkal, közepükön keskenyültek, hegyükön egyenkint kerekítettek vagy hegyük felé nagy mértékben árszerűen keskenyültek, és hegyeik széthajlók. Combjai hegyükön bunkósan vastagodottak; a hosszú, hátsó lábakéi pedig a röptyűk hegyét elérők vagy meg is haladók. Faja: Fekete, bolyhosan szőrös; az előtört elő- és hátsó széle kétfelől, a pajzska és néhány folt a potroh szélén fehéres, selyemfényű molyhhal födött, a röptyűk sárgabarnák, tövükön feketék; az egyes