Műemlékvédelem, 1967 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1967 / 1. szám - Vargha László: Népi építészetünk műemléki értékelése és problémái
A hazai és a külföldi tanulmányok, példák, gyakorlati munkálatok, s nem utolsósorban egy rendszeres kutató- és gyűjtőmunka alapján, a néprajzi jellegű emlékek meghatározásánál követendő alapszempontokat és irányelveket a következőkben foglaltuk össze: „Minden olyan építmény (épület, épületrész), amely egyrészt aláji adottságokkal együttesen, a hagyományos népi településsel szervesen és elválaszthatatlanul kapcsolatban áll; amely valamely tájképi jelenség kiegészítő tartozéka, amely eredeténél és rendeltetésénél fogva a népi életforma hiánytalan és jellemző kifejezője, alkotó része; amely a táji építőanyag és a hagyományos építőkészség (szerkezet) jellemző és kiemelkedő típusa vagy példája; amely a művészi stílusok és a népi díszítőművészet kapcsolatát megőrizte, azt mutatja és magyarázza, népi — néprajzi — műemlék, s műemléki védelemben részesül.” A továbbiakban még azt az általános érvényű kiegészítést is hozzáfűzhetjük, hogy a népi műemlékvédelemmel kapcsolatosan az általánosan elfogadott — megállapított — „műemlék”, tehát fenntartandó, valamint a ,,műemlék jellegű”, tehát védendő meghatározások is teljes egészében fennállanak és érvényesek. Az elmúlt évtizedekben végzett népi építészeti gyűjtő- és kutatómunkálatok hiteles és megbízható alapot nyújtottak a további feladatok elvégzéséhez. Elsősorban a tudományos megállapítások, meghatározások, valamint a helyi — az egyes kisebb tájegységek — sajátos és jellemző emlékanyagának a vizsgálata használta jó eredménnyel a néprajztudomány eddigi megállapításait. A továbbiakban a „Magyarország műemléki topográfiája” munkálatai keretében került sor — sok esetben rendkívül alapos és szinte pótolhatatlan értékű — néprajzi műemléki megfigyelésekre. A néprajzi jellegű műemlékek alapvetően szükséges és rendszeres vizsgálata tehát, lényegében alig 20 éves múltra tekinthet vissza. A sokféle — egyéni és tudományos szervekhez, s intézményekhez fűződő — gyűjtő- és kutatómunka azonban csupán akkor válhatott rendszeres feladattá, amikor az Építésügyi Minisztérium Város- és Községrendezési Főosztálya rendelkezésére az Országos Műemléki Felügyelőség hitelkerete terhére — 1958-ban — a néprajzi jellegű műemléki vizsgálatok szervezetten megindultak. Ez a gyűjtő- és kutatómunka azonban csupán akkor válhat eredményessé, ha a közreműködők szakmai felkészültsége és gyakorlati készsége megfelelő. Csak így lehet a gyűjtés megfelelő tudományos értékű. Az eddig gyűjtött nagyszabású és jelentős értéket képviselő anyag, megfelelő rendszerezés és szakszerű feldolgozás alapján — az anyag néprajzi és építészettörténeti hitelessége biztosításával — alapvető jelentőségűnek értékelhető. A néprajzi műemlékvédelem feladatai sorában egyik legjelentősebb és időszerű feladat: néprajzi jellegű műemlékeink regionális jellegű vizsgálata és védelme. Részben már a táji, részben a történelmi-társadalmi, néprajzi és építészettörténeti adottságok megkövetelik egy-egy szűkebb táj sokoldalú és egységes szemléletű vizsgálatát. Az ilyen igények és szakmai követelmények egyre inkább előtérbe kerülnek. A helytörténeti kutatások és a helytörténeti tudományos és múzeumi munkálatok egyre inkább részt kér 2. Muraszemenye (Zala m.). Lakóház 1838-ból, 1966-ban átszállítva Szentendrére, az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. (Fotók: Vargha L.)