Műemlékvédelem, 1980 (24. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Sigrai Tibor: A Nyugati pályaudvar vágánycsarnokának újjáépítése

homlokzatának közepébe esik, amelyet — tekintettel a budapesti személyforgalom nagy­ságára — tágasan és fényűzően alakítottak ki. A pénztárcsarnoktól jobbra helyezkedett el a csomagfeladó hatalmas, csarnokszerű tere, balra pedig a várótermek és az éttermek. Az érkezési oldal funkciójából adódóan vala­mivel szerényebb, kivéve a kormányzati várótermet. Az érkezési oldalon találhatók a csomagkiadási, a rendőrségi, a vámhivatali és egyéb, az üzemi feladatokat szolgáló helyisé­gek. A vágánycsarnok szélessége 42 m, magas­sága 25 m, hosszúsága 153 m. A 42 m-es fesztáv áthidalására Polonceau rendszerű fedélszéket terveztek. Terjedelmére jellemző, hogy a pályaudvar csarnoka az Osztrák—Magyar Monarchiában a legna­gyobb volt, fesztávolságát tekintve pedig világ­­viszonylatban is csak négy nagyobbat ismer­tek. Az eredeti leírás hangsúlyozza az egész csarnok kivételes könnyedségét, díszes meg­jelenését. Megállapítja, hogy a csarnok üveg­felülvilágítóin, illetve az oldalfalakon keresz­tül behatoló fény a teret nemcsak világossá, hanem nagyszerűvé is teszi, és az egész épít­ménynek megnyerő külsőt kölcsönöz. Az engedélyezési tervnek nem ismerjük minden részletét. A töredékesen előkerült tervek több elkészített változatra utalnak. Az alaprajz és a szerkezeti elképzelés azonban már az első tervben kialakult, és a további tervezés során lényegében nem változott. Az 1874-ben kiállított tervet De Serres Ágos­ton a Vasút Társaság építészeti főigazgatója készítette el. A kivitelezést — elsősorban az acélszerkezetét — egyetlen magyar vagy oszt­rák cég sem vállalta, így arra több külföldi céget kértek fel, köztük az Eiffel és Társa cé­get. A kivitelezők De Serres Ágoston tervei alapján részletes terveket, ill. ajánlatokat nyújtottak be. A megbízást az Eiffel és Társa kapta meg. Az egész vasszerkezet szellemi szerzője Seyry Tivadar francia mérnök, aki az Eiffel cég egyik társa és főnöke volt. A fran­cia vállalat budapesti képviseletét és a mun­kák helyszíni vezetését Gyenge László mér­nök látta el. Az Eiffel és Társa tehát fővállal­kozó volt, amely csak a háromhajós vasszer­kezetet gyártotta és szállította, az egyéb mun­kákkal hazai cégeket bízott meg, így tehát az a közhit, hogy az épület tervezője személyesen Gustave Eiffel volt, némi módosításra szorul, de annyi bizonyos, hogy a pályaudvar acél­­szerkezetét az Eiffel és Társa cég neve fém­jelzi. Az építkezés 1875 tavaszán indult meg, és 1876 szeptember 19-én már megtartották a nagycsarnok tetőszerkezetének terhelési pró­báját. A munkálatokat a vasútforgalom fenn­tartása mellett végezték, a meglevő pálya­udvart körbeépítve. A pályaudvart pedig 1877. október 28-án nyitották meg. A következő generációk nemigen becsülték az épület nagyszerű funkcionális és konstruk­ciós rendjét, alakítgattak, változtattak, ron­tottak rajta. Átépítették például az eredeti széles üvegfelülvilágítót és egy sokkal kes­kenyebbel helyettesítették. A pályaudvar két világháborút vészelt át, de az utóbbiban súlyos károkat szenvedett, helyreállítása pedig a háború utáni lehetőségekhez igazodott. Részben a háborús évek és a gazdasági nehéz­ségek miatt a karbantartás a szükséges mérték alatt maradt, ezért különösen a nagycsarnok vasszerkezetében lényeges károsodások kelet­keztek. E károk a vasútüzemi sajátosságokból 2­ 3. A régi indóház.

Next