Mozgó Világ, 1976. február-december (2. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kulin Ferenc: Egy mai versről
KULIN FERENC Egy mai versről elemzés Vajon mi a titka, hogy Petőfi politikai lírájának egyik legismertebb, legnépszerűb darabja ez a vers? Történelmi fejlődésünk tragikus lassúsága, az 1848-as polgá forradalom után még egy évszázadig agonizáló feudalizmus termelte e nemzedékről-nemzedékre újjá azokat az indulatokat, amelyeket a Dózsa szellemével szövegező forradalmár költő lázító „beszéde” bármikor fel tudott korbácsolni? A elnyomottak, a jogtalanok, a nyomorban szenvedők igazságát tudatosította halgatóiban ez a vers? Azoknak az erkölcsi erőfölényét, akik legelemibb embe jogaikért harcolva is előbbre valónak tekintik saját ügyüknél a nagyobb ügy: a emberiség és a haza „nagy szent” érdekét? Bizonyos, hogy A nép nevében bázisának, népszerűségének - legalább is egyik - okát ebben kell látnunk. De csak a egyiket, s nem biztos, hogy a leglényegesebbet. Hiszen szuggesztív erejét ma sem vesztette el, pedig politikai jelentése még csak közvetve, áttételesen sem nevezhető már aktuálisnak. Több, mint ötven évvel ezelőtt Horváth János - aki pedig Petőfi politikai verse fölött különösen szigorúan ítélkezett - figyelt fel rá először, hogy A nép nevébe azok közé a - szerinte csekély számú - politikai versek közé tartozik, amelyekbe „a politikai aktualitás korántsem jelenti szükségképp a líraiság csődjét”. Noh - folytatja Horváth János - „aktuális programot tűz ki, s annak érdekében izgalom egyszer a józan társalgás, rábeszélő fejtegetés majdnem prózai eszközeivé költőietlennek azért mégsem mondható”. Horváth János véleményével egy ponto értünk tökéletesen egyet: A nép nevében- - politikai izgalma mellett - költői értéki esztétikai kvalitása teszi maradandó értékű művé. A kérdés csak az - s elemzésünk erre keresi a választ -, „leírható-e” ez a költő érték, miben ragadható meg esztétikai kvalitása, s hogy milyen összefüggésbe van ez a vers politikumával. Megfordítva a kérdéssort, azzal kell mindenekelőtt tisztában lennünk: milye szerepe volt a verset életre hívó ihlet működésében a politikai mondandónál Indokolt-e, hogy már a címe hallatára is szónoki emelvényen látjuk magunk elől a költőt, amint egyre hevesebb mozdulatokkal kísért, egyre emelkedettebb hangján oktatja-fenyegeti a meghallgatására kényszerített nemeseket? - A vers minde strófájából kiáltó agitatív szándékot látva is kérdéses: csakugyan közvetlenül nemességhez forduló politikai agitációról van-e szó ? Akkor felelhetnénk csak igennel, ha maga a vers megfelelne azoknak az elen követelményeknek, amelyek az agitációval szemben általában támaszthatók. Egyfelől annak a tartalmi kívánalomnak, hogy tárgya olyan aktuális közéleti közösségügy legyen, amely érdekében mozgósítható közösséget kell szervezni, másfele annak a formai kritériumnak, hogy az érvelés szerkezete, logikája alkalmazkodjk a rábeszélés lélektani feltételeihez. Ha nem a nép, hanem a megszólított-megfenyegetett nemesség helyébe képzelv magunkat olvassuk el a verset, könnyen belátjuk, hogy ez utóbbi kívánalmat nem teljesíti. Az egyes versszakok önmagukban meggyőző érveket vonultatnak fel, együttesen nem fokozzák, inkább zavarják, gyengítik egymás agitatív hatása Akivel szemben a Dózsa-lázadás emlékét idéző fenyegetés eszközét kell alkalmazn az régen nem fél már Isten jogtalanságot büntető kezétől, akinek pedig az erkölcs 50 érzékenységére ezzel még hatni lehet, azt fölösleges „felvilágosítani” a kizsákm.