Műemlékvédelem, 2000 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - Román András: 175 - Beck Zsuzsanna - Sedlmayr János: Holt műemlékeink helyreállítása és felhasználása
175 Manapság, amikor olyan szép, kerek számot ünnepel a világ, mint a 2000, van-e jelentősége a 175-nek? Tisztelt Olvasó, a Műemlékvédelem azon száma, amibe belelapozott, az első megjelenésétől számítva a 175. Negyvenkét és fél évvel ezelőtt indította útjára Gerő László lapunkat, ami azóta a magyar építészeti örökség védelmének szócsöve, propagátora, hírnöke és (reméljük) egyik erőssége. Méternyi ma már a könyvespolcon a kis, B/5 méretű füzetek sokasága, amelyek éppúgy, mint névadójuk, a fogalom maga, a hagyományt őrzi, de a mindenkori mát igyekszik szolgálni. A szerény, nem egészen kerek, de talán mégse jelentéktelen évforduló alkalmából rendhagyó lapszám megjelentetését határoztuk el. Ismét közöljük a muzeális első szám három fontos cikkét (terjedelmi okból sajnos ábrák nélkül) és három olyan írást, amely ma vonja elemzés alá ugyanazokat a témaköröket. Mintegy annak igazolására is, hogy a műemlékvédelemben sincsenek egyszer és mindenkorra lezárható kérdések. Örülünk - és nem tagadjuk, büszkék vagyunk rá -, hogy a Műemlékvédelem megérhette ezt a jubileumot. Köszönjük Gerő Lászlónak, a tengernyi szerzőnek, kitartó (és növekvő!) olvasótáborunknak, anyagi támogatóinknak, főleg az Országos Műemlékvédelmi Hivatalnak. Fel, a következő százhetvenötre! Román András Beck Zsuzsanna - Sedlmayr János HOLT MŰEMLÉKEINK HELYREÁLLÍTÁSA ÉS FELHASZNÁLÁSA A műemlékvédelem kultúréletünk szerves és szükségszerű tényezője, amelynek elmélete, gyakorlata és tudományos módszere az utóbbi évtizedekben sokat változott, fejlődött. A ma alkalmazott elvek szerint a műemlékvédelem célja az emlékek megőrzése, élettartamuk meghosszabbítása, közérthető és élményt keltő bemutatása és ezen keresztül széles néprétegekben a történelmi tudat élményszerű felébresztése. E célkitűzés veti fel az állagmegóvás, a helyreállítás és felhasználás sokat vitatott kérdését, amelyhez szorosan csatlakozik a helyreállítás és felhasználás lehetőségének, jogosultságának és módszerének problematikája. Az elvi kérdések tisztázása holt műemlékeink esetében a legnehezebb: középkori várainknál, kolostorainknál és templomainknál, amelyek többségénél a több évszázados lakatlanság és pusztulás következtében csak az emlék kis hányada áll. Ma már a legsürgősebb beavatkozás is a huszonnegyedik órában éri holt műemlékeink legnagyobb részét és még így is a legtöbb esetben csak az eredeti állapot kis töredékének megőrzését vállalhatjuk. Az állagmegóvás megtartja a holt műemlék megszokott képét, esetleg kis változtatást tesz szükségessé; végső fokon azonban csak a rom fenntartására szorítkozik. A munka a falak megerősítéséből, konzerválásából, boltozatok megerősítéséből, pusztító növényzet eltávolításából, védőtetők alkalmazásából, általános karbantartásból áll. Az állagmegóvás az emlék fenntartásán kívül egyúttal a rom érthetőbb képéhez, az egész koncepció jobb áttekinthetőségéhez is vezet. Középkori romjainknál ezzel a módszerrel azonban tartós védelmet csak az állagmegóvás állandó megismétlése esetén érhetünk el. Az állagmegóvás legnagyobb hibája, hogy az eredeti épületről a legtöbb esetben nem ad mindenki számára egyértelmű képet és így az a szemlélőben nem teremt kapcsolatot a múlttal. A helyreállítás ezzel szemben a holt műemléknek új rendeltetést, új életet biztosít. A helyreállítás lehetővé teszi a maradványok teljes megőrzését és ezzel egyidejűleg mód nyílik az emlék racionális felhasználására is; az ismét élővé válik, állandó gondozása és karbantartása következtében pedig optimális védelemben részesül. Igaz ugyan, hogy ennek fejében meg kell válnunk a rom megszokott látványától, ez a veszteség azonban az előbb említett előnyökkel szemben - sikeres helyreállítás esetén - gyakorlatilag nem jöhet számításba. A korszerű célra való felhasználás természetesen csak abban az esetben képzelhető el, ha az új létesítmény rendeltetésének követelményei megfelelnek a műemlék alaprajzi rendszerének és felépítményének és így a műemlékvédelmi szempontok maradék nélkül kielégíthetők. Ha azonban a felhasználás összeütközésbe kerül a maradványok megőrzésének elvével, úgy a megalkuvás csak az új létesítmény kárára történhet. Ezekért a kötöttségekért bő kárpótlást nyújt az emlék gazdag történeti és esztétikai értékének megőrzése. A helyreállítást a leggondosabb tudományos kutatásnak és feltárásnak kell megelőznie. Az épületen és írott források alapján ki kell mutatnunk az építési periódusokat, meg kell állapítanunk a későbbi átalakítások