Mozgó Világ, 1981. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)
1981 / 7. szám
I DEAR MR VILÁG Gondolom, levelemmel besorolhatok a Mozgó Világ 1980/2-es számában közölt Fordított optika c. cikkre reflektálok (ezrei) közé. Negyedéves, magyar-történelem szakos főiskolai hallgató vagyok Egerben, jövőre tehát történelemtanár. Éppen ezért talán az átlagosnál nagyobb érdeklődéssel fordulok a történelem- és nemzettudatunkkal foglalkozó írások felé. A cikkben foglaltakkal egyetértek, a szociológiai felmérés eredményeit csak egy hasonló vizsgálat következtetéseivel lehetne cáfolni, de ez a jelek szerint meddő próbálkozás lenne. Saját tapasztalataim is egyetértésem erősítik: ha a házak falán mondjuk egy fügét mutató öklöt látunk, mellette HBB, vagy öles betűkkel: FERÓ; ha egy „életre érett” fiatalembertől az időt kérdezzük, rágógumija mögül azt böfögi: „bazmeg, haver, egy bélásér megmondom”; vagy ha Rákóczi képét mutatom: „ez ám a báró csávó”. A fenti mondatban foglaltak és a felmérés során kapott válaszok azonban következmények. Egy gondosan takargatott, ködfödte baklövés, országméretű aránytévesztés következményei. A hazafiság és nemzetköziség dialektikája túl nehéz étel az elkényelmesedett ködhintők számára, könnyebben ehető - és etethető - a dogmatizmus. Itt most nem is a cikkben taglalt és tényekkel dokumentált jelenről van szó, hanem az ehhez a jelenhez vezető útról, a félmúltról. Azokról, akik megfordították ezt az optikát, azokról, akik talán még ma is a világra nyíló távcső másik oldalára állítják az életre készülő embert. Aki ezek után nyilván nem is láthat mást, mint egy kicsinyített, tőle mérhetetlen távolságra eső, beszűkült világot. Pedig csak a kezét kéne kinyújtania, hogy megbizonyosodjék: csalás az egész. De ki segíti simogatásra a megbűvölt gyerek kezét? Ki veszi el szemétől a veszélyes optikát? Helyesebben: kinek kéne mindezt megtenni? Be kell vallanom, ezek a fellengzős kérdések késztettek a levélírásra. A választ megfogalmazni nem nehéz, a KISZ KB kongresszusi levelében is megtaláljuk: „Bármerre is járunk határainkon kívül, mindenütt emelt fővel vállalhatjuk népünk eredményeit, azt, hogy a szocializmust építő Magyar Népköztársaság polgárai vagyunk.” Ha ez így van - márpedig hiszem, hogy így van -, akkor miért járunk lehajtott fővel határainkon belül, itthon? Azt is hiszem, hogy elsősorban a magyar oktatásügy feladata felemelni a rábízott embersereg fejét, rányitni szemét az országra és az ország népére, megismertetni - kár szerénykedni - szép jelenünk gyökereivel, nemzeti történelmünkkel. Nem a pályakezdők világmegváltó handabandája szól belőlem, nem is a csak a hibákat kipécéző, a felelősséget másokra hárító kicsinyesség. Segíteni szeretnék én is és - talán nem túlzok - főiskolánk gondolkodó tanárjelöltjei is. Ahhoz viszont, hogy megváltozzon a felmérés utáni szomorú kép, történelem- és nemzettudatról, ne ennek hiányáról beszéljünk, ahhoz beszélni kell. Ne legyen tabu a hazafiság, a nacionalizmus, az internacionalizmus és a kozmopolitizmus a Nagy Hallgatás kerítése mögött. Fogalmazzuk meg mindenki számára érthetően ezen fogalmak lényegét; ha igazat mondunk és tanítunk, nem kell félnünk a félreértésektől. Ha mindezeket tisztáztuk, már nem fogunk a nemzeti nihilizmusról elmélkedni. A Mozgó Világ szókimondása engem is őszinteségre késztetett. Andor Mihály kétrészes tanulmánya és Köteles Pál írása alaposan felkavarta az állóvizet. Katonakorom szépemlékű szakaszparancsnoka jutott eszembe, ő hasonló esetben a következőket mondta (némi finomítással): „Maga most alaposan beleszellentett a nullás lisztbe.” Nem jópofáskodni akarok, de úgy vélem, Andor Mihály és Köteles Pál cikkei sokakban idézték fel ezt a mondatot. A „Tettre” szükség volt, gondolom, még most is száll a por (akarom mondani, liszt), talán fáj is, ha a szemünkbe jut, de elülte után mindenképpen tisztábban láthatunk. Eger, 1981. március 25. Dippold Pál - Levélírónk és olvasóink az impresszumból is láthatják, hogy a jövőben - élve folyóiratunk némileg bővülő terjedelmével - nemzeti-történelmi hagyományainknak, lapunk jellegéhez mérten, figyelmet és teret kívánunk szentelni. (Szerk.) Mozgó Világ 81/7 július HETEDIK ÉVFOLYAM Főszerkesztő: Kulin Ferenc. A szerkesztőség címe: 1111 Bertalan L. u. 26. Telefon: 664-373, 664-377. Levélcím: 1502 Bp. Pf. 205. Felelős kiadó: Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat igazgatója. A kiadó címe: Budapest VII., Lenin krt. 9-11. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI 1900 Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: */2 évre 90, Ft, 1 évre 180,- Ft. Indexszám: 26 604. Petőfi Nyomda Kecskemét, 81.10350. Felelős vezető Ablaka István igazgató. Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem 81.8884/9. HU ISSN 0324-4601 2 DEAR MR VILÁG