Kegyestanítórendi gimnázium, Mosonmagyaróvár, 1881
fölfedezésekkel gyarapodik, s az egész természet lelkiismeretes vizsgálat tárgyává tétetvén, a lélek és test is lánczolatos összeköttetésbe hozatik az egész mindenséggel, s nincsen azon csekélység, mely a természeti s orvosi tudományok művelői által figyelemben nem részesülne, úgy ki veheti rossz néven, ha a történelembúvárok a szakukba vágó források és segédtudományok szorgalmas kutatására indultak, mint az eddigelé történt, s nem maradnak a krónikák kritikai tanulmányozásánál, nem a tudomány legnagyobb előnyére már megnyitott porlepte könyv- s levéltárak fürkészeténél, hanem a történelem látkörét kitágítani akarván, a régészekkel a föld alá rejtett aknákba is lebocsátkoznak, s onnét a legmeglepőbb tárgyakat, úgymint: szobrokat, feliratos emlékköveket, ékszereket és érmeket hozzák napfényre, sőt a történelemkedvelő míveltebb hazafiakat őskori leletekkel lepik meg, melyek az írott forrásokat majd kiegészítik, majd egészen új színbe helyezik. S hála a Magyarok Istenének! hazánk e téren is szép eredményeket bir felmutatni, daczára a tudákosok gúnyolódásainak; mert hisz' ezek kicsinyük azon csekély tárgyakat, melyek sokszor többet beszélnek s világosabban bizonyítanak, mint azt sejtenék, nem gondolván meg, hogy cseppekből áll az eső, mely áldást terjeszt az emberek minden viszonyára, forrásokból keletkeznek a kereskedést virágzóvá tevő folyamok s homokszemekből a legdicsőbb emlékek és épületek, végre elemekből alakulnak a legszebb és leghasznosabb tárgyak, és csekélységek összege képezi a bámulandó természet szépségét! Figyelmet is gerjesztenek már törekvéseink a külföld legnagyobb tudósai előtt is, kik mindinkább érdeklődnek e tárgyakkal foglalkozó tudósaink s kiadványaik iránt, miről fényes elismervényt nyújtottak, midőn 1876-ban az ősrégészeti congressus helyéül Budapest lévén kitűzve, gyűjteményeinket meglátták; mert azóta egyre szaporodik azon kapacitások száma, kik hazánkba, illetőleg fővárosába zarándokolnak tudományos kincseink tanulmányozása végett s nem bírják elfojtani magukban meglepetésüket s míg régente hősies küzdelmeinket s vendégszeretetünket magasztalták, most kulturai haladásunk gyorsaságát emelik ki. A nemzetek története tehát mainapság nem egész a nemzet kulturtörténete nélkül. Ámde a cultúra nem egy nap vagy század szüleménye, nem egy tudós búvárkodásának műve, még nem is egyes társaságok s nemzetek törekvéseinek eredménye, hanem része van abban sokszor a legcsekélyebbnek látszó szellemi és anyagi napszámosnak is, kiknek összeműködése nélkül nagy dolgok nem létesülhetnek. — Ipar és művészetnek kell a tudománynyal karöltve közreműködnie, hogy a nemzet kulturája számbavehető legyen, s a mívelt népek lánczolatának egy szemét képez-