Kegyestanítórendi gimnázium, Mosonmagyaróvár, 1882

A RÉGÉSZET BECSE, FEJLŐDÉSE ITALÁBAN ÉS ALKAL­MAZÁSA MOSONY VÁRMEGYÉBEN.*) Ha Mosony vármegye szellemi élete fölött a múltban bármily enyhe szemlét akarok tartani, megvallom, nem csekély zavarba jutok, mert mi tagadás benne, e megyére vonatkozólag sem az országos, sem megyei, sem községi, sem végre családi levéltárak adatai nincsenek még kikutatva, annál kevésbé kiadva, legkevésbé pedig összeállítva; mihez pedig leginkább az is járul, hogy határmegyénk régészetileg éppen nincs kiaknázva, mi pedig minden megyének múltjára fő világosságot képes ömleszteni. E czélra alakult szerény egyletünk, mely igaz most még csak magvető stádiumban van, mely mag a lelkesültek kitartó és eszélyes kezelése mellett ki fog kelni s meghozandja a termést akkor, ha majd sikerülene így is némileg kedvező eredményeket felmutatni; mert hisz’ a szellemi életnek éppen oly phasisai vannak, éppen oly nehézségekkel kell küzdenie, mint bármily találmánynak. Igenis, anyagias korunkban t. i. előbb a találmány praktikus anyagi hasznáról akarnak az emberek meggyőződni s azután alkalmazzák azt úton-útfélen, nem fitymálva többé az eredeti gondolatot. Azért fenkölt lelkü­letnek s a kor színvonalán álló képzettségnek jeléül tekinthető az, hogy Mosony vármegye területén — más megyék példájára — egy „történelmi és régészeti egylet“-nek alapját sikerült megvetnünk. Úgy látszik, minden tisztelt ügybarátunk mélyen érzi, miszerint itt az ország határán — éppen azért, mivel népünk túlnyomólag nem magyar ajkú — itt az intelligentiának azon nagy horderejű missiója jutott, miszerint a magyar culturának előőrsi szerepét elvállalja; iro­dalmát ne csak pártolja, hanem akár közvetve, akár közvetlenül elő is mozdítsa. Hisz’ csak így bizonyíthatjuk be tettel, hogy szivünk a *) Felolvastatott a „Mosonymegyei történelmi és régészeti társulat“ második alakuló gyűlésén M.-Óvárott, 1883. április 12-én.

Next