Műemlékvédelem, 1997 (41. évfolyam, 1-4. szám)

1997 / 1. szám - Császár László: Dr. Gyurkó János (1952-1996)

Dr. Gyurkó János (1952-1996) Ismét gyászkerettel jelenik meg első írá­sunk. Megint búcsúznunk kell. Ismét szegé­nyebb lett a műemlékvédők amúgy se nagy tábora. Dr. Gyurkó János nagyívű pályája negy­vennégy éves korában ért véget, tragikusan. A fiatal építőmérnök kutatóként kezdte, majd elcsábította a műemlékvédelem, az OMF munkatársa lett. Statika és műemlé­kek: ez a kettős érdeklődés széleskörűvé formálta tudását. Diplomát szerez műem­lékvédelmi szakmérnökként, sőt doktorátust is, az Árpád-kori templomok tipológiájáról írt értekezésével. Aztán a VÁTI-ban szinté­zissé érik a kettő: műemlékek helyreállítá­sának szakstatikusa lesz. Eljön a rendszerváltás ideje: Gyurkó Já­nos harmadik, ekkor már legfontosabb ér­deklődésévé a politika lép elő. 1990-ben az Országgyűlés tagja lesz, az MDF-es képviselő 1993 elejétől már a környezetvédelmi és területfejlesztési tárca minisztere. Innen kerül visz­­sza az Országos Műemlékvédelmi Hivatalhoz elnökhelyettesként, nem sokkal halála előtt az elnök főtanácsadója lesz. Sokat tett az OMvH-nál az új műemléki törvény megalkotásáért, de annak várható elfogadását már nem érhette meg. Az egyik legfontosabb statikusi tulajdonságot, a precizitást műemléki munkájában is ér­vényesítette. Nekem abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy elvállalta egy könyvem kéziratának lektorálását, így megcsodálhattam azt a különös, aprólékos pontosságot, amit e munkának szentelt az adatok és következtetések kontrolljától egészen az ékezetekig. Éjszaka, egy pillanat alatt ért véget élete. Meghalni mindenkinek így kellene. Csak nem 44 éves korban. Szívük, érrendszerük sokakat ragad el Magyarországon. Az a benyomásom, hogy a műemlékvédők közül a statisztikai átlagnál is többeket, Csemegitől Havassyn át Mendeléig és Gyurkóig. Meg tudunk-e tanulni végre magunkra és egymásra vigyázni? Császár László

Next