Műemlékvédelem, 1968 (12. évfolyam, 1-4. szám)
1968 / 1. szám - Dercsényi Dezső: Vas megye műemlékei
céljaira). A következő évek egyik legszebb feladatának ígérkezik a sárvári Nádasdy-vár kulturális és idegenforgalmi célú hasznosítása, az épület teljes felszabadítása ennek érdekében. A sárvári várat újra kulturális központtá akarjuk tenni, híven régi, történelmi hagyományához. Foglalkozunk a megye népi építészeti emlékeinek megmentésével. Ez nem kis feladat, de meglehetősen sürgető, mert az idő itt ellenünk dolgozik. Ezek az épületek különösen gyorsan mennek veszendőbe, falun is teret hódít az új, és a régi épületek sorsa lassan megpecsételődik. Pedig különleges értéket képviselnek falvaink, a megye parasztságának múltját. A múltról szólva néha felmerül a gondolat, hogy ez az egész munka talán egy kicsit egyoldalú, csak visszatekintő jellegű. Ez sem így van. A jelen és jövő csak múltunk igazi értékeivel lehet teljes és igaz. Ezekben az épületekben dolgozó emberek ezreinek munkája él tovább. Mégpedig olyan munkája, ami maradandó, szép és ezért megérdemli a tiszteletet és figyelmet. Dr. GONDA GYÖRGY Vas megye Tanácsának VB-elnöke VAS MEGYE MŰEMLÉKEI Közhely, hogy a török pusztította Alfölddel szemben a Dunántúl műemléki anyaga lényegesen gazdagabb, s mert Pannóniához, a római provinciához tartozott, antik emlékek is gyakoribbak. Talán nem annyira köztudomású, hogy a Dunántúlon is, Vas megyében kivételesen, magas kvalitású emlékek maradtak ránk. Híven tükrözi ez az emlékanyag e táj társadalmi-történeti fejlődését, az emelkedés és a hanyatlás egymást váltó periódusait. Az antik emlékek magas színvonalát kellően indokolja Savaria fővárosi rangja s császári lakhelyként való szereplése; érthető, ha a XVIII. századtól a magyar és az európai régészet érdeklődésének tárgya volt. A páratlanul gazdag szobrászati és kis leletanyagtól most eltekintve felszínen ma két antik emlék maradt ránk: a Paulovits István romkertben bemutatottt romok és az Iseum. Az előbbiről a legutóbbi feltárások bizonyítják, hogy nem Szt. Quirinus bazilikájának, hanem császári palotának épült, ami aquileiai ihletésű gazdag mozaikdíszének származását is kellően indokolja. Az Iseum feltárása, műemléki helyreállítása is a különleges értékű antik emlékanyag méltó prezentálásának egyik legérdekesebb kísérlete. A római romok másfélezer évre kihatóan alakították Szombathely városát, kezdve a településnek karoling eredetű Steinamanger nevétől (melynek azonos értelmű szláv megfelelőjét Kámon nevű külvárosa őrizte meg), a császári palota romjaiig, mert odavonzották nemcsak a győri püspök várát, hanem a püspökség XVIII. századvégi alapításakor a székesegyház, palota, szemináriumból álló reprezentatív együttesét is. A magyar középkor emlékei azonban a környező birtokközpontokban helyezkednek el, így a legszebb későromán templomunk, a jáki nemcsak a nemzetségi monostorok leggazdagabban kiérlelt építészeti példája, hanem plasztikai dísze is vetekszik az osztrák emlékekkel, vissza is hat rájuk, sőt freskódísze is előkelő helyet foglal el Árpád-kori művészetünkben. Úgy látjuk ma már, hogy Jákon és környékén meghosszabbodott a későromán stílus uralma s mielőtt átadta volna helyét a gótikának, a falusi templomokat — népi inspirálású építészetünknek ezeket a gyöngyszemeit — köszönhetjük neki. Elég, ha ezek közül Csempeszkopácsot, Őriszentpétert említem, mint kimagasló példákat. A gótika igényesebb, városi építészeti példája a kőszegi Szt. Jakab-templom, melynek eddig csak részben feltárt freskódísze arra mutat, hogy a XIV. sz. végén és a XV. sz. első felében Vasban magas festészeti kultúra virágzott. Ennek hazai viszonylatban is első emlékei közé tartoznak a veleméri templom Aquila Jánostól 1378-ban festett falképei, melyek úgyszólván teljesen elborítják a kis templom falait. A gótika azonban a várépítészet kifejlődését is jelenti s e nemben a nemrég megkezdett és helyreállított kőszegi vár a megyének méltó büszkesége. Méltó büszkeség nemcsak a honvédő harcaink egyik legszebb fegyverténye —, melyet méltatlanul és indokolatlanul akarnak egyesek lekicsinyelni —, hanem azért is, mert a XV. sz. végén .