Kegyestanitórendi gimnázium, Mosonmagyaróvár, 1903
A hóbortos család. (Szófejtés.) A szófejtés, mint már a szó neve is mutatja, nem egyéb, mint a szó megfejtése, megmagyarázása; annak a kimutatása, hogy a nyelv, ha vette, honnan vette a fogalmának megjelölésére szolgáló szót, s ha nem vette, milyen észjárást követett annak a megalkotásánál. Fő célja a szó első jelentésének, etymonjának a megismerése. Hogy ezt tehesse, eszközökre és segédeszközökre van szüksége. I. Eszközei: 1. A jelentéstan. Sokszor ez jelöli meg nekünk a szót, amelytől az ismeretlen szót származtatnunk lehet és kell. De mindjárt megjegyzem itt, hogy nem mindig biztos eszköz. Mert sok szó elszigetelődik a családjától, eredeti jelentése elhomályosul, új jelentést, sőt jelentéseket vesz föl. 2. A hangváltozások törvényei. 3. A szóképzés szabályai. Ezek jelölik meg számunkra a határt, amelyen mindig belül kell maradnunk a szók és származékaik magyarázatánál. 4. Az analogia hatásai: több szóalaknak egyre, egynek többre való hatása és a szókeveredés, kombináció. 5. A népetimológia jelenségei: a szóalak tövének kikövetkeztetése, a nép előtt ismeretlen idegen és irodalmi szavak magyarázata. Ezek az eszközök olyanok, amelyeknek a segítségével a nyelvész minden más adat nélkül, csupán okoskodással, gondolkozással megfejthet sok szót. De azután vannak szavak, amelyeknek a megfejtéséhez csupán ezek az eszközök nem elégségesek. Adatokra van szükségünk, amelyeket már a szófejtés segédeszközei szolgáltathatnak csak. II. Ezek az adatszolgáltató segédeszközök : 1. A népnyelv. 2. A nyelvemlékek. 3. A rokon nyelvek. 4. A mi nyelvünkkel érintkezett idegen nyelvek. Ezekben a szófejtés eszközeit és segédeszközeit csak fölsoroltam.