Műemlékvédelem, 1985 (29. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 1. szám - Nemes Márta: Egy "forradalmi" városrendezési elgondolás: II. József és a Kaiser Vorstadt

EGY , ,FORRADALMI" V­ÁROSRENDEZ­É­S­I ELGONDOLÁS II. JÓZSEF ÉS A KAISER VORSTADT Pestnek a törökök kiűzése utáni időben nem voltak külvárosai. A középkor folyamán itt elterülő önálló települések nem tekinthetők külvárosnak.­ A török hódoltság után lassan újjáéledő élet, a lakosság számának növekedése csakhamar oda vezetett, hogy a városfa­lon belül kiosztható telkek beépültek, s 1730 körül a városi tanács már arra kényszerült, hogy a városfalon kívül — ahol addig kertek, majorságok és szántó­földek húzódtak — parcellázásba kezdjen, így alakult ki elsőként Lerchenfeld, Pest első külvárosa, a mai Horváth Mihály tér környékén. Bár a tanács nem kívánta a külvárosok fejlesztését, a városfalon kívül épült házak száma egyre gyarapo­dott. Számuk 1769-ben 865, 1781-ben pe­dig már 1111 volt. Az 1770-es évekig a külvárost két részre osztva tartották nyilván: alsó külváros (a mai Ferenc- és Józsefváros) és felső külváros (a mai Te­réz- és Erzsébetváros helyén). Az 1780-as évekre Pestet már kiterjedt falusias kül­városok övezték délről és keletről, az északi rész azonban szinte érintetlenül maradt. Homokos, puszta területén csú­fján néhány kincstári épület és raktár épült a 18. század közepéig­, majd 1755-ben a mai Eötvös tér 2. helyén a Szt. János-kápolna.­ A Váci kaputól északra eső terület beépítésének gondolata az 1770/80-as években merült fel, egyrészt a Neuge­bäude építése, másrészt a Belvárosban tarthatatlanná vált vásári állapotok miatt. Az országos vásárok alkalmával ugyanis a kereskedők sátraikkal eltorlaszolták az utakat a Belváros szűk utcáin. Ezért a helytartótanács 1785-ben új vásártér kije­lölését rendelte el a városfalakon kívül. Erre a legalkalmasabbnak a Váci kapu­tól északra levő szabad terület mutatko­zott, mert közel esett a Belvároshoz, s mert a kereskedők forgalmassá tették az itt lévő raktárakkal, 1783-tól pedig az újonnan felépült harmincadhivatal miatt is. Itt volt a városi mérlegház, sőt 1787-től a mai Deák Ferenc (Nagyhíd) utca vona­lába helyezték át az állandó hidat is, mely 1767 óta a mai Türr István (Kishíd) utca vonalában állt. A II. József által elő­irányzott Újépület munkálatainak meg­indulásával szinte felkínálkozott a vá­rosfalig terjedő pusztaság rendezésének kérdése. Az 1785-ös helytartótanácsi határoza­tot, eddigi ismereteink szerint, öt kü­lönböző elképzelés papírra vetése követ­te. Az első ezek közül a Jung József­ által 1786-ban készített változat.A Jung 213 parcellára osztotta a mai Széchenyi utca és a városfal közé eső területet úgy, hogy négy észak—dél irányú utcára fűzte fel a nagyjából azonos nagyságú telkeket, amelyek nem a Duna változó irányú med­rét követték, hanem az Újépület kelet— nyugati oldalára merőlegesen álltak. A hosszanti utcákat négy-hat telkenként négy keresztutca tagolta. A városfalhoz tapadva egy teleksor húzódott, kijelölve ezzel a mai Deák Ferenc utca vonalát. A terv — két nagy hiányossága ellenére — igen nagy jelentőségű, bár első pillan­tásra a mai szemlélő kézenfekvő meg­oldásnak vélheti. Azonban 1786-ban Pes­ten derékszögű utcarendszerben új vá­rosrészt tervezni egyáltalán nem volt magától értetődő gondolat. Bizonyíték erre a többi külváros elég rendszertelen addigi telepítése. A városi tanácsnak ko­rábban is lett volna lehetősége vala­milyen rendszer szerint parcellázni az újonnan beépülő telkeket, mégsem tette. Miért? Hiszen a meglévő kertek és ma­jorságok miatt kialakult útvonalak nem jelenthettek olyan kötöttséget, amelyek­hez feltétlenül ragaszkodni kellett volna. 1

Next