Műemlékvédelem, 1980 (24. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Sigrai Tibor: A Nyugati pályaudvar vágánycsarnokának újjáépítése
homlokzatának közepébe esik, amelyet — tekintettel a budapesti személyforgalom nagyságára — tágasan és fényűzően alakítottak ki. A pénztárcsarnoktól jobbra helyezkedett el a csomagfeladó hatalmas, csarnokszerű tere, balra pedig a várótermek és az éttermek. Az érkezési oldal funkciójából adódóan valamivel szerényebb, kivéve a kormányzati várótermet. Az érkezési oldalon találhatók a csomagkiadási, a rendőrségi, a vámhivatali és egyéb, az üzemi feladatokat szolgáló helyiségek. A vágánycsarnok szélessége 42 m, magassága 25 m, hosszúsága 153 m. A 42 m-es fesztáv áthidalására Polonceau rendszerű fedélszéket terveztek. Terjedelmére jellemző, hogy a pályaudvar csarnoka az Osztrák—Magyar Monarchiában a legnagyobb volt, fesztávolságát tekintve pedig világviszonylatban is csak négy nagyobbat ismertek. Az eredeti leírás hangsúlyozza az egész csarnok kivételes könnyedségét, díszes megjelenését. Megállapítja, hogy a csarnok üvegfelülvilágítóin, illetve az oldalfalakon keresztül behatoló fény a teret nemcsak világossá, hanem nagyszerűvé is teszi, és az egész építménynek megnyerő külsőt kölcsönöz. Az engedélyezési tervnek nem ismerjük minden részletét. A töredékesen előkerült tervek több elkészített változatra utalnak. Az alaprajz és a szerkezeti elképzelés azonban már az első tervben kialakult, és a további tervezés során lényegében nem változott. Az 1874-ben kiállított tervet De Serres Ágoston a Vasút Társaság építészeti főigazgatója készítette el. A kivitelezést — elsősorban az acélszerkezetét — egyetlen magyar vagy osztrák cég sem vállalta, így arra több külföldi céget kértek fel, köztük az Eiffel és Társa céget. A kivitelezők De Serres Ágoston tervei alapján részletes terveket, ill. ajánlatokat nyújtottak be. A megbízást az Eiffel és Társa kapta meg. Az egész vasszerkezet szellemi szerzője Seyry Tivadar francia mérnök, aki az Eiffel cég egyik társa és főnöke volt. A francia vállalat budapesti képviseletét és a munkák helyszíni vezetését Gyenge László mérnök látta el. Az Eiffel és Társa tehát fővállalkozó volt, amely csak a háromhajós vasszerkezetet gyártotta és szállította, az egyéb munkákkal hazai cégeket bízott meg, így tehát az a közhit, hogy az épület tervezője személyesen Gustave Eiffel volt, némi módosításra szorul, de annyi bizonyos, hogy a pályaudvar acélszerkezetét az Eiffel és Társa cég neve fémjelzi. Az építkezés 1875 tavaszán indult meg, és 1876 szeptember 19-én már megtartották a nagycsarnok tetőszerkezetének terhelési próbáját. A munkálatokat a vasútforgalom fenntartása mellett végezték, a meglevő pályaudvart körbeépítve. A pályaudvart pedig 1877. október 28-án nyitották meg. A következő generációk nemigen becsülték az épület nagyszerű funkcionális és konstrukciós rendjét, alakítgattak, változtattak, rontottak rajta. Átépítették például az eredeti széles üvegfelülvilágítót és egy sokkal keskenyebbel helyettesítették. A pályaudvar két világháborút vészelt át, de az utóbbiban súlyos károkat szenvedett, helyreállítása pedig a háború utáni lehetőségekhez igazodott. Részben a háborús évek és a gazdasági nehézségek miatt a karbantartás a szükséges mérték alatt maradt, ezért különösen a nagycsarnok vasszerkezetében lényeges károsodások keletkeztek. E károk a vasútüzemi sajátosságokból 2 3. A régi indóház.