Műemlékvédelem, 2003 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám - Feld István: Az ozorai várkastély története

XIV. század elején hatalmában tartó oligar­cha család, a Kőszegiek tamási várnagya volt. Ozorai lakóhelyét egy 1325-ből fenn­maradt oklevél említi. Ez egy nemesi udvar­ház lehetett, amelyről még a XV. században is szólnak források. Bizonyára még a XIII. században épült fel a Kálvária-domb észak­­nyugati végén az a kisméretű, kétrészes erős­ség, amelyből ma már csak a körbefutó mély sáncárok látható. Az itt végzett kisebb ása­tás állandó lakottságra utaló nyomokat nem talált, így feltételezhető, hogy csak a földes­­úr mentsvára volt, azaz ide menekülhetett veszély, támadás esetén. A család következő nemzedékéből Mik­lós már Károly Róbertet szolgálta, s érdeme­iért számos birtokadományban részesült. Fi­ával azután az Ozoraiak férfiágon kihaltak, de András lányát, Borbálát 1399-ben Luxem­burgi Zsigmond király fiúsította, azaz bizto­sította számára, hogy családja birtokait tel­jes joggal örökölhesse. E különös kegy azonban nem az utolsó Ozoraiak érdemei­nek szólt, hanem annak, hogy az ifjú hölgy ekkor már Kanizsai János főkancellár bizal­mi emberének, Filippo Scolarinak a jegyese volt. A szekszárdi konvent királyi parancsra az - ekkor még Pipo Gallicusnak nevezett - itáliai jövevényt hamarosan be is iktatta a családi birtokok háromnegyedébe, s a házas­pár később a hiányzó negyedet is megsze­rezte. Az elszegényedett polgárcsaládból szár­mazó Filippóról tudjuk, hogy 1369-ben a Firenzéhez tartozó Tizzanóban született. Az ekkor Európa egyik pénzügyi és gazdasági központjának számító köztársaság szokása­inak megfelelően alig 13 évesen már egy Budán működő kereskedő, Lucia Pecchia inasa lett, hogy az üzleti élet fogásait kita­nulja. A fényűzési cikkekkel, elsősorban se­lyemmel és fűszerekkel kereskedő olaszok Budán a mai Országház, akkori nevén Olasz utcában nyitottak boltokat, s ezek egyiké­ben dolgozhatott a fiatal Scolari. Egyik itá­liai életrajzírója szerint itt ismerte meg 1390 A várkastély földszinti alaprajza az építési periódusokkal: 1 - külső várkapu; 2 - fal­szorosok; 3 - belső kapu; 4 - saroktornyok; 5 - belső udvar körbefutó folyosóval; 6 - középkori pincelejáró; 7 - kút Ozorai Pipo (Filippo Scolari) Andrea del Castagno 1450 körül készült freskója Firenzében 1 KdMwupu * SanAWKfl* V 2 fsKKiros 5 vanus** »V v 3 ftfeavttWw 6 Pmeeieitft) £ • j f 18 smraa

Next