Műemlékvédelem, 1987 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám - Feld István: Megjegyzések az Árpád-kori ún. kisvárak kérdéséhez
Véleményünk szerint ekkor egy vár méretét is alapvetően a terepadottságok határozták meg, ha ebben emellett jelentős szerepe is volt az építtető anyagi lehetőségeinek. Épp ezért kétségtelennek tartjuk, hogy 1241 után is épültek nem kőből készült erősségek , s nem csupán háborús korszakokban „élt még tovább a fa—föld sánc"13 — erről írott adatok és régészeti leletek egyaránt tanúskodnak.14 Továbbá nem csupán ezt a — kőfalú várhoz képest kétségkívül „elavultnak" tekinthető — vártípust hagyták el nagy számban később, hanem igen sok olyan kővárat is hasonló sors ért, melyekről ugyancsak nem szólnak írott források (Sámsonháza, Szendrőlád, Rékavár, Kantavár stb.), ami arra utal, hogy a várak pusztulása nem csupán védhetőségükön, stratégiai jelentőségükön állt vagy bukott — e mögött további, gazdasági-társadalmi tényezőket kell keresnünk. Végül is nem látjuk igazolhatónak a tatárjárásnál Sándorfi György által meghúzott választóvonalat — bár meg kell jegyeznünk, hogy ebben a kérdésben utóbbi munkáiban már nem fogalmaz ennyire élesen. Úgy véljük, mind kő-, mind pedig sáncvárat emelhettek 1241 előtt és után is, bár kétségtelen, hogy az országot ért nagy pusztulás felgyorsított egy korábban már megindult folyamatot, mint ezt Fügedi Erik meggyőzően kifejtette.15 Az egyes várak pontosabb, sőt, még megközelítő korhatározása is csak régészeti ásatásokkal lehetséges, így nem érezzük elfogadhatónak a „topográfiai alapon valószínűleg tatárjárás előtti vár" Sándorfi György által megfogalmazott kategóriáját. Alapos, egyedi elemzések nélkül az általánosítás még korainak tűnik, s így félrevezető lehet — a hiányzó írott adatokat és régészeti megfigyeléseket a logikai kombinációk teljesen aligha pótolhatják. Számos tényezőt kell figyelembe venni akkor is, ha azt vizsgáljuk, miért nem találkozunk igen sok kisméretű várral az írott forrásokban. Sándorfi György először úgy gondolta, hogy az általa vizsgált „kis feudális várakra nem használhatták a tatárjárás előtt a »vár« elnevezést". Ennek bizonyítására az 1241 utáni források „más erősség” kifejezését, a „vár" fogalom közigazgatáshoz, királyi birtokláshoz való feltételezett kapcsolódását említette először.16 Ezt azután talán maga sem tartotta meggyőzőnek — esetleg amiatt, mert a forrásokban még a 15. században sem találunk egységes, egyértelmű szóhasználatot —, ezért később a várépítési engedélyek kérdésével kezdett foglalkozni. Mint írta, „nem ismerünk adatot arra, hogy a várépítést a tatárjárás előtt királyi engedély szabályozta volna". Abból, hogy az első ilyen engedélyek az 1240-es évek végéről maradtak fenn, továbbá, hogy Anonymus nem szól ilyenekről, arra következtetett, hogy a várépítés „a föld tulajdonosainak természetes joga volt”, továbbá, hogy „IV. Béla megtervezte az ország védelmét szolgáló várrendszer kiépítését. A felépülő új váraknak illeszkedniük kellett az elképzeléseihez . . . tehát szabályozta a várépítést", mégpedig 1247 előtt.17 E feltevés gyenge pontja, hogy a benne szereplő nagy várrendszerről közvetlen adatunk nincs, sőt, hiába írta IV. Béla a pápának, hogy a Duna vonalát várakkal erősíti meg, Budán és Visegrádon kívül itt több, ekkor épült várról nincs tudomásunk! Az engedélyező oklevelek — de ugyanúgy az erősségek okleveles említésének — hiánya betudható az írott forrásanyag pusztulásának is. Ugyanígy feltehető, hogy oklevél nem is keletkezett számos sánc- vagy kővárról jogi esemény hiányában, vagy amiatt, hogy az erősség már elpusztult az okleveles gyakorlat 14. századi széles körű elterjedése előtt.18 Mindez végül is amellett szól, hogy egy vár említésének hiánya nem bizonyítja, hogy nem kellett volna építéséhez királyi engedély, illetve, hogy nem számított volna ugyanolyan várnak, mint a többi. Erre utal az is, hogy számos kis sáncvárról tudunk, amelyeket a források a legnagyobb kővárakhoz hasonlóan „castrum” néven említenek, itt példaként csak nógrádi erősségeket felhozva: Mátraszőlős, Baglyaskő, Ecseg.19 Sándorfi György azt is hangsúlyozta, hogy az általa vizsgált kisméretű vártípus „nem azonos a lakótoronnyal", mert „amíg a korai feudális vár védelmi alapja a sánc és az árok, s a benne lévő építmény másodlagos jelentőségű, addig a lakótorony maga adja a védelem jellegét anyagával, tömegével, általában masszivitásával", de ,,az itt vázolt lakótoronytípus területünkön nem található".20 Laj- 3