Műemlékvédelem, 2011 (55. évfolyam, 1-6. szám)
2011 / 1. szám - TÉKA PROGRAM - Kollányi László - Csemez Attila: Táji értékek, egyedi tájértékek - egységes rendszerben
Kollányi László - Csemez Attila TÁJI ÉRTÉKEK, EGYEDI TÁJÉRTÉKEK - EGYSÉGES RENDSZERBEN iwmw Számunk első részében az EEA Grants és a Norway Grants anyagi támogatásával megvalósuló TÉKA programot ismertető írások kaptak helyet. A TÉKA program célja egy olyan átfogó, az ország egészét lefedő tájértékkataszter elkészítése volt, amely hozzájárul a tájikulturális örökség megőrzéséhez. A program konkrét feladata egy online tájértékkataszter módszertani megalapozása, adatbázis kialakítása, működési keretrendszerének megteremtése, fenntartása, működtetése és terepi adatok gyűjtése. Bizonyára rácsodálkoztunk már az ország tájait, településeit járva egy-egy olyan szép épületre, szoborra, kőkeresztre, kilátóhelyre vagy éppen egy matuzsálemi korú fára, amely sehol sem szerepelt az útikönyvekben, leírásokban. Szerencsére a természetvédelem és a kulturális örökségvédelem körébe tartozó, hivatalosan védett objektumok mellett még számtalan olyan (táj)érték található hazánkban, amely országos szinten ugyan nem biztos, hogy kiemelkedő jelentőségű, de helyi szinten fontos eleme lehet a tájnak, a helyi környezetnek. A hivatalos természetvédelem ezeket az objektumokat egyedi tájértéknek nevezi. Az egyedi tájérték fogalma nem új keletű. Jogszabályi bevezetése a természetvédelmi törvényhez kapcsolódik, de tudományos műhelyekben a fogalom már előtte is elterjedt volt. Bevezetésétől a mai gyakorlatig sokat változott, fejlődött a fogalom megítélése. Az első kutatási tanulmányok megírását követően az egyedi tájértékek törvénybe iktatására és szabványosítására is sor került 1996-ban. A 2008. február 1-jén életbe lépett Európai Tájegyezmény - lényege a tájkarakter megóvása - is közvetlenül kapcsolódik a tájértékek védelméhez. A KEZDETEK... Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Környezetvédelmi Főosztálya megbízásából 1983-ban tanulmány készítésére kapott megbízást a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Tájrendezési Tanszéke általános tájvédelem alapjául szolgáló tájértékelési módszer kidolgozására. A tanulmány - Mőcsényi Mihály professzor vezetésével - az egyedi tájértékek „kitalálása”, az úgynevezett védetté nem nyilvánított táj értékelése jegyében fogant. A tanulmány abból indult ki, hogy a természetvédelmi oltalom alatt nem álló területek felbecsülhetetlen értékű elemeivel, emlékeivel hivatalosan „senki” sem törődik. Jóllehet a régészek igyekeznek - mindig is igyekeztek - az előkerült leletanyagot múzeumba juttatni, az értékeket feltárni. A műemlékvédők törekedtek az objektumok mielőbbi állagmegóvására, a tájépítészek igyekeztek a történeti kertek fenntartását, illetve az intenzíven hasznosított agrártérségek tagolását biztosítani. A sor a mérnökökkel, az erdészekkel, a mezőgazdákkal is folytatható, bár elsődleges termelő-fejlesztő tevékenységüket a múlt emlékei inkább akadályozták, mint segítették. A kezdeti koncepció abból a feltételezésből indult ki, hogy a védett területeken (természetvédelmi, műemléki, régészeti stb.) megjelenő objektumokkal, tájelemekkel nem kell foglalkozni, mert azok megóvásáról az illetékesek hivatalból gondoskodnak. A védetté nem nyilvánított tájban - s ez képezi az ország összterületének nagy hányadát - az egyedi tájértékek értelmezése, feltárása, rendszerzése, értékelése, nyilvántartásba vételének lehetősége mindmind hozzásegít további pusztulásuk vagy pusztulni hagyásuk megelőzéséhez, megakadályozásához. A cél a tájértékeket képviselő, hordozó elemek feltárása, csoportosítása, osztályozása, minősítése volt. Tájértéknek, egyedi tájértéknek akkor az ember tájalkotó, tájhasználó tevékenysége során keletkezett ez a"V noruuay grands grants"