Műemlékvédelem, 2012 (56. évfolyam, 1-6. szám)
2012 / 1-2. szám - Szentesi Edit: Az intézményes műemlékvédelem kezdetei Magyarországon
Anton Wasulik segédmérnök felmérése és rajza: A nyitrai (Nitra, Szlovákia) székesegyház korai oldalkápolnájának felmérése, toll és akvarell, 1855. (A kerületi építési hivatal részéről láttamozta Michael Sztankovánszky főmérnök, a Central Commissionnak beküldte Florian Menapace, az országos építési igazgatóság vezetője.) 1846-ban Kassán és Eperjesen tartott vándorgyűlése. Henszlmann Imre (1813—1888) e gyűlés ajándékkönyveként tudta végül kiadatni a kassai Szent Erzsébet-templom és a Szent Mihály-kápolna felmérésekkel illusztrált leírását - az első magyarországi épületmonográfiát, majd hosszú, részletes vezetést tartott a helyszínen. Ennek hatása alatt testületi határozattal írt levélben kérték az egyébként a gyűlés szervezésében és lebonyolításában házigazdaként is szerepet, illetve Henszlmann könyvének megjelentetésében anyagi részt vállaló Ocskay Antal (1795-1848) kassai püspököt (1839- től) és a kegyurat, Kassa városát, a két épület — ma úgy mondanánk - kutatására és helyreállítására. A javasolt program a dóm tetőszerkezetének átalakítását, falkép feltárást, ásatásokat, a szentségház kiszabadítását és a főoltár tisztítását, valamint a kapuk domborműveinek gipszbe történő másolását tartalmazta. Ez volt az első kísérlet Magyarországon arra, hogy szakemberek testülete próbálja egy épület tulajdonosát, illetve kezelőjét konkrét műemlékvédelmi intézkedések megtételére rábírni. Ráadásul a vándorgyűlést alelnöklő Pulszky Ferenc (1814— 1897) indítványára elhatározták, hogy az országgyűléshez fordulnak majd azért, hogy az állami tulajdonban lévő történeti épületek átalakítását előzze meg felmérés, publikáció és a tervek felülvizsgálata. Addig is kérték a Magyar Tudományos Akadémiát (MTA), hogy „tartsa szemmel az érdekes régi épületeket”, hívja fel a nagyközönség figyelmét ezekre, illetve támogassa majd a Magyar Orvosok és Természetvizsgálókat abban, hogy az ügy országgyűlés elé kerüljön. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók levelét a MTA történettudományi osztályának az 1847. február 22-i ülése tárgyalta, amelyen Henszlmann értekezett a máramarosszigeti (Sighetu Marmariei, Románia) templom falképeiről, és felolvasása végén, az időközben lemeszelt képek példájával alátámasztva - ezúttal ismét Pulszky, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) igazgatója, Kubinyi Ágoston (1799-1873) támogatásával -, sürgette, hogy a MTA forduljon az országgyűléshez a „hazai régiségek” törvényi védelmének megteremtéséért. Az ülés felhívás kiadását határozta el, amely Schedel (Toldy) Ferenc (1805-1875) titkár (1835-1861) aláírásával 1847 februárjának végén jelent meg Felszólítás minden, a’ nemzeti becsületet szívén viselő magyarhoz a’ hazai műemlékek ügyében cím alatt az Académiai Értesítő mellett a napi- és hetilapokban is. A Felszólítás... tartalmában és retorikájában is sokkal adósa az 1818-as Esedezés-nek. A MTA azt kérte a „hazafiaktól”, hogy írjanak levelet mindennemű, az 1818-as felhívásnak megfelelően, de modernebb szóhasználattal felsorolt régiségről: JSZ&. iS, jfurtot • • . . .'i: " ".•-.•rí? 3