Műemlékvédelem, 1985 (29. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 1. szám - Nemes Márta: Egy "forradalmi" városrendezési elgondolás: II. József és a Kaiser Vorstadt
EGY , ,FORRADALMI" VÁROSRENDEZÉSI ELGONDOLÁS II. JÓZSEF ÉS A KAISER VORSTADT Pestnek a törökök kiűzése utáni időben nem voltak külvárosai. A középkor folyamán itt elterülő önálló települések nem tekinthetők külvárosnak. A török hódoltság után lassan újjáéledő élet, a lakosság számának növekedése csakhamar oda vezetett, hogy a városfalon belül kiosztható telkek beépültek, s 1730 körül a városi tanács már arra kényszerült, hogy a városfalon kívül — ahol addig kertek, majorságok és szántóföldek húzódtak — parcellázásba kezdjen, így alakult ki elsőként Lerchenfeld, Pest első külvárosa, a mai Horváth Mihály tér környékén. Bár a tanács nem kívánta a külvárosok fejlesztését, a városfalon kívül épült házak száma egyre gyarapodott. Számuk 1769-ben 865, 1781-ben pedig már 1111 volt. Az 1770-es évekig a külvárost két részre osztva tartották nyilván: alsó külváros (a mai Ferenc- és Józsefváros) és felső külváros (a mai Teréz- és Erzsébetváros helyén). Az 1780-as évekre Pestet már kiterjedt falusias külvárosok övezték délről és keletről, az északi rész azonban szinte érintetlenül maradt. Homokos, puszta területén csúfján néhány kincstári épület és raktár épült a 18. század közepéig, majd 1755-ben a mai Eötvös tér 2. helyén a Szt. János-kápolna. A Váci kaputól északra eső terület beépítésének gondolata az 1770/80-as években merült fel, egyrészt a Neugebäude építése, másrészt a Belvárosban tarthatatlanná vált vásári állapotok miatt. Az országos vásárok alkalmával ugyanis a kereskedők sátraikkal eltorlaszolták az utakat a Belváros szűk utcáin. Ezért a helytartótanács 1785-ben új vásártér kijelölését rendelte el a városfalakon kívül. Erre a legalkalmasabbnak a Váci kaputól északra levő szabad terület mutatkozott, mert közel esett a Belvároshoz, s mert a kereskedők forgalmassá tették az itt lévő raktárakkal, 1783-tól pedig az újonnan felépült harmincadhivatal miatt is. Itt volt a városi mérlegház, sőt 1787-től a mai Deák Ferenc (Nagyhíd) utca vonalába helyezték át az állandó hidat is, mely 1767 óta a mai Türr István (Kishíd) utca vonalában állt. A II. József által előirányzott Újépület munkálatainak megindulásával szinte felkínálkozott a városfalig terjedő pusztaság rendezésének kérdése. Az 1785-ös helytartótanácsi határozatot, eddigi ismereteink szerint, öt különböző elképzelés papírra vetése követte. Az első ezek közül a Jung József által 1786-ban készített változat.A Jung 213 parcellára osztotta a mai Széchenyi utca és a városfal közé eső területet úgy, hogy négy észak—dél irányú utcára fűzte fel a nagyjából azonos nagyságú telkeket, amelyek nem a Duna változó irányú medrét követték, hanem az Újépület kelet— nyugati oldalára merőlegesen álltak. A hosszanti utcákat négy-hat telkenként négy keresztutca tagolta. A városfalhoz tapadva egy teleksor húzódott, kijelölve ezzel a mai Deák Ferenc utca vonalát. A terv — két nagy hiányossága ellenére — igen nagy jelentőségű, bár első pillantásra a mai szemlélő kézenfekvő megoldásnak vélheti. Azonban 1786-ban Pesten derékszögű utcarendszerben új városrészt tervezni egyáltalán nem volt magától értetődő gondolat. Bizonyíték erre a többi külváros elég rendszertelen addigi telepítése. A városi tanácsnak korábban is lett volna lehetősége valamilyen rendszer szerint parcellázni az újonnan beépülő telkeket, mégsem tette. Miért? Hiszen a meglévő kertek és majorságok miatt kialakult útvonalak nem jelenthettek olyan kötöttséget, amelyekhez feltétlenül ragaszkodni kellett volna. 1