Kegyestanitórendi gimnázium, Mosonmagyaróvár, 1889
Magyarország viszonya Németországhoz a Hunyadiak korában. A történelem tényekkel foglalkozik; a tények egymást váltják fel; az egyik azért szűnik meg, hogy a másiknak helyet adjon. Valamint a láncz, melynek összefüggő szemein véges tekintet keresztül nem hathat, úgy ezek egymással szorosan összefüggnek; egyik a másiknak szülő oka és következménye; egyik sem kezdet, hanem csak folytatás valamennyi. Az események közt a nagyokat döntő befolyású dolgok hozták létre, melyek megváltoztatták a következőket s a fejlődésnek új irányt adtak. A rázkódásoknak következményei különfélék, általuk az emberi élet, társadalom, az emberi jogok, tudomány, művészet és általában minden sarkaiból kifordítva, hol jó, hol rosz irány felé tereltetik. Minden állam virágzott, érte vagy fogja érni aranykorát, de csak azért, hogy később visszavonulva csendes nyugalomban élje hátralevő idejét. „Szép, tanulságos, szivet emelő tekintet oly dolgokra fordítani szemeinket, hogy miképen lett itt egy nemzet kicsinyből nagygyá, egy más ott nagyból semmivé. Miképen borul ott homály a fény és csillogás közt századokat töltött nagy népre; s mint sülyed el saját nagyságának terhe alatt lassan kint? Hogyan áll elő itt egy még ismeretlen nemzet, mint sebes villám vagy pusztító szélvész; s mint dühösködik országokról országokra mindaddig, míg kül- és belekok által megszelídülve, vérrel szerzett hazáját virágzó tartományivá formálja.“ ') Minden álladalomnak megvan gyermek-, ifjú-, férfi- és aggkorai enyészete. „Szerencsére, semmi állandó nincs e kerek világon! A germánok a ') Kölcsey V. k., 161. 1. 1*